Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 28. fejezet 1717. nap
Sátán számtalan tervet eszel ki gondolataink lekötésére,
hogy ne foglalkozzunk azokkal a dolgokkal, amelyeket a legjobban kellene
ismernünk. Az őscsaló gyűlöli azokat a nagyszerű igazságokat, amelyek nyomán az
ember megismeri az engesztelő áldozatot és a korlátlan hatalmú Közbenjárót.
Sátán tudja, hogy számára minden azon múlik, hogy el tudja-e az emberek figyelmét
terelni Jézusról és az igazságról.
Azok, akik részesülni akarnak a Megváltó közbenjárásának
áldásaiban, ne engedjék, hogy szentségük és istenfélelmük elmélyítését bármi is
gátolja! Szórakozás, hivalkodás és nyerészkedés helyett fordítsák inkább az
értékes órákat az igazság buzgó, imádságos kutatására. A szentély és a
vizsgálati ítélet tanát Isten népének jól kell ismernie. Mindannyiunknak tudni
kell, hogy nagy Főpapuknak mi a tisztsége és munkája. Különben soha nem lesz
olyan hitünk, amilyenre most van szükség, és soha nem fogjuk tudni betölteni
azt a helyet, amelyet Isten nekünk szán. Minden egyes ember üdvözülhet, illetve
elveszhet. Mindenkinek az ügye függőben van Isten ítélőszéke előtt. Mindenkinek
szemtől szemben kell a nagy Bíróval találkoznia. Milyen fontos tehát, hogy
mindenki sokat elmélkedjék ezeken az ünnepélyes jeleneteken: az ítélők leülnek,
a könyvek megnyílnak, és a napoknak végén Dániellel együtt minden egyes ember
felkel sorsára.
Mindazoknak, akik ismerik ezeket az igazságokat,
bizonyságot kell tenniük arról a nagyszerű üzenetről, amelyet Isten bízott
rájuk. A mennyei templom annak a munkának a központja, amelyet Krisztus végez
az emberiségért. Ez a munka a föld minden lakóját érinti. Elénk tárja a megváltás
tervét, elvisz minket egészen az idők végéig, és megmutatja az igazság és a bűn
közötti küzdelem diadalmas kimenetelét. A legfontosabb dolog, hogy mindenki
tüzetesen kutassa ezeket a témaköröket, és hogy meg tudjon felelni mindenkinek,
aki reménységének oka felől érdeklődik.
Krisztus közbenjárása az emberért a mennyei templomban
éppoly lényeges része a megváltás tervének, mint halála volt a kereszten.
Halálával Krisztus elkezdte a megváltás munkáját, feltámadása után pedig a
mennybe ment, hogy befejezze. Hittel a függöny mögé kell lépnünk, "ahová
útnyitóul bement érettünk Jézus" (Zsid 6:20). A Golgota keresztjének fénye
tükröződik vissza azon a helyen. Ott többet megérthetünk a megváltás titkaiból.
Az ember megváltása végtelen sokba került a mennynek; ez az áldozat arányban
áll Isten áthágott törvényének legsúlyosabb kívánalmaival. Jézus megnyitotta az
utat az Atya trónjához. Közbenjár az emberért, hogy azok, akik hittel fordulnak
hozzá, kívánságaikat őszintén Isten elé tárhassák.
"Aki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga; aki
pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer" (Péld 28:13). Ha azok,
akik hibáikat eltitkolják és igazolni próbálják, meglátnák, hogy Sátán miként
ujjong, és miként csúfolja Krisztust és a szent angyalokat miattuk, sietve
megvallanák és elhagynák bűneiket. Sátán a jellemhibákat kihasználva
megpróbálja a személyiséget befolyásolni. Tudja, hogy ez sikerülni fog, ha az
ember melengeti a hibáit. Ezért folyvást igyekszik Krisztus követőit azzal a
végzetes filozófiával félrevezetni, hogy úgy sem tudnak győzni. De Jézus -
megsebzett kezére és összezúzott testére mutatva - képviseli ügyüket, és ezt
mondja azoknak, akik követni akarják; "Elég néked az én kegyelmem"
(2Kor 12:9). "Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem,
hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti
lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű" (Mt
11:29-30). Senki se higgye tehát, hogy nem tud megváltozni. Isten hitet és erőt
ad hibái legyőzéséhez.
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
54
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ebben a zsoltárban egy
sürgős segélykiáltással találkozunk, amikor a zifeusok felfedték Saul előtt
Dávid búvóhelyét, és segítséget ajánlottak a nyomra vezetésben. A zifeusok
Dávid törzséből, Júdából valók voltak, mégis elárulták őt Saulnak. Ha úgy
érzed, hogy valaki elárult téged, akiről azt gondoltad, hogy benne megbízhatsz,
akkor ez a zsoltár neked szól. Vagy bizonyos értelemben nem mindnyájunknak
szól, akik ebben a félelmetes világban élünk, ahol minden nap szükségünk van
arra, hogy térdre essünk és kérjük Istent, hogy szabadítson meg, védelmezzen és
tartson meg minket?
Ennek a zsoltárnak a
központi gondolata a 4. versben található: „Isten
a segítőm nékem, az Úr az én lelkemnek támogatója.” Ezért fordul Dávid
Istenhez szorult helyzetében. Az eredeti héberben az első két vers ugyanúgy
kezdődik: „Ó Isten!” – „Ó, Isten
szabadíts meg engem; Ó Isten hallgass meg engem.” Dávid imája nagyon
egyszerű és közvetlen. Amikor Péter süllyedt, elég volt neki felkiáltani:
„Uram, ments meg”, és Jézus karja azonnal kinyúlt, hogy megmentse őt. Amikor
bajban vagy, imád nagyon egyszerű és lényegre törő, gyakran csak ennyi, hogy
„Istenem, segíts!” Isten nem veti meg ennek az imának az egyszerűségét.
Dávid három isteni
tulajdonságot nevez meg: „Isten, a te
neveddel szabadíts meg engemet, és a
te hatalmasságoddal állj bosszút értem... a te igazságod által rontsd meg őket.” Isten saját neve „Jehova” benne
rejlik a mi megváltónk Jézus nevében (Yeshua
— Jehova megment). Péter kijelentette: „És nincsen senkiben másban
idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk” (ApCsel 4:12).
Hatalmánál fogva meg tud menteni bennünket: „Veled
van Istened, az Úr, ő erős, és megsegít” (Sof 3:17). Ő megszabadít
bennünket attól, ami fenyeget bennünket, mert Ő igaz és hűséges a szövetséghez,
amelyet népével kötött.
Dávid várja ezt a
szabadítást, amikor ezt mondja: „Kész
szívvel áldozom néked: áldom a te nevedet, Uram, mert jó.” A kész szívvel
való áldozás nem egy kikényszerített, és még csak nem is elvárt - ez önkéntes
„plusz”, hálánk jele Megváltó Istenünk iránt. Amikor győzünk, el kell
ismernünk, hogy Isten szerezte a győzelmet, egyébként könnyen elfelejtjük azt
az időt, amikor segítségért kiáltottunk Hozzá, és helyzetünk megváltozott.
Garth
Bainbridge
242. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
28. fejezetéhez
(március 22 -28.).
Mit tartalmaz a személyi aktád? Tettél már
valaha betekintést a munkahelyi aktádba? Az iskolaiba? A kórtörténetedbe?
Emlékszem, amikor lehetőségem lett belenézni az iskolai aktámba, nem voltam
túlságosan lenyűgözve néhány tanárom beírásával. „Reményteli” – ismételgették
gyakran, pedig ez nem mindig felelt meg a jegyeimnek. Annak ellenére, hogy a
tesztek alapján a tehetséges kategóriába kerültem, és úgy éreztem, jól megy az
iskola, valójában meglehetősen nyugtalan gyerek voltam. Őszintén szólva, nem
tudtam megfejteni, miért kell egész nap egy padban üldögélni, mikor annyi
csodálatos dolgot csinálhatnék helyette. Így végig álmodoztam az iskolai
éveimet, és nem voltak különösen jó jegyeim.
Sokkal jobban foglalkoztat a mennyei személyi
aktám, hiszen „Az élet könyve azoknak a nevét tartalmazza, akik valaha is Isten
szolgálatába léptek.” (A nagy küzdelem, 480. o.) Ha az üdvösségem teljes
egészében a jó és rossz tetteim bejegyzésein múlna a végső ítélet során, nem
örülnék túlzottan, ha ott azt látnám: „reményteli.” Istennek hála, a mennyei
könyvekben „Azoknak a neve mellett, akik őszintén megbánták bűneiket, és hittel
igényelték Krisztus engesztelő áldozatként bemutatott vérét, ez olvasható:
bocsánatot kapott.” (A nagy küzdelem, 483. o.) Milyen csodálatos ígéret ez!
Többé már nem a velem kapcsolatos reményekről szól a dolog, hanem a Krisztussal
való kapcsolatomról és az Ő makulátlan aktájáról.
És veled mi a helyzet? Vajon a te neved mellett
az olvasható az élet könyvében, hogy bocsánatot kapott?
Karen Lifshay
Hermiston Hetednapi Adventista Egyház
Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés