Higgyetek az Ő prófétáinak - július 30 - SZOMBAT - Józsué 11

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Józsué 11 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9%2011&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9%2011&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak 

 

1.    Minden Isten és népe elleni összefogás megsemmisül. Hiába fogtak össze a királyok megszámlálhatatlan sereggel és óriási fegyverzettel, Istent és népét nem legyőzhették le.

2.    Istent semmi sem helyettesítheti. Meglep bennünket a kegyetlenség, ahogy meg kellett bénítani a zsákmányolt lovakat és meg kellett semmisíteni a harci kocsikat. Izrael népét megkísérthette az a gondolat, hogy a többi népekhez hasonlóan a lovakban és fegyverekben bízzanak Isten helyett. De Istent nem helyettesítheti sem ló, sem fegyver.   

3.    Isten befejezésre vezeti a honfoglalást. Isten megígérte, hogy országot ad népének. Ez a fejezet a teljesedésről szól. És ez nem meglepő. Ha Isten ígér valamit, azt Ő be is tartja

4.    Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben,

a.    aki mindig népével van

b.    aki legyőzi népe ellenségeit

c.    aki pontos útmutatást ad népének az ellenségeikkel vívott harchoz

d.    akinek parancsolatai kivétel nélkül végrehajtandóak. Józsué mindent végrehajtott minden parancsolatot, amit Isten Mózesnek parancsolt

Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 27. fejezet

27. fejezet – A szolgálat jutalma (7. rész)

Béketűréssel várjuk a megjutalmazást

Amikor az eljövendő Szabadító várásával eltöltött idő túl hosszúnak tűnik; amikor a bánattól meggörnyedve és a terhek alatt nyögve, türelmetlenül várjuk megbízatásunk lejártát, és szeretnénk becsületes módon megkapni a bérünket, emlékezzünk arra – és ez az emlékezés csendesítsen el minden zúgolódást –, hogy Isten azért hagyott bennünket a földön, hogy viharokkal és küzdelmekkel találjuk szembe magunkat, tökéletesítsük a keresztény jellemet, hogy jobban megismerjük Istent, a mi Atyánkat, és Krisztust, a mi idősebb testvérünket. Továbbá, hogy munkálkodjunk a Mester szolgálatában, sok lelket nyerve Jézusnak, hogy majd örömteli szívvel fogadhassuk a szavakat: „Jól vagyon, jó és hű szolgám… menj be a te uradnak örömébe.” (Review and Herald, 1881. október 25.)

Légy béketűrő keresztény katona. Egy kevés idő még, és eljön, nem késik. A gyötrelmes várakozás, az éber vigyázás és a gyász éjszakájának hamarosan vége. A jutalmat nemsokára megkapjuk, örök világosságra virradunk. Nincs most idő az alvásra – nincs idő arra, hogy átadjuk magunkat a haszontalan sajnálkozásoknak. Aki most netán elszenderedik, az a jó cselekvésének drága alkalmait mulaszthatja el. Adva van nekünk a drága kiváltság, hogy a nagy aratásban kévéket gyűjthessünk; és minden egyes megmentett lélek újabb és újabb csillag lesz Jézus, a mi imádandó Megváltónk koronáján. Ki akarná hát most levetni magáról a páncélját, amikor már csak egy kevés ideig kell kitartani a háborúban, újabb diadalokat arathatunk és újabb győzelmi jelvényeket szerezhetünk az örökkévalóságra? (Review and Herald, 1881. október 25.)

https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.1837/

Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyve 27. fejezetéhez (július 24-30.).

A Generál Konferencia honlapjára még nem került fel. Ahogy megjelenik, pótoljuk