Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 23. fejezet 1372. nap
A thessalonikai hitetlen zsidók az apostolok iránti
féltékenységtől és gyűlölettől űzve, nem elégedtek meg azzal, hogy őket saját
városukból kiűzték, hanem még Béreába is utánuk mentek, ahol a könnyen izguló
alantas rétegek szenvedélyét felszították ellenük. A hittestvérek féltek, hogy
Pál ellen erőszakot alkalmaznak, ha ott marad, ezért néhány újonnan megtért
béresi testvér kíséretében Athénbe küldték őt.
Így üldözték az igazság hirdetőit városról városra.
Krisztus ellenségei nem tudták ugyan az evangélium terjedését megakadályozni,
ellenben elérték azt, hogy az apostolok munkáját igen megnehezítették. Azonban
ellenállás és küzdelem ellenére is, Pál feltartóztathatatlanul haladt előre.
Eltökélte, hogy véghezviszi Isten szándékát, melyet Jeruzsálemben látásban
nyilatkoztatott ki előtte. "Mert én téged messze küldelek a pogányok
közé." (Apcs. 22, 21.)
Pálnak Béreából való gyors eltávozása miatt már nem volt
alkalma, hogy a thessalonikai hittestvéreket meglátogassa, mint előzetesen
tervezte. Amikor megérkezett Athénbe, a béresi testvéreket azzal az üzenettel
küldte vissza Silóshoz és Timótheushoz, hogy azonnal jöjjenek utána. Timótheus
az apostol elutazása előtt érkezett Béreába, azután Silóssal együtt ott maradt,
hogy a jól indult munkát folytassa és az újonnan megtérteket a hit
alaptételeire kioktassa.
Athén városa a pogányság központja volt. Itt Pál,
ellentétben a listrai tudatlan és könnyen hívő lakossággal, emberekre akadt,
akik híresek voltak eszükről, tudásukról és műveltségükről. Mindenfelé ott
állottak istenségeik és történelmük, valamint irodalmuk istenített hőseinek
szobrai. Gyönyörű épületek és képek szemléltették és dicsőítették a népi
hőstetteket; hirdették a pogány istenek népszerű tiszteletét. A nép érzelmeit a
művészet szépsége és pompája tartotta bűvöletben. A város minden részében pazarul
díszített templomok és szentélyek ékeskedtek, amelyek építésére kimondhatatlan
összegeket költöttek. Fegyvereik és híres hadvezéreik győzelmét szoborművekkel
és oltárokkal, valamint emléktáblákkal jelölték. Mindez Athént egyetlen óriási
műcsarnokká avatta.
Amikor Pál az őt környező nagyszerű szépséget szemlélte és
meggyőződött, hogy a város teljesen bálványimádásba merült, nagy buzgalom
lángolt fel benne Istenért. Látta, hogy Istent mindenütt megszentségtelenítik;
részvét fogta el szívét Athén lakossága iránt is, amely a szellemi műveltség
ellenére, nem ismerte az igaz Istent.
Mai Bibliai szakasz: 5
Mózes 32
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Erre az énekre úgy utalnak, mint
Izrael nemzeti énekére, ami egy isteni előrejelzés a zsidó nép egész
történetére.
Ez a második ének, aminek Mózes a
szerzője. A két ének megszületése között 40 év telt el. Mózes második könyvének
15. fejezetében egy győzelmi éneket olvashatunk, amely a Vörös-tengeren való
átkelés után hangzott el; ez az ének pedig Mózes éneke, amit közvetlen halála
előtt énekelt, hogy emlékeztesse Izraelt arra, hogy a menny már tudja: jönnek
olyan idők, amikor hűtlenek lesznek majd.
Mennyire fontos ez a fejezet?
Annyira, hogy úgy Ézsaiás, mint Mikeás utalnak erre a fejezetre. Az Újszövetség
pedig huszonháromszor utal rá.
Háromszor találunk utalást a
sasra. Amikor egy anya sas elkezdi a fészkét építeni, tövissel, törött gallyakkal,
éles szikladarabokkal és egyéb tárgyakkal kezdi, amelyek nem tűnnek alkalmasnak
fészek építéshez. Aztán beborítja a fészket vastag gyapjú réteggel, tollakkal
és olyan állatok bundájával, amelyeket ő ölt meg, hogy puhává és kényelmessé
varázsolja a tojások számára.
Amikor a növekvő madarak elérik a
repülési kort, a fészek kényelme és az ingyen étkezés luxusa miatt vonakodnak
elhagyni a fészket. Ekkor az anya sas „kirebbenti
a fészket” (11. vers - új prot. ford.). A puha bélés összegabalyodik és a
fészek kényelmetlenné válik a fiatal sasok számára. Csak ekkor kapnak
indíttatást a repülésre.
„Drága
Istenem! Kavard fel az én komfort zónámat is, hogy megtanuljak benned bízva
repülni!"
John
Ash
193. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 23. fejezetéhez (április 14-20.).
A béreai zsidók
elismerésben részesültek készségük miatt, hogy megvizsgálták az igazságokat,
amelyeket Pál tanított. Előítélet nem hatott rájuk szemellenzőként, így az
angyalok képesek voltak megvilágítani az elméjüket, és a szívükre hatni a
számukra új igazságokkal. Milyen fontos tanulság ez számunkra!
A béreai és
thesszalonikai evangelizációt követően Pál tovább utazott Athénba, a pogányság
metropoliszába. Pált nem ijesztették meg a fényűzés, az oktatás és kultúra
grandiózus központjai, amelyekkel találkozott, és szenvedélyesen Krisztust
prédikálta az Areopáguson és a piacokon. Noha nem félt attól, hogy leleplezze
az athéniak vallásának tévedéseit, Pál nem hagyta őket remény nélkül. A
Szentlélek vezetésével Pál tapintatosan az „Ismeretlen Istenre” terelte a
bálványimádó hallgatósága figyelmét, napvilágra hozván a menny Istenének
természetét és küldetését.
Az Areopáguson állva
nemrégiben eltűnődtem az előttem fekvő, hatalmas kiterjedésű városon. Ma csak
kevés hetednapi adventista van Athénban, hogy tovább vigye a fáklyát, amelyet
Pál nagy bátorsággal lángra lobbantott sok-sok évvel ezelőtt. Imádkozzunk, hogy
Isten erősítse meg a szívüket! Bár a látszat ijesztőnek tűnhet, Isten igazságának
még mindig ragyognia kell a sötétségben, amely beburkolja világunkat. „Isten
szolgálatában nincs helye a kétségbeesésnek.”
Cindy Tutsch
nyugalmazott
igazgatóhelyettes
Ellen G. White Intézet
Fordította: Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen
VálaszTörlés