Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 21. fejezet 1366. nap
A börtönőr szigorú bánásmódja az apostolokkal szemben, nem
váltott ki haragot Pál és Silás részéről, mert őket nem a bosszúállás, hanem
Krisztus Lelke uralta. Szívük Krisztus szeretetével volt telve és nem volt
abban gyűlölet.
A börtönőr leeresztette kardját, világosságot kért és
besietett a börtön belsejébe. Látni akarta, milyenek azok a férfiak, akik a
rájuk mén kegyetlenséget szívességgel viszonozzák. Az apostolokhoz érve,
lábaikhoz vetette magát és bocsánatért esedezett. Azután kivitte őket az
udvarra és megkérdezte tőlük: "Uraim, mit kell nékem cselekednem, hogy
idvezüljek?"
Reszketett annak láttán, hogy Isten haragja miként
nyilvánult meg a földrengésben; és arra a gondolatra, hogy a foglyok
elmenekülése miatt önkezével akart véget vetni életének. Azonban ezek a dolgok
most már igen jelentéktelennek látszottak előtte, ahhoz az új, megdöbbentő
félelemhez viszonyítva, mely lelkét nyugtalanította; és ahhoz a vágyhoz
viszonyítva, hogy elnyerje azt a nyugalmat és örömet, amelyet az apostolok a
szenvedések és megkínzatás közepette tanúsítottak. Arcukon felismerte a menny
világosságát. Azt is tudta, hogy Isten csodálatos módon lépett közbe, hogy
életüket megvédje. Félelmetes erővel tódultak emlékezetébe a megszállt asszony
szavai: "Ezek az emberek a magasságos Istennek szolgái, kik néktek az
idvességnek útját hirdetik."
Mélységes alázattal kérte az apostolokat, hogy mutassák meg
neki az Élet útját. "Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és idvezülsz mind te,
mind a te házadnépe" - felelték neki. "És hirdeték néki az Úrnak
igéjét, és mindazoknak, kik az ő házánál valának." A börtönőr ezután
kimosta az apostolok sebeit és szolgált nekik. Majd egész házanépével együtt
megkeresztelkedett. A börtön minden egyes foglyára megszentelő befolyás áradt;
minden szív megnyílt és valamennyien áhítattal hallgatták az apostolok által
hirdetett igazságokat. Meg voltak győződve arról, hogy az az Isten, akit e
férfiak szolgáltak, csodálatos módon szabadította meg őket kötelékeiktől.
Filippi lakosságát a földrengés megrémítette; amikor pedig
a börtönőr reggel a bírákat értesítette, hogy az éjjel mi történt, nagyon
megijedtek. Poroszlókat küldtek tehát az apostolok kiszabadítására. Pál azonban
kijelentette: "Megvesszőztek minket nyilvánosan, ítélet nélkül, holott
római emberek vagyunk, és tömlöcbe vetettek; és most alattomban akarnak
bennünket kiküldeni? Nem úgy; hanem jöjjenek ők maguk és vezessenek ki
minket."
Az apostolok római polgárok voltak. Római polgárt pedig
megvesszőztetni, vagy az előírt kihallgatás nélkül szabadságától megfosztani
törvényellenes cselekedet volt - kivéve, ha valami különösen nagy bűntényt
követett el. Pált és Silást azonban nyilvánosan vetették börtönbe; ők tehát
vonakodtak beérni a puszta szabadon bocsátással, ami titokban - a főbírók
illendő magyarázata nélkül - ment volna végbe.
Amikor válaszukat a bíráknak átadták, azok megijedtek, hogy
az apostolok esetleg vádat emelhetnek a császárnál. Ezért azonnal a börtönbe
mentek, bocsánatot kének Páltól és Silóstól az irántuk elkövetett
igazságtalanságért és kegyetlenkedésért; személyesen vezették ki a börtönből és
kérték őket, hogy hagyják el a várost. A hatóság féltette a népet az apostolok
befolyásától, de nem kevésbé féltek attól a Hatalomtól, mely közbenjárt ezen
ártatlan emberekért.
A Krisztustól kapott utasítás szerint, az apostolok
jelenlétükkel nem tolakodtak oda, ahol azt nem kívánták. "Kijővén pedig a
tömlöcből, bemenének Lídiához; és mikor látták az atyafiakat, vígasztalák őket
és eltávozónak."
Mai Bibliai szakasz: 5
Mózes 26
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A „zsenge” a learatott gabona első adagjára
vonatkozik, amelyet Istennek adtak. Érdekes az, hogy az első zsengék ünnepét
akkor vezették be, amikor még Izrael népe a pusztában vándorolt, ahol nem volt
termőföld, így termés sem. Abban a hitben ünnepelték meg, hogy Isten be fogja
vezetni az Ő népét arra a földre, amit megígért.
Lelki értelemben az, hogy valaki az első
zsengét Istennek adta, azt jelentette, hogy elismeri, minden jó dolog Istentől
van és minden az Istené. Az első zsenge felajánlása az isteni gondviselésben
való bizalom kifejezője is volt; ahogy az első terményekről gondoskodott, úgy
fog gondoskodni a többiről is, amire szükségük van.
Az első zsenge felajánlását mind a három fő
zsidó ünneppel kapcsolatosan megemlíti a Biblia (4Móz 28:26; 2Móz 23:16; 3Móz
23:10). Isten azt akarta, hogy gyermekei évente ne csak egyszer, hanem többször
is kifejezzék hálájukat az Ő bőséges áldásaiért. Hálás lelkületet kell
tanúsítanunk Isten áldásainak bőséges és állandó záporáért.
Az Újtestamentum hét alkalommal említi az
első zsengét, és mindig jelképesen. Noha az Újtestamentumban nincs parancs az
első zsengével kapcsolatosan, tudjuk, hogy Isten szereti a jókedvű adakozót. A
keresztényeknek adniuk kell javaikból az egyház munkájának és missziójának
támogatására. Az izraelitákhoz hasonlóan nekünk is adnunk kell. „Adjatok, néktek is adatik” (Lk 6:38).
„Drága
Istenem, adj ma lehetőséget arra, hogy adakozhassak és segíts, hogy jó kedvvel
tegyem ezt.”
John
Ash
192. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 21-22. fejezeteihez (április 7-13.).
Pál és az újonnan
alakult missziós csapata megpróbálta elvinni az evangéliumot Kis-Ázsia nyugati
részébe (Törökországba), azonban másképpen alakult a helyzet. Ekkor volt, hogy éjszaka
látomás jelent meg Pálnak egy macedón férfiról, aki azért esdekelt, hogy
menjenek hozzá és segítsenek. Ráeszméltek, hogy az Úr egy teljes új kontinenst,
Európát nyitotta meg az evangéliumi üzenet számára (ApCsel 16:6–10). Azon
voltak, hogy valami újat kezdjenek a lelkek megnyeréséért.
Amit nem tudtak, hogy
az Úr már készítette a szíveket egy megalapítandó gyülekezet számára
Filippiben, egy jelentős európai nagyvárosban. Nem tudták, hogy istenfélő
asszonyok egy csoportja, Lídia vezetésével, már találkozni szokott minden
szombat délután egy folyónál és nem csak hogy elfogadják a Biblia igazságait,
de szállást is nyújtanak számukra (ApCsel 16:13–15). Nem tudták, hogy egy
tinédzser korú lány, aki emberkereskedelembe és okkult tevékenységekbe keveredett,
kétségbeesetten várja a szabadítását (ApCsel 16:16–18, Az apostolok története
213.1). Nem tudtak ezekről semmit – és mást sem –, de az Úr tudta.
Talán az Úr lát a
környezetedben olyan embereket, akik az igazságot keresik, vagy függőségben
szenvednek és megszabadításra vágynak, vagy megkeményedettnek tűnnek, de
nyitottak Jézus és az Ő igazsága felé, amikor valódi jóindulattal találkoznak.
Talán Ő azt szeretné, ha a komfortzónádból kilépve valami újat tennél azért,
hogy lelkeket nyerj számára.
Miért is ne kérdezzük
meg tőle, hogy milyen messzire szeretné, hogy elhagyjuk a komfortzónánkat? Meg
fogja mutatni, vagy elmondja neked. És megadja a bátorságot hozzá.
Dan Serns
Texas Unió,
Evangelizációs koordinátor
USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése