2020. március 28., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 28 - SZOMBAT - Zsoltárok 55


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 28. fejezet 1718. nap

Most van a nagy engesztelési nap. Az Úr azt kívánta, hogy míg a jelképes szolgálat főpapja Izraelért engesztelést végez, az egész Izrael, bűnbánattal és alázattal sanyargassa meg lelkét előtte, hogy ki ne "irtassék ... az ő népe közül". Annak pedig, aki azt akarja, hogy neve bent maradjon az élet könyvében, most e rövid kegyelmi idő alatt kell bűnbánó szívvel és őszinte megtéréssel megsanyargatnia lelkét Isten előtt. Tartsunk mélységes, lelkiismeretes önvizsgálatot! A léhaságból és felszínességből, amit oly sok állítólagos keresztény megenged magának, ki kell gyógyulni. Súlyos harc vár mindazokra, akik uralomra törő bűnös természetüket igába akarják hajtani. A felkészülés munkája személyes munka. Nem csoportosan fogunk üdvözülni. Az egyik ember tisztasága és odaszentelődése nem ellensúlyozza e tulajdonságok hiányát a másikba. Minden nemzetnek meg kell jelennie Isten ítélőszéke előtt, de Isten minden egyes ember ügyét olyan alaposan vizsgálja meg, mintha rajta kívül nem volna senki más a földön. Mindenkinek a mérce alá kell állnia. Senkin sem maradhat egyetlen folt, vagy sömörgőzén, vagy valami afféle.

Ünnepélyesek azok a jelenetek, amelyek az engesztelés záró szakaszához kapcsolódnak. Súlyos érdekek fűződnek e munkához. A mennyei templomban most folyik az ítélet. Már hosszú évek óta tart. Hamar - senki sem tudja, hogy milyen hamar - az élők nevéhez érnek. Isten félelmes jelenlétében kerül mérlegre az életünk. Most fogadjuk meg - jobban, mint valaha - a Megváltó figyelmeztetését:

"Vigyázzatok és imádkozzatok, mert nem tudjátok, mikor jő el az az idő" (Mk 13:33). "Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek hozzád" (Jel 3:3).

A vizsgálati ítélet lezárulásakor mindenkinek eldől a sorsa - életre vagy halálra. A kegyelemidő röviddel az előtt ér véget, hogy az Úr megjelenik az ég felhőiben. Krisztus - miként a Jelenések könyve ismerteti - előre látva korunkat, kijelentette: "Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is. És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz" (Jel 22:1112).

Az igazak és a gonoszok ekkor még élik halandó életüket a földön. Az emberek ültetnek és építenek, esznek és isznak, mit sem tudva arról, hogy a mennyei templomban elhangzott a végső, megmásíthatatlan döntés. Az özönvíz előtt, amikor Noé belépett a bárkába, Isten bezárta a bárka ajtaját, a gonoszok pedig kívül maradtak. Az utóbbiak, nem tudva, hogy végzetük megpecsételődött, még hét napig élték nemtörődöm, élvezetszerető életüket, és kinevették a közelgő ítéletre figyelmeztető intéseket. "Akképpen lesz - mondja a Megváltó - az ember Fiának eljövetele is" (Mt 24:39). Csendben, észrevétlenül, mint éjfélkor a tolvaj, jön el a döntő óra, amelyben minden ember sorsa megpecsételődik; és Isten végleg visszavonja kegyelmét a bűnöstől.

"Vigyázzatok azért... hogy ha hirtelen megérkezik, ne találjon titeket aludva" (Mk 13:35-36). Veszélyben vannak azok, akik belefáradtak az őrködésbe, a világ varázsai felé fordulnak. Miközben az üzletember belemerül a nyereséghajhászásba, a szórakozni vágyó élvezetet keres, a divat rabja ékességeit rendezgeti - lehet, hogy pont abban az órában mondja ki az egész föld Bírája az ítéletet: "Megmérettél a mérlegen, és híjával találtattál" (Dán 5:27).

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 55

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

A legelső szavaktól elkeseredett sürgetés jellemzi az 55. zsoltárt. „Istenem, hallgasd meg az imádságomat, és ne rejtőzz el a könyörgésem elől!” Dávid az érzelmi zűrzavaráról beszél. „Kesergek a baj miatt, és megzavarodtam.” „Szívem reszket a bensőmben, és halálfélelem tört rám. Félelem és rettegés fogott el, és borongás járt át engem.” (5-6. vers)

Itt a különösen nagy aggodalom feszültségével szembesülünk. Dávid félelmének oka nem pontosan az ismerős ellenség szokásos fenyegetése. Sokkal rosszabb. „Mert nem ellenség szidalmazott engem, hiszen azt elszenvedem; nem a gyűlölőm emelkedett föl ellenem, hiszen elrejtőztem volna előle. Hanem te, hozzám hasonló halandó, bizalmasom és jó barátom, akivel édes bizalomban éltünk együtt, és akivel Isten házába jártunk a sokasággal együtt.” (14-15. vers) Ismerősen hangzik ez? Az aggodalom szintje, amit érezhetünk, attól függ, hogy menyire érezzük fenyegetőnek a helyzetet, mennyire fontos a kapcsolatunk az illetővel, továbbá az emlékünktől, tapasztalatunktól, hogy miképpen kezeltük a hasonló helyzetet és gondot a múltban.

Az egyik reakció – gyakran az első –, hogy szeretnénk elfutni és elrejtőzni. Dávid is így érzett. Bárcsak el tudna repülni, mint egy gerle a pusztaság szélére, ahol menedéket találna mindettől!  Egyesek szokásszerűen elhárítanak mindenféle konfliktust. Megbénítja őket, és remélik, hogy majd magától elmúlik. Ám általában nem ez történik, csak egy másik napon szembesülnünk kell azzal.

Dávid, ahelyett, hogy elfutott volna az elől, inkább átadta a gondját Istennek. „Én pedig Istenhez kiáltok, és az Úr megsegít engem. Este, reggel és délben sóhajtozom és jajgatok, és Ő meghallja a hangomat. Megszabadítja a lelkemet a rám támadóktól.” (17-19. vers) Dávid tapasztalatát kifejezve, a dicsőítő gyülekezet a következő éneklésére bátorodott. „Vesd az Úrra a terhedet, és ő gondot visel rád. Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz.” (25. vers) Ez felhívás és ígéret, amihez továbbra is ragaszkodhatunk. Amikor eljön az aggodalom napja, nem kell egyedül viselnünk a gondunkat. Ahogy Péter apostol később írta, „Mindenféle gondotokat őrá vessétek, mert neki gondja van rátok.” (1Pt 5:7)

Garth Bainbridge

242. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  28. fejezetéhez (március 22 -28.).

Mit tartalmaz a személyi aktád? Tettél már valaha betekintést a munkahelyi aktádba? Az iskolaiba? A kórtörténetedbe? Emlékszem, amikor lehetőségem lett belenézni az iskolai aktámba, nem voltam túlságosan lenyűgözve néhány tanárom beírásával. „Reményteli” – ismételgették gyakran, pedig ez nem mindig felelt meg a jegyeimnek. Annak ellenére, hogy a tesztek alapján a tehetséges kategóriába kerültem, és úgy éreztem, jól megy az iskola, valójában meglehetősen nyugtalan gyerek voltam. Őszintén szólva, nem tudtam megfejteni, miért kell egész nap egy padban üldögélni, mikor annyi csodálatos dolgot csinálhatnék helyette. Így végig álmodoztam az iskolai éveimet, és nem voltak különösen jó jegyeim.

Sokkal jobban foglalkoztat a mennyei személyi aktám, hiszen „Az élet könyve azoknak a nevét tartalmazza, akik valaha is Isten szolgálatába léptek.” (A nagy küzdelem, 480. o.) Ha az üdvösségem teljes egészében a jó és rossz tetteim bejegyzésein múlna a végső ítélet során, nem örülnék túlzottan, ha ott azt látnám: „reményteli.” Istennek hála, a mennyei könyvekben „Azoknak a neve mellett, akik őszintén megbánták bűneiket, és hittel igényelték Krisztus engesztelő áldozatként bemutatott vérét, ez olvasható: bocsánatot kapott.” (A nagy küzdelem, 483. o.) Milyen csodálatos ígéret ez! Többé már nem a velem kapcsolatos reményekről szól a dolog, hanem a Krisztussal való kapcsolatomról és az Ő makulátlan aktájáról.

És veled mi a helyzet? Vajon a te neved mellett az olvasható az élet könyvében, hogy bocsánatot kapott?

Karen Lifshay
Hermiston Hetednapi Adventista Egyház
Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba

1 megjegyzés: