2019. november 22., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 22 - PÉNTEK - Ezsdrás 3


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 10. fejezet 1592. nap

Luther írásait éppoly örömmel fogadták a nagyvárosban, mint a kis faluban. "Amit Luther és barátai megfogalmaztak, mások terjesztették. Szerzetesek, akik meggyőződtek a kolostori kötelezettségek törvénytelenségéről, és a hosszú, rest élet helyett erejüket megfeszítve dolgozni akartak, de akik túlságosan tudatlanok voltak ahhoz, hogy Isten szavát hirdessék, beutazták a tartományokat, felkeresték a falucskákat és a kunyhókat, hogy Luthernek és barátainak a könyveit árusítsák. Németországot csakhamar elárasztották ezek a bátor könyvterjesztők. "

Ezeket az írásokat nagy érdeklődéssel tanulmányozta gazdag és szegény, tanult és tanulatlan. A falusi iskolák tanítói esténként felolvastak belőlük a kandalló köré gyűlt kis csoportoknak. Minden egyes alkalommal egy-egy ember meggyőződött az igazságról, és örömmel fogadva az igét, tolmácsolta a jó hírt másoknak is.

Valósággá váltak ezek az ihletett szavak: "A Te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyűeket" (Zsolt 119:130). A Szentírás tanulmányozása hatalmas változást hozott létre az emberek gondolkozásában és érzéseiben. A papi uralom vasigát helyezett alattvalóira, amely tudatlanságban és megalázottságban tartotta őket. A formaságokat és a babonás szertartásokat aprólékosan betartották. De istentiszteleteikhez az értelemnek és a szívnek nem sok köze volt. Luther feltárta Isten szavának egyszerű igazságait. A köznép kezébe adott Ige pedig felébresztette szunnyadó képességeiket. Nem csupán lelküket tisztította és nemesítette meg, hanem új erőt és elevenséget adott értelmüknek is.

Minden rendű és rangú embert lehetett látni Bibliával a kézben, amint védték a reformáció tanításait. A pápa hívei, akik a Szentírás kutatását a papokra és szerzetesekre hagyták, most felszólították őket, hogy lépjenek elő, és cáfolják meg az új tanításokat. De a papok és szerzetesek, akik híveikhez hasonlóan nem ismerték a Szentírást és Isten hatalmát, teljes kudarcot vallottak azokkal szemben, akiket tanulatlannak és eretneknek bélyegeztek. " Sajnos - mondta egy katolikus író - Luther rábírta követőit, hogy a Szentíráson kívül semmi más kinyilatkoztatásban ne higgyenek. " Tömegek gyűltek össze, hogy hallgassák azt az igazságot, amit egyszerű emberek hirdettek, sőt megvitattak művelt és ékes beszédű teológusokkal. E nagy emberek szégyenletes tudatlansága lelepleződött, amikor az egyszerű emberek Isten Igéjének világos tanításaival cáfolták meg érveiket. Munkások, katonák, nők, sőt még gyermekek is jobban ismerték a Biblia tanításait, mint a papok és tudós doktorok.

Mai Bibliai szakasz: Ezsdrás 3

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Az első dolog, amit a Jeruzsálembe visszaérkezők tettek mielőtt nekifogtak újjáépíteni Isten házát, egy oltár építése volt, amin égőáldozatokat mutathattak be Istennek. Miután kész lett az oltár, reggel és este áldoztak Istennek (3. vers). Az első dolog, ami kiemelkedően fontos Isten gyermekei számára, bárhol is legyenek, hogy rendszeres imaéletet alakítsanak ki. Az ima az az eszköz, amin keresztül Isten gyermekei kapcsolatban maradnak Vele.

Amikor az alapokat lerakták, és az emberek összegyűltek, hogy hálát adjanak ezért Istennek, vegyesek voltak a reakcióik. Akik látták Salamon templomát, sírtak, míg akik nem voltak ott korábban, kiáltoztak az alapok lerakása felett érzett örömükben. Különböző generációk talán másképp látják a dolgokat különböző tapasztalataik és hátterük miatt. Isten ott találkozik velünk, ahol vagyunk. Láttam, hogy más-más korosztályok milyen eltérően reagálnak ugyanazokra a dolgokra ma is.

Jó megállni, és hálát adni, dicsőíteni Istent mindenért, amit az Ő segítségével érünk el. Az alapozás befejeztével dicsőítették Istent. Nem kell megvárnunk, hogy minden kész legyen, ahhoz, hogy dicsőíthessük Őt.

Mennyei Atyánk, segíts hogy találkozhassunk Veled az ima oltáránál minden reggel, minden este, és minden időben!

Pardon Mwansa

224. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  10. fejezetéhez (november 17-23.).

Míg a reformáció folyamatosan terjeszkedett, néhányan azt állították, hogy mennyei felhatalmazással rendelkeznek a reformáció ügyének előbbre vitelére. A hitben mindenre elegendő szabályként Isten Igéje helyébe azonban helyettesítőket léptettek: saját érzéseik és benyomásaik bizonytalan mércéjét. Ezzel megnyitották az utat Sátán számára. „Amikor az ellenség azt látja, hogy Isten áldást áraszt népére, és felkészíti őket a sátáni hitetések felismerésére, mesteri hatalommal dolgozik azon, hogy egyeseket vakbuzgóságba, másokat rideg formaiasságba vigyen, hogy ily módon tudhassa magáénak a lelkeket.” (RH,  1893. január 24.).

Amikor megfigyeljük a Luther idején jelenlévő hideg formaiasságot, amely régóta az emberi hagyományokhoz tapadt, valamint a vakbuzgóság romboló erejét, ugyanezt a lelkületet fedezhetjük fel ma is. Mindkét szélsőségesség elviszi az embereket az Élet Szavától.

A kérdés, amit ma is fel kell tennünk magunknak: „A Kősziklára építkezem-e?” „A vihar közeleg, az a vihar, amely próbára teszi minden ember hitét. A hívőknek most kell szilárdan meggyökerezniük Krisztusban, mert ellenkező esetben valamilyen tévedés félrevezeti őket. Erősítsd meg hitedet Isten Igéjével! Ragadd meg erősen az igazság élő bizonyságtételét! Legyen hited Krisztusban mint személyes Üdvözítődben! Ő van, volt és lesz, örökkön-örökké: a Kőszikla.” (RH, 1905. augusztus 31.).

Sarah Keston
Berlin Wilmersdorf Adventista Gyülekezet,
Németország
Fordította Gősi Csaba

1 megjegyzés: