Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 20. fejezet 1363. nap
Ily módon tanították a galatabelieknek az igazság
alaptételeit Istenről, az Atyáról és "a mi Urunk Jézus Krisztusról, aki
adta önmagát a mi bűneinkért, hogy kiszabadítson minket e jelenvaló gonosz
világból az Istennek és a mi Atyánknak akarata szerint." Hallás által
jutottak hitre, vették Isten Lelkét és lettek "Isten fiai a Krisztus
Jézusban való hit által." (Gal. 1, 4; 3, 2, 26.)
Pál olyan életmódot folytatott Galáciában, hogy később
elmondhatta: "Legyetek olyanok, mint én... kérlek titeket." (Gal. 4,
12.) Ajkait az oltárról származó égő tűz érintette. Emellett képes volt minden
testi gyengeséget leküzdeni és Jézust úgy mutatta be, mint a bűnös egyedüli
reménységét. Aki hallotta őt, tudta, hogy Jézussal volt együtt. A magasságból
származó erővel felövezve, lelki dolgokat lelkileg ítélt meg, és Sátán
erődítményeit lerontotta. Szívek törtek meg, ha vázolta Isten szeretetét,
ahogyan egyszülött Fiának feláldozása által megnyilvánult. Többeket késztetett
erre a kérdésre: mit is kell tennem, hogy üdvözüljek?
Az evangélium hirdetésének ez a módja jellemezte az apostol
munkáját a pogányok között töltött ideje alatt. Állandóan a golgotai keresztet
tárta eléjük. Későbbi élményei folyamán elmondhatta: "Mert nem magunkat
prédikáljuk; hanem az Úr Jézus Krisztust; magunkat pedig, mint a ti
szolgáitokat a Jézusért. Mert az Isten, aki szólt: setétségből világosság
ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége
ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett." (2. Kor. 4,
5. 6.)
Isten ama szolgái, kik a kereszténység első szakában az
elbukott világnak az üdvösség örömhírét hirdették, nem engedték meg, hogy a
megfeszített Krisztusról szóló beszédüket az önfelmagasztalásnak csak egyetlen
gondolata is elhomályosítsa. Nem kívántak sem hatalmat, sem elsőbbséget.
Önmagukat elrejtve az Üdvözítőben, dicsőítették a megváltás nagy tervét és
Krisztus életét; e terv Kezdeményezőjét és Befejezőjét. Krisztus, aki
"tegnap, ma és mindörökké ugyanaz" volt tanaik súlypontja.
Ha napjainkban Isten Igéjének tanítói jobban
felmagasztalnák Krisztus keresztjét, munkájuk sokkal eredményesebb volna. Ha a
bűnösöket rávezethetnők, hogy vágyakozó tekintettel nézzenek fel a keresztre;
ha csak egyszer megláthatnák a megfeszített Krisztust, akkor felismernék az
isteni irgalom mélységét és a bűnnek szörnyű terhét.
Krisztus halála: Isten nagy szeretetének bizonyítéka,
Üdvösségünk záloga. A kereszténytől megvonni a keresztet, annyit jelentene,
mint kioltani a napot az égen. A kereszt közelebb visz bennünket Istenhez és
kiengesztel Vele. Az atyai szeretet gyöngéd részvétével tekint Isten az Ő
Fiának gyötrelmeire, amelyeket elszenvedett azért, hogy az embereket megmentse
az örök haláltól. Bennünket pedig elfogad szeretett Fiában.
A kereszt nélkül nem lehetne az embernek közössége az
Atyával. Minden reménységünk Benne gyökerezik. Róla sugárzik az Üdvözítő
szeretetének fénye, és ha a bűnös a kereszt tövéből felnéz arra, Aki
megmentéséért meghalt, teljes örömmel örvendhet, mert bűnei megbocsáttattak.
Hittel térdelve a kereszt alá, eléri azt a legmagasabb helyet, amelyet ember a
földön elérhet.
A kereszt által tudjuk, hogy az Atya végtelen szeretettel
szeret bennünket. Csodálhatjuk-e, hogy Pál így kiáltott fel. "Nekem pedig
ne legyen másban dicsekvésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus
keresztjében"? (Gal. 6, 14.) Kiváltságunk, hogy dicsekedjünk a kereszttel;
kiváltságunk, hogy magunkat teljesen átadjuk Annak, aki Önmagát odaadta
érettünk. Arcunkon a Golgotáról áradó fény sugaraival mehetünk embertársaink
közé, hogy közvetítsük a világosságot azok számára, akik még a sötétségben
vergődnek.
Mai Bibliai szakasz: 5
Mózes 23
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A katonaságban
megfigyelhető volt a hanyagság a higiénia és a tisztaság kérdéseiben. Az itt
leírtak kiegészítik az 3Móz 15-ben adott higiéniai és tisztasági törvényeket.
Észrevetted azonban, hogy Mózes miért adja ezeket a szabályokat? „Mert Istened, az ÚR veled jár a táborban, hogy
segítségedre legyen, és kezedbe adja ellenségeidet; legyen azért a táborod
szent” (15.
vers - új prot. ford.).
Az Úr Isten, az ég és Föld Teremtője,
közöttük szeretett volna járni (lásd még: 3Móz 26:12). Isten ugyanúgy velünk is
együtt szeretne járni. Énokot gyakran emlegetjük úgy, mint azt a személyt, aki
Istennel járt, és ez valóban így is volt. Arról azonban csak ritkán beszélünk, hogy
a világmindenség hatalmas Istene is kész volt Énokkal járni. Isten pedig nem is
tudta volna egyértelműbben kifejezni ezt a szándékát, mint úgy, hogy Jézust
küldte el Földünkre Immánuelként - „ami azt jeletni: velünk az Isten”
(Mt 1:23).
Megfigyelted, hogy amikor két ember
rendszeresen együtt jár, akkor éppen felépítenek vagy ápolnak egy csodálatos
kapcsolatot? Énok „határozott céllal tanulmányozta Isten jellemét. Ő nem a
saját útját követte, hanem igyekezett saját jellemét a mennyeihez illeszteni.”
(E.G. White megjegyzése. SDA Bible
Commentary, 1. kötet, 1087 o.)
„Drága
Istenem, Mózeshez hasonlóan az én egyetlen kérésem is ez: Mutasd meg a te
dicsőségedet [jellemedet]”, és segíts megtisztítani az életem rendetlen és
tisztátalan területeit!”
John Ash
191. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 19-20. fejezeteihez (március 31 – április 6.).
A korai egyháznak
gondjai voltak az el- és befogadással. Nem ugyanezt ismételjük-e meg a mai
egyházunkban? Kizárunk-e embereket a köreinkből nemük, rasszuk, vagy társadalmi
helyük alapján? Ugyanazt az értéket tulajdonítjuk-e valamennyi embertársunknak,
mint ahogy Isten értékeli őket? Amikor így teszünk, akkor szívünkben ott él az
evangéliumból megismert szeretet. De ha olyasvalaki útjába állunk, aki Istenhez
próbál közeledni, akkor Jézust úgy feldühítjük, hogy asztalt tudna
borogatni. .
Pál látta, hogy
Timóteus hűséges, állhatatos és igaz. Amikor alázatosan és teljesen Istennek
adjuk magunkat, Ő megadja a talentumokat, a védelmet és a bátorságot, amik
ahhoz szükségesek, hogy az Ő misszióját folytassuk. Isten szeretetéről akkor
tudunk meg a legtöbbet, ha odamegyünk és ott maradunk a kereszt lábánál. Amikor
képesek vagyunk másoknak megmutatni ugyanazt a szeretetet és elfogadást, amivel
Isten van irántunk, akkor osztottuk meg sikeresen az evangéliumot.
Azért imádkozom, hogy
elfogadó és szeretetteljes legyek mindenki felé, aki Istenhez szeretne közelebb
jutni. Remélem, hogy az emberek úgy látnak majd minket, mint egy befogadó
gyülekezet, ahol gondosan ápolják Isten valamennyi gyermekének közösségét.
Karen Ronk
Ima- és egészségügyi
szolgálatok, Csendes-Óceáni Unió és Észak-Csendes-Óceáni Unió
Fordította: Gősi Csaba
Ámen
VálaszTörlés