Higgyeztek az Ő prófétáinak - április 15 - HÉTFŐ - 5 Mózes 32

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 23. fejezet 1372. nap

A thessalonikai hitetlen zsidók az apostolok iránti féltékenységtől és gyűlölettől űzve, nem elégedtek meg azzal, hogy őket saját városukból kiűzték, hanem még Béreába is utánuk mentek, ahol a könnyen izguló alantas rétegek szenvedélyét felszították ellenük. A hittestvérek féltek, hogy Pál ellen erőszakot alkalmaznak, ha ott marad, ezért néhány újonnan megtért béresi testvér kíséretében Athénbe küldték őt.

Így üldözték az igazság hirdetőit városról városra. Krisztus ellenségei nem tudták ugyan az evangélium terjedését megakadályozni, ellenben elérték azt, hogy az apostolok munkáját igen megnehezítették. Azonban ellenállás és küzdelem ellenére is, Pál feltartóztathatatlanul haladt előre. Eltökélte, hogy véghezviszi Isten szándékát, melyet Jeruzsálemben látásban nyilatkoztatott ki előtte. "Mert én téged messze küldelek a pogányok közé." (Apcs. 22, 21.)

Pálnak Béreából való gyors eltávozása miatt már nem volt alkalma, hogy a thessalonikai hittestvéreket meglátogassa, mint előzetesen tervezte. Amikor megérkezett Athénbe, a béresi testvéreket azzal az üzenettel küldte vissza Silóshoz és Timótheushoz, hogy azonnal jöjjenek utána. Timótheus az apostol elutazása előtt érkezett Béreába, azután Silóssal együtt ott maradt, hogy a jól indult munkát folytassa és az újonnan megtérteket a hit alaptételeire kioktassa.

Athén városa a pogányság központja volt. Itt Pál, ellentétben a listrai tudatlan és könnyen hívő lakossággal, emberekre akadt, akik híresek voltak eszükről, tudásukról és műveltségükről. Mindenfelé ott állottak istenségeik és történelmük, valamint irodalmuk istenített hőseinek szobrai. Gyönyörű épületek és képek szemléltették és dicsőítették a népi hőstetteket; hirdették a pogány istenek népszerű tiszteletét. A nép érzelmeit a művészet szépsége és pompája tartotta bűvöletben. A város minden részében pazarul díszített templomok és szentélyek ékeskedtek, amelyek építésére kimondhatatlan összegeket költöttek. Fegyvereik és híres hadvezéreik győzelmét szoborművekkel és oltárokkal, valamint emléktáblákkal jelölték. Mindez Athént egyetlen óriási műcsarnokká avatta.

Amikor Pál az őt környező nagyszerű szépséget szemlélte és meggyőződött, hogy a város teljesen bálványimádásba merült, nagy buzgalom lángolt fel benne Istenért. Látta, hogy Istent mindenütt megszentségtelenítik; részvét fogta el szívét Athén lakossága iránt is, amely a szellemi műveltség ellenére, nem ismerte az igaz Istent.

Mai Bibliai szakasz: 5 Mózes 32

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=5%20M%C3%B3zes+32&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=5%20M%C3%B3zes+32&version=NT-HU

Erre az énekre úgy utalnak, mint Izrael nemzeti énekére, ami egy isteni előrejelzés a zsidó nép egész történetére.

Ez a második ének, aminek Mózes a szerzője. A két ének megszületése között 40 év telt el. Mózes második könyvének 15. fejezetében egy győzelmi éneket olvashatunk, amely a Vörös-tengeren való átkelés után hangzott el; ez az ének pedig Mózes éneke, amit közvetlen halála előtt énekelt, hogy emlékeztesse Izraelt arra, hogy a menny már tudja: jönnek olyan idők, amikor hűtlenek lesznek majd. 

Mennyire fontos ez a fejezet? Annyira, hogy úgy Ézsaiás, mint Mikeás utalnak erre a fejezetre. Az Újszövetség pedig huszonháromszor utal rá.

Háromszor találunk utalást a sasra. Amikor egy anya sas elkezdi a fészkét építeni, tövissel, törött gallyakkal, éles szikladarabokkal és egyéb tárgyakkal kezdi, amelyek nem tűnnek alkalmasnak fészek építéshez. Aztán beborítja a fészket vastag gyapjú réteggel, tollakkal és olyan állatok bundájával, amelyeket ő ölt meg, hogy puhává és kényelmessé varázsolja a tojások számára.

Amikor a növekvő madarak elérik a repülési kort, a fészek kényelme és az ingyen étkezés luxusa miatt vonakodnak elhagyni a fészket. Ekkor az anya sas „kirebbenti a fészket” (11. vers - új prot. ford.). A puha bélés összegabalyodik és a fészek kényelmetlenné válik a fiatal sasok számára. Csak ekkor kapnak indíttatást a repülésre.

„Drága Istenem! Kavard fel az én komfort zónámat is, hogy megtanuljak benned bízva repülni!"

John Ash  

 

193. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  23. fejezetéhez (április 14-20.).

A béreai zsidók elismerésben részesültek készségük miatt, hogy megvizsgálták az igazságokat, amelyeket Pál tanított. Előítélet nem hatott rájuk szemellenzőként, így az angyalok képesek voltak megvilágítani az elméjüket, és a szívükre hatni a számukra új igazságokkal. Milyen fontos tanulság ez számunkra!

A béreai és thesszalonikai evangelizációt követően Pál tovább utazott Athénba, a pogányság metropoliszába. Pált nem ijesztették meg a fényűzés, az oktatás és kultúra grandiózus központjai, amelyekkel találkozott, és szenvedélyesen Krisztust prédikálta az Areopáguson és a piacokon. Noha nem félt attól, hogy leleplezze az athéniak vallásának tévedéseit, Pál nem hagyta őket remény nélkül. A Szentlélek vezetésével Pál tapintatosan az „Ismeretlen Istenre” terelte a bálványimádó hallgatósága figyelmét, napvilágra hozván a menny Istenének természetét és küldetését.

Az Areopáguson állva nemrégiben eltűnődtem az előttem fekvő, hatalmas kiterjedésű városon. Ma csak kevés hetednapi adventista van Athénban, hogy tovább vigye a fáklyát, amelyet Pál nagy bátorsággal lángra lobbantott sok-sok évvel ezelőtt. Imádkozzunk, hogy Isten erősítse meg a szívüket! Bár a látszat ijesztőnek tűnhet, Isten igazságának még mindig ragyognia kell a sötétségben, amely beburkolja világunkat. „Isten szolgálatában nincs helye a kétségbeesésnek.”

Cindy Tutsch

nyugalmazott igazgatóhelyettes

Ellen G. White Intézet

Fordította: Gősi Csaba

Higgyeztek az Ő prófétáinak - április 14 - VASÁRNAP - 5 Mózes 31

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 23. fejezet 1371. nap

23. Bérea és Athén

Béreában Pál olyan zsidókat talált, akik készek voltak az általa tanított igazságok felett gondolkozni, azokat megvizsgálni. Lukács tudósítása így szól: "Ezek pedig nemesblelkűek valának a Thessalonikabelieknél, úgymint kik bevevék az igét teljes készséggel, naponként tudakozva az írásokat, ha úgy vannak-é ezek. Sokan hiuének azért ő közülők; sőt az előkelő görög asszonyok és férfiak közül is nem kevesen."

A béreaiakat nem kötötte előítélet. Készek voltak az apostolok által hirdetett tanok valódiságát megvizsgálni. Az írásokat kutatták; azonban nem kíváncsiságból, hanem, hogy megtudják, vajon mit tartalmaz a megígért Messiásra vonatkozólag. Naponta tanulmányozták a Szentírást, és amikor szöveget szöveggel összehasonlítottak, Isten angyalai mellettük álltak, megvilágosították értelmüket és szívüket fogékonnyá tették.

Mindenütt, ahol hirdetik az evangéliumot, az őszinte, helyes életmódra vágyakozó emberek szorgalmasan kutatni fogják az Írásokat. Ha azok, akik a föld történelmének utolsó napjaiban hallják a korszerű igazságot, követnék Bérea lakosainak példáját és az Írásokat naponként tanulmányoznák, vagy ha a közölt üzenetet Isten Igéjének fényében vizsgálnák meg, akkor a mai aránylag kevés követő helyett, sokkal többen engedelmeskednének Isten törvényének és követelményeinek. Mikor nem éppen népszerű bibliai igazságokat tárnak fel előttük, sokan húzódoznak az ilyen vizsgálat megejtésétől. Ha nem is tudják az Írás világos tanításait megcáfolni, mégis makacsul ellenállnak, hogy az eléjük tárt bizonyítékokat kivizsgálják. Egyesek meg úgy vélekednek, hogyha tényleg igazak volnának is, akkor sem számít, hogy az új igazságot elfogadják-e, vagy sem. Ezért inkább ragaszkodnak kellemes meséikhez, melyeket az ellenség felhasznál lelkük félrevezetésére. Így homályosítják el értelmüket a téveszmék, melyek azután a mennytől is elválasztják őket.

Isten mindenkit azon világosság alapján ítél meg, amelyet kapott. Az Úr kiküldi hírnökeit az üdv üzenetével és mindazok, akik hallgatják, felelősek azért, miként fogadják a szolgái által közölt Igéket. Aki őszintén keresi az igazságot, Isten Igéjének fényében gondosan meg fogja vizsgálni a hirdetett tanokat.

Mai Bibliai szakasz: 5 Mózes 31

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=5%20M%C3%B3zes+31&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=5%20M%C3%B3zes+31&version=NT-HU

Meglehetősen könnyű szomorúan olvasni Mózes életének végéről. Végül is egy hosszú, nehézségekkel teli életet élt, ami látszólag csalódással ért véget. Az első negyven évet Egyiptomban töltötte, még a Fáraó palotájában is élt; negyven éven át a juhokat legeltette Midián pusztájában; negyven évet pedig Izrael vezetésével töltött a sivatagban. Életének mindegyik szakasza az idő múlásával egyre bonyolultabb lett. Mindezt tetézte az, hogy nem mehetett át a Jordánon az ígéret földjére. Milyen kiábrándító?!

De Mózes Istennel való kapcsolata (Zsid 11:23-27 ezt hitnek nevezi) tekintetét az örökkévaló dolgokra irányította a nehézségek helyett. Mózes bizonnyal elmondhatta azt, amit Pál, hogy „azt tartom, hogy amiket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik” (Róm 8:18).

Noha Mózes nem mehetett be az ígéret földjére az izraelitákkal, elmondhatta a népnek, hogy Isten velük megy. Lényegében ezt mondta: „Nem én voltam az, aki eddig vezettelek, hanem az Úr; és ha én el is hagylak benneteket, Ő nem.”

Mózes nagy ember volt; az egyik legnagyobb azok közül, akik valaha e Földön éltek, de még ő sem volt nélkülözhetetlen vagy pótolhatatlan. Istennél Izrael jó kezekben volt – akár Mózessel, akár nélküle.

John Ash  

 

193. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  23. fejezetéhez (április 14-20.).

A béreai zsidók elismerésben részesültek készségük miatt, hogy megvizsgálták az igazságokat, amelyeket Pál tanított. Előítélet nem hatott rájuk szemellenzőként, így az angyalok képesek voltak megvilágítani az elméjüket, és a szívükre hatni a számukra új igazságokkal. Milyen fontos tanulság ez számunkra!

A béreai és thesszalonikai evangelizációt követően Pál tovább utazott Athénba, a pogányság metropoliszába. Pált nem ijesztették meg a fényűzés, az oktatás és kultúra grandiózus központjai, amelyekkel találkozott, és szenvedélyesen Krisztust prédikálta az Areopáguson és a piacokon. Noha nem félt attól, hogy leleplezze az athéniak vallásának tévedéseit, Pál nem hagyta őket remény nélkül. A Szentlélek vezetésével Pál tapintatosan az „Ismeretlen Istenre” terelte a bálványimádó hallgatósága figyelmét, napvilágra hozván a menny Istenének természetét és küldetését.

Az Areopáguson állva nemrégiben eltűnődtem az előttem fekvő, hatalmas kiterjedésű városon. Ma csak kevés hetednapi adventista van Athénban, hogy tovább vigye a fáklyát, amelyet Pál nagy bátorsággal lángra lobbantott sok-sok évvel ezelőtt. Imádkozzunk, hogy Isten erősítse meg a szívüket! Bár a látszat ijesztőnek tűnhet, Isten igazságának még mindig ragyognia kell a sötétségben, amely beburkolja világunkat. „Isten szolgálatában nincs helye a kétségbeesésnek.”

Cindy Tutsch

nyugalmazott igazgatóhelyettes

Ellen G. White Intézet

Fordította: Gősi Csaba

Higgyeztek az Ő prófétáinak - április 13 - SZOMBAT - 5 Mózes 30

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 22. fejezet 1370. nap

A jövendölések Üdvözítőjének tehát nem földi uralkodó gyanánt kell jönnie, hogy megszabadítsa a zsidó népet elnyomóitól, hanem mint ember jön az emberek közé. Alacsony sorsban és szegénységben él, hogy végül mint megvetettet és elvetettet megöljék. Az ótestamentomi írásokban megjövendölt Üdvözítő áldozatul adja önmagát a bukott emberiségért és ezáltal tesz eleget az áthágott törvény követelményének. Benne kellett teljesedésbe menniük az engesztelési áldozatoknak; kereszthalála ad jelentőséget az egész zsidó szertartási rendszernek.

Pál elbeszélte a thessalonikai zsidóknak korábbi buzgalmát a ceremoniális törvény érdekében. Csodálatos élményét Damaszkusz kapui előtt. Megtérése előtt, bizalmát öröklött szentségére, hamis reménységre alapította. Hitét nem Krisztusba vetette, hanem formaságokban és ceremóniákban bízott. A törvény iránti nagy buzgalma távol állott a Krisztusba vetett hittől és ezért értéktelen volt. Amikor azzal dicsekedett, hogy a törvény pontjainak betartásában mennyire feddhetetlen, akkor tulajdonképpen Krisztus ellen lázadt fel, aki a törvényt naggyá és dicsővé tette.

Megtérése időpontjától kezdve azonban minden megváltozott. A názáreti Jézus, akit földi szentesben üldözött, megjelent neki, mint a megígért Messiás. Az üldöző felismerte Benne Isten Fiát, aki a prófécia szerint a földre lejött és életével betöltötte a Szentírást minden részletében.

Amidőn Pál szent bátorsággal hirdette az evangéliumot a thessalonikai zsinagógában, a jelenlevőkre világosság áradt. A templomi szolgálattal kapcsolatos szokások és ceremóniák tulajdonképpeni jelentőségét megértették. Lelkesedéssel beszélt Krisztus földi működéséről, majd a szentek Szentjében végzett szolgálatáról. Sőt ezeken felül rámutatott arra is, amikor Krisztus, közbenjárói tisztségének befejezése után, hatalommal és dicsőséggel visszatér a földre, hogy itt országát felállítsa. Pál hitt Krisztus visszajövetelében; ezzel az eseménnyel összefüggő tényeket oly világosan és elevenen vázolta, hogy hallgatói közül sokan kitörölhetetlen benyomást szereztek.

Három egymást követő szombatnapon prédikált Pál a thessalonikaiaknak, amennyiben meg akarta őket győzni a Szentírás alapján, hogy Krisztus "a Bárány, aki megöletett e világ alapítása óta" (Jel. 13, 8.); erről élete, halála, feltámadása, közbenjárói tisztsége tanúskodik. Felmagasztalta Krisztust és kimutatta, hogy szolgálatának igazi megértése az a kulcs, mely feltárja az ótestamentomi írások értelmét és kincseit hozzáférhetővé teszi.

Miközben Pál Thessalonikában az evangéliumi igazságokat nagy erővel hirdette, nagy tömeg érdeklődését bilincselte le. "És némelyek azok közül hívének és csatlakozónak Pálhoz és Silóshoz; úgyszintén az istenfélő görögök közül nagy sokaság, és az előkelő asszonyok közül nem kevesen."

Ugyanúgy, mint a már előbb felkeresett helyeken, itt is határozott ellenállásba ütköztek az apostolok. A hitetlen és csökönyös zsidók irigysége felgerjedt. Ezeket a zsidókat abban az időben a római hatóságok nem kedvelték, mert röviddel előbb felkelést szítottak Rómában. Bizalmatlanul tekintettek rájuk és bizonyos mértékben szabadságukat is korlátozták. Most tehát alkalom kínálkozott, hogy a helyzetet kihasználva, a rómaiak kegyét újból megnyerjék és úgy az apostolokat, mint az új keresztyéneket megszégyenítsék.

Felhasználtak erre a célra, "a piaci népségből némely gonosz férfiakat", akiknek segítségével sikerült nekik "felháborítani a várost". Abban a reményben, hogy az apostolokat is ott találják, a "fáson házát megostromolták", azonban Pál és Silás nem volt sehol. A csőcselék - csalódása miatt eszét vesztve - kivonszolta Jánost és némely atyafiakat a város elöljárói elé, kiáltozva, hogy ezek az országháborítók itt is megjelentek, kiket fáson házába fogadott; pedig ezek mindnyájan a császár parancsolatai ellen cselekesznek, mivelhogy mást tartanak királynak, Jézust".

A város elöljárói, mivel Pált és Silást nem találták, a béke kedvéért a megvádolt hívőktől fogadtak el kezességet. "Az atyafiak pedig", akik féltek a további erőszakosságoktól, "elküldték Pált Silóssal együtt Béreába."

Napjainkban se csüggedjen el az igazság hirdetője, még akkor sem, ha úgynevezett hitvalló keresztények nem fogadják be örömmel, mint annak idején Pált és munkatársait. A kereszt hírnökei éberen és imádságos lelkülettel felvértezve, hittel menjenek előre. Mindenkor bátran munkálkodjanak Jézus nevében. Magasztalják fel Krisztust, mint az Ember Közbenjáróját, aki a mennyei Szentélyben szolgál. Krisztust, akire az Ótestamentum összes áldozati és ceremoniális szertartása utal; Akinek engesztelő áldozata által nyerhetnek bűnbocsánatot Isten törvényének valamennyi áthágói.

Mai Bibliai szakasz: 5 Mózes 30

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=5%20M%C3%B3zes+30&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=5%20M%C3%B3zes+30&version=NT-HU

Mózes elérkezik beszéde végéhez. Ez a befejezése harmadik – és egyben utolsó – beszédének. Többször is így foglalja össze tanácsait és Isten parancsolatait: „azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet" (16. vers), aztán megismétli: „szeressed az Urat, a te Istenedet” (20. vers). A szeretetet a nagy parancsolatként ismeri el a Biblia. Mózes harmadik könyve és Mózes ötödik könyvének nagy része is az istentisztelet szabályaival foglalkozik, de minden szabály valamiképpen a szeretetre épül. 

Az ótestamentumi rendszer mindig is egy lelki rendszer volt, és a vallásosságot Isten szeretetének a központjába helyezte. Sajnos a nép a „rendszerre” és nem Istenre összpontosított, akire a rendszer mutatott. Amikor Pál kijelentette, hogy a „szeretet a törvény betöltése"(Róm 13:8), nem tett mást, mint azt, hogy elismételte ennek a fejezetnek a mondanivalóját. A központi gondolat az, hogy a szeretet abban mutatkozik meg, amikor te és én „az Ő útjain járunk” és „az Ő szavára hallgatunk”. Az Isten vezetésének való engedelmesség az igazi szeretet következménye és próbája is egyben. 

Végezetül Isten törvénye azért is áldás, mivel egy tekintéllyel rendelkező hang, amely véget vet az emberiség fárasztó keresésének egy megbízható útmutatás után. Nem kell felmennünk az égbe, nem kell megkerülnünk a földet, nem kell átkelnünk az óceánon azért, hogy bizonyosságot és világosságot találjunk szükségleteinknek megfelelően. Sokan tévednek, amikor Isten törvényeit tehernek tartják. Épp ellenkezőleg: törvényei kegyelmes irányjelzőink!

John Ash  

 

192. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  21-22. fejezeteihez (április 7-13.).

Pál és az újonnan alakult missziós csapata megpróbálta elvinni az evangéliumot Kis-Ázsia nyugati részébe (Törökországba), azonban másképpen alakult a helyzet. Ekkor volt, hogy éjszaka látomás jelent meg Pálnak egy macedón férfiról, aki azért esdekelt, hogy menjenek hozzá és segítsenek. Ráeszméltek, hogy az Úr egy teljes új kontinenst, Európát nyitotta meg az evangéliumi üzenet számára (ApCsel 16:6–10). Azon voltak, hogy valami újat kezdjenek a lelkek megnyeréséért.

Amit nem tudtak, hogy az Úr már készítette a szíveket egy megalapítandó gyülekezet számára Filippiben, egy jelentős európai nagyvárosban. Nem tudták, hogy istenfélő asszonyok egy csoportja, Lídia vezetésével, már találkozni szokott minden szombat délután egy folyónál és nem csak hogy elfogadják a Biblia igazságait, de szállást is nyújtanak számukra (ApCsel 16:13–15). Nem tudták, hogy egy tinédzser korú lány, aki emberkereskedelembe és okkult tevékenységekbe keveredett, kétségbeesetten várja a szabadítását (ApCsel 16:16–18, Az apostolok története 213.1). Nem tudtak ezekről semmit – és mást sem –, de az Úr tudta.

Talán az Úr lát a környezetedben olyan embereket, akik az igazságot keresik, vagy függőségben szenvednek és megszabadításra vágynak, vagy megkeményedettnek tűnnek, de nyitottak Jézus és az Ő igazsága felé, amikor valódi jóindulattal találkoznak. Talán Ő azt szeretné, ha a komfortzónádból kilépve valami újat tennél azért, hogy lelkeket nyerj számára.

Miért is ne kérdezzük meg tőle, hogy milyen messzire szeretné, hogy elhagyjuk a komfortzónánkat? Meg fogja mutatni, vagy elmondja neked. És megadja a bátorságot hozzá.

Dan Serns

Texas Unió, Evangelizációs koordinátor

USA

Fordította: Gősi Csaba

Higgyeztek az Ő prófétáinak - április 12 - PÉNTEK - 5 Mózes 29

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 22. fejezet 1369. nap

A Messiásnak e földön végzendő munkáját Isten szintén pontosan vázolta: "Akin az Úrnak lelke megnyugszik; bölcsességnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalom lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke. És gyönyörködik az Úrnak félelmében." Akit Isten így felkent, azért küldte el, hogy: "a szegényeknek örömet mondjon; hogy bekösse a megtört szívűeket, hogy hirdessen a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást. Hogy hirdesse az Úr jókedvének esztendejét, és Isten bosszúállásának napját; hogy megvigasztaljon minden gyászolót; hogy tegyen Sion gyászolóira, adjon nékik ékességet a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt lélek helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr palántáinak, az Ő dicsőségére."(Ésa. 11, 2. 3; 61, 1-3.)

"Ímé az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására." (Ésaiás 42. 1-4.)

Pál meggyőző erővel bizonyította az ótestamentumi írásokból: "hogy Krisztusnak szenvedni kell és feltámadni a halottaiból". Avagy Mikeás nem jövendölte-e, hogy "pálcával verjék arcul Izráel bíráját?" (Mikeás 5, 1) És a Megígért nem jövendölte-e önmagáról Ésaiás próféta által: "Hátamat odaadám a verőknek, és orcámat a szaggatóknak, képemet nem födőztem be a gyalázás és köpködés előtt?" (Ésaiás 50, 6.) Krisztus a zsoltáríró által is megjövendölte, hogy az emberek milyen elbánásban részesítik majd: "De én... embereknek csúfja és a nép utálata vagyok. Akik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejőket: az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne." Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek és bámulnak rám. Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek." "Atyámfiai előtt idegenné lettem és atyámfiai előtt jövevénnyé. Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám. A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék." (Zsolt. 22, 7-9. 18. 19; 69, 9. 10. 21.)

Ésaiás jövendölései milyen félreérthetetlenül világosan szóltak Krisztus szenvedéseiről és haláláról: "Ki hitt a mi tanításunknak?" - kérdezte a próféta - "és az Úr karja kinek jelentetett meg? Felnőtt, mint egy vesszőszál Ő előtte, és mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kívánatos. Utált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője, mint aki elől orcánkat elrejtjük, utált volt; és nem gondoltunk vele. Pedig betegségeinket ő viselte és fájdalmainkat hordozta, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől. És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulónk meg. Mindnyájan mint juhok eltévelyedtünk, kilo az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté. Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírók előtt; és száját nem nyitotta meg! A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség". (Ésa. 53, 1-8.)

Isten előrevetítette Krisztus halálának módját és körülményeit is. Miként Mózes felemelte a rézkígyót a pusztában, úgy kellett felemeltetnie az eljövendő Messiásnak, "hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jón. 3, 16.)

Aki azonban istentelen emberek kezétől halált szenvedett, győzött a bűn és a sír fölött, mert feltámadott! Izráel kedves dalnoka, a Mindenható sugallatára bizonyságot tett a feltámadás hajnalának dicsőségéről és vidáman kiáltotta: "Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztonságban lakozik. Mert nem hagyod lelkemet a seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson." (Zsolt. 16, 9. 10.)

Pál kimutatta, hogy az áldozati szertartásokat Isten milyen szorosan egybefonta a próféciákkal. Ezek utalnak arra, Aki olyan lesz, mint "a bárány, mely mészárszékre vitetik". A Messiás "önlelkét áldozatul" adja. Ésaiás próféta bizonyságot tett Róla, mint Isten Bárányáról; az Üdvözítő engesztelő művét évszázadokkal előbb szemlélhette, aki "életét halálra adta és a bűnösök közé számláltatott; pedig ő sokak bűnét hordozó, és a bűnösökért imádkozott." (Ésaiás 53, 7. 10. 12.)

Mai Bibliai szakasz: 5 Mózes 29

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=5%20M%C3%B3zes+29&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=5%20M%C3%B3zes+29&version=NT-HU

Azok közül, akik részesei voltak a Sínai-hegynél történt, eredeti szövetségkötésnek, a legtöbben meghaltak a sivatagban. A hitetlen nemzedék kihalt, és eljött az az ideje annak, hogy a hívők nemzedéke színre lépjen. Így Mózes alapjában véve egy új népcsoporttal újítja meg a szövetséget.

Izrael tanúja volt Isten nagy csodáinak az Egyiptomból való kivonulás óta. A legidősebbek csupán gyermekek voltak akkor, de láthatták a csapásokat, az elsőszülöttek halálát; láthatták a kettévált Vörös-tengert és az elpusztult egyiptomi hadsereget. Mindannyian szemtanúi voltak az ima által kivívott győzelmeknek ott a sivatagban; ettek a mannából, ittak a csoda által fakasztott vízből; csodát csoda után éltek át.

Isten soha nem fogja hatálytalanítani döntéseinket, hogy engedjen én-központú, megromlott viselkedésünknek. A csodák önmagukban nem tudtak elérni semmit sem az izraeliták szívében. Ha Isten nem küldte volna az Ő Szentlelkét, hogy átformálja szívüket, és ha nem engedtek volna Neki, akkor a legnagyobb csodák sem értek volna semmit sem.

Egyesek ma úgy gondolkodnak, hogy az evangelizációnak az adná a legnagyobb segítséget, ha csodás eseményeket látnánk. Végül is ki ne hinne a Lélek ereje ily’ hatalmas megnyilvánulásának? Ám a nagy csodák –

Isten természetfeletti munkája nélkül – nem érnének el semmit sem az emberek szívében, következésképpen nem lennének készségesebbek a tanulásra sem.

John Ash  

 

192. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  21-22. fejezeteihez (április 7-13.).

Pál és az újonnan alakult missziós csapata megpróbálta elvinni az evangéliumot Kis-Ázsia nyugati részébe (Törökországba), azonban másképpen alakult a helyzet. Ekkor volt, hogy éjszaka látomás jelent meg Pálnak egy macedón férfiról, aki azért esdekelt, hogy menjenek hozzá és segítsenek. Ráeszméltek, hogy az Úr egy teljes új kontinenst, Európát nyitotta meg az evangéliumi üzenet számára (ApCsel 16:6–10). Azon voltak, hogy valami újat kezdjenek a lelkek megnyeréséért.

Amit nem tudtak, hogy az Úr már készítette a szíveket egy megalapítandó gyülekezet számára Filippiben, egy jelentős európai nagyvárosban. Nem tudták, hogy istenfélő asszonyok egy csoportja, Lídia vezetésével, már találkozni szokott minden szombat délután egy folyónál és nem csak hogy elfogadják a Biblia igazságait, de szállást is nyújtanak számukra (ApCsel 16:13–15). Nem tudták, hogy egy tinédzser korú lány, aki emberkereskedelembe és okkult tevékenységekbe keveredett, kétségbeesetten várja a szabadítását (ApCsel 16:16–18, Az apostolok története 213.1). Nem tudtak ezekről semmit – és mást sem –, de az Úr tudta.

Talán az Úr lát a környezetedben olyan embereket, akik az igazságot keresik, vagy függőségben szenvednek és megszabadításra vágynak, vagy megkeményedettnek tűnnek, de nyitottak Jézus és az Ő igazsága felé, amikor valódi jóindulattal találkoznak. Talán Ő azt szeretné, ha a komfortzónádból kilépve valami újat tennél azért, hogy lelkeket nyerj számára.

Miért is ne kérdezzük meg tőle, hogy milyen messzire szeretné, hogy elhagyjuk a komfortzónánkat? Meg fogja mutatni, vagy elmondja neked. És megadja a bátorságot hozzá.

Dan Serns

Texas Unió, Evangelizációs koordinátor

USA

Fordította: Gősi Csaba

Higgyeztek az Ő prófétáinak - április 11 - CSÜTÖRTÖK - 5 Mózes 28

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 22. fejezet 1368. nap

22. Thessalonika

Miután Pál és Silás Filippit elhagyták, Thessalonikába indultak. Itt azt a kiváltságot élvezhették, hogy a zsinagógában nagy gyülekezet előtt beszélhettek. Egész külsejükön látszott még az a méltatlan elbánás, amelyben röviddel előbb részesültek és ez magyarázatot igényelt. El is beszélték az eseményeket, minden dicsekvés nélkül; azonban dicsőítették Őt, aki szabadításukért közbelépett.

Pál, Thessalonikában elmondott prédikációiban utalt az ótestamentumi próféciákra, amelyek a Messiásra vonatkoznak. Krisztus felvilágosította tanítványait e próféciák tekintetében "és megmagyarázta nekik, kezdve Mózestől, az összes prófétákon át az Írásokat, melyek Róla szóltak." (Luk. 24, 27.) Péter is így cselekedett, midőn prédikációiban Krisztusról szóló bizonyítékait az Ótestamentumból vette. István ugyanezt az utat járta, és így Pál is azokra a szövegekre hivatkozott, amelyek előre megjövendölték Krisztus születését, szenvedését, halálát, feltámadását és mennybemenetelét. Mózes és a próféták ihletett bizonyítékai alapján világosan kimutatta, hogy a názáreti Jézus a Messiás; és egyszersmind bebizonyította, hogy Krisztus szólt Ádám napjai óta a pátriárkák és próféták által.

Világos és kimerítő próféciák adattak a Megígért eljövetelét illetőleg. Már Ádám ígéretet kapott, hogy jönni fog a Megváltó. A Sátán fölött kimondott ítélet: "És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod" (1. Móz. 3, 4.) - ősszüleink számára a Krisztus általi megváltás ígérete volt.

Azután Ábrahám kapta az ígéretet, hogy az ő törzséből fog származni a világ Megváltója: "És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei."

"Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus." (1. Móz. 22, 18; Gal. 3, 16.)

Mózes, Izráel vezetője és tanítója közvetlenül működésének befejezése előtt ugyanígy jövendölt a Messiásról az egész nép előtt érthető szavakkal: "Prófétát támaszt néked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai közül, olyat mint én; azt hallgassátok." Biztosította az izraelitákat, hogy Isten nyilatkoztatta ki ezt előtte a Hóreb hegyén, amikor mondotta: "Prófétát támasztok nékik az ő atyafiaik közül, olyant mint te, és az én igémet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, amit parancsolok néki." (5. Móz. 18, 15. 18.)

A Messiás majdan királyi családból születik, mert a Jákob által adott próféciában így szól az Úr: "Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot, sem a vezéri pálca térdei közül; míg eljő Siló és a népek néki engednek." (1. Móz. 49, 10.)

Ésaiás viszont így jövendölt: "És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s a gyökereiből egy virágszál nevelkedik." "Hajtsátok ide füleiteket és jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek, és szerzek veletek örök szövetséget, Dávid iránt való változhatatlan kegyelmességem szerint. Ímé, bizonyságul adtam őt a népeknek, fejedelmül és parancsolóul a népeknek. Ímé, nem ismert népet hívsz elő, és a nép, amely téged nem ismert, hozzád siet az Úrért, Istenedért és Izráel Szentjéért, hogy téged megdicsőített." (Ésaiás 11, 1; 55, 3-5.)

Jeremiás szintén úgy beszélt az eljövendő Megváltóról, mint Dávid házából származó királyról: "Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és támasztok Dávidnak igaz magvat, és uralkodik mint király, és bölcsen cselekszik és méltányosságot és igazságot cselekszik e földön. Az ő idejében megszabadul Júda, és Izráel bátorságosan lakozik és ez lesz az ő neve, amellyel nevezik őt: Az Úr a mi igazságunk!" És ismét: "Mert ezt mondja az Úr: Nem vesz ki a Dávid férfi sarjadéka, aki az Izráel házának székébe üljön. És a lévita papok férfi sarjadéka sem vész ki előlem, aki élőáldozatot áldozzon és ételáldozatot égessen, és véres áldozatot készítsen mindenkor." (Jer. 23, 5. G; 3, 17. 18.)

Sőt a Messiás szülőhelyét is előre megjövendők a próféta: "De te Efratának Betleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között; belőled származik nékem, aki uralkodó Izráelen; akinek származása eleitől fogva, öröktől Fogva van." (Mikeás 5, 2.)

Mai Bibliai szakasz: 5 Mózes 28

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=5%20M%C3%B3zes+28&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=5%20M%C3%B3zes+28&version=NT-HU

Ez a fejezet az áldásokat tartalmazza, és ezek elképesztően erőteljesek. A kísértés viszont az volt és mindig is az lesz, hogy az áldásokat keressük és ne Istent. Jézus tanácsa a helyes perspektívát tárja elénk: „Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek” (Mt 6:33).

Döntések, döntések - ez Mózes utolsó üzenete. Ő már egy idős ember, de szenvedéllyel mondja: „Ha pedig szorgalmatosan hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára...” (1. vers). A „ha” szó élesen felvillan. Mózes sürgeti a népet, hogy jó döntést hozzon. A szövetség, amelyet Isten Izraellel kötött, három fő vonással rendelkezik: a törvény, az áldozat és a választás.

A választás mögötti eszme az, hogy Isten elhatározta: kinyilatkoztatja magát a világnak Izraelen keresztül. Ezt vagy úgy teszi, hogy annyira megáldja őket, hogy a világ megtudhassa: csak Isten áldhatta meg őket ennyire; vagy megengedi az engedetlenség következményeit annyira kibontakozni, hogy az átok láttán a világ megtudhassa, hogy a menny van ellenük. A döntés Izraelé.

Isten szándéka azzal, hogy megáldotta Izraelt, jóval több volt annál, mint hogy a nemzet öncélúan meggazdagodjon.

Amikor nyilvánvaló áldásban részesülünk, az a veszély fenyeget, hogy az áldást saját vívmányunknak tartjuk. Isten az, akitől minden jó adomány és tökéletes ajándék származik (Jak 1:17)

John Ash  

 

192. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  21-22. fejezeteihez (április 7-13.).

Pál és az újonnan alakult missziós csapata megpróbálta elvinni az evangéliumot Kis-Ázsia nyugati részébe (Törökországba), azonban másképpen alakult a helyzet. Ekkor volt, hogy éjszaka látomás jelent meg Pálnak egy macedón férfiról, aki azért esdekelt, hogy menjenek hozzá és segítsenek. Ráeszméltek, hogy az Úr egy teljes új kontinenst, Európát nyitotta meg az evangéliumi üzenet számára (ApCsel 16:6–10). Azon voltak, hogy valami újat kezdjenek a lelkek megnyeréséért.

Amit nem tudtak, hogy az Úr már készítette a szíveket egy megalapítandó gyülekezet számára Filippiben, egy jelentős európai nagyvárosban. Nem tudták, hogy istenfélő asszonyok egy csoportja, Lídia vezetésével, már találkozni szokott minden szombat délután egy folyónál és nem csak hogy elfogadják a Biblia igazságait, de szállást is nyújtanak számukra (ApCsel 16:13–15). Nem tudták, hogy egy tinédzser korú lány, aki emberkereskedelembe és okkult tevékenységekbe keveredett, kétségbeesetten várja a szabadítását (ApCsel 16:16–18, Az apostolok története 213.1). Nem tudtak ezekről semmit – és mást sem –, de az Úr tudta.

Talán az Úr lát a környezetedben olyan embereket, akik az igazságot keresik, vagy függőségben szenvednek és megszabadításra vágynak, vagy megkeményedettnek tűnnek, de nyitottak Jézus és az Ő igazsága felé, amikor valódi jóindulattal találkoznak. Talán Ő azt szeretné, ha a komfortzónádból kilépve valami újat tennél azért, hogy lelkeket nyerj számára.

Miért is ne kérdezzük meg tőle, hogy milyen messzire szeretné, hogy elhagyjuk a komfortzónánkat? Meg fogja mutatni, vagy elmondja neked. És megadja a bátorságot hozzá.

Dan Serns

Texas Unió, Evangelizációs koordinátor

USA

Fordította: Gősi Csaba