Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 22. fejezet 1370. nap
A jövendölések Üdvözítőjének tehát nem földi uralkodó
gyanánt kell jönnie, hogy megszabadítsa a zsidó népet elnyomóitól, hanem mint
ember jön az emberek közé. Alacsony sorsban és szegénységben él, hogy végül
mint megvetettet és elvetettet megöljék. Az ótestamentomi írásokban
megjövendölt Üdvözítő áldozatul adja önmagát a bukott emberiségért és ezáltal
tesz eleget az áthágott törvény követelményének. Benne kellett teljesedésbe
menniük az engesztelési áldozatoknak; kereszthalála ad jelentőséget az egész
zsidó szertartási rendszernek.
Pál elbeszélte a thessalonikai zsidóknak korábbi buzgalmát
a ceremoniális törvény érdekében. Csodálatos élményét Damaszkusz kapui előtt.
Megtérése előtt, bizalmát öröklött szentségére, hamis reménységre alapította.
Hitét nem Krisztusba vetette, hanem formaságokban és ceremóniákban bízott. A
törvény iránti nagy buzgalma távol állott a Krisztusba vetett hittől és ezért
értéktelen volt. Amikor azzal dicsekedett, hogy a törvény pontjainak
betartásában mennyire feddhetetlen, akkor tulajdonképpen Krisztus ellen lázadt
fel, aki a törvényt naggyá és dicsővé tette.
Megtérése időpontjától kezdve azonban minden megváltozott.
A názáreti Jézus, akit földi szentesben üldözött, megjelent neki, mint a
megígért Messiás. Az üldöző felismerte Benne Isten Fiát, aki a prófécia szerint
a földre lejött és életével betöltötte a Szentírást minden részletében.
Amidőn Pál szent bátorsággal hirdette az evangéliumot a
thessalonikai zsinagógában, a jelenlevőkre világosság áradt. A templomi
szolgálattal kapcsolatos szokások és ceremóniák tulajdonképpeni jelentőségét
megértették. Lelkesedéssel beszélt Krisztus földi működéséről, majd a szentek
Szentjében végzett szolgálatáról. Sőt ezeken felül rámutatott arra is, amikor
Krisztus, közbenjárói tisztségének befejezése után, hatalommal és dicsőséggel
visszatér a földre, hogy itt országát felállítsa. Pál hitt Krisztus
visszajövetelében; ezzel az eseménnyel összefüggő tényeket oly világosan és
elevenen vázolta, hogy hallgatói közül sokan kitörölhetetlen benyomást szereztek.
Három egymást követő szombatnapon prédikált Pál a
thessalonikaiaknak, amennyiben meg akarta őket győzni a Szentírás alapján, hogy
Krisztus "a Bárány, aki megöletett e világ alapítása óta" (Jel. 13,
8.); erről élete, halála, feltámadása, közbenjárói tisztsége tanúskodik.
Felmagasztalta Krisztust és kimutatta, hogy szolgálatának igazi megértése az a
kulcs, mely feltárja az ótestamentomi írások értelmét és kincseit
hozzáférhetővé teszi.
Miközben Pál Thessalonikában az evangéliumi igazságokat
nagy erővel hirdette, nagy tömeg érdeklődését bilincselte le. "És némelyek
azok közül hívének és csatlakozónak Pálhoz és Silóshoz; úgyszintén az istenfélő
görögök közül nagy sokaság, és az előkelő asszonyok közül nem kevesen."
Ugyanúgy, mint a már előbb felkeresett helyeken, itt is
határozott ellenállásba ütköztek az apostolok. A hitetlen és csökönyös zsidók
irigysége felgerjedt. Ezeket a zsidókat abban az időben a római hatóságok nem
kedvelték, mert röviddel előbb felkelést szítottak Rómában. Bizalmatlanul
tekintettek rájuk és bizonyos mértékben szabadságukat is korlátozták. Most
tehát alkalom kínálkozott, hogy a helyzetet kihasználva, a rómaiak kegyét újból
megnyerjék és úgy az apostolokat, mint az új keresztyéneket megszégyenítsék.
Felhasználtak erre a célra, "a piaci népségből némely
gonosz férfiakat", akiknek segítségével sikerült nekik "felháborítani
a várost". Abban a reményben, hogy az apostolokat is ott találják, a
"fáson házát megostromolták", azonban Pál és Silás nem volt sehol. A
csőcselék - csalódása miatt eszét vesztve - kivonszolta Jánost és némely
atyafiakat a város elöljárói elé, kiáltozva, hogy ezek az országháborítók itt
is megjelentek, kiket fáson házába fogadott; pedig ezek mindnyájan a császár
parancsolatai ellen cselekesznek, mivelhogy mást tartanak királynak,
Jézust".
A város elöljárói, mivel Pált és Silást nem találták, a
béke kedvéért a megvádolt hívőktől fogadtak el kezességet. "Az atyafiak
pedig", akik féltek a további erőszakosságoktól, "elküldték Pált
Silóssal együtt Béreába."
Napjainkban se csüggedjen el az igazság hirdetője, még
akkor sem, ha úgynevezett hitvalló keresztények nem fogadják be örömmel, mint
annak idején Pált és munkatársait. A kereszt hírnökei éberen és imádságos
lelkülettel felvértezve, hittel menjenek előre. Mindenkor bátran munkálkodjanak
Jézus nevében. Magasztalják fel Krisztust, mint az Ember Közbenjáróját, aki a
mennyei Szentélyben szolgál. Krisztust, akire az Ótestamentum összes áldozati
és ceremoniális szertartása utal; Akinek engesztelő áldozata által nyerhetnek
bűnbocsánatot Isten törvényének valamennyi áthágói.
Mai Bibliai szakasz: 5
Mózes 30
A fejezetet itt olvashatod
el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Mózes elérkezik beszéde végéhez. Ez a
befejezése harmadik – és egyben utolsó – beszédének. Többször is így foglalja
össze tanácsait és Isten parancsolatait: „azt
parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet" (16.
vers), aztán megismétli: „szeressed az
Urat, a te Istenedet” (20. vers). A szeretetet a nagy parancsolatként
ismeri el a Biblia. Mózes harmadik könyve és Mózes ötödik könyvének nagy része
is az istentisztelet szabályaival foglalkozik, de minden szabály valamiképpen a
szeretetre épül.
Az ótestamentumi rendszer mindig is egy lelki
rendszer volt, és a vallásosságot Isten szeretetének a központjába helyezte.
Sajnos a nép a „rendszerre” és nem Istenre összpontosított, akire a rendszer
mutatott. Amikor Pál kijelentette, hogy a „szeretet
a törvény betöltése"(Róm 13:8), nem tett mást, mint azt, hogy
elismételte ennek a fejezetnek a mondanivalóját. A központi gondolat az, hogy a
szeretet abban mutatkozik meg, amikor te és én „az Ő útjain járunk” és „az Ő
szavára hallgatunk”. Az Isten vezetésének való engedelmesség az igazi szeretet
következménye és próbája is egyben.
Végezetül Isten törvénye azért is áldás,
mivel egy tekintéllyel rendelkező hang, amely véget vet az emberiség fárasztó
keresésének egy megbízható útmutatás után. Nem kell felmennünk az égbe, nem
kell megkerülnünk a földet, nem kell átkelnünk az óceánon azért, hogy
bizonyosságot és világosságot találjunk szükségleteinknek megfelelően. Sokan
tévednek, amikor Isten törvényeit tehernek tartják. Épp ellenkezőleg: törvényei
kegyelmes irányjelzőink!
John
Ash
192. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 21-22. fejezeteihez (április 7-13.).
Pál és az újonnan
alakult missziós csapata megpróbálta elvinni az evangéliumot Kis-Ázsia nyugati
részébe (Törökországba), azonban másképpen alakult a helyzet. Ekkor volt, hogy
éjszaka látomás jelent meg Pálnak egy macedón férfiról, aki azért esdekelt,
hogy menjenek hozzá és segítsenek. Ráeszméltek, hogy az Úr egy teljes új
kontinenst, Európát nyitotta meg az evangéliumi üzenet számára (ApCsel
16:6–10). Azon voltak, hogy valami újat kezdjenek a lelkek megnyeréséért.
Amit nem tudtak, hogy
az Úr már készítette a szíveket egy megalapítandó gyülekezet számára
Filippiben, egy jelentős európai nagyvárosban. Nem tudták, hogy istenfélő
asszonyok egy csoportja, Lídia vezetésével, már találkozni szokott minden
szombat délután egy folyónál és nem csak hogy elfogadják a Biblia igazságait,
de szállást is nyújtanak számukra (ApCsel 16:13–15). Nem tudták, hogy egy
tinédzser korú lány, aki emberkereskedelembe és okkult tevékenységekbe
keveredett, kétségbeesetten várja a szabadítását (ApCsel 16:16–18, Az apostolok
története 213.1). Nem tudtak ezekről semmit – és mást sem –, de az Úr tudta.
Talán az Úr lát a
környezetedben olyan embereket, akik az igazságot keresik, vagy függőségben
szenvednek és megszabadításra vágynak, vagy megkeményedettnek tűnnek, de
nyitottak Jézus és az Ő igazsága felé, amikor valódi jóindulattal találkoznak.
Talán Ő azt szeretné, ha a komfortzónádból kilépve valami újat tennél azért,
hogy lelkeket nyerj számára.
Miért is ne kérdezzük
meg tőle, hogy milyen messzire szeretné, hogy elhagyjuk a komfortzónánkat? Meg
fogja mutatni, vagy elmondja neked. És megadja a bátorságot hozzá.
Dan Serns
Texas Unió,
Evangelizációs koordinátor
USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése