Higgyeztek az Ő prófétáinak - április 14 - VASÁRNAP - 5 Mózes 31

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 23. fejezet 1371. nap

23. Bérea és Athén

Béreában Pál olyan zsidókat talált, akik készek voltak az általa tanított igazságok felett gondolkozni, azokat megvizsgálni. Lukács tudósítása így szól: "Ezek pedig nemesblelkűek valának a Thessalonikabelieknél, úgymint kik bevevék az igét teljes készséggel, naponként tudakozva az írásokat, ha úgy vannak-é ezek. Sokan hiuének azért ő közülők; sőt az előkelő görög asszonyok és férfiak közül is nem kevesen."

A béreaiakat nem kötötte előítélet. Készek voltak az apostolok által hirdetett tanok valódiságát megvizsgálni. Az írásokat kutatták; azonban nem kíváncsiságból, hanem, hogy megtudják, vajon mit tartalmaz a megígért Messiásra vonatkozólag. Naponta tanulmányozták a Szentírást, és amikor szöveget szöveggel összehasonlítottak, Isten angyalai mellettük álltak, megvilágosították értelmüket és szívüket fogékonnyá tették.

Mindenütt, ahol hirdetik az evangéliumot, az őszinte, helyes életmódra vágyakozó emberek szorgalmasan kutatni fogják az Írásokat. Ha azok, akik a föld történelmének utolsó napjaiban hallják a korszerű igazságot, követnék Bérea lakosainak példáját és az Írásokat naponként tanulmányoznák, vagy ha a közölt üzenetet Isten Igéjének fényében vizsgálnák meg, akkor a mai aránylag kevés követő helyett, sokkal többen engedelmeskednének Isten törvényének és követelményeinek. Mikor nem éppen népszerű bibliai igazságokat tárnak fel előttük, sokan húzódoznak az ilyen vizsgálat megejtésétől. Ha nem is tudják az Írás világos tanításait megcáfolni, mégis makacsul ellenállnak, hogy az eléjük tárt bizonyítékokat kivizsgálják. Egyesek meg úgy vélekednek, hogyha tényleg igazak volnának is, akkor sem számít, hogy az új igazságot elfogadják-e, vagy sem. Ezért inkább ragaszkodnak kellemes meséikhez, melyeket az ellenség felhasznál lelkük félrevezetésére. Így homályosítják el értelmüket a téveszmék, melyek azután a mennytől is elválasztják őket.

Isten mindenkit azon világosság alapján ítél meg, amelyet kapott. Az Úr kiküldi hírnökeit az üdv üzenetével és mindazok, akik hallgatják, felelősek azért, miként fogadják a szolgái által közölt Igéket. Aki őszintén keresi az igazságot, Isten Igéjének fényében gondosan meg fogja vizsgálni a hirdetett tanokat.

Mai Bibliai szakasz: 5 Mózes 31

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=5%20M%C3%B3zes+31&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=5%20M%C3%B3zes+31&version=NT-HU

Meglehetősen könnyű szomorúan olvasni Mózes életének végéről. Végül is egy hosszú, nehézségekkel teli életet élt, ami látszólag csalódással ért véget. Az első negyven évet Egyiptomban töltötte, még a Fáraó palotájában is élt; negyven éven át a juhokat legeltette Midián pusztájában; negyven évet pedig Izrael vezetésével töltött a sivatagban. Életének mindegyik szakasza az idő múlásával egyre bonyolultabb lett. Mindezt tetézte az, hogy nem mehetett át a Jordánon az ígéret földjére. Milyen kiábrándító?!

De Mózes Istennel való kapcsolata (Zsid 11:23-27 ezt hitnek nevezi) tekintetét az örökkévaló dolgokra irányította a nehézségek helyett. Mózes bizonnyal elmondhatta azt, amit Pál, hogy „azt tartom, hogy amiket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik” (Róm 8:18).

Noha Mózes nem mehetett be az ígéret földjére az izraelitákkal, elmondhatta a népnek, hogy Isten velük megy. Lényegében ezt mondta: „Nem én voltam az, aki eddig vezettelek, hanem az Úr; és ha én el is hagylak benneteket, Ő nem.”

Mózes nagy ember volt; az egyik legnagyobb azok közül, akik valaha e Földön éltek, de még ő sem volt nélkülözhetetlen vagy pótolhatatlan. Istennél Izrael jó kezekben volt – akár Mózessel, akár nélküle.

John Ash  

 

193. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  23. fejezetéhez (április 14-20.).

A béreai zsidók elismerésben részesültek készségük miatt, hogy megvizsgálták az igazságokat, amelyeket Pál tanított. Előítélet nem hatott rájuk szemellenzőként, így az angyalok képesek voltak megvilágítani az elméjüket, és a szívükre hatni a számukra új igazságokkal. Milyen fontos tanulság ez számunkra!

A béreai és thesszalonikai evangelizációt követően Pál tovább utazott Athénba, a pogányság metropoliszába. Pált nem ijesztették meg a fényűzés, az oktatás és kultúra grandiózus központjai, amelyekkel találkozott, és szenvedélyesen Krisztust prédikálta az Areopáguson és a piacokon. Noha nem félt attól, hogy leleplezze az athéniak vallásának tévedéseit, Pál nem hagyta őket remény nélkül. A Szentlélek vezetésével Pál tapintatosan az „Ismeretlen Istenre” terelte a bálványimádó hallgatósága figyelmét, napvilágra hozván a menny Istenének természetét és küldetését.

Az Areopáguson állva nemrégiben eltűnődtem az előttem fekvő, hatalmas kiterjedésű városon. Ma csak kevés hetednapi adventista van Athénban, hogy tovább vigye a fáklyát, amelyet Pál nagy bátorsággal lángra lobbantott sok-sok évvel ezelőtt. Imádkozzunk, hogy Isten erősítse meg a szívüket! Bár a látszat ijesztőnek tűnhet, Isten igazságának még mindig ragyognia kell a sötétségben, amely beburkolja világunkat. „Isten szolgálatában nincs helye a kétségbeesésnek.”

Cindy Tutsch

nyugalmazott igazgatóhelyettes

Ellen G. White Intézet

Fordította: Gősi Csaba