2020. szeptember 27., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 27 - VASÁRNAP - Ézsaiás 37

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 5. fejezet 1901. nap

AZ IGAZI ORVOS-MISSZIONÁRIUS

5. fejezet (1. rész) – A lélek gyógyítása  

 Sokan azok közül, akik Krisztus segítségét kérték, saját maguk okozták betegségüket. Krisztus mégsem fordult el tőlük. Amikor Krisztus ereje átjárta e betegeket, felismerték bűneiket, és sokan nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is meggyógyultak.

Köztük volt a kapernaumi gutaütött is. Már nem is remélte, hogy meggyógyul, akárcsak a bélpoklos. Betegsége bűnös életének következménye volt, és szenvedését súlyosbította a bűntudat. Hiába könyörgött a farizeusoknak és az orvosoknak, hogy könnyítsenek rajta. Gyógyíthatatlannak mondták ki, bűnösnek ítélték, és kijelentették, hogy Isten haragja miatt meg fog halni.

A gutaütött kétségbe volt esve. Ám hallott Jézus cselekedeteiről. Mások, olyan bűnösök, tehetetlenek, mint amilyen ő is, meggyógyultak, és kezdte hinni, hogy ő is meggyógyulhat, ha elviszik a Megváltóhoz. Reménye azonban alábbhagyott, amikor eszébe jutott, hogy mitől beteg; mégsem tett le teljesen a gyógyulás lehetőségéről.

Mélységesen vágyott arra, hogy letehesse bűneinek terhét. Nagyon szeretett volna Jézussal találkozni, bűnei bocsánatáról megbizonyosodni, és a mennyel megbékülni. Ezután szívesen élne tovább, vagy meghalna, ahogy Isten akarja.

Nem volt vesztegetni való ideje. Sorvadt teste már a halál jeleit hordta magán. Esdekelve kérte barátait, vigyék el ágyán Jézushoz. Barátai szívesen vállalkoztak e feladatra, de olyan sűrű tömeg szorongott a házban, és a ház körül, ahol a Megváltó tartózkodott, hogy a beteg és barátai nem tudtak közelébe férkőzni, vagy akár csak a hangját meghallani. Jézus Péter házában tanított. A tanítványok - szokásukhoz híven - Jézus körül ültek; "és ott ülének a farizeusok és a törvénynek tanítói, akik jöttek Galileának és Júdeának minden faluiból és Jeruzsálemből" (Lk 5:17). Sokan közülük kémkedés céljából jöttek, hogy valamivel bevádolhassák Jézust. Rajtuk kívül ott tolongott a sokarcú tömeg, a tudni vágyók, a tisztelők, a kíváncsiak és a hitetlenek sokasága; különböző nemzetiségűek és a társadalom különböző rétegeiből valók. "És az Úrnak hatalma vala ővele, hogy gyógyítson" (Lk 5:17). Az élet Lelke lebegett az összegyűltek felett, de a farizeusok és a doktorok nem érzékelték jelenlétét. Nem volt hiányérzetük, és nekik nem szólt a gyógyítás. "Éhezőket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen" (Lk 1:53).

Akik a gutaütöttet hordozták, újra és újra megpróbáltak utat törni a tömegen keresztül, de hiába. A beteg leírhatatlan lelki gyötrelemmel nézett szét. Hogyan adná fel a reményt, amikor a sóvárgott segítség olyan közel van?! Javaslatára barátai felvitték a ház tetejére, felbontották a tetőzetet, és leeresztették őt Jézus lábához.

A beszélgetés félbeszakadt. A Megváltó rátekintett a beteg szomorú ábrázatára, látta reá szegeződött esdeklő tekintetét. Jól ismerte a tehertől roskadozó lélek sóvárgását, hiszen Krisztus volt az, aki már otthon felébresztette lelkiismeretét. Amikor a beteg megbánta bűneit, és elhitte, hogy Jézus meg tudja gyógyítani, a könyörületes Megváltó áldását árasztotta reá. Jézus figyelte, amint a hit első felvillanásából kibontakozik az a meggyőződés, hogy Ő a bűnös egyedüli segítője; és látta, hogy a beteg - miközben igyekszik közelébe kerülni - erőfeszítésének arányában a hite is egyre erősebbé válik. Krisztus volt az, aki ezt a szenvedő embert önmagához vonzotta. Jézus - "bízzál fiam! Megbocsáttattak néked a te bűneid" - szavai (Mt 9:2) kellemes zeneként hatoltak fülébe.

A bűn terhe lehull a beteg lelkéről. Lehetetlen kételkednie. Krisztus szavaiból kitűnt, hogy tud az emberi szívben olvasni. Ki tagadhatja akkor, hogy van hatalma a bűnöket megbocsátani? Remény foglalja el a kétségbeesés helyét, az öröm pedig a nyomasztó bánatét.

Az ember fizikai fájdalma megszűnt, és egész lénye átalakult. Több kívánsága nincs; nyugodtan, csendesen fekszik. Boldogabb annál, hogynem szólni tudna.

Sokan lélegzet-visszafojtva figyelték ennek a különös intézkedésnek minden mozzanatát. Sokan úgy érezték, hogy Jézus szavai nekik is szólnak. Hiszen az ő lelküket is beteggé tette a bűn! Ők is mélységesen szeretnének ettől a tehertől megszabadulni.

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 37

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2037&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2037&version=NT-HU

Szanhérib Rabsakén keresztül küldött gúnyos üzenete után elképzelhetjük a szorongást Ezékiás király udvarában. Azonban Ezékiás megszaggatta a ruháit, zsákruhát öltött, és ahelyett, hogy összevonta volna a seregét, vagy földi bölcsességet vett volna igénybe, Istenhez fordult.

Ahogy láthatjuk, ebben a fejezetben Rabsaké továbbra is meg akarja félemlíteni Ezékiást, hogy ne bízzon az Úrban (ez alkalommal egy istenkáromló levélen keresztül – 14. vers). Azonban ezek a lépések csak megerősítették Ezékiást, hogy még erősebben az Úrba kapaszkodjon. Ez egy fontos lecke számunkra, akik kisebb-nagyobb nehézségekkel nézünk szembe.

Rendkívül szeretem Ezékiás imáját az Úrhoz. „Seregeknek Ura, Izráel Istene, ki a Kerubokon ülsz! Te, csak Te vagy a föld minden országainak Istene, Te teremtéd a mennyet és a földet” (16. vers). Az a mód, ahogyan Ezékiás elkezdte az imáját, nagyon fontos. Emlékezzünk, hogy két kérub takarta be a frigyláda fedelét a szentélyben (4Móz 7:89). Azzal, hogy megemlíti Istent, amint ezen kérubok között ül, Ezékiás emlékezteti az Urat arra, hogy Ő a kegyelem Istene. Szintén kiemeli, hogy Isten nem csak egy hatalmas Isten, de Ő az egyetlen és Ő minden földi királyság királya, mint az egész föld teremtője. Ezért neki egyáltalán nem nehéz megoldani Szanhérib király és az ő Asszír szolgájának a problémáját.

Ezékiás folytatja az imáját: „Uram hallgass meg, és nézz reám. Látod, miket mondanak rólad? És az is igaz, hogy már rengeteg nemzetet elpusztítottak. De azok a nemzetek fa és kő istenekben bíztak. Te nem olyan isten vagy. Hallgasd meg imámat és ments meg minket, hogy az összes nemzet (mind az Asszírok, mind a környező népek) láthassák, hogy csakis TE vagy az egyetlen igaz Isten, és csak Te tudsz szabadítást adni.” (Az író saját parafrázisa a 16-20. versek alapján.)

Miért ne válaszolna Isten egy ilyen védőbeszédre? Zsoltárok 50:15-ben ezt olvashatjuk: „És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.” És Isten pontosan ezt tette, megszabadította Jeruzsálemet. A fejezet utolsó versében az Úr angyala egymaga elpusztított 185 000 fegyverest az asszír seregből. Szanhérib nem csak megszégyenülve vonult haza, de nem sokkal később a saját fiai gyilkolták meg.

Amikor leküzdhetetlen nehézségekkel állunk szemben, első védelmi vonalunk mindig az Isten ígéreteire alapozott ima legyen. Mint Ezékiás király, aki Isten elé tárta a fenyegető levelet, nekünk is úgy kell letenni minden terhünket (kisebbet és nagyobbat) Isten elé, és kérjük az Ő ígéretének beteljesedését.

Hozzátok gondotokat, örömötöket, szükségleteiteket és aggodalmaitokat, s mindazt, ami nyom és kínoz Isten elé! Terheiteket sohasem találja nehezeknek, soha ki nem fáraszthatjátok Őt. Ő, aki hajatok szálát is számon tartja, nem közömbös gyermekei szükségletei iránt. »Igen irgalmas az Úr és könyörületes« (Jak 5:11). Nyomorunk és jajkiáltásunk szívéig hat. Vigyétek őhozzá mindazt, ami szíveteket nyomja. Senki sem oly nehéz, hogy ne bírná el, mert hisz Ő tart fenn világokat, kormányozza a világmindenség ügyeit. Békességünk feltételei közül egyik sem oly jelentéktelen, hogy ne részesítené figyelemben” (Ellen G. White: Jézushoz vezető út. Budapest, 1999, Advent Kiadó. 75-76. oldal). 

Melodious Echo Mason

269. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN   5. fejezetéhez (szeptember 27 – október 3.).

Most van itt az ideje, hogy teljes szívünkkel és elménkkel elhiggyük Isten Igéjét. Ez a fejezet bemutatja, hogy milyen a testi egészség kapcsolata a lelki egészséggel. Talán nem tapasztaljuk meg a testi betegség múlását, amíg Jézus el nem jön ismét, azonban a szívünk és elménk meggyógyulhat a bennünk élő Jézus erejével.

Sokszor beszélgettem olyan betegekkel, akik mentálisan kerültek válságba. Jézushoz kiáltanak, hogy mentse meg őket, majd a hangjuk és a hanglejtésük démonikussá válik. Az elméért folyó harc bontakozik ki előttünk. Halkan Jézushoz kezdek imádkozni a veszély elmúltáért és a szenvedő beteg gyógyulásáért, aki a gondozásom alatt áll. „Jézus ismeri minden ember körülményeit.” (30. o.) Vágyik arra, hogy menedéket és gyógyulást keressünk nála.

Nézz fel Jézusra és összpontosíts a szavára! Naponta fogadd be, és beszélgess vele állandóan! Aztán higgyél abban, amit Ő mond. Ne várj arra, hogy „érezd” a szíved és az elméd gyógyulását. Ha bizonytalannak érzed magad, vagy sötétség vesz körül, nézz fel Jézusra. Ő lépésről lépésre vezetni fog téged. Kapaszkodj az ígéretébe, és Ő megújítja a szívedet. Ma jobban, mint valaha Krisztus szolgálatát kell választanunk teljes eltökéltséggel és teljes szívvel. Jézus megszabadít a bűn láncaitól, amely gúzsba köt, és megment a haláltól. 

Cheri Holmes
sürgősségi osztályon dolgozó nővér, Lynden, Washington, USA
Fordította Gősi Csaba
 

2 megjegyzés: