Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 18. fejezet 1971. nap
A
BETEGEK GONDOZÁSA
"Betegekre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak."
19. fejezet (1. rész) – Kapcsolatban a természettel
A Teremtő olyan környezetet választott ősszüleinknek, amely a legjobban szolgálta egészségüket és boldogságukat. Nem palotába helyezte őket, nem is mesterkélten díszített, fényűző környezetbe, amilyenre ma oly sokan igyekeznek szert tenni. Közvetlenül a természetbe és a menny szent lényeinek közelségébe helyezte őket.
A kertben, amit Isten otthonként készített gyermekeinek, mindenfelől gyönyörű bokrok és finom rajzolatú virágok köszöntötték őket. A fák minden változatát meg lehetett a kertben találni. Sok fa roskadozott az illatos és ízletes gyümölcsöktől. Ágaikon madarak zengték dicsőítő éneküket. Árnyékukban a szárazföldi teremtmények mit sem félve együtt játszadoztak.
Ádám és Éva, a romlatlan, tiszta pár gyönyörködött Éden tájaiban és hangjaiban. Isten meghagyta, hogy az ember "mívelje és őrizze" a kertet (1Móz 2:15). Mindennapi munkájuk egészséget és örömet kínált nekik. A boldog pár örömmel köszöntötte Teremtőjét, aki hűvös alkonyatkor eljött hozzájuk, és közöttük járva beszélgetett velük. Isten naponta tanította őket.
Az az életforma, amelyet Isten határozott meg ősszüleinknek, tanulságot hordoz számunkra. Bár a bűn rávetette árnyát a földre, Isten azt akarja, hogy gyermekei gyönyörködjenek kezének műveiben. Minél jobban követik a mennyei tervet, Isten annál csodálatosabban munkálkodik a szenvedő emberiség helyreállítása érdekében. A betegnek szüksége van a természet közelségére. A szabad levegő, a természetes környezet csodákat művel sok tehetetlen és csaknem gyógyíthatatlan emberrel.
A nagyvárosok zaja, idegfeszültsége, kavargása, mesterkélt életmódja mérhetetlenül fárasztja és kimeríti a betegeket. A füsttel, porral, mérgező gázokkal, kórokozó baktériumokkal szennyezett levegő veszélyezteti az életet. A betegek, akik többnyire a négy fal között élnek, majdhogynem börtönnek érzik lakásukat. Ablakukból csak házakat, kövezetet és rohanó tömeget látnak, talán még egy tenyérnyi kék eget vagy egy csöppnyi napfényt, egy szál füvet, virágot vagy fát sem. Így bezárva, nyomorukon, fájdalmukon tépelődnek, és a saját bús gondolataik emésztik őket.
Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 41
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2041&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2041&version=NT-HU
Ebben a fejezetben arról olvashatunk, hogy a jóhiszemű helytartó, Gedáliás meghalt Mispában támogatóival együtt, mert nem egyeztetett Jeremiással, Isten prófétájával Ismáel merénylettervével kapcsolatban, amiről Jóhanán számolt be neki. Ez egy történetre emlékeztet minket Józsiásról, aki évekig jó dolgokat tett Istenért, de végül azért halt meg, mert nem kérdezte meg Istent, hogy harcolnia kell-e az egyiptomi sereggel (2Krón 35:20-24). Isten népe vezetőjének az lett volna a feladata, hogy olyan ember legyen, aki Istentől kéri az útmutatást. Ez a fejezet tele van szörnyű katasztrófákkal, amik elkerülhetőek lettek volna, ha a vezető imádságos, vagy alázatos szívű lett volna, aki megkérdezi Jeremiást, hogy mit tegyen.
Ismáel és az utolsó király, Sedékiás tíz főhivatalnoka békésen evett együtt Gedáliással, néhány júdabelivel és káldeus katonákkal. Ismáel és tíz embere váratlanul fölkelt, és megölte Gedáliást és azokat is, akik vele voltak. Jóhanán beszámolója Ismáel merénylettervére vonatkozólag igaznak bizonyult, és most Gedáliás és a támogatói halottak. A következő nap Ismáel megölt még 70 embert, akik áldozatokat hoztak az Úr házába Sikemből, Silóból és Samáriából. Ismáel a halottakat egy árokba dobta – amit arra kellett volna használniuk, hogy megvédjék magukat a közeledő ellenségtől –, és az árok tele lett.
Ismáel foglyul ejtette az egész népet, amely Mispában maradt, és elindult, hogy visszamenjen az ammóniakhoz. Jóhanán és katonái a Gibeon melletti nagy víznél találkoztak Ismáellel, embereivel és a mispai foglyokkal. Ismáel nyolc emberével együtt elmenekült Jóhanán megérkezése előtt, és az ammóniakhoz ment. Jóhanán visszavitte Mispába a fogva tartottakat, majd a többi hadvezérrel el akartak menekülni Egyiptomba, mert Ismáel meggyilkolta Gedáliást, és féltek, hogy a babilóniaiak mit tennének velük, amiért hagyták, hogy ez történjen. Ezért elhagyták Mispát és Egyiptom felé menet megszálltak Kimhámnál, Betlehemhez közel.
Ha Gedáliás imádkozott volna, és megkérdezte volna a prófétát, hogy mit tegyen, Isten utat mutatott volna neki és megvédte volna. Szoktunk imádkozni, hogy megtudjuk, mi Isten akarata? Készek vagyunk rá, hogy kövessük a parancsát, bármi is legyen az?
Yoshitaka Kobayashi
279. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN 19-20. fejezeteihez (december 6-12.).
A nagy orvos lábnyomán c. könyv 19. fejezetében Ellen White leírja az előnyeit annak, ha zöld környezetben élünk, azaz fű, fák és egyéb növényzet mellett. A könyvben egy másik helyen kifejti, hogy a természetes környezetben való élet jót tesz a betegeknek és a gyerekeknek. Ma számos tudományos tanulmány igazolja a tanácsát. (Lépj kapcsolatba a Wildwood Egészségügyi Evangelizációs Központtal, ha linkeket szeretnél ezekhez a tanulmányokhoz.)
Akár már egy kis torna is a zöld környezetben javítja az önbecsülést és a hangulatot. A gyerekeknél, akik zöldebb környezetben nőnek fel, 55%-kal alacsonyabb kockázata lesz különféle mentális betegségeknek életük későbbi szakaszaiban.
Egy másik tanulmány szerint azok, akik 90 perces sétát tettek természetes környezetben, kevesebb visszatérő, negatív érzelmekre összpontosító gondolatokról számoltak be, és alacsonyabb idegi tevékenységet mutattak az agy azon területén, amely kapcsolatban van a mentális betegségek kialakulásának kockázatával, szemben azokkal, akik városi környezetben sétáltak.
A fák hihetetlenül értékesek az egészség visszaszerzésében. A 264. oldalon azt írja: „A fenyő balzsamában és a cédrus illatában éltető erő van. Egyéb fáknak is vannak gyógyító tulajdonságaik.” A fenyő, a nyír, a tölgy és más fák fitoncideket bocsátanak ki, amelyek levegőben terjedő kémiai anyagok, és amelyeket a növények bocsátanak ki, hogy megvédjék magukat a rovaroktól és a rothadástól. Ha rendszeresen lélegezzük be a fitoncideket, javíthatják az egészségünket. Ha időt töltünk az erdőben, az oldja a stresszt, javítja a hangulatot, csökkenti a dühöt és az agresszivitást, és növeli az általános boldogságérzetet. Az erdei látogatások erősítik az immunrendszerünket is, azáltal, hogy növelik a természetes ölősejtek tevékenységét és számát. Ezek az immunsejtek pusztítják el a vírusokat és a rákos sejteket.
Ámen!
VálaszTörlésÁmen ✝️🛐🙏🕊
VálaszTörlés