Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 25. fejezet 1692. nap
Akik elfogadták azt a tanítást, amely rávilágított Krisztus
közbenjárására és Isten törvényének örökérvényűségére, azok felismerték, hogy a
Jel 14. fejezete pontosan ezekről az igazságokról szól. E fejezet tanításai
háromszoros figyelmeztetést adnak, amelyeknek az a szerepük, hogy felkészítsék
a föld lakosait az Úr második eljövetelére. Annak az üzenetnek a hirdetése,
hogy "eljött az Ő ítéletének órája", Krisztus szolgálatának arra a
szakaszára utal, amely lezárja az ember megváltásának munkáját. Az üzenet azt
az igazságot tolmácsolja, amelyet hirdetni kell addig, amíg a Megváltó befejezi
közbenjárását, és eljön népéért a földre. Az ítélet, amely 1844-ben kezdődött,
addig tart, amíg mindenkinek az ügye eldől - élőké és holtaké egyaránt. Tehát
az emberiség kegyelmi idejének lezárulásáig. Hogy az ember meg tudjon állni az
ítéletben, az üzenet megparancsolja: "Féljétek az Istent, és néki adjatok
dicsőséget", "és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet,
és a tengert és a vizek forrásait". Ennek az üzenetnek az elfogadása a
következő eredménnyel jár: "Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt
akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét. Ahhoz, hogy
felkészüljünk az ítéletre, meg kell tartanunk Isten törvényét. Ez a törvény
lesz az ítéletben a jellem mércéje. Pál apostol kijelenti: "Akik a törvény
alatt vétkeztek, törvény által ítéltetnek meg... azon a napon, amelyen az Isten
megítéli az emberek titkait... a Jézus Krisztus által". Pál azt is mondja,
hogy "azok fognak megigazulni, akik a törvényt betöltik" (Róm
2:12-16). Isten törvényének megtartásához szükség van a hitre, mert "hit
nélkül... lehetetlen Istennek tetszeni". És "ami... hitből nincs, bűn
az" (Zsid 11:6; Róm 14:23).
Az első angyal által Isten arra szólítja fel az embereket,
hogy féljék Őt, neki adjanak dicsőséget, és benne a menny és föld Teremtőjét
imádják. Hogy ezt megtehessék, engedelmeskedniük kell törvényének. Bölcs
Salamon ezt mondja: "Istent féljed, és az Ő parancsolatait megtartsad;
mert ez az embernek fő dolga! " (Préd 12:15). Isten parancsolatainak
megtartása nélkül semmiféle imádat nem lehet kedves Istennek. "Az az Isten
szeretete, hogy megtartjuk az Ő parancsolatait. " "Valaki elfordítja
az ő fülét a törvénynek hallásától, annak könyörgése is utálatos" (1Jn
5:3; Péld 28:9).
Azért kell Istent imádnunk, mert Ő a Teremtő, és minden
lény neki köszönheti létét. Ahol a Biblia arról beszél, hogy Isten a pogányok
isteneinél nagyobb tiszteletet és mélységesebb imádatot igényel, ott mindenütt
hivatkozik Isten teremtői hatalmának bizonyítékára is. "A nemzeteknek
minden istene bálvány, az Úr pedig egeket alkotott" (Zsolt 96:5).
"Kihez hasonlíttok hát engem, hogy hasonló volnék? szól a Szent. Emeljétek
föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat?" "Így
szól az Úr, aki az egeket teremtés Ő az Isten, aki alkotá a földet és teremté
azt... Én vagyok az Úr és több nincsen!" (Ésa 40:25-26; 45:18). A
zsoltáríró így nyilatkozik: "Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; Ő alkotott
minket és nem magunk. a "Jöjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk
térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt! " (Zsolt 100:3;95:6). A szent
mennyei lények, akik imádják Istent, elmondják, miért illeti Őt hódolat:
"Méltó vagy Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt; mert Te
teremtettél mindent" (Jel 4:11).
A Jel 14. fejezetének üzenete a Teremtő imádására szólítja
fel az embereket. A prófécia bemutat egy csoportot, amely a háromszoros üzenet
eredményeként megtartja Isten parancsolatát, E parancsolatok egyike közvetlenül
utal Istenre mint Teremtőre. A negyedik parancsolat ezt hirdeti: "A
hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja:... mert hat napon teremté az Úr
az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon
pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé
azt" (2Móz 20:10-11). Az Úr "jegy"-nek is nevezi a szombatot,
"hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek" (Ez 20:20).
Ezt így indokolja: "Mert hat napon teremtette az Úr a mennyet és a földet,
hetednapon pedig megszűnt és megnyugodott" (2Móz 31:17).
"A szombatnak mint a teremtés emlékünnepének az az
igazi jelentősége, hogy állandóan arra emlékeztet, miért is illeti Istent
imádat. " Azért, mert Ő a Teremtő, mi pedig teremtményei. "A szombat
tehát Isten imádásának éppen a gyökerét érinti, mert semmi más intézmény nem
tanítja ezt a nagy igazságot ilyen meggyőzően. Isten imádásának igazi alapját -
nem csupán a hetedik napinak, hanem minden istentiszteletnek - a Teremtő és
teremtményei közötti különbségben kell megkeresni. Ez a nagyszerű tény soha nem
fakulhat meg, és ezt sohasem szabad elfelejteni. " Isten az Édenben azért
rendelte el a szombatot, hogy az embert állandóan emlékeztesse erre az igazságra.
Ameddig Istent azért imádjuk, mert Ő a teremtő, addig a szombat lesz ennek a
jele és emlékeztetője. Ha a szombat egyetemes ünnep lett volna, az ember
értelmével és szívével felfogta volna a Teremtőt, akit tisztelet és imádat
illet, és soha senki nem lett volna bálványimádó, istentagadó vagy hitetlen. A
szombat ünneplése az igaz Istenhez való hűségünk jele, ahhoz az Istenhez,
"aki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek
forrásait". Tehát az Isten imádására és parancsolatai megtartására
felszólító üzenet a negyedik parancsolat megtartására különös súllyal szólít.
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
29
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Gyakran szólnak úgy a
felhívások, hogy szánjuk oda az Úrnak az időnket, erőfeszítésünket,
hódolatunkat vagy éppen az életünket, de ebben a zsoltárban Dávid arra bátorít
bennünket, hogy imádjuk Istent és adjunk dicsőséget Neki. Arra hív, hogy
imádjuk az Urat a szentség ékességében.
„Szent ékességben” – mi
is tulajdonképpen a szentség? A szentség többet jelent annál, hogy
ünnepélyességgel és áhítattal imádjuk Istent. A szent kifejezésnek több értelme
is van, de Dávid számára azt a valakit jelenti, akit megtisztított az Úr, aki
mentes a bűn rettenetes szennyétől. Hívása a „nagyokhoz” szól, akik győztek,
akik elfogadták a megváltást a Bárány vére által, akiknek ruháját megmosta e
Bárány tisztító vére, és akik most a Lélek szentségében járnak – akik elkülönítették
magukat az Úr számára.
Amikor megtapasztaljuk
a megtisztított élet szépségét, hála és köszönet ébred bennünk az Úr iránt - és
ezt hangunkkal is kinyilvánítjuk. Dávid tudatában van azoknak a kreatív
csodáknak, amelyek az Úr szavára jöttek létre és ezekről beszél nekünk, hogy ne
feledkezzünk meg azokról, miközben azon gondolkodunk, hogy használjuk a
hangunkat Isten imádatára és arra, hogy Neki szerezzünk dicsőséget.
Az Úr nem tartotta
vissza szavát a Földről a teremtés után. Továbbra is formálja, alakítja és
befolyásolja a dolgokat, amelyeket naponta látunk. Nem lett visszatartva tőled
csüggedésed pillanatában, amikor Isten békét, örömet és reményt adott; te se
tartsd vissza az imádat és a hálaadás szavát Tőle!
Dicsérd az Urat;
dicsért Őt örömmel, mert az Övé vagy! Megváltott téged, gondoskodik rólad. Itt
van az ideje annak, hogy elmondjuk másoknak is annak jó hírét, amit Isten
velünk tett. És mondjuk olyan hangosan, hogy a sötétségben levők reményt
kapjanak!
Imádjuk az Urat
ismerjük el, hogy megváltott bennünket, mert mi nem tudjuk megváltani
önmagunkat! Mai imánkban köszönjük meg Istennek a megváltást, és dicsőítsük Őt
azzal, hogy az evangélium jó hírét megosztjuk másokkal is. Ámen!
Richard McNeil
239. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
25. fejezetéhez
(március 1-7.).
Isten megalkotott minket, és a szombatot adta a
teremtés emlékünnepeként, egy olyan napot, amit elkülönített a mi számunkra, az
istentisztelet számára, és abból a célból, hogy megújítsuk a vele való
kapcsolatunkat. A Tízparancsolat szívében a szombat parancsolata Istenre mutat,
mint Teremtőnkre és példaképünkre. Nem csak azt kéri tőlünk, hogy tegyük félre
a munkát, de kiterjeszti ezt az áldást mindenre körülöttünk, beleértve a
szolgákat, idegeneket és a jószágokat. Isten megáldotta a szombatnapot, hogy ez
egy olyan nap legyen számunkra, amit életünk minden egyes hetén vele tölthetünk.
Természetes, hogy sátán vissza akar tartani minket attól, hogy ezt az áldást
élvezhessük, így aztán minden tőle telhetőt megtesz, hogy elvegye a
figyelmünket arról, hogy mi is ennek a napnak a valódi célja. Némelyeket arról
győz meg, hogy ez a nap az Istentől távol lévő személyes örömök céljára
adatott, másokra teherként rakja a fáradságos előírások és követelmények
rendszerét, míg sokakat arról győz meg, hogy Isten törvénye ma már nem
vonatkozik ránk. Ennek következményeként sokan nélkülözik annak a helyreállításnak
a lehetőségét, amit az Istennel minden egyes héten töltött idő adhat.
A szombat az Istenhez való hűség jele. Ahogy a
vég ideje közeledik, sátán földi törvényeket fog hozni, hogy megakadályozza az
embereket, hogy istentiszteletet tarthassanak Szombaton. Néhány országban már
most így van. Tartsuk hát becsben ezeket a napokat, amikor szabadon tarthatunk
istentiszteletet, és minden egyes szombat Istennel való gyönyörűségben telhet.
Lisa Ward
Cleburne, Texas, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés