Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 21. fejezet 1364. nap
21.
Távoli országokban
Immár elérkezett az ideje, hogy az evangéliumot Kis-Ázsia
határain túl is hirdessék. Pál és munkatársai számára megnyílt az út, hogy
átmenjenek Európába is. Troásban, a Földközitenger partján "éjszakai látás
jelenék meg Pálnak: egy macedón férfiú állt előtte, kérve őt és ezt mondva: Jer
által Macedóniába, és légy segítségül nékünk!"
E meghívás parancsszó volt és nem tűrt halasztást.
"Mihelyt pedig a látást látta" - magyarázza Lukács, aki elkísérte
európai útjára Pált, Silást és Timótheust -, "azonnal igyekezénk elmenni
Macedóniába, megértvén, hogy oda hívott minket az Úr, hogy azoknak prédikáljuk
az evangéliumot. Elhajózván .azért Troásból, egyenesen Samothrákéba mentünk és
másnap Neápolisba; onnét pedig Filippibe, mely Macedónia azon részének első
gyarmatvárosa."
Lukács így folytatja: "És szombatnapon kimenének a
városon kívül egy folyóvíz mellé, hol az imádkozás szokott lenni; és leülvén,
beszélgeténk az asszonyokkal. És egy Lidia nevű Thiatira városbeli bíborárus
asszony, ki féli vala az Istent, hallgata reánk. Ennek az Úr megnyitó szívét,
hogy figyelmezzen azokra, amiket Pál mond vala." Örömmel elfogadta az
igazságot, házanépével együtt megtért és megkeresztelkedett. Azután kérte az
apostolokat, fogadják el az ő házát tartózkodásuk helyéül.
Miközben a kereszt hírnökei munkájukra mentek, egy asszony
követte őket, kiben a jövendőmondás lelke élt, és ez állandóan kiáltozta:
"Ezek az emberek a magasságos Istennek szolgái, kik néktek az idvességnek
útját hirdetik. Ezt pedig több napon át mívelte."
Ez az asszony Sátánnak különleges eszköze volt, aki
jövendőmondásaival nagy hasznot hajtott gazdáinak. Befolyásával nagyban
előmozdította a bálványimádás terjedését. Sátán jól tudta, hogy most
birodalmába törnek be, tehát ezen eszközhöz folyamodott, hogy Isten munkájának
ellenálljon. Azt remélte ugyanis, hogy bölcseleteit belevegyítheti azokba az
igazságokba, melyeket az evangélium hírnökei hirdetnek. Az asszony dicsérete,
ajánlata csak ártott az igazság ügyének, mert elvonta az emberek figyelmét és
gondolatait az apostolok tanaitól. Az evangéliumot rossz hírbe hozta, mivel
sokan arra a gondolatra jutottak, hogy ezen férfiakat, akik Isten Lelke és
ereje által szóltak, ugyanaz a lélek vezeti, mint Sátán ama követét.
Az apostolok egy ideig tűrték ezt az ellenkezést, de azután
Pál, a Szentlélek indítására megparancsolta a gonosz léleknek, hogy távozzon az
asszonyból. Rögtöni elnémulása bizonyítéka volt annak, hogy az apostolok Isten
szolgái; sőt a démon is azoknak ismerte el őket, mivel azonnal engedelmeskedett
parancsuknak.
Amikor az asszony megszabadult a gonosz lélektől és értelme
ismét megtisztult, elhatározta, hogy Krisztus követőjévé lesz. Ekkor azután
gazdái kezdtek el aggodalmaskodni elveszett jövedelmük miatt. Látták, hogy
minden reményük szertefoszlik; jövedelmet jövendőmondásaiból és jóslataiból
többé nem szerezhetnek és hogy bevételi forrásuk csakhamar teljesen kiapad, ha
az apostolok továbbra is folytathatják evangéliumi munkájukat.
A városban többen részesedtek a sátáni szemfényvesztéssel
szerzett pénzből és mert féltek az olyan hatalom befolyásától, mely működésüket
végleg megszüntetné, éktelen kiáltozásba kezdtek Isten szolgái ellen. Végül az
apostolokat a hatóság elé hurcolták és megvádolták őket: "Ezek az emberek
zsidó létükre megháborítják a mi városunkat, és olyan szertartásokat hirdetnek,
melyeket nem szabad nékünk bevennünk, sem cselekednünk, mivelhogy rómaiak
vagyunk."
Mai Bibliai szakasz: 5
Mózes 24
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Isten azt mondja
Malakiás 2:16-ban: „Gyűlölöm azt, aki elválik feleségétől” (új. prot. ford.). És Jézus is
rámutatott, hogy Mózes engedélye, ami lehetővé tette, hogy válással vessenek
véget a házassági kapcsolatnak, csakis „szívetek keménysége” miatt
adatott, majd hozzátette: „de
kezdettől fogva nem így volt”.
Valójában vannak más jogos válóokok is a hűtlenségen kívül (ld. 1Kor
7:15, 2Móz 21:10-11). De amit a legfontosabb észben tartani, hogy mind Mózes,
mind Jézus szerint az Istennel való kapcsolat hiánya eredményezi a válást.
A legszembetűnőbb a
fejezet hátralevő részében olvasható rendelkezésekkel kapcsolatban az, hogy
Isten mennyire komolyan foglalkozik a társadalom számkivetettjeivel, különösen
a szegényekkel, idegenekkel és jövevényekkel, árvákkal és özvegyekkel.
A gyűjtögetés törvénye
a Biblia szerinti (köz)jólétet írja le: adj a szegényeknek lehetőséget, hogy
dolgozzanak, hagyd meg a kimaradt, lehullott gabonaszálakat nekik; ne végy el
mindent még akkor sem, ha az jogosan téged illet, hanem hagyj valamit a
szegényeknek és a jövevényeknek. Ezzel, az ott jelentéktelennek tűnő törvénnyel
először 3Móz 19:9-10-ben találkozunk. Magyarázata pedig így hangzott: mert „Én
az Úr vagyok, a ti Istenetek”. Az Ő természete jó szívvel adni bőséges
tárházából másoknak, még azoknak is, akik talán nem érdemlik meg. Adj valakinek
lehetőséget rá, hogy dolgozzon (összeszedje a lehullott búzát), és ez képessé
teszi arra, hogy megőrizze a méltóságát.
„Szerető Istenünk, a legtöbbünknek nincs földje vagy
szőlője manapság, ezért kérünk, segíts, hogy megtalálhassuk a módját, hogy
gyakorolhatjuk a nagylelkűséget!”
John Ash
192. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 21-22. fejezeteihez (április 7-13.).
Pál és az újonnan
alakult missziós csapata megpróbálta elvinni az evangéliumot Kis-Ázsia nyugati
részébe (Törökországba), azonban másképpen alakult a helyzet. Ekkor volt, hogy
éjszaka látomás jelent meg Pálnak egy macedón férfiról, aki azért esdekelt,
hogy menjenek hozzá és segítsenek. Ráeszméltek, hogy az Úr egy teljes új
kontinenst, Európát nyitotta meg az evangéliumi üzenet számára (ApCsel
16:6–10). Azon voltak, hogy valami újat kezdjenek a lelkek megnyeréséért.
Amit nem tudtak, hogy
az Úr már készítette a szíveket egy megalapítandó gyülekezet számára
Filippiben, egy jelentős európai nagyvárosban. Nem tudták, hogy istenfélő
asszonyok egy csoportja, Lídia vezetésével, már találkozni szokott minden
szombat délután egy folyónál és nem csak hogy elfogadják a Biblia igazságait,
de szállást is nyújtanak számukra (ApCsel 16:13–15). Nem tudták, hogy egy
tinédzser korú lány, aki emberkereskedelembe és okkult tevékenységekbe
keveredett, kétségbeesetten várja a szabadítását (ApCsel 16:16–18, Az apostolok
története 213.1). Nem tudtak ezekről semmit – és mást sem –, de az Úr tudta.
Talán az Úr lát a
környezetedben olyan embereket, akik az igazságot keresik, vagy függőségben
szenvednek és megszabadításra vágynak, vagy megkeményedettnek tűnnek, de
nyitottak Jézus és az Ő igazsága felé, amikor valódi jóindulattal találkoznak.
Talán Ő azt szeretné, ha a komfortzónádból kilépve valami újat tennél azért,
hogy lelkeket nyerj számára.
Miért is ne kérdezzük meg
tőle, hogy milyen messzire szeretné, hogy elhagyjuk a komfortzónánkat? Meg
fogja mutatni, vagy elmondja neked. És megadja a bátorságot hozzá.
Dan Serns
Texas Unió,
Evangelizációs koordinátor
USA
Fordította: Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen
VálaszTörlés