2019. április 15., hétfő

Higgyeztek az Ő prófétáinak - április 15 - HÉTFŐ - 5 Mózes 32


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 23. fejezet 1372. nap

A thessalonikai hitetlen zsidók az apostolok iránti féltékenységtől és gyűlölettől űzve, nem elégedtek meg azzal, hogy őket saját városukból kiűzték, hanem még Béreába is utánuk mentek, ahol a könnyen izguló alantas rétegek szenvedélyét felszították ellenük. A hittestvérek féltek, hogy Pál ellen erőszakot alkalmaznak, ha ott marad, ezért néhány újonnan megtért béresi testvér kíséretében Athénbe küldték őt.

Így üldözték az igazság hirdetőit városról városra. Krisztus ellenségei nem tudták ugyan az evangélium terjedését megakadályozni, ellenben elérték azt, hogy az apostolok munkáját igen megnehezítették. Azonban ellenállás és küzdelem ellenére is, Pál feltartóztathatatlanul haladt előre. Eltökélte, hogy véghezviszi Isten szándékát, melyet Jeruzsálemben látásban nyilatkoztatott ki előtte. "Mert én téged messze küldelek a pogányok közé." (Apcs. 22, 21.)
Pálnak Béreából való gyors eltávozása miatt már nem volt alkalma, hogy a thessalonikai hittestvéreket meglátogassa, mint előzetesen tervezte. Amikor megérkezett Athénbe, a béresi testvéreket azzal az üzenettel küldte vissza Silóshoz és Timótheushoz, hogy azonnal jöjjenek utána. Timótheus az apostol elutazása előtt érkezett Béreába, azután Silóssal együtt ott maradt, hogy a jól indult munkát folytassa és az újonnan megtérteket a hit alaptételeire kioktassa.

Athén városa a pogányság központja volt. Itt Pál, ellentétben a listrai tudatlan és könnyen hívő lakossággal, emberekre akadt, akik híresek voltak eszükről, tudásukról és műveltségükről. Mindenfelé ott állottak istenségeik és történelmük, valamint irodalmuk istenített hőseinek szobrai. Gyönyörű épületek és képek szemléltették és dicsőítették a népi hőstetteket; hirdették a pogány istenek népszerű tiszteletét. A nép érzelmeit a művészet szépsége és pompája tartotta bűvöletben. A város minden részében pazarul díszített templomok és szentélyek ékeskedtek, amelyek építésére kimondhatatlan összegeket költöttek. Fegyvereik és híres hadvezéreik győzelmét szoborművekkel és oltárokkal, valamint emléktáblákkal jelölték. Mindez Athént egyetlen óriási műcsarnokká avatta.

Amikor Pál az őt környező nagyszerű szépséget szemlélte és meggyőződött, hogy a város teljesen bálványimádásba merült, nagy buzgalom lángolt fel benne Istenért. Látta, hogy Istent mindenütt megszentségtelenítik; részvét fogta el szívét Athén lakossága iránt is, amely a szellemi műveltség ellenére, nem ismerte az igaz Istent.

Mai Bibliai szakasz: 5 Mózes 32

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Erre az énekre úgy utalnak, mint Izrael nemzeti énekére, ami egy isteni előrejelzés a zsidó nép egész történetére.

Ez a második ének, aminek Mózes a szerzője. A két ének megszületése között 40 év telt el. Mózes második könyvének 15. fejezetében egy győzelmi éneket olvashatunk, amely a Vörös-tengeren való átkelés után hangzott el; ez az ének pedig Mózes éneke, amit közvetlen halála előtt énekelt, hogy emlékeztesse Izraelt arra, hogy a menny már tudja: jönnek olyan idők, amikor hűtlenek lesznek majd. 

Mennyire fontos ez a fejezet? Annyira, hogy úgy Ézsaiás, mint Mikeás utalnak erre a fejezetre. Az Újszövetség pedig huszonháromszor utal rá.

Háromszor találunk utalást a sasra. Amikor egy anya sas elkezdi a fészkét építeni, tövissel, törött gallyakkal, éles szikladarabokkal és egyéb tárgyakkal kezdi, amelyek nem tűnnek alkalmasnak fészek építéshez. Aztán beborítja a fészket vastag gyapjú réteggel, tollakkal és olyan állatok bundájával, amelyeket ő ölt meg, hogy puhává és kényelmessé varázsolja a tojások számára.

Amikor a növekvő madarak elérik a repülési kort, a fészek kényelme és az ingyen étkezés luxusa miatt vonakodnak elhagyni a fészket. Ekkor az anya sas „kirebbenti a fészket” (11. vers - új prot. ford.). A puha bélés összegabalyodik és a fészek kényelmetlenné válik a fiatal sasok számára. Csak ekkor kapnak indíttatást a repülésre.

„Drága Istenem! Kavard fel az én komfort zónámat is, hogy megtanuljak benned bízva repülni!"

John Ash  
 
193. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  23. fejezetéhez (április 14-20.).

A béreai zsidók elismerésben részesültek készségük miatt, hogy megvizsgálták az igazságokat, amelyeket Pál tanított. Előítélet nem hatott rájuk szemellenzőként, így az angyalok képesek voltak megvilágítani az elméjüket, és a szívükre hatni a számukra új igazságokkal. Milyen fontos tanulság ez számunkra!

A béreai és thesszalonikai evangelizációt követően Pál tovább utazott Athénba, a pogányság metropoliszába. Pált nem ijesztették meg a fényűzés, az oktatás és kultúra grandiózus központjai, amelyekkel találkozott, és szenvedélyesen Krisztust prédikálta az Areopáguson és a piacokon. Noha nem félt attól, hogy leleplezze az athéniak vallásának tévedéseit, Pál nem hagyta őket remény nélkül. A Szentlélek vezetésével Pál tapintatosan az „Ismeretlen Istenre” terelte a bálványimádó hallgatósága figyelmét, napvilágra hozván a menny Istenének természetét és küldetését.

Az Areopáguson állva nemrégiben eltűnődtem az előttem fekvő, hatalmas kiterjedésű városon. Ma csak kevés hetednapi adventista van Athénban, hogy tovább vigye a fáklyát, amelyet Pál nagy bátorsággal lángra lobbantott sok-sok évvel ezelőtt. Imádkozzunk, hogy Isten erősítse meg a szívüket! Bár a látszat ijesztőnek tűnhet, Isten igazságának még mindig ragyognia kell a sötétségben, amely beburkolja világunkat. „Isten szolgálatában nincs helye a kétségbeesésnek.”

Cindy Tutsch
nyugalmazott igazgatóhelyettes
Ellen G. White Intézet
Fordította: Gősi Csaba

2 megjegyzés: