Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 21. fejezet 1365. nap
A tömegen őrült izgalom tört ki. Rátámadtak az apostolokra.
A csőcselék felülkerekedett; letépték a tanítványok felsőruháit - a hatóság
embereinek beleegyezésével, akiknek parancsára meg is vesszőzték őket. "És
miután sok ütést mértek rájuk, tömlöcbe veték őket, megparancsolva a
tömlöctartónak, hogy gondosan őrizze őket. Ki ilyen parancsolatot vévén, veté
őket a belső tömlöcbe, és lábaikat kalodába szorító".
Az apostolok abban a gyötrelmes helyzetben, amelybe
belekényszerítették őket, borzalmas kínokat szenvedtek; mindazáltal nem
lázadoztak. Sőt ellenkezőleg, a börtöncella legmélyebb sötétjében és
vigasztalanságában egymást bátorították énekkel és imával.
Dicsérték és dicsőítették Istent, mivel méltónak találta
őket, hogy szent ügyéért gyalázatot szenvedjenek. Szívük felvidult; felolvadt
Megváltójuk műve iránti mély és forró szeretetben. Pál visszaemlékezett
Krisztus követőinek üldözésére, melynek véghezvitelében a Gonosz eszköze volt.
Örvendezett, hogy szemei megnyíltak, hogy immár lát és szíve most már érezheti
a dicsőséges igazságok átalakító hatalmát.
A többi fogoly csodálkozva hallgatta a belső tömlöcből
kicsendülő énekeket és imákat. Ebből a komor cellából eddig csak kiáltozások és
sóhajok, káromkodások és esküdözések szokták zavarni az éjszaka csendjét; még
sohasem hallottak onnan imákat és dicsénekeket felhangzani. Az őrök és foglyok
csodálkozva kérdezték egymástól: vajon kik lehetnek ezek az emberek, akik noha
megkínozták őket, hideget és éhséget szenvednek, de mégis vidámak és lelkesek.
A város helytartói időközben azzal a jóleső érzéssel tértek
otthonukba, hogy gyors és határozott intézkedésükkel egy felkelést sikerült
elnyomniuk. Hazafelé menet, útközben azonban hallottak további részleteket azon
férfiak jelleméről és működéséről, akiket megvesszőztek és börtönbe zárattak.
Látták azt az asszonyt, aki a sátáni befolyás alól felszabadult és igen
csodálkoztak arckifejezésének és magaviseletének változásán. Sok bajt és
nehézséget okozott azelőtt a városnak, most azonban csendesen és békésen
viselkedett. Amikor tehát ráeszméltek, hogy a római törvények által előírt
szigorú büntetést valószínűleg két ártatlan emberen hajtották végre, önmaguk
felett bosszankodtak és elhatározták, hogy másnap reggel elrendelik a foglyok
titkos elbocsátását. Hogy pedig a csőcselék támadásaitól és erőszakosságától
megvédjék őket, fedezet mellett kísértetik majd ki a városból.
Míg azonban az emberek egyrészt kegyetlenek és bosszúállók,
másrészt pedig bűnösen felületesek voltak a reájuk háruló felelősséggel
szemben, Isten nem feledkezett meg szolgáiról, hogy kinyilvánítsa kegyelmét
irántuk. Az egész menny osztozott a Krisztusért szenvedők sorsában. Angyalok
jöttek alá a mennyből, a börtön meglátogatására. Lépéseik alatt megrengett a
föld. A nehéz reteszekkel lezárt börtönajtók felpattantak, a láncok és a
béklyók lehullottak a folyok kezeiről és lábairól. Fénylő világosság árasztotta
el a börtönt.
A börtönőr ámulva hallgatta a fogoly apostolok imáit és
énekeit. Mikor bekísérték őket, látta dagadt és vérző sebeiket; lábaikat pedig
ő maga tétette kalodába. Azt várta, hogy gyötrelmes sóhajok és káromkodások
fognak majd elhangzani, azonban ehelyett dicsénekeket és imákat hallott. Ezen
hangokat figyelve merült álomba, amelyből hirtelen földrengés moraja és a
tömlöcajtók csikorgása rázta fel.
Álmából felocsúdva, rémülten látta, hogy az összes
börtönajtók tárva-nyitva állnak. Félelem fogta el a foglyok elmenekülése miatt.
Visszaemlékezett, hogy Pált és Silást milyen nyomatékosan bízták őrizetére;
bizonyos volt felőle, hogy látszólagos mulasztását életével kell megfizetnie.
Kétségbeesésében jobbnak látta, ha saját kezével vet véget életének, minthogy
szégyenletes kivégzésére várjon. Kardját kivonta és már éppen készült az
öngyilkosságra, amikor Pál bátorítóan odakiáltott neki: "Semmi kán ne tégy
magadban; mert mindnyájan itt vagyunk." A foglyokat Isten ereje tartotta
vissza; ezzel az erővel egyedül Pál, a fogolytárs rendelkezett, aki tudta, hogy
még mindenki a helyén tartózkodik.
Mai Bibliai szakasz: 5
Mózes 25
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
„Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!” A
szájkosár megakadályozta az állatot abban, hogy munkavégzés közben
táplálkozzon. Ez a törvény kedvességre és figyelmességre bátorít az állatok
irányába. Később Pál apostol ezt a törvényt analógiaként használta az
evangélium szolgálatának támogatására (lásd: 1Tim 5:17-18). „Ne legyen tarsolyodban kétféle súlymérték,
nagyobb és kisebb” (13. vers - új prot. ford.). „A kétféle súlyt és a kétféle vékát egyaránt utálja az Úr” (Péld
20:10 - új prot. ford.).
Az idők megváltoztak, de a kérdés maradt:
Használunk-e különböző mértékeket életünkben? Más megfogalmazásban: Kétféle
mércét használunk-e az emberekkel való bánásmódunkban?
Van-e kétszínűség bennünk? Megpróbálunk egy
bizonyos életszínvonalon élni anyagi korlátaink ellenére azért, hogy az
emberekben egy bizonyos benyomást keltsünk? Gyakran figyeljük a szálkát a másik
szemében, miközben a gerendát a sajátunkban nem vesszük észre?
Vizsgáljuk meg a szívünket, hogy meglássuk,
rendelkezünk-e kétféle mércével! Igyekezzünk őszintén megszabadulni a kétféle
mércétől, amiket esetleg évek hosszú során át alkalmaztunk! Kapcsolatainkban
használjunk becsületes mércét! Urunk örömét leli bennünk, ha így teszünk.
John
Ash
192. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 21-22. fejezeteihez (április 7-13.).
Pál és az újonnan
alakult missziós csapata megpróbálta elvinni az evangéliumot Kis-Ázsia nyugati
részébe (Törökországba), azonban másképpen alakult a helyzet. Ekkor volt, hogy
éjszaka látomás jelent meg Pálnak egy macedón férfiról, aki azért esdekelt,
hogy menjenek hozzá és segítsenek. Ráeszméltek, hogy az Úr egy teljes új
kontinenst, Európát nyitotta meg az evangéliumi üzenet számára (ApCsel
16:6–10). Azon voltak, hogy valami újat kezdjenek a lelkek megnyeréséért.
Amit nem tudtak, hogy
az Úr már készítette a szíveket egy megalapítandó gyülekezet számára
Filippiben, egy jelentős európai nagyvárosban. Nem tudták, hogy istenfélő
asszonyok egy csoportja, Lídia vezetésével, már találkozni szokott minden
szombat délután egy folyónál és nem csak hogy elfogadják a Biblia igazságait,
de szállást is nyújtanak számukra (ApCsel 16:13–15). Nem tudták, hogy egy
tinédzser korú lány, aki emberkereskedelembe és okkult tevékenységekbe
keveredett, kétségbeesetten várja a szabadítását (ApCsel 16:16–18, Az apostolok
története 213.1). Nem tudtak ezekről semmit – és mást sem –, de az Úr tudta.
Talán az Úr lát a
környezetedben olyan embereket, akik az igazságot keresik, vagy függőségben
szenvednek és megszabadításra vágynak, vagy megkeményedettnek tűnnek, de
nyitottak Jézus és az Ő igazsága felé, amikor valódi jóindulattal találkoznak.
Talán Ő azt szeretné, ha a komfortzónádból kilépve valami újat tennél azért,
hogy lelkeket nyerj számára.
Miért is ne kérdezzük
meg tőle, hogy milyen messzire szeretné, hogy elhagyjuk a komfortzónánkat? Meg
fogja mutatni, vagy elmondja neked. És megadja a bátorságot hozzá.
Dan Serns
Texas Unió,
Evangelizációs koordinátor
USA
Fordította: Gősi Csaba
Ámen
VálaszTörlés