Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 25. fejezet 1695. nap
Ahol eddig az egyháznak világi hatalma volt, azt mindig
igénybe vette, hogy a tanításaitól eltérőket megbüntesse. Azok a protestáns
egyházak is, amelyek a világi hatalmakkal való szövetkezés útján Róma
nyomdokaiba léptek, kifejezésre juttatták, hogy korlátozni akarják a
lelkiismereti szabadságot. Példa erre az anglikán egyház, amely sokáig üldözte
a tőle kiszakadtakat. A XVI. és a XVII. században nonkonformista lelkészek
ezrei kényszerültek arra, hogy egyházukat elhagyják, és sokan - mind a
lelkészek, mind a nép közül - ki voltak téve bírságnak, börtönnek, kínzásnak és
vértanúságnak.
A hitehagyás következménye az lett, hogy az egyház az
államhatalom segítségét igényelte. Ez készítette elő a pápaság - a fenevad
kialakulásának útját. Pál ezt mondta: "Jön... a szakadás, és megjelenik a
bűn embere" (2Thessz 2:3). Az egyház hitehagyása a fenevad képének
megformálásához is utat fog készíteni.
A Biblia kinyilatkoztatja, hogy az Úr eljövetele előtt az
első századokéhoz hasonló vallási hanyatlás lesz. "Az utolsó napokban
nehéz idők állanak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók,
kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok,
tisztátalanok, szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók,
mértéktelenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak,
inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői, kiknél megvan a kegyességnek
látszata, de megtagadják annak erejét" (2Tim 3:1-5). "A Lélek pedig
nyilván mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető
lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén" (lTim 4:1). Sátán
"a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival, és a gonoszságnak
minden csalárdságával" fog dolgozni. És mindazok, akik "nem fogadták
be az igazságnak szeretetét az ő üdvösségükre", ki lesznek téve "a tévelygés
erejé"-nek, ahogy higgyenek a hazugságnak" (2Thessz 2:9-11). Amikor a
gonoszság erre a fokra jut, ugyanolyan következményei lesznek, mint amilyenek
az első századokban voltak.
A protestáns egyházak hitbeli sokféleségében sok ember
döntő bizonyítékot lát arra, hogy soha semmilyen erőfeszítéssel nem lehet rájuk
kényszeríteni az egyesülést. Pedig számos protestáns egyházban évek óta erősen
él és egyre erősödik a vágy a közös tantételekre épülő egység után. Az
ilyenfajta egyesítéstől, a nem mindenki által elfogadott tanítások
megvitatásától - bármilyen fontosak is bibliai szemszögből - szükségszerűen el
kell állni.
Charles Beecher 1846-ban azt prédikálta, hogy "az
evangéliumi protestáns közösségek" szolgálatának "egész útja nem
pusztán emberi félelem okozta iszonyú feszültség közepette alakult ki. Ezek a
közösségek mérhetetlen romlottságban élnek, mozognak és lélegeznek, és folyvást
lényüknek minden hitványabb elemében tetszelegve elhallgatják az igazságot, és
térdet hajtanak a hitehagyás tekintélye előtt. Vajon nem ez történt Róma
esetében is? Nem éljük-e vajon újra az ő életét? És mi az, amit a közvetlen
jövő tartogat számunkra? Egy újabb általános zsinatot! Egy világszövetséget!
Evangéliumi szövetkezést és egyetemes krédót!" Amikor ez bekövetkezik, az
egyházak teljes azonosulásra való törekvésében az csupán egy lépés lesz az
erőszak igénybevétele felé.
Amikor az Egyesült Államok legjelentősebb egyházai a
közösen vallott tantételekben egységre jutva arra befolyásolják az államot,
hogy tegye kötelezővé rendelkezéseiket, és tartsa fenn létesítményeiket, akkor
már a protestáns Amerika megformálta a római hierarchia hasonmását, aminek
elkerülhetetlen következménye, hogy a polgári hatóság büntetést ró azokra, akik
eltérő véleményt vallanak.
A kétszarvú fenevad "azt is teszi mindenkivel
(megparancsolja), kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel,
szabadokkal és szolgákkal, hogy az Ő jobb kezükre vagy az ő homlokukra bélyeget
tegyenek; és hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak akin
a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma" (Jel 13:1617). A
harmadik angyal így figyelmeztet: "Ha valaki imádja a fenevad képét, és
bélyegét felveszi vagy homlokára vagy kezére, az is iszik az Isten haragjának
borából. " Az itt említett "fenevad", amelynek az imádására
kényszerít a Jel 13. fejezetében foglalt kétszarvú fenevad, nem más, mint az
első vagy párducszerű fenevad, azaz a pápaság. A "fenevad képe" a
hitehagyó protestantizmusnak azt a formáját ábrázolja, amely akkor alakul ki,
amikor a protestáns egyházak dogmáik megtartásához a polgári hatalom segítségét
igénylik. A "fenevad bélyegének meghatározása még hátra van.
A próféta óva int a fenevadnak és bélyegének imádásától,
majd kijelenti, hogy itt vannak azok, "akik megtartják Isten
parancsolatait és a Jézus hitét". A kinyilatkoztatás ilyen éles
különbséget tesz az Isten parancsolatainak megtartói és azok között, akik
imádják a fenevadat, valamint a fenevad képét, és felveszik bélyegét. Ebből
következik, hogy a törvény megtartása és a törvény áthágása jelzi a különbséget
Isten imádói és a fenevad imádói között.
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
32
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A
megbocsátásért mindig fizetni kell! Bűnbánat és beismerés az ára, de nem sokan
szeretnék ezt ilyen módon megfizetni. A többség inkább más módon szeretné
fizetni lelki tartozásait, de a tartozásunk túlságosan is sok ahhoz, hogy ezt
megtehessük.
Sokunkat kínoz a bűntudat, ha a bűneinkre gondolunk. Néhányunkat olyan gondolatok kínoznak, mint például: hogyan szerethetne engem bárki is, ha tudja azokat a dolgokat, amiket tettem? Hogyan bocsáthatna meg nekem bárki is? Talán túl sok bűnöm van, hogy kegyelmet kaphassak? Egyszerűen már túl késő számomra.
A zsoltáríró nagyon is tudatában van annak, mit jelent a bűn, és milyen szörnyű következményekkel jár. Nem volt szent, sőt, bűnös volt gyilkosságban és házasságtörésben, de Isten kegyelmes volt hozzá, és nem hagyta el. Dávid felismerte bűnét, bevallotta Istennek és megbánta azt, amit tett. Utána pedig megismerte azt a megnyugtató örömöt, ami a bűn dühöngő vihara után következett. Megtudta, milyen lelki sivárság következik abból, ha hazugságok és csalások sorozatával próbálja meg elrejteni a bűneit; és azt is megtudta, milyen érzés a béke hűsítő forrásvize, ami a bűnbocsánatból ered.
Nincs nagyobb öröm annál, hogy tudjuk, Isten elengedte bűneink adósságát, amit sosem tudtunk volna visszafizetni. Nincs semmi édesebb, minthogy tudjuk; mások talán bűnösként elítélnek, de maga a Bíró felmentett.
Imádkozzunk ma azért, hogy az Úr adjon nekünk bátorságot és erőt bűneink megvallásához és elhagyásához!
Urunk, segíts minket, hogy megismerhessük
a megbocsátás örömét, örülhessünk a Te szeretetednek, és fennhangon
hirdethessük, mennyire kegyelmes és jóságos vagy hozzánk!
Richard McNeil
239. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
25. fejezetéhez
(március 1-7.).
Isten megalkotott minket, és a szombatot adta a
teremtés emlékünnepeként, egy olyan napot, amit elkülönített a mi számunkra, az
istentisztelet számára, és abból a célból, hogy megújítsuk a vele való
kapcsolatunkat. A Tízparancsolat szívében a szombat parancsolata Istenre mutat,
mint Teremtőnkre és példaképünkre. Nem csak azt kéri tőlünk, hogy tegyük félre
a munkát, de kiterjeszti ezt az áldást mindenre körülöttünk, beleértve a
szolgákat, idegeneket és a jószágokat. Isten megáldotta a szombatnapot, hogy ez
egy olyan nap legyen számunkra, amit életünk minden egyes hetén vele
tölthetünk. Természetes, hogy sátán vissza akar tartani minket attól, hogy ezt
az áldást élvezhessük, így aztán minden tőle telhetőt megtesz, hogy elvegye a
figyelmünket arról, hogy mi is ennek a napnak a valódi célja. Némelyeket arról
győz meg, hogy ez a nap az Istentől távol lévő személyes örömök céljára
adatott, másokra teherként rakja a fáradságos előírások és követelmények
rendszerét, míg sokakat arról győz meg, hogy Isten törvénye ma már nem
vonatkozik ránk. Ennek következményeként sokan nélkülözik annak a
helyreállításnak a lehetőségét, amit az Istennel minden egyes héten töltött idő
adhat.
A szombat az Istenhez való hűség jele. Ahogy a
vég ideje közeledik, sátán földi törvényeket fog hozni, hogy megakadályozza az
embereket, hogy istentiszteletet tarthassanak Szombaton. Néhány országban már
most így van. Tartsuk hát becsben ezeket a napokat, amikor szabadon tarthatunk
istentiszteletet, és minden egyes szombat Istennel való gyönyörűségben telhet.
Lisa Ward
Cleburne, Texas, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés