2020. szeptember 13., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 13 - VASÁRNAP - Ézsaiás 23

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 2. fejezet 1887. nap

AZ IGAZI ORVOS-MISSZIONÁRIUS

3. fejezet (1. rész) – A természetben – Istennel  

 A Megváltó földi élete a természettel és Istennel való bensőséges kapcsolat élete volt. Ebben a közösségben nyilatkoztatta ki az erővel teljes élet titkát.

Jézus lelkiismeretes, szorgalmas munkás volt. Soha emberre nem súlyosodott akkora felelősség, mint reá. Soha senki nem hordozott ilyen nehéz terhet: a világ fájdalmának és bűnének súlyát. Soha senki nem fáradozott olyan önemésztő buzgalommal az emberekért, mint Ő. De egészségesen élt. "A hibátlan és szeplőtlen" áldozati bárány (1Pt 1:19) fizikailag és lelkileg is jelképezte Őt. Testben és lélekben példázta, milyen életformát vár el Isten az egész emberiségtől, amely életforma csak a menny törvényei iránti engedelmességgel valósítható meg.

Jézus arcát figyelve az emberek olyan arcot láttak, amelyen az isteni könyörület a nyilvánvaló hatalommal együtt tükröződött. Látszott, hogy lelki légkör veszi körül. Amellett, hogy kedves és szerény volt, rejtett, de teljesen mégsem leplezhető erővel hatott az emberekre.

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 23

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2023&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2023&version=NT-HU

Ézsaiás egy művészi próféta. Az ő idejében az asszír királyok a palotáik falát díszítették az általuk elfoglalt városokat ábrázoló, megrázó alkotásokkal. Mózes tilalma korlátozza, hogy a zsidó művészek ilyen kegyetlen jeleneteket ábrázoló képeket készítsenek, de ez nem akadályozta meg őket abban, hogy szóképekben elmondják ugyanazt. Ézsaiás is ezt tette, irodalmi „képei” több dimenzióban ábrázolják a helyzetet.

A földi események mind Isten végső ellenőrzése alatt zajlanak. Városok jönnek létre és pusztulnak el nem csak társadalmi, gazdasági vagy politikai okok miatt, hanem azért, mert Lucifer átvette az uralmat mind a város, mind a lakók felett. Sátán sokszor még az Úr népét is megtéveszti, és ez is indokolja, hogy a várost eléri Isten büntetése.

Ebben a fejezetben Ézsaiás korának egy nagyon népszerű városára fókuszál, Tíruszra. Úgy tűnik, minden út Tíruszba vezet. Ezékiel beszél Tírusz bukásáról Nabukodonozor uralkodása idején (Ezékiel 26-28). Tírusz királyát Lucifer lelkülete irányította (Ezékiel 28:11-19). Ézsaiás már jóval azelőtt látta Tírusz bukását, hogy az megtörtént volna. Ez nem azt jelenti, hogy Ézsaiás ellenzékként élt volna ott, csak próbált beszélni az akkori embereknek a város vagy a birodalom bukásáról, mert a helyzet olyan volt, mint egy kesztyű sátán kezén, ugyanaz a lázadó szellem volt működésben, mint egykor a Mennyben, mindegy, hogyan próbálta álcázni.

A múltbéli birodalmak és városok bizonyos értelemben mind „Babilonok”, úgy tekintettek rájuk, mint az istenekhez vezető kapukra. Minden alkalmat, mikor egy város elesett, úgy tekintettek, mint az istenek büntetését az ott lakók bűnei miatt. Ézsaiás azt kívánja szemléltetni, hogy ezek a „büntetések” felülről érkeznek. De ezek a történelmi katasztrófák nem összehasonlíthatók azzal a globális katasztrófával, mely Isten ítélet idejének végén fog lezajlani. Tírusz olyan volt, mint egy polip, csápjaival minden országba elért (1. vers), hajói eljutottak minden kikötőbe, és mindenhonnan jöttek oda a kereskedők (2. vers).

Tírusz volt a „nemzetek piaca”, az ősi idők Wall Streetje (3. vers). A lába „messzire elment, hogy ott is letelepedjen” (7. vers).  Sok szépséggel büszkélkedett, a föld nagyra becsült városa volt (9. vers), a szórakoztatás, az előadó művészet és a zene központjává vált, ahol édes melódiák és oly sok dallam hangzott el (16. vers). Itt sok embert foglalkoztattak, de mint a fiatal lányokat megrontották, a szüzeket meggyalázták (12. vers). Ézsaiás arra figyelmeztetett, hogy bár Tírusz egy „vigadozó város” (7. vers) és ő a „koronás Tírusz” (8. vers), ami lehetővé tette neki a boldogságot, ám ez nem tart sokáig (12. vers). Mikor az Úr elpusztítja a városok gazdasági központját, „nincs többé kikötő” (10. vers). Isten az, aki elpusztíthat birodalmakat és fővárosokat. „Kinyújtotta kezét a tengerre az Úr, megrendítette a királyságokat” (11. vers).

Ez nem csak Tíruszban, hanem Kánaán földjén is megtörtént, és nem azért, mert Isten egy „zsarnok”, mint néhány ateista állítja. Kánaán annyira gonosz volt, hogy az Atya megparancsolta népének, „hogy pusztítsák le erődítményeit” (11. vers). Ám Izrael nem engedelmeskedett, letelepedtek ezekben a városokban és világiakká válva elhagyták az Istent. Ezek a kánaáni városok is kesztyűk voltak sátán kezén és hamis boldogsággal kecsegtettek. Még ha az emberek el is próbálnak menekülni más országokba, hogy elkerüljék a büntetésüket, „ott sem lesz nyugtuk” (12. versszak) – azt mondja az Úr.

A prófécia arról szólt, hogy Nabukodonozor eljön és elpusztítja Tíruszt, ahol nem maradt sebesült, sem nyugalom 70 éven keresztül; és ez mind valóra vált. Ézsaiás úgy beszélt Tíruszról, mint „elfelejtett szajháról”, ám 70 év elteltével a „sebei” begyógyulnak. Dicsősége visszatér azoknak, akik „az Úr színe előtt laknak” (16-18. vers).

Ézsaiás fő üzenete Tírusz bukásának leírásán keresztül a következő fejezetben csúcsosodik ki, ahol a Föld bukásával foglalkozik.

Drága Istenünk! Mindnyájunknak van egy Tírusza, ami nagyon vonz minket világi vágyaink és érzelmeink kielégítésére. Uram, segíts meg minket, és szabadíts meg bennünket Tírusz szellemétől, hogy lemondhassunk arról és ne rombolhassa le lelkületünket és a Veled kialakított kapcsolatunkat. Ámen.

Koot van Wyk

267. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN   3. fejezetéhez (szeptember 13-19.).

Sosem sikerült legyőzzem az új helyektől való irracionális félelmemet. Néhány évvel ezelőtt, amikor a posztgraduális képzést kezdtem, újfent kikészített idegileg az első nap gondolata. Már azelőtt felébredtem, hogy az ébresztőórám csörgött volna. Elindultam, mint a dalban: „a kertben egyedül”. Dicsőítettem Istent, és megkértem a Szentlélek Istent, hogy adjon higgadtságot. Elöntött a túláradó béke, amint a kedvenc énekem sorait énekeltem: „Ő azt mondja nekem, nem vagyok egyedül…”

A csüggedtség az első kórházi napommal kapcsolatosan nem tartott sokáig. Azon a napon a Vizsgáló Bizottság éppen a műtőt ellenőrizte. Bejelentés nélkül érkeztek. Mivel mindenki maszkot visel a műtőben, engem véletlenül összetévesztettek, és a Vizsgáló Bizottság tagjának hittek. Az ebéd alatt a személyzet megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor beléptem az ebédlőbe. Épp azt vitatták meg, hogy az idei ellenőr mennyire nyugodt volt. Bár a maszkja fent volt, tudták, hogy mosolyog alatta. Én elmondtam nekik, hogy rám is mély benyomást tett a barátságosság a műtőben.

Ha Istennel kezdjük a napot, az áldást jelent annak is, aki ad, és annak is, aki kap. A biztató mosoly a maszkkal fedett arcon keresztül is látszani fog, még ezekben a furcsa időkben is, amikor maszkot kell viseljünk. A magányosak és a félők így fognak esedezni: „Doktor úr, nővér, amikor kimegy és elmegy a szobaablakom előtt, kérem, láthatnám a teljes mosolyát maszk nélkül?”

Ruth Haamankuli
Egészségügyi szolgálatok igazgatója és gyülekezeti vén, Minnetonka Hetednapi Adventista Egyház, Minnesota
Fordította Gősi Csaba

 

  

3 megjegyzés: