2020. december 14., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 14 - HÉTFŐ - Jeremiás 49

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 21. fejezet 1979. nap

EGÉSZSÉGÜGYI ALAPELVEK 

Az egészségügyi elvek ismerete nélkül senki sem alkalmas az élet felelősségeinek hordozására

21. fejezet (2. rész) – Egészségügyi követelmények Izraelben  

Tisztaság

A személyes tisztaság szükségességét nagyon hatásos módon tanították. Mielőtt a Sínai- hegynél összegyűltek az Isten által kihirdetett törvény meghallgatására, a népnek meg kellett mosakodnia, és ruháit is ki kellett mosnia. Ezt a parancsot halálbüntetés terhe alatt kellett betartani. Nem volt szabad Isten jelenlétében semmilyen tisztátalanságot megtűrni.

A pusztai vándorlás alatt az izraeliták majdnem állandóan a szabad levegőn tartózkodtak, ahol a tisztátalanságnak kevésbé volt káros hatása rájuk, mint a zárt házak lakóira. De a legszigorúbban kellett odafigyelni a tisztaságra sátoron belül és kívül egyaránt. Nem volt szabad sem a táboron belül, sem a tábor körül szemetet hagyni. Az Úr ezt mondta:

"Az Úr, a te Istened a te táborodban jár, hogy megszabadítson téged, és elődbe vesse a te ellenségeidet: legyen azért a te táborod szent" (5Móz 23:14).

Étrend

Az étrend minden dolgában különbséget tettek tiszta és tisztátalan között:

"Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, aki kiválasztottalak titeket a népek közül. Tegyetek különbséget azért a tiszta és tisztátalan barmok között, a tiszta és tisztátalan szárnyas állatok között, és ne fertőztessétek meg magatokat barommal vagy szárnyas állattal, sem semmiféle földön csúszó állattal, amelyeket megkülönböztettem előttetek, mint tisztátalanokat" (3Móz 20:24-25).

Sok olyan élelmiszer, amit a környező pogányok szabadon ettek, az izraelitáktól el volt tiltva. Ez nem önkényes különbségtevés volt. Az eltiltott dolgok egészségtelenek voltak. Tisztátalannak nyilvánításukból az volt a tanulság, hogy az ártalmas ételek fogyasztása szennyez; hogy ami megrontja a testet, az megronthatja a lelket is. Alkalmatlanná teszi fogyasztóját az Istennel való közösségre, alkalmatlanná a magasztos és szent szolgálatra.

A helyes szokások kialakítását célzó fegyelmezés, amely már a pusztában elkezdődött, kedvezőbb körülmények között folytatódott az Ígéret Földjén. A nép nem zsúfolódott össze városokban, hanem minden családnak megvolt a saját földbirtoka, ami biztosította a természetes, romlatlan élet minden gyógyító hatású áldását.

A kananeusok kegyetlen, feslett szokásaival kapcsolatban, akiknek a földjét Izrael kisajátította, az Úr ezt mondta:

"Ne járjatok annak a népnek rendtartásai szerint, amelyet kiűzök én előletek. Mivelhogy mindezeket cselekedték, azért megútáltam őket" (3Móz 20:23). "Utálatosságot pedig ne vígy be a te házadba, hogy átokká ne légy" (5Móz 7:26).

Mindennapi életük valamennyi dolgában az izraelitáknak meg kellett tanulniuk a Szentlélek által kijelentett leckét:

"Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek? Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytok ti" (1Kor 3:16-17).

Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 49

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2049&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2049&version=NT-HU

Jeremiás több próféciát is hirdetett. Ez a fejezet konkrétan öt népcsoportról szól, akik kapcsolatban álltak Júda népével.

Az első rész az ammoniták fővárosáról szóló prófécia, akik Benammitól, Lót kisebbik lányának fiától származtak. Ők a Jordán keleti oldalán éltek. Az ammonitáknak saját istenük volt, akit Milkómnak neveztek, ami annyit tesz: „Isteni Király”. A bírák idejében az ammoniták az izraeliták ellenségei voltak (Bír 3:13). Kinevették Izráelt, mondván: „Talán nincsenek Izráelnek fiai, nincs neki örököse? Miért vette birtokba Gádot Milkóm ...?” (1. vers – új prot. ford.). Azért tettek így, mert az ammoniták, Lót kisebbik lánya fiának leszármazottjai, eltávolodtak az igaz Isten tiszteletétől (4. vers).

A fejezet második része az Edóm ellen hirdetett prófécia. Az edómiak Ézsau leszármazottjai voltak. Abban az időben, amikor az izraeliták Egyiptomban voltak, az edómi Témán városa híres volt a benne lakók bölcsességéről. Isten képes volt a Szentlelkén keresztül dolgozni a témániak szívén, miközben az izraeliták bálványokat imádtak Egyiptomban (Józsué 24:12). Sajnos azonban végül Edóm is Sodomához és Gomorrához hasonló sorsa jutott (18. vers), mert kevélységük és vakmerőségük elvakította őket (16. vers).

A harmadik rész a Damaszkusz elleni prófécia. Ez egy régi arámi város volt a sivatag szélén, ami az ott található termékeny oázisnak köszönhetően virágzott. Ebben a városban voltak a múltban hűséges istenfélők, mint Naámán vagy Hazáél. Amint azonban elhagyták az igaz Istent, ez az „örvendező” és Istennek tetsző város is elhagyatott lett.

A negyedik részben a Kédárról és Hácorról szóló próféciát olvashatjuk. Kédár Ismael fia volt (1Móz 25:14). Kédár törzse a tevecsordáiról (29. vers) és jól képzett íjászairól volt híres (Ézs 21:17). A bírák idejében Izráelnek nem sikerült bevenni Hácort, a kánaániták erős városát. Később Nabukodonozor, Babilon királya mindkét várost elfoglalta.

Az ötödik, utolsó rész az Elámról szóló prófécia. Ez a prófécia akkor teljesedett, amikor Elám a babiloniak oldalára állt, akiket később legyőztek az asszírok. Ha az elámiak bűnbánatot tartottak volna, Isten megbocsátott volna nekik, és felvirágoztatta volna őket áldásaival.

A fent említett összes prófécia feltételes volt. Akkoriban Isten azt szerette volna, hogy az emberek – egyénileg és közösségi szinten is – megbánják bűneiket és visszatérjenek hozzá. Isten ma tőlünk is ezt várja.

Yoshitaka Kobayashi 

280. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN  21-22. fejezeteihez (december 13-19.).

Miközben figyelem a ruháimat, amint a mosógépben forognak, gondolatok árasztják el agyamat a Szentírásból és A nagy orvos lábnyomán c. könyv azon fejezetéből, amely az öltözködési reformról szól.

Vajon miért van az, hogy rendszerint nem szólnak a prédikátoraink és a tanítóink erről a témáról? Lehetséges volna, hogy a múltban a reformereink elválasztották ezt Krisztustól, a Megigazítótól? Gondold csak el. Ki adta az első leckét az öltözködési reformról? Maga Krisztus. Amikor Ádám és Éva betakarta magát a bárány bőrével, az volt az első lecke a szerény öltözködésről és Jézusról mint az Isten Bárányáról. Ebben a fejezetben az öltözködési reform minden vonása pusztán Isten jelleme különböző oldalainak a visszatükröződése.

Amint a ruháimat láttam forogni, elmosolyodtam. A zsidók ruhái negyven évig tartottak ki, Jézus megigazítása azonban az örökkévalóságig tart! Hűha!

Különösen nehéz kihívást jelent megtalálni a megfelelő ruhát vagy öltönyt, ha a felsőtested lényegesen kisebb, mint a csípőd. Ezzel szemben Jézus megigazítása tökéletesen rád illik, mert ez csak rád van szabva! Továbbá Jézus megigazítása minden éghajlat alatt hordható. Kényelmes lesz, akár jeges közömbösséggel találkozol, akár forró vitában veszel részt.

Azáltal, hogy tengernyi vadvirág lehetséges színére mutat rá, „…Krisztus így szemlélteti a természet világával azt a szépséget, amelyet a menny értékel: a természetes bájt, az egyszerűséget, a tisztaságot, a célszerűséget, amellyel ruházatunk kivívja az Ő tetszését.” Van már kulcsa a Mesteri Tervezőnek a ruhásszekrényedhez?

Elizabeth J. Hall
Wildwood Egészségügyi Evangelizációs Központ, Georgia, USA
Fordította Gősi Csaba

2 megjegyzés: