2020. március 7., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 7 - SZOMBAT - Zsoltárok 34


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 25. fejezet 1697. nap

Katolikus írók egyházuk tekintélyének jeleként azt a rendelkezést idézik, amellyel az egyház "a szombatot vasárnapra változtatta. Ezt a rendelkezést a protestánsok is elfogadták..., mert a vasárnap megtartásával elismerik, hogy az egyháznak van hatalma ünnepeket elrendelni, és büntetés terhe mellett érvényesíteni. " Mi tehát a szombat megváltoztatása, ha nem a római egyház tekintélyének a jele vagy bélyege - "a fenevad bélyege"?

A római egyház nem mondott le főhatalmi igényéről. Amikor a világ és a protestáns egyházak elfogadják az általa elrendelt szombatot, és a bibliai szombatot elvetik, tulajdonképpen helyt adnak ennek a jogtalan követelésnek. Ha a protestánsok a hagyomány és az egyházatyák tekintélyével meg is indokolják ezt a változtatást, pontosan azt az elvet veszik semmibe, amely Rómától elkülöníti őket, azaz hogy "a Biblia, és csakis a Biblia, a protestánsok vallása". A pápai egyház látja, hogy a protestánsok becsapják magukat, és szándékosan bezárják szemüket a tények előtt. Örül, amikor a vasárnap elrendelésére tett intézkedéseit tetszéssel fogadják, mert ebből látja, hogy a vasárnappal végül az egész protestáns világot Róma zászlaja alá fogja vonni.

Róma azt hangoztatja, hogy a "protestánsok a vasárnap megtartásával akaratlanul is meghódolnak a (katolikus) egyház tekintélye előtt"." Amikor a protestáns egyházak erőltetik a vasárnap megtartását, tulajdonképpen a pápaság - a fenevad - imádását erőltetik. Akik tudják, mit kíván Isten a negyedik parancsolatban, és mégis úgy döntenek, hogy az igazi szombat helyett a hamis szombatot ünneplik, azok e döntésükkel annak a hatalomnak hódolnak, amely e rendelkezés egyedüli megparancsolója. De maguk az egyházak formálják meg a fenevad képét azzal, hogy világi hatalom által kényszerítenek ki egy vallási kötelességet. Amikor tehát az Egyesült Államokban kötelező lesz a vasárnap megtartása, tulajdonképpen a fenevadnak és képének az imádása lesz kötelező.

Voltak azonban a letűnt nemzedékek idején olyan vasárnapünneplő keresztények, akik azt hitték, hogy a bibliai szombatot tartják; és ma is vannak minden egyházban igaz keresztények - beleértve a római katolikus egyházat is -, akik őszintén hiszik, hogy a vasárnap Isten szombatja. Isten elfogadja becsületességüket és szándékuk őszinteségét. De eljön az az idő, amikor a vasárnap megtartását törvény teszi kötelezővé, és a világ tisztán fogja látni, hogy melyik az igazi szombat. Ha valaki akkor szegi meg Isten törvényét, hogy olyan parancsnak engedelmeskedjen, amely csak Róma tekintélyének bélyegét viseli magán, ezzel a pápaságot Isten fölé helyezi. Rómának hódol, és annak a hatalomnak, amely érvényt akar szerezni a Róma által elrendelt ünnepnek. A fenevadat és annak képét imádja. Amikor az ember elveti azt az ünnepet, amelyet Isten a maga hatalma jelének nevez, és helyette a Róma által választott hatalmi jelvényt tartja tiszteletben - ezáltal elfogadja a Róma iránti hódolat jelét: "a fenevad bélyegét". Ez azonban csak akkor lesz aktuális, amikor a kérdés világosan feltárul az emberek előtt, és választaniuk kell Isten törvénye és az emberi rendelések között. Aki ekkor is a törvényszegés mellett dönt, azt felveszi "a fenevad bélyegét".

A legfélelmetesebb fenyegetést, amely valaha is halandókhoz szólt, a harmadik angyal üzenete tartalmazza. Szörnyű bűn lehet az, amely Istent olyan haragra indítja, amelybe nem vegyül kegyelem. Mindenki tisztán láthat e fontos dologban. Isten, mielőtt ítélkezne, óva inti e bűntől a világot, hogy mindenki megtudja, miért fog ítélete lesújtani, és hogy mindenkinek alkalma legyen megmenekülni a büntetéstől. A prófécia kinyilatkoztatja, hogy az első angyal "minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek" hirdetni fogja ezt az üzenetet. A harmadik angyal figyelmeztetése, amely szintén a hármas üzenethez tartozik, sem fog szűkebb körben hangzani. A prófécia azt mondja róla, hogy egy angyal, aki az ég közepén repül, nagy szóval hirdeti, és ez az üzenet magába fogja vonni a világ figyelmét.

Ebben a küzdelemben az egész keresztény világ két nagy csoportra oszlik - azokra, akik megtartják Isten parancsolatait és a Jézus hitét, és azokra, akik a fenevadat és képét imádják, és bélyegét magukra veszik. Habár az egyház és az állam egyesíti erejét, hogy "mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal" (Jel 13:16) kényszerrel elfogadtassa "a fenevad képét", de Isten népe e bélyeget nem veszi magára. A pátmoszi próféta látja "azokat, akik diadalmaskodtak a fenevadon és az ő képén, és bélyegén és az ő nevének számán... állani az üvegtenger mellett, akiknek kezében valának az Istennek hárfái", és éneklik a Mózes és a Bárány énekét (Jel 15:2-3).

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 34

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Ennek a Dávid által írt zsoltárnak az első tíz versszakában az ember személyes hálája egyesül az általános hálaadással. Egy irodalmi stílus, a héber szinonim párhuzam ismerhető fel itt, amelyben egy gondolatot kétszer ismételnek meg egy versszakon belül. Például az első vers első fele így szól: „Áldom az Urat minden időben...” A második fele megismétli ugyanezt, de más szavakkal, „dicsérete mindig az ajkamon van”. És ha tudni szeretnénk, hogyan kell az Urat dicsőíteni, a 3. vers második fele megmutatja, hogyan magasztaljuk az Ő nevét.

Felsorolja az okot, amiért Dávid dicséri az Urat. Dávid látta Őt, és az Úr meghallgatta; bízott benne, és nem csalódott. Isten kimentette őt a bajából, mert Ő parancsolt az angyalainak, hogy figyeljenek az őt megfélemlítőkre. Nagy ereje ellenére, élelem híján az oroszlán is megéhezik, de azok, akik Isten oldalán állnak, semmi jóban nem szűkölködnek.

Ez nagyszerű indok az Úr dicséretére, szolgálatára és tiszteletére. Ám mindaddig, amíg személyesen meg nem tapasztaljuk ezt, csupán elméleti. Ezért Dávid arra hívja fel a figyelmünket, hogy érezzük át az ő tapasztalatát. „Érezzétek, és lássátok meg, hogy jó az Úr!” (9. vers)

A 11–14. vers nagyon hasznos útmutatást ad ahhoz, hogy miképpen éljünk hosszú, boldog életet; tartóztassuk meg a nyelvünket a gonosz szavaktól, kerüljük a rosszat, és cselekedjünk jót. Más szóval, keressük a békességet, és ragaszkodjunk ahhoz.  A keresztények számára a békesség nem feltétlenül a gond hiányát jelenti, hanem Isten jelenlétét, a mellettünk állását a gondunkban. Tény, hogy az igazakat számtalanszor érheti megpróbáltatás, de az Úr valamennyiszer kimenti őket.

Mi a helyzet azokkal a keresztényekkel, akik betegségben halnak meg idő előtt, holott az Úrnak van hatalma meggyógyítani őket? Nem kaphatunk választ mindig a kételyünkre, de a következő idézet E. G. White-tól bepillantást nyújthat.  „Mindaz, ami összezavarhat bennünket Isten gondviselésével kapcsolatban, az új Földön világossá válik majd. Akkor a nehezen érhető dolgokra is lesz magyarázat. A kegyelem rejtélye feltárul előttünk. Ahol a mi véges értelmünk csak zűrzavart és megszegett ígéretet fedezett fel, tökéletes és gyönyörű harmóniát fogunk látni. Tudnunk kell, hogy a végtelenül szerető Isten rendelte el a legmegpróbálóbbnak tűnő tapasztalatot is. Amint felismerjük az Ő gyengéd gondoskodását, aki mindent a mi javunkra munkál, kimondhatatlan örömmel és dicsőséggel fogunk örvendezni.” (Bizonyságtételek, 9. kötet, 286. oldal az angolban)

Menyei Atyánk, kérünk, segíts nekünk, hogy teljesen átadjuk neked az életünket, hogy a te jóságod tanúiként élhessünk. Jézus nevében. Ámen.

Onaolapo Ajibade


239. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  25. fejezetéhez (március 1-7.).

Isten megalkotott minket, és a szombatot adta a teremtés emlékünnepeként, egy olyan napot, amit elkülönített a mi számunkra, az istentisztelet számára, és abból a célból, hogy megújítsuk a vele való kapcsolatunkat. A Tízparancsolat szívében a szombat parancsolata Istenre mutat, mint Teremtőnkre és példaképünkre. Nem csak azt kéri tőlünk, hogy tegyük félre a munkát, de kiterjeszti ezt az áldást mindenre körülöttünk, beleértve a szolgákat, idegeneket és a jószágokat. Isten megáldotta a szombatnapot, hogy ez egy olyan nap legyen számunkra, amit életünk minden egyes hetén vele tölthetünk. Természetes, hogy sátán vissza akar tartani minket attól, hogy ezt az áldást élvezhessük, így aztán minden tőle telhetőt megtesz, hogy elvegye a figyelmünket arról, hogy mi is ennek a napnak a valódi célja. Némelyeket arról győz meg, hogy ez a nap az Istentől távol lévő személyes örömök céljára adatott, másokra teherként rakja a fáradságos előírások és követelmények rendszerét, míg sokakat arról győz meg, hogy Isten törvénye ma már nem vonatkozik ránk. Ennek következményeként sokan nélkülözik annak a helyreállításnak a lehetőségét, amit az Istennel minden egyes héten töltött idő adhat.

A szombat az Istenhez való hűség jele. Ahogy a vég ideje közeledik, sátán földi törvényeket fog hozni, hogy megakadályozza az embereket, hogy istentiszteletet tarthassanak Szombaton. Néhány országban már most így van. Tartsuk hát becsben ezeket a napokat, amikor szabadon tarthatunk istentiszteletet, és minden egyes szombat Istennel való gyönyörűségben telhet.

Lisa Ward
Cleburne, Texas, USA
Fordította Gősi Csaba

2 megjegyzés: