Higgyetek az Ő prófétáinak - november 5 - VASÁRNAP - Prédikátor könyve 2

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit a Prédikátor könyve 2 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Pr%C3%A9dik%C3%A1tor%202&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Pr%C3%A9dik%C3%A1tor%202&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten bővelkedő életet akar adni nekünk. Az élet Istennel teljes, nélküle üres, bármilyen sok vonzó dologgal próbálnánk is teletömni. E fejezet szerzője megpróbálta szépnek és hasznosnak tűnő dolgokkal teletömni az életét, de rá kellett jönnie, hogy üres. Volt benne vígasság, házépítés, növények, fák ültetése, öntöző berendezés telepítése, szolgák szerzése, éneklő barátok, asszonyok, ezüst, arany gyűjtése. Isten nélkül a többi nem ér semmit, Istennel értelmet nyer mindaz, amit Ő ad azért, hogy szép és teljes legyen az életünk.

2.    Isten rávezet bennünket arra, hogy mi az igazán fontos életünkben.  A prédikátornak elmélkedésében egy utat kell végig járnia: rá kell jönnie, hogy az élvezetes tevékenység Isten nélkül merő szórakozás.  Egyedül Isten az, aki értelmet tud adni hasznos tevékenységeinknek ezáltal személyiségünket is gazdagítva, mindennek értelmet adva és így felülírva a prédikátor által annyiszor felemlített hiábavalóságot is.

3.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki agyon sok mindent megenged az embernek, aki gyakran nem él, hanem visszaél ezzel

b.    aki próbálja megértetni az emberrel, hogy kívánságának teljesítése nem mindig válik a javára, hanem ártalmas lesz

Ima éretted: Istenem, kérlek, áldd meg az olvasót, hogy értelmes és tartalmas élete legyen! Adjad, hogy Téged soha ne hagyjon ki az életéből, hanem mindig az első helyre tegyen. Adjad, hogy örülni tudjon azoknak a szép és jó dolgoknak, amelyeket Te adsz neki ajándékba. Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 35. fejezet

35. fejezet – A PÁPASÁG CÉLKITŰZÉSEI (1. rész)

A protestánsok ma sokkal jobban kedvelik a katolicizmust, mint korábban. Azokban az országokban, ahol nem a katolicizmus a főhatalmasság, és a pápisták engedékeny hangot ütnek meg, hogy befolyásra tegyenek szert, egyre nagyobb lesz a közömbösség azokkal a tantételekkel szemben, amelyek elválasztják a reformált egyházakat a pápai hierarchiától. A protestánsok körében egyre nagyobb súlya lesz annak a véleménynek, hogy a lényeges kérdésekben nem is különbözünk annyira, mint gondoltuk, és egy kis engedmény a mi részünkről közelebb fog vinni minket Rómához. Volt idő, amikor a protestánsok nagyon értékesnek tartották a lelkiismereti szabadságot, amelyet olyan drágán vásároltak meg. Gyermekeiket arra tanították, hogy idegenkedjenek a pápaságtól, és a Rómával való egyezkedést Istennel szembeni hűtlenségnek tartsák. De mennyire másként vélekednek most!

A pápaság védelmezői kijelentik, hogy az egyháznak csak a híre rossz. A protestáns világ pedig hajlandó elfogadni ezt az állítást. Sokan hangoztatják azt, hogy igazságtalan dolog a ma egyházát azokból a borzalmakból és ostobaságokból megítélni, amely a tudatlanság és a sötétség századaiban jellemezte uralmát. A kor barbárságára fogják a római egyház egykori iszonyú kegyetlenségét, és azt bizonygatják, hogy a modern civilizáció hatása megváltoztatta felfogását.

Elfelejtették-e ezek az emberek a csalhatatlanság igényét, amellyel e hatalom nyolcszáz éve kérkedik? Dehogyis mondott le Róma erről az igényéről! Sőt soha annyira nem hangsúlyozta ki, mint a XIX. században. Róma állítása szerint az "egyház soha nem tévedett, és a Szentírás szerint nem is fog soha tévedni". Hogyan is adná fel azokat az elveket, amelyek a letűnt korszakokban meghatározták útját?

A pápai egyház soha nem fog lemondani a csalhatatlanság igényéről. Ma is helyesnek tartja, hogy szembeforduljon azokkal, akik dogmáit elutasítják. És vajon ma nem ugyanazt tenné, mint régen, ha arra alkalom kínálkozna? Ha megszűnnének azok a korlátozások, amelyeket a világi hatalmak követelnek meg tőle, és visszakapná Róma korábbi hatalmát, gyorsan feléledne a zsarnokság és a vallási türelmetlenség.

Miként viszonyul a pápai hierarchia a lelkiismereti szabadsághoz? Egy közismert író ezt mondja erről, és arról a veszélyről, amellyel a pápaság politikai sikere különösen az Egyesült Államokat fenyegeti:

"Sokan hajlamosak fanatikusnak vagy gyerekesnek tartani azt az embert, aki az Egyesült Államokban fél a római katolicizmustól. Semmi olyat nem látnak a katolicizmusban, ami szabadságjogaikat fenyegetné; és semmi vészjóslót nem látnak növekedésében. Először is hasonlítsuk össze kormányzatunk néhány alapelvét a katolikus egyház alapelveivel!

Az Egyesült Államok Alkotmánya szavatolja a lelkiismereti szabadságot. Mi sem becsesebb vagy fontosabb ennél. IX. Pius pápa 1854. augusztus 15-i enciklikájában ezt mondta: ,A lelkiismereti szabadság mellett kardoskodó értelmetlen és helytelen hittételek, illetve hangoskodások a legveszedelmesebb tévelygést jelentik - amely nyűg, egy ország legfélelmetesebb réme.' Ugyanez a pápa 1864. december 8-i enciklikájában kiátkozta ,azokat, akik a lelkiismeret és a vallásgyakorlat szabadságát követelik', és ,akik azt bizonygatják, hogy az egyház nem alkalmazhat erőszakot'.

Róma békés hangvétele az Egyesült Államokban nem jelenti jellegének megváltozását. Türelmes ott, ahol tehetetlen. O'Connor püspök ezt mondja: ,A vallásszabadság csak addig tűrhető meg, amíg a katolikus világ veszélyeztetése nélkül nem valósítható meg az ellenkezője.'... St. Louis érseke ezt mondta egyszer: ,Az eretnekség és a hitetlenség bűn; és a keresztény országokban, mint például Olaszországban és Spanyolországban, ahol mindenki katolikus, és ahol a katolikus vallásnak az ország törvényében fontos helye van, éppúgy kell büntetni, mint a többi bűncselekményt.'...

A katolikus egyházban minden bíboros, érsek és püspök hűségesküt tesz a pápának, amelyben a következők vannak: ,Az eretnekeket, szakadárokat és említett urunk (a pápa) vagy utódai ellen lázadókat minden erőmmel üldözni és támadni fogom!'. "

Az igaz, hogy a római katolikusok között vannak őszinte keresztények. Ezrek szolgálják Istent ebben az egyházban a legjobb ismeretük szerint. Nem férhettek hozzá Isten Igéjéhez, és ezért nem ismerik az igazságot. Soha nem látták meg, mi a különbség a szívből való eleven szolgálat és a puszta formaságok és szertartások körforgása között. Isten szánakozó szeretettel figyeli ezeket a lelkeket, akik olyan vallásban nevelkedtek, amely megtévesztő, és nem elégít ki. Isten világosságot fog adni nekik, amely elűzi az őket körülvevő sötétséget. Kinyilatkoztatja nekik az igazságot úgy, ahogy a Jézusban van, és sokan Isten népe közé fognak állni.