Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 8. fejezet 1573. nap
8.
Luther az országgyűlés előtt
Új császár - V. Károly - lépett Németország trónjára. Róma
titkos megbízottai siettek szerencsét kívánni neki, és rávenni, hogy használja
fel hatalmát a reformáció ellen. A szász választófejedelem viszont, akinek
Károly a koronáért sokat köszönhetett, nyomatékosan kérte az új császárt, hogy
ne tegyen lépéseket Luther ellen, ameddig meg nem hallgatja. A császár ezzel
nagyon kínos és kellemetlen helyzetbe került. A pápa híveit semmi más nem
elégítette volna ki, csak a Luther halálos ítéletét kimondó császári kiáltvány.
A választófejedelem viszont határozottan kijelentette, hogy "sem a
császári felség, sem más nem tanúsította, hogy Luther írásait valaki is
megcáfolta volna. " Ezért dr. Luthernek menlevelet kért, "hogy
megjelenhessék tanult, istenfélő és pártatlan bírák törvényszéke előtt".
Ekkor mindegyik párt figyelme a német államok gyűlésére
irányult, amelyet Károly Wormsba hívott össze nem sokkal hatalomra jutása után.
Fontos politikai kérdéseket és érdekeket kellett e nemzeti tanácskozáson
mérlegelni. A német fejedelmek most tanácskoztak először ifjú császárukkal. Az
egyházi és állami méltóságok az ország minden részéből eljöttek. Öröklött
jogaikat féltő, előkelő származású, nagy hatalmú világi főurak; rangjuk és
hatalmuk fontosságától megrészegült papi fejedelmek; a társadalom színe java és
fegyveres kíséretük; valamint idegen és távoli országok követei - mind
összegyűltek Wormsban. Ebben a roppant nagy gyülekezetben a legnagyobb
érdeklődést a szász reformátor ügye keltette.
Károly előzőleg megbízta a választófejedelmet azzal, hogy
hozza magával Luthert az országgyűlésre. Biztosította Luther védelméről, és
megígérte, hogy szabadon tárgyalhat az illetékes személyekkel a vitás
kérdésekről. Luther vágyott arra, hogy megjelenhessen a császár előtt.
Egészsége ebben az időben igen megromlott, mégis így írt a
választófejedelemnek: "Ha egészségesen nem tudok Wormsba menni, betegen
vitetem magam oda. Mert ha a császár hív engem, semmi kétségem sincs afelől,
hogy ez magának Istennek a hívása. Ha erőszakot is kívánnak alkalmazni ellenem,
ami nagyon valószínű (mert bizonyára nem azért rendelnek maguk elé, hogy
oktassam őket), én az ügyet Isten kezébe helyezem. Aki megőrizte a három ifjút
a tüzes kemencében, ma is él, és uralkodik. Ha Ő nem ment meg engem, életemnek
nincs nagy jelentősége. Csak azt akadályozzuk meg, hogy az evangélium a
gonoszok gúnyolódásának tárgyává váljon. Hullassuk vérünket érte, nehogy ők
győzedelmeskedhessenek! Nem az én feladatom eldönteni, hogy életem vagy halálom
járul-e hozzá legjobban mások üdvösségéhez... Mindent elvárhatnak tőlem... csak
azt nem, hogy megfutamodom vagy megtagadom tanaimat. Elmenekülni nem tudok, még
kevésbé meghátrálni. "
Nagy volt az izgalom, amikor Wormsban elterjedt a hír, hogy
Luther meg fog jelenni az országgyűlésen. A pápai nuncius, Aleander, akire az
ügy különösképpen tartozott, megrémült és felbőszült. Látta, hogy a pápa ügyére
nézve ez katasztrofális lesz. Vizsgálatot indítani olyan ügyben, amelyben a
pápa már kárhoztató ítéletet mondott, annyit jelent, mint semmibe venni a pápa
tekintélyét. Félt attól, hogy ennek az embernek meggyőző és nyomós érvei sok
fejedelmet elhódítanak a pápától. Ezért a legnyomatékosabban tiltakozott
Károlynál Luther wormsi megjelenése ellen. Ez idő tájt jelent meg a Luther
kiátkozását bejelentő bulla. Ez a tény, és a nuncius ellenvetései meghátrálásra
késztették a császárt. Írt a választófejedelemnek, hogy ha Luther nem vonja
vissza tanait, nem hagyhatja el Wittenberget.
Aleander, akinek nem volt elég ez a győzelem, minden
hatalmát és ravaszságát latba vetve igyekezett Luthert elítéltetni. Jobb ügyhöz
méltó szívóssággal próbálta a dolgot a fejedelmeknek, a főpapoknak és a gyűlés
többi résztvevőjének a figyelmébe ajánlani, "zendüléssel, lázadással,
istentelenséggel és istenkáromlással" vádolva a reformátort. De a nuncius
hevessége és indulatossága nagyon is világossá tette, milyen lelkület húzódik
ténykedése mögött. "Sokkal inkább a gyűlölet és a bosszú fűti, mint a
buzgóság és kegyesség" - volt az általános észrevétel. Az országgyűlés
résztvevőinek többsége soha olyan jóindulatot nem tanúsított Luther iránt, mint
ekkor.
Aleander kettőzött hévvel hangsúlyozta a császár előtt a
pápai rendelet végrehajtásának kötelező voltát. Németország törvényei szerint
azonban a fejedelmek beleegyezése nélkül ezt nem lehetett érvényesíteni. Károly
végül a nuncius erőszakoskodásának engedve azt mondta, hogy tárja ügyét az
országgyűlés elé. "Nagy nap volt ez a nuncius számára. Nagy volt a gyűlés,
de az ügy még nagyobb. Aleander Róma ügyét képviselte. Róma az egész egyház
anyja és úrnője. " Aleander meg akarta védeni Péter trónjának méltóságát a
keresztény világ összegyűlt kiválóságai előtt. "Ékesen szóló ember volt,
és e képességével a helyzet magaslatára emelkedett. A Gondviselés rendelte úgy,
hogy Rómát - elítélése előtt - a legtehetségesebb szónok képviselje és védje a
legfenségesebb törvényszék előtt. " A reformátor tisztelői némi
nyugtalansággal figyelték, milyen hatása lesz Aleander beszédének. A szász
választófejedelem nem volt jelen, de utasítására tanácsosai közül néhányan
jegyezték a nuncius beszédét.
Aleander összeszedte minden tudását és szónoki képességét,
hogy az igazságot megdöntse. Egyik vádat a másik után hozta fel Luther ellen,
mint az egyház és állam, az élők és holtak, a papság és egyháztagok, a zsinatok
és a kereszténység ellensége ellen. "Luther tévedései" kellő indokot
képeznek "százezer eretnek" elégetéséhez is - mondta.
Befejezésül így akarta megvetését kifejezni a reformált hit
hívei ellen: "Kik ezek a lutheránusok? Egy csapat pökhendi tanító, romlott
pap, léha szerzetes, tudatlan ügyvéd, lecsúszott nemes, és az általuk becsapott
és megrontott köznép.
Mennyire túlszárnyalják őket a katolikusok számban,
képességben és hatalomban! Ennek a jeles gyűlésnek az egyhangú döntése
felvilágosítja majd az együgyűt, inti a meggondolatlant, szilárddá teszi az
ingadozót és erőssé a gyengét. "
Minden korban ilyen fegyverekkel támadták az igazság
képviselőit. Ezeket az érveket napjainkban is felhozzák azok ellen, akik a
meghonosodott tévedésekkel szemben Isten Igéjének világos és egyenes tanításait
hirdetni merik. "Kik ezek az új tanokat hirdető prédikátorok? - kiáltanak
a népszerű vallásra vágyók. Tanulatlanok, kevesek és szegényebb osztálybeliek. Mégis
azt állítják, hogy náluk van az igazság, és ők Isten választott népe.
Tudatlanok és megtévesztettek. Mennyivel felülmúlja őket számban és befolyásban
a mi egyházunk! Milyen sok kiváló és tanult ember van közöttünk! Mennyivel
erősebbek vagyunk! " Ezek az érvek nagy hatással vannak a világra, de most
sem perdöntőbbek, mint amilyenek a reformátor korában voltak.
Mai Bibliai szakasz: 2
Krónikák 20
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Miután Jósafát Isten szavát világi célok miatt
„csekély mértékig átalakította” Isten megvonta Júdától gondviselő védelmét.
Ennek következtében moábiták, ammoniták és meúnaik támadtak Júda ellen. Jósafát
ráébredt, hogy esélye sincs szembeszállni velük, ezért Istenhez fordult
segítségért. Az emberek és vezetők jelenlétében Jósafát alázatosan kiöntötte
szívét az Úr előtt egy imában, amit a következő gondolattal zárt le: „Nem tudjuk, mit cselekedjünk, hanem csak te
reád néznek a mi szemeink" (12. vers).
A mindenható Isten azonnal válaszolt egyik
prófétáján, Jaházielen keresztül, „Ne
féljetek és ne rettegjetek... mert nem ti harcoltok velük, hanem az Isten. Nem
kell néktek harcolnotok, hanem csak álljatok veszteg, és lássátok az Úrnak
szabadítását rajtatok" (15, 17. vers). Jósafát így válaszolt, buzdítva
a népet: „Bízzatok az Úrban a ti
Istentekben, és megerősíttettek; bízzatok az ő prófétáiban, és szerencsések
lesztek" (20. vers). És ezt tették. Isten beteljesítette ígéretét, és
megszabadította őket, miközben énekkel dicsőítették Őt. Egyértelmű, hogy csakis
Isten ígéretébe vetett hitük által szabadultak meg.
Hozzájuk hasonlóan mi is Isten szavába és
ígéreteibe vetett hitünk által kapunk megváltást. Az adventizmus alapja is az
Isten Igéjébe vetett hit, amit a Szentírás prófétáin, valamint Ellen White
írásain keresztül adott. Folytassuk ezen írások tanulmányozását, fogadjuk el
hittel, és szívből kövessük azokat! Kizárólag így következhet be életünkben és
a Hetednapi Adventista Egyház életében a reformáció és az ébredés. Tekintsünk
Jézus Krisztusra és Igéjére még ma!
Fernando Canale
222. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
8. fejezetéhez
(november 3-9.).
„Luther Márton a legkiemelkedőbb azok között,
akik által Isten a katolicizmus sötétségéből a tisztultabb hit világosságára
vezette az egyházat.” (A nagy küzdelem. Budapest, 1985, H. N. Adventista
Egyház, 111. o.).
Luther Márton annyira elkötelezett volt Isten
műve iránt, hogy a munkájának hatását még ma is érezhetjük. Luther a különböző
országokban az írásai és prédikációi által vált ismertté. Mindenki hallott
erről az egyszerű szerzetesről, aki vette magának a bátorságot, és leleplezte a
pápaságot.
Mi volt a titka a bátorságának? Amikor a császár
felé közeledett, a bátorsága részben elhagyta őt. A találkozás előestéjén
tudta, hogy a tételeinek visszavonása az élethez vezet, de ha hűséges marad, az
a halálba viszi. Azon az éjjelen Luther az egyetlen helyes dolgot tette, amit
tehetett. Imádkozott, és Istenhez kiáltott segítségért. De vajon a saját jó
híréért imádkozott, vagy az életéért? Egyik sem! Isten művéért imádkozott. Ami
legjobban foglalkoztatta, az az volt, hogy az igazság ne legyen semmissé téve.
Tudta, hogy nem róla szól a dolog, hanem Isten művéről. Azt is tudta, hogy
Isten az egyetlen, aki gondoskodni tud az Ő művéről. Luther elismerte, hogy
menthetetlen, és abba az egyetlen valakibe kapaszkodott, aki segíthetett neki.
Ezáltal tartós hatást ért el.
Isten minket is arra hív el, hogy nagy munkát
végezzünk. Nekünk is ki kell hozzuk a világot a sötétségből Isten csodálatos
világosságára. Azonban csak akkor tudjuk ezt megtenni, ha megtanultuk Luther
titkát, tudniillik, hogy egyedül Isten erejére hagyatkozzunk. Nehéz idők jönnek ránk, amikor államférfiak
előtt kell megállnunk és bátorságra lesz szükségünk. Ott pedig a tudásunk nem
fog segíteni, ha nem tanultunk meg függeni Istentől.
Meg kell tanulnunk Luther titkát, ha erősen
akarunk megállni a lábunkon az elkövetkezendő nehéz időkben.
Franziska Renauer
Momento Medien
München, Németország
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés