2020. március 13., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 13 - PÉNTEK - Zsoltárok 40


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 26. fejezet 1703. nap

Ma is, mint korábban, a kor bűneit és tévelygéseit korholó igazság hirdetése ellenállást vált ki. "Minden, aki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek" (Jn 3:20). Sokan látják, hogy a Szentírással nem tudják alátámasztani állásfoglalásukat, de mindenáron bizonyítani akarják igazukat, és rosszindulatúan bírálják azok jellemét és indítékait, akik a népszerűtlen igazság pártjára állnak. Ez a magatartás minden korszakra jellemző. Illést Izrael megháborítójának, Jeremiást árulónak, Pált a templom megfertőzőjének nevezték. Attól kezdve mindmáig lázítónak vagy eretneknek bélyegezik azokat, akik hívek akarnak lenni az igazsághoz. Hitetlenek tömegei elutasítva a biztos prófétai beszédet, habozás nélkül, hiszékenyen elfogadnak vádat azok ellen, akik mernek korholni divatos bűnöket. Ez a szellem egyre nagyobb tért hódít. A Biblia világosan hirdeti annak az időnek a közeledtét, amikor a polgári törvények annyira beleütköznek Isten törvényébe, hogy annak, aki Isten minden rendelkezésének engedelmeskedik, gonosztevőket megillető gyalázatot és büntetést kell elszenvednie. Ennek tudatában mi az igazság hirdetőjének a kötelessége? Gondolja vajon azt, hogy nem kell az igazságot hirdetni, mivel az igazság az embereket sokszor csak a követelmények megkerülésére vagy elvetésére indítja? Nem. Neki sincs oka elhallgatni Isten Szavának igazságait - ha ellenkezést vált is ki -, mint korábban a reformátoroknak sem volt. A szentek és mártírok hitvallását megörökítette a krónika a későbbi nemzedékek áldására. A szentség és rendíthetetlen becsületesség példaképeinek a története fennmaradt, hogy bátorságot öntsön azokba, akiknek ma kell bizonyságot tenniük Istenről. Nem csak önmagukért kapták az erőt és az igazságot, hanem hogy általuk Isten ismerete bevilágíthassa a földet. Ha Isten e nemzedék idején is adott szolgáinak világosságot, akkor árasztaniuk kell azt a világra.

Az Úr az ősidőkben kijelentette valakinek, aki az Ő nevében szólt: "Az Izrael háza nem akar téged hallgatni, mert nem akarnak engem hallgatni." Mégis ezt mondta: "Szóljad az én beszédeimet nékik; vagy hallják, vagy nem hallják" (Ez 3:7; 2:7). Ma így hangzik az Isten szolgájához szóló parancs: "Kiálts teljes torokkal, ne kíméld: mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket, és Jákób házának vétkeit" (Ésa 58:1).

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 40

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Az Istenbe vetett hit a leghasznosabb dolog. Az engedelmesség a legjobb áldozat. A Dávid körüli megszámlálhatatlan mennyiségű rossz dolog ihlette ezt az imát.

Dávid jó néhány alkalommal nem érezte kielégítőnek Isten tervét, viszont tudott Istenre várni, hogy teljesítse az ígéretét, miszerint megkapja a királyságot. Tudta, kihez forduljon, ha meginog, ha össze van zavarodva. Gyorsan felismerte a sikere forrását, és mindig bocsánatért imádkozott Istenhez. Tudta, hogy az Úr csak azt szerette volna, ha átadja a szívét, nem pedig még nagyobb áldozatot. Ezért gondolatait ezekkel a csodálatos szavakkal fejezte ki, amelyek előre jelezték Jézus főhajtását az Atyja akarata előtt. „Abban telik kedvem, Istenem, hogy az akaratodat teljesítsem, a törvényed a szívemben van.”

Hasonlóan Jézushoz, Dávidot gyakran olyan bűntettekkel vádolták meg, amelyeket el sem követett. Úgy érezte, hogy az ellenfelei körülveszik, még akkor is, amikor olyan emberek között volt, akik a barátainak állították magukat. Ilyenkor Dávid megtört a nyomás alatt. Dicsőség Istennek! Jézus nem tört meg sosem!

Ima. Uram, nézd, én jövök. Adj gyönyörűséget abban a munkában, amiben a te akaratodat teszem, és ami Jézust is erősítette az emberek között eltöltött idejében. Én „szegény és szükségben szenvedő” vagyok. Kérlek, siess a segítségemre, de taníts meg, hogy tudjak a te megoldásodra várni, amikor a te utadat követem bizonytalanul, és add, hogy el tudjam fogadni a megoldásodat, még ha nem is olyan, mint amilyennek én reméltem! Ámen.

Helen Pyke

240. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  26. fejezetéhez (március 8-14.).

Válassz zászlót! Ez azt jelentette régen, hogy sorakozz fel harcrakészen az alatt a zászló alatt, ami azt az oldalt jelképezi, amit támogatsz a háborúban. Ha zászlót tartottál, ez azt jelentette, hogy megválasztottad az oldalt, meghoztad a döntést, a többi szövetségessel felbontottad a szövetséget, és teljesen az ügynek szentelted magadat. Az angol szónak (standard) másik jelentésében a „zászló” olyasvalami, amit egy hatóság jelöl ki mérceként súly vagy mennyiség vagy valamilyen érték mérésére.

A szó mindkét jelentése tartalmazza azt a gondolatot, amely szerint egy saját magadnál magasabb tekintéllyel támogató egyetértésben vagy. A harcban a „zászló” a hűség és engedelmesség próbáját jelképezi. A piactéren a részt vevő felek számára a pontosság, tisztesség és hitelesség próbáját jelképezi.


A lelki dolgok világában tehát „Míg szép számmal vannak egymásnak ellentmondó tanítások és elméletek, Isten törvénye az a biztos mérce, amellyel minden véleményt, tanítást és elméletet meg kell próbálni.” (A nagy küzdelem, 452. o.) Némelyek a tudományt választották „zászlójukként”, némelyek a hagyományt, míg mások saját magukat. Beálltál-e te magad Isten törvénye mögé, a Jézus hite által, vagy valamilyen más zászló alatt masírozol?

Karen Lifshay
egyházi énekkar tagja
Hermiston Hetednapi Adventista Egyház
Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba

2 megjegyzés: