2019. április 12., péntek

Higgyeztek az Ő prófétáinak - április 12 - PÉNTEK - 5 Mózes 29


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 22. fejezet 1369. nap

A Messiásnak e földön végzendő munkáját Isten szintén pontosan vázolta: "Akin az Úrnak lelke megnyugszik; bölcsességnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalom lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke. És gyönyörködik az Úrnak félelmében." Akit Isten így felkent, azért küldte el, hogy: "a szegényeknek örömet mondjon; hogy bekösse a megtört szívűeket, hogy hirdessen a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást. Hogy hirdesse az Úr jókedvének esztendejét, és Isten bosszúállásának napját; hogy megvigasztaljon minden gyászolót; hogy tegyen Sion gyászolóira, adjon nékik ékességet a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt lélek helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr palántáinak, az Ő dicsőségére."(Ésa. 11, 2. 3; 61, 1-3.)

"Ímé az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására." (Ésaiás 42. 1-4.)

Pál meggyőző erővel bizonyította az ótestamentumi írásokból: "hogy Krisztusnak szenvedni kell és feltámadni a halottaiból". Avagy Mikeás nem jövendölte-e, hogy "pálcával verjék arcul Izráel bíráját?" (Mikeás 5, 1) És a Megígért nem jövendölte-e önmagáról Ésaiás próféta által: "Hátamat odaadám a verőknek, és orcámat a szaggatóknak, képemet nem födőztem be a gyalázás és köpködés előtt?" (Ésaiás 50, 6.) Krisztus a zsoltáríró által is megjövendölte, hogy az emberek milyen elbánásban részesítik majd: "De én... embereknek csúfja és a nép utálata vagyok. Akik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejőket: az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne." Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek és bámulnak rám. Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek." "Atyámfiai előtt idegenné lettem és atyámfiai előtt jövevénnyé. Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám. A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék." (Zsolt. 22, 7-9. 18. 19; 69, 9. 10. 21.)

Ésaiás jövendölései milyen félreérthetetlenül világosan szóltak Krisztus szenvedéseiről és haláláról: "Ki hitt a mi tanításunknak?" - kérdezte a próféta - "és az Úr karja kinek jelentetett meg? Felnőtt, mint egy vesszőszál Ő előtte, és mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kívánatos. Utált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője, mint aki elől orcánkat elrejtjük, utált volt; és nem gondoltunk vele. Pedig betegségeinket ő viselte és fájdalmainkat hordozta, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől. És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulónk meg. Mindnyájan mint juhok eltévelyedtünk, kilo az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté. Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírók előtt; és száját nem nyitotta meg! A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség". (Ésa. 53, 1-8.)

Isten előrevetítette Krisztus halálának módját és körülményeit is. Miként Mózes felemelte a rézkígyót a pusztában, úgy kellett felemeltetnie az eljövendő Messiásnak, "hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jón. 3, 16.)

Aki azonban istentelen emberek kezétől halált szenvedett, győzött a bűn és a sír fölött, mert feltámadott! Izráel kedves dalnoka, a Mindenható sugallatára bizonyságot tett a feltámadás hajnalának dicsőségéről és vidáman kiáltotta: "Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztonságban lakozik. Mert nem hagyod lelkemet a seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson." (Zsolt. 16, 9. 10.)

Pál kimutatta, hogy az áldozati szertartásokat Isten milyen szorosan egybefonta a próféciákkal. Ezek utalnak arra, Aki olyan lesz, mint "a bárány, mely mészárszékre vitetik". A Messiás "önlelkét áldozatul" adja. Ésaiás próféta bizonyságot tett Róla, mint Isten Bárányáról; az Üdvözítő engesztelő művét évszázadokkal előbb szemlélhette, aki "életét halálra adta és a bűnösök közé számláltatott; pedig ő sokak bűnét hordozó, és a bűnösökért imádkozott." (Ésaiás 53, 7. 10. 12.)

Mai Bibliai szakasz: 5 Mózes 29

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Azok közül, akik részesei voltak a Sínai-hegynél történt, eredeti szövetségkötésnek, a legtöbben meghaltak a sivatagban. A hitetlen nemzedék kihalt, és eljött az az ideje annak, hogy a hívők nemzedéke színre lépjen. Így Mózes alapjában véve egy új népcsoporttal újítja meg a szövetséget.

Izrael tanúja volt Isten nagy csodáinak az Egyiptomból való kivonulás óta. A legidősebbek csupán gyermekek voltak akkor, de láthatták a csapásokat, az elsőszülöttek halálát; láthatták a kettévált Vörös-tengert és az elpusztult egyiptomi hadsereget. Mindannyian szemtanúi voltak az ima által kivívott győzelmeknek ott a sivatagban; ettek a mannából, ittak a csoda által fakasztott vízből; csodát csoda után éltek át.

Isten soha nem fogja hatálytalanítani döntéseinket, hogy engedjen én-központú, megromlott viselkedésünknek. A csodák önmagukban nem tudtak elérni semmit sem az izraeliták szívében. Ha Isten nem küldte volna az Ő Szentlelkét, hogy átformálja szívüket, és ha nem engedtek volna Neki, akkor a legnagyobb csodák sem értek volna semmit sem.

Egyesek ma úgy gondolkodnak, hogy az evangelizációnak az adná a legnagyobb segítséget, ha csodás eseményeket látnánk. Végül is ki ne hinne a Lélek ereje ily’ hatalmas megnyilvánulásának? Ám a nagy csodák –
Isten természetfeletti munkája nélkül – nem érnének el semmit sem az emberek szívében, következésképpen nem lennének készségesebbek a tanulásra sem.

John Ash  
 
192. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  21-22. fejezeteihez (április 7-13.).

Pál és az újonnan alakult missziós csapata megpróbálta elvinni az evangéliumot Kis-Ázsia nyugati részébe (Törökországba), azonban másképpen alakult a helyzet. Ekkor volt, hogy éjszaka látomás jelent meg Pálnak egy macedón férfiról, aki azért esdekelt, hogy menjenek hozzá és segítsenek. Ráeszméltek, hogy az Úr egy teljes új kontinenst, Európát nyitotta meg az evangéliumi üzenet számára (ApCsel 16:6–10). Azon voltak, hogy valami újat kezdjenek a lelkek megnyeréséért.

Amit nem tudtak, hogy az Úr már készítette a szíveket egy megalapítandó gyülekezet számára Filippiben, egy jelentős európai nagyvárosban. Nem tudták, hogy istenfélő asszonyok egy csoportja, Lídia vezetésével, már találkozni szokott minden szombat délután egy folyónál és nem csak hogy elfogadják a Biblia igazságait, de szállást is nyújtanak számukra (ApCsel 16:13–15). Nem tudták, hogy egy tinédzser korú lány, aki emberkereskedelembe és okkult tevékenységekbe keveredett, kétségbeesetten várja a szabadítását (ApCsel 16:16–18, Az apostolok története 213.1). Nem tudtak ezekről semmit – és mást sem –, de az Úr tudta.

Talán az Úr lát a környezetedben olyan embereket, akik az igazságot keresik, vagy függőségben szenvednek és megszabadításra vágynak, vagy megkeményedettnek tűnnek, de nyitottak Jézus és az Ő igazsága felé, amikor valódi jóindulattal találkoznak. Talán Ő azt szeretné, ha a komfortzónádból kilépve valami újat tennél azért, hogy lelkeket nyerj számára.

Miért is ne kérdezzük meg tőle, hogy milyen messzire szeretné, hogy elhagyjuk a komfortzónánkat? Meg fogja mutatni, vagy elmondja neked. És megadja a bátorságot hozzá.

Dan Serns
Texas Unió, Evangelizációs koordinátor
USA
Fordította: Gősi Csaba

2 megjegyzés: