Higgyetek az Ő prófétáinak - július 12 - KEDD - 5 Mózes 27

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit 5Móz 27 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=5%20M%C3%B3zes%2027&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=5%20M%C3%B3zes%2027&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak 

 

1.    Isten, aki az áldást és az átkot is népe elé tárja, de azt tanácsolja, hogy    népe    válassza az áldást és az életet. Az áldás és az átok a Garizim és az Ebál hegyeken hangzott el. Isten mélyen Izrael emlékezetébe szerette volna vésni, hogy az engedelmességnek áldás, az engedetlenségnek pedig átok a következménye. Ez nem büntetés, hanem következmény. Isten lefektette a természet törvényeit és aki nem él azokkal összhangban, szembe kell nézni annak természetes következményeivel.

2.    Isten segít emlékezni arra, hogy mi a jó és mi a rossz. Ezért nevezik emlékköveknek azokat a köveket, amelyeket az Ebál hegyen kellett elhelyezni és amelyekre a törvényt kellett ráírni.

3.    Isten bevonja a népet üzenetének nyomatékosításába. Isten minden tilalmára, amelynek átok a következménye, az egész népnek kórusban Áment kellett mondani. Ezzel jelezták, hogy teljesen értik és egyetértenek Isten elveivel. Később nem mondhatták, hogy nincs tudomásuk róla, vagy nem értik, mert saját szájukkal mondtak rá Áment.       

4.    Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben,

a.    aki tiltja az emberalkotta bálványok imádatát

b.    aki tiltja a szülők gyalázását

c.    aki védi a tulajdonhatárokat

d.    aki tiltja a vakok félrevezetését

e.    aki védi a jövevények, árvák és özvegyek jogait

f.      aki védi a rokoni kapcsolatokat a nemi erkölcstelenségtől

g.    aki tiltja a gyilkosságot

h.    aki gyűlöli a megvesztegetést

i.       aki azt szeretné, ha népe megtartaná törvényét és áldásban részesülne

Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 25. fejezet

25. fejezet – A Szentlélek (3. rész)

A Szentlélek elnyerésének feltételei

A Szentlélek kiárad mindazokra, akik amiatt esedeznek az élet kenyeréért, hogy adhassanak belőle felebarátaiknak. (Testimonies, VI, 90.)

Amikor Krisztussal egységbe vonjuk a szívünket, életünket pedig összhangba hozzuk művével, a Lélek, amely alászállt a tanítványokra pünkösdkor, rajtunk is megnyugszik. (Testimonies, VIII, 246.)

Nem Isten valamely korlátozása miatt nem árad ki a Föld lakóira kegyelmének gazdagsága. (Christ’s Object Lessons, 419.)

A Szentlélek arra vár, hogy kérjük és fogadjuk be őt. (Christ’s Object Lessons, 121.)

Ha tehát a Szentlélek az a közvetítő, akin keresztül elnyerjük az erőt, miért nem éhezzük és szomjúhozzuk a Lélek ajándékát? Miért nem beszélünk erről, miért nem tesszük imáink és igehirdetéseink tárgyává? (The Acts of the Apostles, 50.)

Ha ígéretének beteljesedése nem látható abban a mértékben, amilyenben lehetne, az azért van, mert az ígéretet nem értékelik úgy, ahogy kellene. Ha minden keresztény készséges lenne a befogadására, úgy elnyerhetné a Szentlelket. (The Acts of the Apostles, 50.)

Krisztus minden munkása naponta könyörögjön Istenhez a Lélek keresztségéért. A keresztények gyűljenek össze csoportokba, különleges segítségért és mennyei bölcsességért folyamodva a bölcs tervezésre és kivitelezésre egyaránt. Kiváltképpen azt kérjék Istentől, hogy választott követeit a lelki munka mezején részesítse keresztségében a Lélek bőséges mértéke szerint. (The Acts of the Apostles, 50–51.)

A keresztények tegyenek félre minden széthúzást, és adják át magukat az Úrnak az elveszettek megmentése érdekében. Kérjék hitben a megígért áldást, és meglesz nekik. (Testimonies, VIII, 21.)

A tanítványok nem a maguk számára folyamodtak áldásért. A lelkek terhe nyomta vállukat. Az evangéliumot el kellett vinniük a föld minden részére, és ők annak az erőnek a kiárasztására formáltak jogot, amit Jézus ígért meg nekik. Ekkor áradt ki a Szentlélek, és ezrek tértek meg egyetlen nap leforgása alatt. (Southern Watchman, 1905. augusztus 1.)

A Megváltó megígérte egyházának a Szentlélek ajándékát, és ez hozzánk is ugyanúgy szól, mint az első tanítványokhoz. De mint minden más ígéretet, Krisztus ezt is feltételekhez kötötte. Sokan vannak, akik hisznek az Úr szavában, és vallást tesznek arról, hogy igényt formálnak ajándékaira. Sokat beszélnek Jézusról és a Lélekről, mégsem nyernek semmi áldást. Nem rendelik lelküket a Szentlélek vezetése és az isteni erők uralma alá. Mi nem tudjuk használni a Szentlelket, mert neki kell használnia bennünket. Isten a Lélek által fáradozik népében, „munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből”. Sokan azonban nem akarják magukat ennek alárendelni. Maguk akarják intézni életük ügyeit. Ezért nem akarják elfogadni és nem is nyerik el a mennyei ajándékot. Isten csak azoknak adja Szentlelkét, akik alázattal várnak rá, akik figyelnek vezetésére és kegyelmi ajándékaira. A Mindenható ereje arra vár, hogy kérjék és befogadják. Ez a hit által igényelt, megígért áldás maga után von minden más jó adományt is. Krisztus az áldást kegyelmének a gazdagsága szerint adja nekünk, és kész arra, hogy befogadóképességének mértéke szerint vegyen körül minden lelket. (The Desire of Ages, 672.)

Isten Lelkének hatalmas kiáradása, amely az egész földet bevilágítja az ő dicsőségével, nem jön el, míg nem lesz egy világosságban részesült népünk, amely tapasztalatból tudja, mit jelent a menny munkatársainak lenni. Amikor teljes szívünkből és teljes elménkből odaszenteljük magunkat Krisztus szolgálatára, az Úr e tényt Szentlelke mérték nélkül való kiárasztásával fogja elismerni. Erre azonban nem fog sor kerülni mindaddig, amíg a gyülekezet túlnyomó része nem lesz az Örökkévaló munkatársa. (Review and Herald, 1896. július 21.)        

https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.1725/

 

Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyve 25. fejezetéhez (július 10-16.).

A Generál Konferencia honlapjára még nem került fel. Ahogy megjelenik, pótoljuk