Higgyetek az Ő prófétáinak - július 29 - PÉNTEK - Józsué 10

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Józsué 10 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9%2010&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9%2010&version=NT-HU

 

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak 

 

1.    Isten ellenségei összezavarodnak. Jeruzsálem királya, amikor meghallotta, hogy Isten milyen győzelmet adott Ai felett és hogy Gibeon szövetséget kötött Izraellel, ijedségében szövetséget kötött négy másik királlyal és megtámadták Gibeont. Ha valaki nem fogadja el Istent, zavarodottságában értelmetlen dolgokat cselekszik és óriási károkat okoz önmagának. Ez történt Jeruzsálem királyával és a másik négy királlyal is.

2.    Istent kiáll szövetségesei mellett. Bár Gibeon csellel lett szövetségese Izraelnek, Isten úgy védte meg, mint sajátját.   

3.    Isten természeti csodát tesz, hogy győzelemre juttassa népét. Isten kész jégesőt küldeni, de arra is, hogy a bolygókat megállítsa, és az időt késleltesse népe győzelme érdekében. Ha ezt megtette népéért akkor, vajon mire képes értünk ma csak azért, mert szeret és győzelemre akar vinni bennünket?

4.    Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben,

a.    akinek hatalma jó hír (evangélium) azoknak, akik szövetségre léptek vele és rossz hír az ellenségeinek

b.    akit jó a maga idejében elfogadni. Sokan akkor kapkodnak, amikor már túl késő

c.    akinek a szavára hallgat a nap, a hold, a csillagok és még a jégeső is

d.    aki győzelemre vezeti azt a harcot, amelynek ő a hadvezére

Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 27. fejezet

27. fejezet – A szolgálat jutalma (6. rész)

Az eljövendő élet jutalma (folytatás)

Öröm – Krisztus munkásainak az a jutalma, hogy bemehetnek az ő örömébe. Abba az örömbe, amelyre maga az Üdvözítő is sóvárogva tekint előre, ahogy azt az Atyához intézett kérésében is kifejezte: „Atyám, akiket nékem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is énvelem legyenek.” (Testimonies, VI, 309.)

Földi életünkben, bármennyire határok közé szorítja is azt a bűn, a legnagyobb öröm és a legmagasabb rendű nevelés a szolgálatban van. Eljövendő állapotunkban is, amikor a bűnös ember által támasztott gátló tényezők nem lesznek már, legnagyobb örömünket a szolgálatban leljük: abban, hogy bizonyságot tehetünk, és valahányszor bizonyságot teszünk, újra és újra megtanulhatjuk, hogy mi „eme titok dicsőségének gazdagsága… hogy Krisztus tiköztetek van, a dicsőségnek ama reménysége”. (Education, 309.)

Osztoznak Jézus szenvedéseiben, és osztoznak majd a megjelenő dicsőségben is. Egyek vele az ő munkájában, együtt ürítik ki vele a bánat poharát, így részt kapnak az öröméből is. (Thoughts From the Mount of Blessing, 27.)

A magvetés gyümölcse – A Szentlélektől kapott valamennyi ösztökéje, ami jóra és Istenhez vezeti az embereket, feljegyzésre kerül a mennyei könyvekben, s az Úr napján mindannak, aki a Lélek munkálkodásának eszközül adja magát, megadatik saját szemével látni azt, mit hozott az élete másoknak. (Testimonies, VI, 310.)

Amikor a megváltottak Isten előtt állnak, drága lelkek hallják majd, ahogy a nevüket szólítják, akik azért lehetnek akkor ott, mert valaki hűségesen és türelmesen munkálkodott értük, mert valaki kérlelte és meggyőzte őket, hogy meneküljenek erősségükhöz. Ily módon akik e világban együtt munkálkodtak az Úrral, elnyerik jutalmukat. (Testimonies, VIII, 196–197.)

Milyen nagy öröm lesz ott, amikor a megváltottak találkoznak és üdvözölhetik azokat, akik érettük terhet hordoztak! Akik pedig úgy élték le az életüket, hogy nem maguknak kedveztek, hanem hogy áldására legyenek a szerencsétlen embereknek, akiknek olyan kevés örömük volt a földi életben – milyen megelégedettséggel tölti el őket! Megértik az ígéretet: „És boldog leszel, mivelhogy nem fizethetik vissza néked, mert majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor.” (Gospel Workers, 519.)

A mennyben viszont fogjuk látni azokat az ifjakat, akiken segítettünk, akiket meghívtunk magunkhoz, akiknek utat mutattunk a kísértések idején. Látni fogjuk majd arcukon, amint visszatükrözik az Isten dicsőségének világosságát. (Testimonies, VI, 348.)

Az üdvösség nagyszerű terve abban áll, hogy Krisztus és a mennyei angyalok munkatársai legyünk! Milyen egyéb munka érhet fel ezzel! Minden egyes megmentett lélek újabb és újabb dicsőséget hoz Istennek, amit ő visszatükröz egyrészt a megmentett emberre, másrészt arra, aki az ő megmentésének eszköze volt. (Testimonies, II, 232.)

A megváltottak találkoznak majd azokkal, illetve felismerik azokat, akiknek figyelmét a felemeltetett Megváltóra irányították. Mily fenséges beszélgetéseket folytatnak egymással! „Bűnös voltam – mondja az egyik –, Isten és reménység nélkül való a világban, te pedig eljöttél hozzám, és figyelmemet az Üdvözítőre, mint egyedüli reménységemre irányítottad. Hittem benne, megbántam bűneimet, és előkészültem arra, hogy szentjeivel együtt lehessek a mennyben Krisztus Jézusban.” Mások pedig azt mondják: „Pogány voltam, pogány vidéken éltem. Te otthagytad barátaidat és hazádat, és eljöttél hozzám; tanítottál engem arra, hogyan találhatom meg Jézust, és hogyan higgyek benne, az egyedül igaz Istenben. Leromboltam bálványaimat és Istent imádtam, akit most színről színre láthatok. Megmentett, örökre megmentett, hogy örökké láthassam azt, akit szeretek! Akkor csak hitszemeimmel láthattam, most azonban úgy láthatom őt, amint van. Most kifejezhetem hálámat üdvözítő kegyelméért annak, aki szeretett engem és vérével mosott meg a bűneimtől.” (Gospel Workers, 518.)

Mások azoknak mondanak hálát, akik enni adtak az éhezőknek, a mezíteleneket pedig felruházták. „Amikor lelkem a kétségbeesés miatt hitetlenségbe süppedt – mondják –, akkor az Úr elküldött téged hozzám, és te a vigasz és reménység szavait szóltad hozzám. Gondoskodtál testi szükségleteimről, Isten szavához vezettél engem, tudatára ébresztettél lelki ínségemnek. Úgy bántál velem, mint a testvéreddel. Együtt éreztél velem bánatomban, felemelted összetört, megsebzett lelkemet úgy, hogy megragadtam Krisztusnak a megmentésemre felém nyúló kezét. Tudatlanságomban türelemmel oktattál, hogy Atyám van a mennyben, aki gondoskodik rólam. Felolvastad a Szentírás drága ígéreteit. Hitet ébresztettél bennem, hogy Isten meg akar menteni. A szívem meglágyult és összetört, ahogy Krisztus értem hozott áldozatán elmélkedtem. Éhség támadt bennem az élet kenyere után, és az igazság értékes lett számomra. Itt vagyok, megmentve, örökre megmentve, hogy mindig az ő jelenlétében élhessek, és imádhassam őt, aki az életét adta értem.” (Gospel Workers, 518–519.)

https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.1837/

Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyve 27. fejezetéhez (július 24-30.).

A Generál Konferencia honlapjára még nem került fel. Ahogy megjelenik, pótoljuk