Higgyeztek az Ő prófétáinak - április 10 - SZERDA - 5 Mózes 27

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 21. fejezet 1367. nap

Filippiben végzett munkájukat nem tekintették hiábavalónak. Jóllehet ellenállásba és üldözésbe ütköztek, de a Gondviselés beavatkozása érdekükben, a börtönőr és házanépe megtérése gazdagon kárpótolta őket az átélt gyalázatért és szenvedésekért. Igazságtalan bebörtönöztetésük és csodálatos szabadulásuk híre messze vidéken elterjedt és sokak figyelmét az apostolok munkájára terelte, akiket üzenetük másként el nem érhetett volna.

Pál apostol filippii működése egy gyülekezet megalakulását eredményezte, melynek taglétszáma állandóan növekedett. Buzgalma és odaadása, de mindenekfölött az a készsége, mellyel Krisztusért minden szenvedést elviselt, a megtértekre mély és tartós benyomást gyakorolt. Nagyra becsülték azokat az értékes igazságokat, melyekért az apostol oly sok áldozatot hozott és szíwel-lélekkel odaszentelték életüket Üdvözítőjük ügyének.

Ez a gyülekezet sem kerülhette el az üldöztetést. Kitűnik ez Pálnak a gyülekezethez intézett egyik leveléből. Ezt írja: "Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak, hogy higyjetek Ő benne, hanem, hogy szenvedjetek is Ő érette: Ugyanolyan tusakodástok lévén, amilyent láttatok én nálam, és most hallotok én felőlem." De a hitben mégis olyan állhatatosak voltak, hogy elmondhatta róluk: "Hálát adok az én Istenemnek, minden ti rólatok való emlékezésemben, mindenkor minden én könyörgésemben, mindenitekért nagy örömmel könyörögvén, mivelhogy résztvettetek az evangélium ügyében az első naptól fogva mind ez ideig." (Fil. 1, 29. 30. 3-5.)

Borzalmas az a küzdelem, mely a jó és rossz hatalom között folyik a fontosabb helyeken, ahová az igazság hírnökeit munkára hívják. "Mert nem vér és test ellen van tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, az élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak." (Ef. 6, 12.) Isten gyülekezete az idők végezetéig harcolni fog azokkal, akik a gonosz angyalok hatalma alatt állanak.

Az őskeresztényeknek gyakran kellett szembeszállniuk a sötétség hatalmaival. Az ellenség minden ravasz fortéllyal és üldözéssel igyekezett eltéríteni őket az igaz hittől. Napjainkban is, midőn a földön minden gyorsan végéhez közeledik, Sátán kétségbeesett erőfeszítéseket tesz a világ behálózására. Terveket kovácsol a kedélyek foglalkoztatására és a figyelmet eltereli az üdvösség elnyerése érdekében fontos igazságoktól. Eszközei azon buzgólkodnak, hogy minden helységben egyesítsék azokat, akik ellenségei Isten törvényének. Az őscsaló azon van, hogy zavart és lázadást keltsen és a tömegekben olyan buzgalmat szít, amely a történelemben példa nélküli.

A gonoszság tetőfokára hág. Mégis az evangélium pásztorai gyakran hangoztatják: "Béke, béke, nincs veszély!" Azonban Isten hűséges hírnökei folytassák csak munkájukat. A menny fegyverzetét felöltve, mindvégig bátran és győztesen haladjanak előre; a harcot ne adják fel, míg minden lélek, kihez eljuthatnak, meg nem ismerte a napjainknak szóló evangéliumi üzenetet.

Mai Bibliai szakasz: 5 Mózes 27

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=5%20M%C3%B3zes+27&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=5%20M%C3%B3zes+27&version=NT-HU

Hogyan tekintünk a fejezetben található átkokra? (Ebben a fejezetben nincsenek áldások felsorolva, csak átkok; az áldások a következő fejezetben találhatók). Vajon Isten bosszúvágyó, sértődékeny és kíméletlen? Vajon nem a szeretet Istene?

Úgy tűnik, mintha Isten azt mondaná, hogy ezek az átkok természetesen következnek be akkor, amikor az emberek elszakadnak az élet egyetlen forrásától – magától Istentől. Másrészről, ha népe engedelmeskedik törvényeinek, megáldja őket kegyével, termékenységgel, élelemmel és közösséggel.

Hogy teljesen világossá tegye népe számára, Isten a nép felét az egyik hegyre küldte fel, a másik felét pedig egy másik hegyre. A léviták a völgyben felolvasták az átkokat, amire az egyik hegyen levő népnek Áment kellett kiáltani. Amikor az áldásokat olvasták, a másik hegyen levő népnek kellett Áment kiáltani. A következményeket drámai módon vették tudomásul.

Másként fogalmazva, ha rendetlenül élünk Isten rendezett világegyetemében, annak közvetlen következményi vannak. Isten nem azt figyeli, hogy mikor tévedünk, hogy megátkozhasson bennünket. Isten válasza Izrael rossz viselkedésére Hóseás leírása szerint mindent elmond: „Hogyan adnálak oda, Efraim, hogyan szolgáltatnálak ki, Izráel? Hogyan adnálak oda...?” (Hós 11:8 – új prot. ford.).

John Ash  

 

192. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  21-22. fejezeteihez (április 7-13.).

Pál és az újonnan alakult missziós csapata megpróbálta elvinni az evangéliumot Kis-Ázsia nyugati részébe (Törökországba), azonban másképpen alakult a helyzet. Ekkor volt, hogy éjszaka látomás jelent meg Pálnak egy macedón férfiról, aki azért esdekelt, hogy menjenek hozzá és segítsenek. Ráeszméltek, hogy az Úr egy teljes új kontinenst, Európát nyitotta meg az evangéliumi üzenet számára (ApCsel 16:6–10). Azon voltak, hogy valami újat kezdjenek a lelkek megnyeréséért.

Amit nem tudtak, hogy az Úr már készítette a szíveket egy megalapítandó gyülekezet számára Filippiben, egy jelentős európai nagyvárosban. Nem tudták, hogy istenfélő asszonyok egy csoportja, Lídia vezetésével, már találkozni szokott minden szombat délután egy folyónál és nem csak hogy elfogadják a Biblia igazságait, de szállást is nyújtanak számukra (ApCsel 16:13–15). Nem tudták, hogy egy tinédzser korú lány, aki emberkereskedelembe és okkult tevékenységekbe keveredett, kétségbeesetten várja a szabadítását (ApCsel 16:16–18, Az apostolok története 213.1). Nem tudtak ezekről semmit – és mást sem –, de az Úr tudta.

Talán az Úr lát a környezetedben olyan embereket, akik az igazságot keresik, vagy függőségben szenvednek és megszabadításra vágynak, vagy megkeményedettnek tűnnek, de nyitottak Jézus és az Ő igazsága felé, amikor valódi jóindulattal találkoznak. Talán Ő azt szeretné, ha a komfortzónádból kilépve valami újat tennél azért, hogy lelkeket nyerj számára.

Miért is ne kérdezzük meg tőle, hogy milyen messzire szeretné, hogy elhagyjuk a komfortzónánkat? Meg fogja mutatni, vagy elmondja neked. És megadja a bátorságot hozzá.

Dan Serns

Texas Unió, Evangelizációs koordinátor

USA

Fordította: Gősi Csaba

Higgyeztek az Ő prófétáinak - április 9 - KEDD - 5 Mózes 26

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 21. fejezet 1366. nap

A börtönőr szigorú bánásmódja az apostolokkal szemben, nem váltott ki haragot Pál és Silás részéről, mert őket nem a bosszúállás, hanem Krisztus Lelke uralta. Szívük Krisztus szeretetével volt telve és nem volt abban gyűlölet.

A börtönőr leeresztette kardját, világosságot kért és besietett a börtön belsejébe. Látni akarta, milyenek azok a férfiak, akik a rájuk mén kegyetlenséget szívességgel viszonozzák. Az apostolokhoz érve, lábaikhoz vetette magát és bocsánatért esedezett. Azután kivitte őket az udvarra és megkérdezte tőlük: "Uraim, mit kell nékem cselekednem, hogy idvezüljek?"

Reszketett annak láttán, hogy Isten haragja miként nyilvánult meg a földrengésben; és arra a gondolatra, hogy a foglyok elmenekülése miatt önkezével akart véget vetni életének. Azonban ezek a dolgok most már igen jelentéktelennek látszottak előtte, ahhoz az új, megdöbbentő félelemhez viszonyítva, mely lelkét nyugtalanította; és ahhoz a vágyhoz viszonyítva, hogy elnyerje azt a nyugalmat és örömet, amelyet az apostolok a szenvedések és megkínzatás közepette tanúsítottak. Arcukon felismerte a menny világosságát. Azt is tudta, hogy Isten csodálatos módon lépett közbe, hogy életüket megvédje. Félelmetes erővel tódultak emlékezetébe a megszállt asszony szavai: "Ezek az emberek a magasságos Istennek szolgái, kik néktek az idvességnek útját hirdetik."

Mélységes alázattal kérte az apostolokat, hogy mutassák meg neki az Élet útját. "Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és idvezülsz mind te, mind a te házadnépe" - felelték neki. "És hirdeték néki az Úrnak igéjét, és mindazoknak, kik az ő házánál valának." A börtönőr ezután kimosta az apostolok sebeit és szolgált nekik. Majd egész házanépével együtt megkeresztelkedett. A börtön minden egyes foglyára megszentelő befolyás áradt; minden szív megnyílt és valamennyien áhítattal hallgatták az apostolok által hirdetett igazságokat. Meg voltak győződve arról, hogy az az Isten, akit e férfiak szolgáltak, csodálatos módon szabadította meg őket kötelékeiktől.

Filippi lakosságát a földrengés megrémítette; amikor pedig a börtönőr reggel a bírákat értesítette, hogy az éjjel mi történt, nagyon megijedtek. Poroszlókat küldtek tehát az apostolok kiszabadítására. Pál azonban kijelentette: "Megvesszőztek minket nyilvánosan, ítélet nélkül, holott római emberek vagyunk, és tömlöcbe vetettek; és most alattomban akarnak bennünket kiküldeni? Nem úgy; hanem jöjjenek ők maguk és vezessenek ki minket."

Az apostolok római polgárok voltak. Római polgárt pedig megvesszőztetni, vagy az előírt kihallgatás nélkül szabadságától megfosztani törvényellenes cselekedet volt - kivéve, ha valami különösen nagy bűntényt követett el. Pált és Silást azonban nyilvánosan vetették börtönbe; ők tehát vonakodtak beérni a puszta szabadon bocsátással, ami titokban - a főbírók illendő magyarázata nélkül - ment volna végbe.

Amikor válaszukat a bíráknak átadták, azok megijedtek, hogy az apostolok esetleg vádat emelhetnek a császárnál. Ezért azonnal a börtönbe mentek, bocsánatot kének Páltól és Silóstól az irántuk elkövetett igazságtalanságért és kegyetlenkedésért; személyesen vezették ki a börtönből és kérték őket, hogy hagyják el a várost. A hatóság féltette a népet az apostolok befolyásától, de nem kevésbé féltek attól a Hatalomtól, mely közbenjárt ezen ártatlan emberekért.

A Krisztustól kapott utasítás szerint, az apostolok jelenlétükkel nem tolakodtak oda, ahol azt nem kívánták. "Kijővén pedig a tömlöcből, bemenének Lídiához; és mikor látták az atyafiakat, vígasztalák őket és eltávozónak."

Mai Bibliai szakasz: 5 Mózes 26

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=5%20M%C3%B3zes+26&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=5%20M%C3%B3zes+26&version=NT-HU

A „zsenge” a learatott gabona első adagjára vonatkozik, amelyet Istennek adtak. Érdekes az, hogy az első zsengék ünnepét akkor vezették be, amikor még Izrael népe a pusztában vándorolt, ahol nem volt termőföld, így termés sem. Abban a hitben ünnepelték meg, hogy Isten be fogja vezetni az Ő népét arra a földre, amit megígért.

Lelki értelemben az, hogy valaki az első zsengét Istennek adta, azt jelentette, hogy elismeri, minden jó dolog Istentől van és minden az Istené. Az első zsenge felajánlása az isteni gondviselésben való bizalom kifejezője is volt; ahogy az első terményekről gondoskodott, úgy fog gondoskodni a többiről is, amire szükségük van.

Az első zsenge felajánlását mind a három fő zsidó ünneppel kapcsolatosan megemlíti a Biblia (4Móz 28:26; 2Móz 23:16; 3Móz 23:10). Isten azt akarta, hogy gyermekei évente ne csak egyszer, hanem többször is kifejezzék hálájukat az Ő bőséges áldásaiért. Hálás lelkületet kell tanúsítanunk Isten áldásainak bőséges és állandó záporáért.

Az Újtestamentum hét alkalommal említi az első zsengét, és mindig jelképesen. Noha az Újtestamentumban nincs parancs az első zsengével kapcsolatosan, tudjuk, hogy Isten szereti a jókedvű adakozót. A keresztényeknek adniuk kell javaikból az egyház munkájának és missziójának támogatására. Az izraelitákhoz hasonlóan nekünk is adnunk kell. „Adjatok, néktek is adatik” (Lk 6:38).

„Drága Istenem, adj ma lehetőséget arra, hogy adakozhassak és segíts, hogy jó kedvvel tegyem ezt.”

John Ash  

 

192. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  21-22. fejezeteihez (április 7-13.).

Pál és az újonnan alakult missziós csapata megpróbálta elvinni az evangéliumot Kis-Ázsia nyugati részébe (Törökországba), azonban másképpen alakult a helyzet. Ekkor volt, hogy éjszaka látomás jelent meg Pálnak egy macedón férfiról, aki azért esdekelt, hogy menjenek hozzá és segítsenek. Ráeszméltek, hogy az Úr egy teljes új kontinenst, Európát nyitotta meg az evangéliumi üzenet számára (ApCsel 16:6–10). Azon voltak, hogy valami újat kezdjenek a lelkek megnyeréséért.

Amit nem tudtak, hogy az Úr már készítette a szíveket egy megalapítandó gyülekezet számára Filippiben, egy jelentős európai nagyvárosban. Nem tudták, hogy istenfélő asszonyok egy csoportja, Lídia vezetésével, már találkozni szokott minden szombat délután egy folyónál és nem csak hogy elfogadják a Biblia igazságait, de szállást is nyújtanak számukra (ApCsel 16:13–15). Nem tudták, hogy egy tinédzser korú lány, aki emberkereskedelembe és okkult tevékenységekbe keveredett, kétségbeesetten várja a szabadítását (ApCsel 16:16–18, Az apostolok története 213.1). Nem tudtak ezekről semmit – és mást sem –, de az Úr tudta.

Talán az Úr lát a környezetedben olyan embereket, akik az igazságot keresik, vagy függőségben szenvednek és megszabadításra vágynak, vagy megkeményedettnek tűnnek, de nyitottak Jézus és az Ő igazsága felé, amikor valódi jóindulattal találkoznak. Talán Ő azt szeretné, ha a komfortzónádból kilépve valami újat tennél azért, hogy lelkeket nyerj számára.

Miért is ne kérdezzük meg tőle, hogy milyen messzire szeretné, hogy elhagyjuk a komfortzónánkat? Meg fogja mutatni, vagy elmondja neked. És megadja a bátorságot hozzá.

Dan Serns

Texas Unió, Evangelizációs koordinátor

USA

Fordította: Gősi Csaba

Higgyeztek az Ő prófétáinak - április 8 - HÉTFŐ - 5 Mózes 25

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 21. fejezet 1365. nap

A tömegen őrült izgalom tört ki. Rátámadtak az apostolokra. A csőcselék felülkerekedett; letépték a tanítványok felsőruháit - a hatóság embereinek beleegyezésével, akiknek parancsára meg is vesszőzték őket. "És miután sok ütést mértek rájuk, tömlöcbe veték őket, megparancsolva a tömlöctartónak, hogy gondosan őrizze őket. Ki ilyen parancsolatot vévén, veté őket a belső tömlöcbe, és lábaikat kalodába szorító".

Az apostolok abban a gyötrelmes helyzetben, amelybe belekényszerítették őket, borzalmas kínokat szenvedtek; mindazáltal nem lázadoztak. Sőt ellenkezőleg, a börtöncella legmélyebb sötétjében és vigasztalanságában egymást bátorították énekkel és imával.

Dicsérték és dicsőítették Istent, mivel méltónak találta őket, hogy szent ügyéért gyalázatot szenvedjenek. Szívük felvidult; felolvadt Megváltójuk műve iránti mély és forró szeretetben. Pál visszaemlékezett Krisztus követőinek üldözésére, melynek véghezvitelében a Gonosz eszköze volt. Örvendezett, hogy szemei megnyíltak, hogy immár lát és szíve most már érezheti a dicsőséges igazságok átalakító hatalmát.

A többi fogoly csodálkozva hallgatta a belső tömlöcből kicsendülő énekeket és imákat. Ebből a komor cellából eddig csak kiáltozások és sóhajok, káromkodások és esküdözések szokták zavarni az éjszaka csendjét; még sohasem hallottak onnan imákat és dicsénekeket felhangzani. Az őrök és foglyok csodálkozva kérdezték egymástól: vajon kik lehetnek ezek az emberek, akik noha megkínozták őket, hideget és éhséget szenvednek, de mégis vidámak és lelkesek.

A város helytartói időközben azzal a jóleső érzéssel tértek otthonukba, hogy gyors és határozott intézkedésükkel egy felkelést sikerült elnyomniuk. Hazafelé menet, útközben azonban hallottak további részleteket azon férfiak jelleméről és működéséről, akiket megvesszőztek és börtönbe zárattak. Látták azt az asszonyt, aki a sátáni befolyás alól felszabadult és igen csodálkoztak arckifejezésének és magaviseletének változásán. Sok bajt és nehézséget okozott azelőtt a városnak, most azonban csendesen és békésen viselkedett. Amikor tehát ráeszméltek, hogy a római törvények által előírt szigorú büntetést valószínűleg két ártatlan emberen hajtották végre, önmaguk felett bosszankodtak és elhatározták, hogy másnap reggel elrendelik a foglyok titkos elbocsátását. Hogy pedig a csőcselék támadásaitól és erőszakosságától megvédjék őket, fedezet mellett kísértetik majd ki a városból.

Míg azonban az emberek egyrészt kegyetlenek és bosszúállók, másrészt pedig bűnösen felületesek voltak a reájuk háruló felelősséggel szemben, Isten nem feledkezett meg szolgáiról, hogy kinyilvánítsa kegyelmét irántuk. Az egész menny osztozott a Krisztusért szenvedők sorsában. Angyalok jöttek alá a mennyből, a börtön meglátogatására. Lépéseik alatt megrengett a föld. A nehéz reteszekkel lezárt börtönajtók felpattantak, a láncok és a béklyók lehullottak a folyok kezeiről és lábairól. Fénylő világosság árasztotta el a börtönt.

A börtönőr ámulva hallgatta a fogoly apostolok imáit és énekeit. Mikor bekísérték őket, látta dagadt és vérző sebeiket; lábaikat pedig ő maga tétette kalodába. Azt várta, hogy gyötrelmes sóhajok és káromkodások fognak majd elhangzani, azonban ehelyett dicsénekeket és imákat hallott. Ezen hangokat figyelve merült álomba, amelyből hirtelen földrengés moraja és a tömlöcajtók csikorgása rázta fel.

Álmából felocsúdva, rémülten látta, hogy az összes börtönajtók tárva-nyitva állnak. Félelem fogta el a foglyok elmenekülése miatt. Visszaemlékezett, hogy Pált és Silást milyen nyomatékosan bízták őrizetére; bizonyos volt felőle, hogy látszólagos mulasztását életével kell megfizetnie. Kétségbeesésében jobbnak látta, ha saját kezével vet véget életének, minthogy szégyenletes kivégzésére várjon. Kardját kivonta és már éppen készült az öngyilkosságra, amikor Pál bátorítóan odakiáltott neki: "Semmi kán ne tégy magadban; mert mindnyájan itt vagyunk." A foglyokat Isten ereje tartotta vissza; ezzel az erővel egyedül Pál, a fogolytárs rendelkezett, aki tudta, hogy még mindenki a helyén tartózkodik.

Mai Bibliai szakasz: 5 Mózes 25

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=5%20M%C3%B3zes+25&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=5%20M%C3%B3zes+25&version=NT-HU

„Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!” A szájkosár megakadályozta az állatot abban, hogy munkavégzés közben táplálkozzon. Ez a törvény kedvességre és figyelmességre bátorít az állatok irányába. Később Pál apostol ezt a törvényt analógiaként használta az evangélium szolgálatának támogatására (lásd: 1Tim 5:17-18). „Ne legyen tarsolyodban kétféle súlymérték, nagyobb és kisebb” (13. vers - új prot. ford.). „A kétféle súlyt és a kétféle vékát egyaránt utálja az Úr” (Péld 20:10 - új prot. ford.).

Az idők megváltoztak, de a kérdés maradt: Használunk-e különböző mértékeket életünkben? Más megfogalmazásban: Kétféle mércét használunk-e az emberekkel való bánásmódunkban?

Van-e kétszínűség bennünk? Megpróbálunk egy bizonyos életszínvonalon élni anyagi korlátaink ellenére azért, hogy az emberekben egy bizonyos benyomást keltsünk? Gyakran figyeljük a szálkát a másik szemében, miközben a gerendát a sajátunkban nem vesszük észre?

Vizsgáljuk meg a szívünket, hogy meglássuk, rendelkezünk-e kétféle mércével! Igyekezzünk őszintén megszabadulni a kétféle mércétől, amiket esetleg évek hosszú során át alkalmaztunk! Kapcsolatainkban használjunk becsületes mércét! Urunk örömét leli bennünk, ha így teszünk.

John Ash  

 

192. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  21-22. fejezeteihez (április 7-13.).

Pál és az újonnan alakult missziós csapata megpróbálta elvinni az evangéliumot Kis-Ázsia nyugati részébe (Törökországba), azonban másképpen alakult a helyzet. Ekkor volt, hogy éjszaka látomás jelent meg Pálnak egy macedón férfiról, aki azért esdekelt, hogy menjenek hozzá és segítsenek. Ráeszméltek, hogy az Úr egy teljes új kontinenst, Európát nyitotta meg az evangéliumi üzenet számára (ApCsel 16:6–10). Azon voltak, hogy valami újat kezdjenek a lelkek megnyeréséért.

Amit nem tudtak, hogy az Úr már készítette a szíveket egy megalapítandó gyülekezet számára Filippiben, egy jelentős európai nagyvárosban. Nem tudták, hogy istenfélő asszonyok egy csoportja, Lídia vezetésével, már találkozni szokott minden szombat délután egy folyónál és nem csak hogy elfogadják a Biblia igazságait, de szállást is nyújtanak számukra (ApCsel 16:13–15). Nem tudták, hogy egy tinédzser korú lány, aki emberkereskedelembe és okkult tevékenységekbe keveredett, kétségbeesetten várja a szabadítását (ApCsel 16:16–18, Az apostolok története 213.1). Nem tudtak ezekről semmit – és mást sem –, de az Úr tudta.

Talán az Úr lát a környezetedben olyan embereket, akik az igazságot keresik, vagy függőségben szenvednek és megszabadításra vágynak, vagy megkeményedettnek tűnnek, de nyitottak Jézus és az Ő igazsága felé, amikor valódi jóindulattal találkoznak. Talán Ő azt szeretné, ha a komfortzónádból kilépve valami újat tennél azért, hogy lelkeket nyerj számára.

Miért is ne kérdezzük meg tőle, hogy milyen messzire szeretné, hogy elhagyjuk a komfortzónánkat? Meg fogja mutatni, vagy elmondja neked. És megadja a bátorságot hozzá.

Dan Serns

Texas Unió, Evangelizációs koordinátor

USA

Fordította: Gősi Csaba

Higgyeztek az Ő prófétáinak - április 7 - VASÁRNAP - 5 Mózes 24

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 21. fejezet 1364. nap

21. Távoli országokban

Immár elérkezett az ideje, hogy az evangéliumot Kis-Ázsia határain túl is hirdessék. Pál és munkatársai számára megnyílt az út, hogy átmenjenek Európába is. Troásban, a Földközitenger partján "éjszakai látás jelenék meg Pálnak: egy macedón férfiú állt előtte, kérve őt és ezt mondva: Jer által Macedóniába, és légy segítségül nékünk!"

E meghívás parancsszó volt és nem tűrt halasztást. "Mihelyt pedig a látást látta" - magyarázza Lukács, aki elkísérte európai útjára Pált, Silást és Timótheust -, "azonnal igyekezénk elmenni Macedóniába, megértvén, hogy oda hívott minket az Úr, hogy azoknak prédikáljuk az evangéliumot. Elhajózván .azért Troásból, egyenesen Samothrákéba mentünk és másnap Neápolisba; onnét pedig Filippibe, mely Macedónia azon részének első gyarmatvárosa."

Lukács így folytatja: "És szombatnapon kimenének a városon kívül egy folyóvíz mellé, hol az imádkozás szokott lenni; és leülvén, beszélgeténk az asszonyokkal. És egy Lidia nevű Thiatira városbeli bíborárus asszony, ki féli vala az Istent, hallgata reánk. Ennek az Úr megnyitó szívét, hogy figyelmezzen azokra, amiket Pál mond vala." Örömmel elfogadta az igazságot, házanépével együtt megtért és megkeresztelkedett. Azután kérte az apostolokat, fogadják el az ő házát tartózkodásuk helyéül.

Miközben a kereszt hírnökei munkájukra mentek, egy asszony követte őket, kiben a jövendőmondás lelke élt, és ez állandóan kiáltozta: "Ezek az emberek a magasságos Istennek szolgái, kik néktek az idvességnek útját hirdetik. Ezt pedig több napon át mívelte."

Ez az asszony Sátánnak különleges eszköze volt, aki jövendőmondásaival nagy hasznot hajtott gazdáinak. Befolyásával nagyban előmozdította a bálványimádás terjedését. Sátán jól tudta, hogy most birodalmába törnek be, tehát ezen eszközhöz folyamodott, hogy Isten munkájának ellenálljon. Azt remélte ugyanis, hogy bölcseleteit belevegyítheti azokba az igazságokba, melyeket az evangélium hírnökei hirdetnek. Az asszony dicsérete, ajánlata csak ártott az igazság ügyének, mert elvonta az emberek figyelmét és gondolatait az apostolok tanaitól. Az evangéliumot rossz hírbe hozta, mivel sokan arra a gondolatra jutottak, hogy ezen férfiakat, akik Isten Lelke és ereje által szóltak, ugyanaz a lélek vezeti, mint Sátán ama követét.

Az apostolok egy ideig tűrték ezt az ellenkezést, de azután Pál, a Szentlélek indítására megparancsolta a gonosz léleknek, hogy távozzon az asszonyból. Rögtöni elnémulása bizonyítéka volt annak, hogy az apostolok Isten szolgái; sőt a démon is azoknak ismerte el őket, mivel azonnal engedelmeskedett parancsuknak.

Amikor az asszony megszabadult a gonosz lélektől és értelme ismét megtisztult, elhatározta, hogy Krisztus követőjévé lesz. Ekkor azután gazdái kezdtek el aggodalmaskodni elveszett jövedelmük miatt. Látták, hogy minden reményük szertefoszlik; jövedelmet jövendőmondásaiból és jóslataiból többé nem szerezhetnek és hogy bevételi forrásuk csakhamar teljesen kiapad, ha az apostolok továbbra is folytathatják evangéliumi munkájukat.

A városban többen részesedtek a sátáni szemfényvesztéssel szerzett pénzből és mert féltek az olyan hatalom befolyásától, mely működésüket végleg megszüntetné, éktelen kiáltozásba kezdtek Isten szolgái ellen. Végül az apostolokat a hatóság elé hurcolták és megvádolták őket: "Ezek az emberek zsidó létükre megháborítják a mi városunkat, és olyan szertartásokat hirdetnek, melyeket nem szabad nékünk bevennünk, sem cselekednünk, mivelhogy rómaiak vagyunk."

Mai Bibliai szakasz: 5 Mózes 24

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=5%20M%C3%B3zes+24&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=5%20M%C3%B3zes+24&version=NT-HU

Isten azt mondja Malakiás 2:16-ban: „Gyűlölöm azt, aki elválik feleségétől” (új. prot. ford.). És Jézus is rámutatott, hogy Mózes engedélye, ami lehetővé tette, hogy válással vessenek véget a házassági kapcsolatnak, csakis „szívetek keménysége” miatt adatott, majd hozzátette:  „de kezdettől fogva nem így volt”.  Valójában vannak más jogos válóokok is a hűtlenségen kívül (ld. 1Kor 7:15, 2Móz 21:10-11). De amit a legfontosabb észben tartani, hogy mind Mózes, mind Jézus szerint az Istennel való kapcsolat hiánya eredményezi a válást.

A legszembetűnőbb a fejezet hátralevő részében olvasható rendelkezésekkel kapcsolatban az, hogy Isten mennyire komolyan foglalkozik a társadalom számkivetettjeivel, különösen a szegényekkel, idegenekkel és jövevényekkel, árvákkal és özvegyekkel.

A gyűjtögetés törvénye a Biblia szerinti (köz)jólétet írja le: adj a szegényeknek lehetőséget, hogy dolgozzanak, hagyd meg a kimaradt, lehullott gabonaszálakat nekik; ne végy el mindent még akkor sem, ha az jogosan téged illet, hanem hagyj valamit a szegényeknek és a jövevényeknek. Ezzel, az ott jelentéktelennek tűnő törvénnyel először 3Móz 19:9-10-ben találkozunk. Magyarázata pedig így hangzott: mert „Én az Úr vagyok, a ti Istenetek”. Az Ő természete jó szívvel adni bőséges tárházából másoknak, még azoknak is, akik talán nem érdemlik meg. Adj valakinek lehetőséget rá, hogy dolgozzon (összeszedje a lehullott búzát), és ez képessé teszi arra, hogy megőrizze a méltóságát.

„Szerető Istenünk, a legtöbbünknek nincs földje vagy szőlője manapság, ezért kérünk, segíts, hogy megtalálhassuk a módját, hogy gyakorolhatjuk a nagylelkűséget!”

John Ash  

 

192. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  21-22. fejezeteihez (április 7-13.).

Pál és az újonnan alakult missziós csapata megpróbálta elvinni az evangéliumot Kis-Ázsia nyugati részébe (Törökországba), azonban másképpen alakult a helyzet. Ekkor volt, hogy éjszaka látomás jelent meg Pálnak egy macedón férfiról, aki azért esdekelt, hogy menjenek hozzá és segítsenek. Ráeszméltek, hogy az Úr egy teljes új kontinenst, Európát nyitotta meg az evangéliumi üzenet számára (ApCsel 16:6–10). Azon voltak, hogy valami újat kezdjenek a lelkek megnyeréséért.

Amit nem tudtak, hogy az Úr már készítette a szíveket egy megalapítandó gyülekezet számára Filippiben, egy jelentős európai nagyvárosban. Nem tudták, hogy istenfélő asszonyok egy csoportja, Lídia vezetésével, már találkozni szokott minden szombat délután egy folyónál és nem csak hogy elfogadják a Biblia igazságait, de szállást is nyújtanak számukra (ApCsel 16:13–15). Nem tudták, hogy egy tinédzser korú lány, aki emberkereskedelembe és okkult tevékenységekbe keveredett, kétségbeesetten várja a szabadítását (ApCsel 16:16–18, Az apostolok története 213.1). Nem tudtak ezekről semmit – és mást sem –, de az Úr tudta.

Talán az Úr lát a környezetedben olyan embereket, akik az igazságot keresik, vagy függőségben szenvednek és megszabadításra vágynak, vagy megkeményedettnek tűnnek, de nyitottak Jézus és az Ő igazsága felé, amikor valódi jóindulattal találkoznak. Talán Ő azt szeretné, ha a komfortzónádból kilépve valami újat tennél azért, hogy lelkeket nyerj számára.

Miért is ne kérdezzük meg tőle, hogy milyen messzire szeretné, hogy elhagyjuk a komfortzónánkat? Meg fogja mutatni, vagy elmondja neked. És megadja a bátorságot hozzá.

Dan Serns

Texas Unió, Evangelizációs koordinátor

USA

Fordította: Gősi Csaba

Higgyeztek az Ő prófétáinak - április 6 - SZOMBAT - 5 Mózes 23

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 20. fejezet 1363. nap

Ily módon tanították a galatabelieknek az igazság alaptételeit Istenről, az Atyáról és "a mi Urunk Jézus Krisztusról, aki adta önmagát a mi bűneinkért, hogy kiszabadítson minket e jelenvaló gonosz világból az Istennek és a mi Atyánknak akarata szerint." Hallás által jutottak hitre, vették Isten Lelkét és lettek "Isten fiai a Krisztus Jézusban való hit által." (Gal. 1, 4; 3, 2, 26.)

Pál olyan életmódot folytatott Galáciában, hogy később elmondhatta: "Legyetek olyanok, mint én... kérlek titeket." (Gal. 4, 12.) Ajkait az oltárról származó égő tűz érintette. Emellett képes volt minden testi gyengeséget leküzdeni és Jézust úgy mutatta be, mint a bűnös egyedüli reménységét. Aki hallotta őt, tudta, hogy Jézussal volt együtt. A magasságból származó erővel felövezve, lelki dolgokat lelkileg ítélt meg, és Sátán erődítményeit lerontotta. Szívek törtek meg, ha vázolta Isten szeretetét, ahogyan egyszülött Fiának feláldozása által megnyilvánult. Többeket késztetett erre a kérdésre: mit is kell tennem, hogy üdvözüljek?

Az evangélium hirdetésének ez a módja jellemezte az apostol munkáját a pogányok között töltött ideje alatt. Állandóan a golgotai keresztet tárta eléjük. Későbbi élményei folyamán elmondhatta: "Mert nem magunkat prédikáljuk; hanem az Úr Jézus Krisztust; magunkat pedig, mint a ti szolgáitokat a Jézusért. Mert az Isten, aki szólt: setétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett." (2. Kor. 4, 5. 6.)

Isten ama szolgái, kik a kereszténység első szakában az elbukott világnak az üdvösség örömhírét hirdették, nem engedték meg, hogy a megfeszített Krisztusról szóló beszédüket az önfelmagasztalásnak csak egyetlen gondolata is elhomályosítsa. Nem kívántak sem hatalmat, sem elsőbbséget. Önmagukat elrejtve az Üdvözítőben, dicsőítették a megváltás nagy tervét és Krisztus életét; e terv Kezdeményezőjét és Befejezőjét. Krisztus, aki "tegnap, ma és mindörökké ugyanaz" volt tanaik súlypontja.

Ha napjainkban Isten Igéjének tanítói jobban felmagasztalnák Krisztus keresztjét, munkájuk sokkal eredményesebb volna. Ha a bűnösöket rávezethetnők, hogy vágyakozó tekintettel nézzenek fel a keresztre; ha csak egyszer megláthatnák a megfeszített Krisztust, akkor felismernék az isteni irgalom mélységét és a bűnnek szörnyű terhét.

Krisztus halála: Isten nagy szeretetének bizonyítéka, Üdvösségünk záloga. A kereszténytől megvonni a keresztet, annyit jelentene, mint kioltani a napot az égen. A kereszt közelebb visz bennünket Istenhez és kiengesztel Vele. Az atyai szeretet gyöngéd részvétével tekint Isten az Ő Fiának gyötrelmeire, amelyeket elszenvedett azért, hogy az embereket megmentse az örök haláltól. Bennünket pedig elfogad szeretett Fiában.

A kereszt nélkül nem lehetne az embernek közössége az Atyával. Minden reménységünk Benne gyökerezik. Róla sugárzik az Üdvözítő szeretetének fénye, és ha a bűnös a kereszt tövéből felnéz arra, Aki megmentéséért meghalt, teljes örömmel örvendhet, mert bűnei megbocsáttattak. Hittel térdelve a kereszt alá, eléri azt a legmagasabb helyet, amelyet ember a földön elérhet.

A kereszt által tudjuk, hogy az Atya végtelen szeretettel szeret bennünket. Csodálhatjuk-e, hogy Pál így kiáltott fel. "Nekem pedig ne legyen másban dicsekvésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében"? (Gal. 6, 14.) Kiváltságunk, hogy dicsekedjünk a kereszttel; kiváltságunk, hogy magunkat teljesen átadjuk Annak, aki Önmagát odaadta érettünk. Arcunkon a Golgotáról áradó fény sugaraival mehetünk embertársaink közé, hogy közvetítsük a világosságot azok számára, akik még a sötétségben vergődnek.

Mai Bibliai szakasz: 5 Mózes 23

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=5%20M%C3%B3zes+23&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=5%20M%C3%B3zes+23&version=NT-HU

A katonaságban megfigyelhető volt a hanyagság a higiénia és a tisztaság kérdéseiben. Az itt leírtak kiegészítik az 3Móz 15-ben adott higiéniai és tisztasági törvényeket. Észrevetted azonban, hogy Mózes miért adja ezeket a szabályokat? „Mert Istened, az ÚR veled jár a táborban, hogy segítségedre legyen, és kezedbe adja ellenségeidet; legyen azért a táborod szent” (15. vers - új prot. ford.).

Az Úr Isten, az ég és Föld Teremtője, közöttük szeretett volna járni (lásd még: 3Móz 26:12). Isten ugyanúgy velünk is együtt szeretne járni. Énokot gyakran emlegetjük úgy, mint azt a személyt, aki Istennel járt, és ez valóban így is volt. Arról azonban csak ritkán beszélünk, hogy a világmindenség hatalmas Istene is kész volt Énokkal járni. Isten pedig nem is tudta volna egyértelműbben kifejezni ezt a szándékát, mint úgy, hogy Jézust küldte el Földünkre Immánuelként - „ami azt jeletni: velünk az Isten” (Mt 1:23).

Megfigyelted, hogy amikor két ember rendszeresen együtt jár, akkor éppen felépítenek vagy ápolnak egy csodálatos kapcsolatot? Énok „határozott céllal tanulmányozta Isten jellemét. Ő nem a saját útját követte, hanem igyekezett saját jellemét a mennyeihez illeszteni.” (E.G. White megjegyzése. SDA Bible Commentary, 1. kötet, 1087 o.)

„Drága Istenem, Mózeshez hasonlóan az én egyetlen kérésem is ez: Mutasd meg a te dicsőségedet [jellemedet]”, és segíts megtisztítani az életem rendetlen és tisztátalan területeit!”

John Ash  

 

191. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  19-20. fejezeteihez (március 31 – április 6.).

A korai egyháznak gondjai voltak az el- és befogadással. Nem ugyanezt ismételjük-e meg a mai egyházunkban? Kizárunk-e embereket a köreinkből nemük, rasszuk, vagy társadalmi helyük alapján? Ugyanazt az értéket tulajdonítjuk-e valamennyi embertársunknak, mint ahogy Isten értékeli őket? Amikor így teszünk, akkor szívünkben ott él az evangéliumból megismert szeretet. De ha olyasvalaki útjába állunk, aki Istenhez próbál közeledni, akkor Jézust úgy feldühítjük, hogy asztalt tudna borogatni.  .

Pál látta, hogy Timóteus hűséges, állhatatos és igaz. Amikor alázatosan és teljesen Istennek adjuk magunkat, Ő megadja a talentumokat, a védelmet és a bátorságot, amik ahhoz szükségesek, hogy az Ő misszióját folytassuk. Isten szeretetéről akkor tudunk meg a legtöbbet, ha odamegyünk és ott maradunk a kereszt lábánál. Amikor képesek vagyunk másoknak megmutatni ugyanazt a szeretetet és elfogadást, amivel Isten van irántunk, akkor osztottuk meg sikeresen az evangéliumot.

Azért imádkozom, hogy elfogadó és szeretetteljes legyek mindenki felé, aki Istenhez szeretne közelebb jutni. Remélem, hogy az emberek úgy látnak majd minket, mint egy befogadó gyülekezet, ahol gondosan ápolják Isten valamennyi gyermekének közösségét.

Karen Ronk

Ima- és egészségügyi szolgálatok, Csendes-Óceáni Unió és Észak-Csendes-Óceáni Unió

Fordította: Gősi Csaba