2019. április 13., szombat

Higgyeztek az Ő prófétáinak - április 13 - SZOMBAT - 5 Mózes 30


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 22. fejezet 1370. nap

A jövendölések Üdvözítőjének tehát nem földi uralkodó gyanánt kell jönnie, hogy megszabadítsa a zsidó népet elnyomóitól, hanem mint ember jön az emberek közé. Alacsony sorsban és szegénységben él, hogy végül mint megvetettet és elvetettet megöljék. Az ótestamentomi írásokban megjövendölt Üdvözítő áldozatul adja önmagát a bukott emberiségért és ezáltal tesz eleget az áthágott törvény követelményének. Benne kellett teljesedésbe menniük az engesztelési áldozatoknak; kereszthalála ad jelentőséget az egész zsidó szertartási rendszernek.

Pál elbeszélte a thessalonikai zsidóknak korábbi buzgalmát a ceremoniális törvény érdekében. Csodálatos élményét Damaszkusz kapui előtt. Megtérése előtt, bizalmát öröklött szentségére, hamis reménységre alapította. Hitét nem Krisztusba vetette, hanem formaságokban és ceremóniákban bízott. A törvény iránti nagy buzgalma távol állott a Krisztusba vetett hittől és ezért értéktelen volt. Amikor azzal dicsekedett, hogy a törvény pontjainak betartásában mennyire feddhetetlen, akkor tulajdonképpen Krisztus ellen lázadt fel, aki a törvényt naggyá és dicsővé tette.

Megtérése időpontjától kezdve azonban minden megváltozott. A názáreti Jézus, akit földi szentesben üldözött, megjelent neki, mint a megígért Messiás. Az üldöző felismerte Benne Isten Fiát, aki a prófécia szerint a földre lejött és életével betöltötte a Szentírást minden részletében.

Amidőn Pál szent bátorsággal hirdette az evangéliumot a thessalonikai zsinagógában, a jelenlevőkre világosság áradt. A templomi szolgálattal kapcsolatos szokások és ceremóniák tulajdonképpeni jelentőségét megértették. Lelkesedéssel beszélt Krisztus földi működéséről, majd a szentek Szentjében végzett szolgálatáról. Sőt ezeken felül rámutatott arra is, amikor Krisztus, közbenjárói tisztségének befejezése után, hatalommal és dicsőséggel visszatér a földre, hogy itt országát felállítsa. Pál hitt Krisztus visszajövetelében; ezzel az eseménnyel összefüggő tényeket oly világosan és elevenen vázolta, hogy hallgatói közül sokan kitörölhetetlen benyomást szereztek.

Három egymást követő szombatnapon prédikált Pál a thessalonikaiaknak, amennyiben meg akarta őket győzni a Szentírás alapján, hogy Krisztus "a Bárány, aki megöletett e világ alapítása óta" (Jel. 13, 8.); erről élete, halála, feltámadása, közbenjárói tisztsége tanúskodik. Felmagasztalta Krisztust és kimutatta, hogy szolgálatának igazi megértése az a kulcs, mely feltárja az ótestamentomi írások értelmét és kincseit hozzáférhetővé teszi.

Miközben Pál Thessalonikában az evangéliumi igazságokat nagy erővel hirdette, nagy tömeg érdeklődését bilincselte le. "És némelyek azok közül hívének és csatlakozónak Pálhoz és Silóshoz; úgyszintén az istenfélő görögök közül nagy sokaság, és az előkelő asszonyok közül nem kevesen."

Ugyanúgy, mint a már előbb felkeresett helyeken, itt is határozott ellenállásba ütköztek az apostolok. A hitetlen és csökönyös zsidók irigysége felgerjedt. Ezeket a zsidókat abban az időben a római hatóságok nem kedvelték, mert röviddel előbb felkelést szítottak Rómában. Bizalmatlanul tekintettek rájuk és bizonyos mértékben szabadságukat is korlátozták. Most tehát alkalom kínálkozott, hogy a helyzetet kihasználva, a rómaiak kegyét újból megnyerjék és úgy az apostolokat, mint az új keresztyéneket megszégyenítsék.

Felhasználtak erre a célra, "a piaci népségből némely gonosz férfiakat", akiknek segítségével sikerült nekik "felháborítani a várost". Abban a reményben, hogy az apostolokat is ott találják, a "fáson házát megostromolták", azonban Pál és Silás nem volt sehol. A csőcselék - csalódása miatt eszét vesztve - kivonszolta Jánost és némely atyafiakat a város elöljárói elé, kiáltozva, hogy ezek az országháborítók itt is megjelentek, kiket fáson házába fogadott; pedig ezek mindnyájan a császár parancsolatai ellen cselekesznek, mivelhogy mást tartanak királynak, Jézust".

A város elöljárói, mivel Pált és Silást nem találták, a béke kedvéért a megvádolt hívőktől fogadtak el kezességet. "Az atyafiak pedig", akik féltek a további erőszakosságoktól, "elküldték Pált Silóssal együtt Béreába."

Napjainkban se csüggedjen el az igazság hirdetője, még akkor sem, ha úgynevezett hitvalló keresztények nem fogadják be örömmel, mint annak idején Pált és munkatársait. A kereszt hírnökei éberen és imádságos lelkülettel felvértezve, hittel menjenek előre. Mindenkor bátran munkálkodjanak Jézus nevében. Magasztalják fel Krisztust, mint az Ember Közbenjáróját, aki a mennyei Szentélyben szolgál. Krisztust, akire az Ótestamentum összes áldozati és ceremoniális szertartása utal; Akinek engesztelő áldozata által nyerhetnek bűnbocsánatot Isten törvényének valamennyi áthágói.

Mai Bibliai szakasz: 5 Mózes 30

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Mózes elérkezik beszéde végéhez. Ez a befejezése harmadik – és egyben utolsó – beszédének. Többször is így foglalja össze tanácsait és Isten parancsolatait: „azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet" (16. vers), aztán megismétli: „szeressed az Urat, a te Istenedet” (20. vers). A szeretetet a nagy parancsolatként ismeri el a Biblia. Mózes harmadik könyve és Mózes ötödik könyvének nagy része is az istentisztelet szabályaival foglalkozik, de minden szabály valamiképpen a szeretetre épül. 

Az ótestamentumi rendszer mindig is egy lelki rendszer volt, és a vallásosságot Isten szeretetének a központjába helyezte. Sajnos a nép a „rendszerre” és nem Istenre összpontosított, akire a rendszer mutatott. Amikor Pál kijelentette, hogy a „szeretet a törvény betöltése"(Róm 13:8), nem tett mást, mint azt, hogy elismételte ennek a fejezetnek a mondanivalóját. A központi gondolat az, hogy a szeretet abban mutatkozik meg, amikor te és én „az Ő útjain járunk” és „az Ő szavára hallgatunk”. Az Isten vezetésének való engedelmesség az igazi szeretet következménye és próbája is egyben. 

Végezetül Isten törvénye azért is áldás, mivel egy tekintéllyel rendelkező hang, amely véget vet az emberiség fárasztó keresésének egy megbízható útmutatás után. Nem kell felmennünk az égbe, nem kell megkerülnünk a földet, nem kell átkelnünk az óceánon azért, hogy bizonyosságot és világosságot találjunk szükségleteinknek megfelelően. Sokan tévednek, amikor Isten törvényeit tehernek tartják. Épp ellenkezőleg: törvényei kegyelmes irányjelzőink!

John Ash  
 
192. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  21-22. fejezeteihez (április 7-13.).

Pál és az újonnan alakult missziós csapata megpróbálta elvinni az evangéliumot Kis-Ázsia nyugati részébe (Törökországba), azonban másképpen alakult a helyzet. Ekkor volt, hogy éjszaka látomás jelent meg Pálnak egy macedón férfiról, aki azért esdekelt, hogy menjenek hozzá és segítsenek. Ráeszméltek, hogy az Úr egy teljes új kontinenst, Európát nyitotta meg az evangéliumi üzenet számára (ApCsel 16:6–10). Azon voltak, hogy valami újat kezdjenek a lelkek megnyeréséért.

Amit nem tudtak, hogy az Úr már készítette a szíveket egy megalapítandó gyülekezet számára Filippiben, egy jelentős európai nagyvárosban. Nem tudták, hogy istenfélő asszonyok egy csoportja, Lídia vezetésével, már találkozni szokott minden szombat délután egy folyónál és nem csak hogy elfogadják a Biblia igazságait, de szállást is nyújtanak számukra (ApCsel 16:13–15). Nem tudták, hogy egy tinédzser korú lány, aki emberkereskedelembe és okkult tevékenységekbe keveredett, kétségbeesetten várja a szabadítását (ApCsel 16:16–18, Az apostolok története 213.1). Nem tudtak ezekről semmit – és mást sem –, de az Úr tudta.

Talán az Úr lát a környezetedben olyan embereket, akik az igazságot keresik, vagy függőségben szenvednek és megszabadításra vágynak, vagy megkeményedettnek tűnnek, de nyitottak Jézus és az Ő igazsága felé, amikor valódi jóindulattal találkoznak. Talán Ő azt szeretné, ha a komfortzónádból kilépve valami újat tennél azért, hogy lelkeket nyerj számára.

Miért is ne kérdezzük meg tőle, hogy milyen messzire szeretné, hogy elhagyjuk a komfortzónánkat? Meg fogja mutatni, vagy elmondja neked. És megadja a bátorságot hozzá.

Dan Serns
Texas Unió, Evangelizációs koordinátor
USA
Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése