Higgyetek az Ő prófétáinak - december 12 - HÉTFŐ - Zsoltárok 42

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák és próféták 71. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 71. fejezet 519. nap

Korábbi élete veszedelmei között tudatos becsületességgel mindig rá tudta bízni ügyét Istenre. Az Úr keze teljes biztonsággal vezette a számára elkészített megszámolhatatlan csapdák mellett. Most azonban a bűnös és bűnbánat nélküli Dávid nem a mennyből kérte a segítséget és a vezetést, hanem saját maga igyekezett kiszabadítani magát azokból a veszedelmekből, amelyekbe bűne sodorta. Bethsabé, akinek szépsége csapdának bizonyult számára, a Hitteus Uriásnak volt a felesége. Uriás egyike volt Dávid legbátrabb és leghűségesebb tisztjeinek. Senki sem tudta előre, hogy mi lenne a következménye annak, ha a bűn kitudódik. Isten törvénye a házasságtörő bűnére halálbüntetést mondott ki. Az volt a kérdés, hogy ez a becsületes, büszke katona, akinek a becsületébe ilyen szégyenletes módon belegázoltak, vajon nem a király életének elvételével, vagy pedig a nép fellázításával áll-e bosszút a rajta esett sérelemért?

Dávid minden erőfeszítése, amit bűne eltitkolása céljából elkövetett, hiábavalónak bizonyult. Kiszolgáltatta magát Sátán hatalmának. Veszedelem vette körül. A halálnál keserűbb becstelenséggel kellett szembenéznie. Úgy tűnt, hogy a menekülésnek csak egy útja van. Kétségbeesésében sietett gyilkossággal tetézni a házasságtörést. Az, aki végrehajtotta Saul megsemmisítését, most arra törekedett, hogy Dávidot is romlásba döntse. Bár a kísértések különbözők voltak, mégis mind Isten törvényének az áthágásához vezettek. Dávid úgy okoskodott, hogyha Uriás a csatában esnék el az ellenség kezétől, akkor halálának bűne nem tudódna ki, s nem terhelné a királyt. Így Bethsabé szabad lenne, és Dávid feleségül vehetné. Ezzel minden gyanú elhárulna róla és a tisztessége meg lenne őrizve.

Így lett Uriás saját halálos ítéletének átadójává. ő maga adta át a király parancsát tartalmazó levelet. "Állassátok Uriást legelöl, ahol a harc leghevesebb és háta mögül fussatok el, hogy megölettessék és meghaljon" (2Sám 11:15). Joáb, akit egy szándékos emberölés bűne már beszennyezett, nem vonakodott engedelmeskedni a király utasításának, és Uriás az Ammon fiainak kardjától esett el.

Mind ez ideig Dávid, mint uralkodó olyan életet élt, amelyhez hasonlót kevés uralkodó élt. Azt írták róla, hogy "[...] az egész nép között ítéletet és igazságot" (2Sám 8:15) szolgáltatott. Becsületessége megnyerte a nép bizalmát és hűségét. Amikor azonban elpártolt Istentől és átadta magát a gonosznak, akkor egy időre Sátán eszköze lett; mégis még mindig megtartotta rangját és tekintélyét, amit Isten adott neki, és ezért engedelmességet követelt azoktól, akiknek a lelkét veszélybe sodorta engedelmességük által. És Joáb, aki inkább engedelmeskedett a királynak, mint Istennek, áthágta Isten törvényét, mert a király parancsolta azt.

Dávidnak Isten adta a hatalmat, ezt azonban csak az Isten törvényével összhangban gyakorolhatta. Amikor valami olyat parancsolt meg, ami ellentétben állt Isten törvényével, akkor a parancsának való engedelmesség bűn volt. "[...] amely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek" (Róm 13:1), de nekünk nem szabad engedelmeskednünk azoknak a hatalmasságoknak, amelyek azt parancsolják meg, ami Isten törvényével ellentétes. Pál apostol a korinthusiakhoz írt levelében kifejti azt az alapelvet, amelynek az életünket kormányoznia kell. Azt mondja: "Legyetek az én követőim, mint én is a Krisztusé" (1Kor 11:1).

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 42

A karmesternek, elmélkedés

Egy zsidó számára Isten keresése annyit jelentett, mint elmenni Jeruzsálembe, a templomba, a nagy ünnepekre, és Isten közelébe kerülni bűnvallomásra és áldozat bemutatására. Istent szemlélni és Istennel találkozni annyit jelent, mint elzarándokolni Sionba, és Isten jelenlétében tartózkodni. A 42. zsoltár szónoka fogságban van, vágyik Isten jelenlétére, de úgy érzi, hogy ez csak úgy valósulhat meg, ha eljut Sionba. Visszaemlékszik lelki utazásának kiemelkedő eseményeire, amikor felment a szent hegyre.  

Csüggedés fogja el őt, amikor a jelen körülményre gondol, távol az otthonától és távol a templomtól. Hullámokban tör a lelkére a reménytelenség érzése, majd elkezd reménykedni. Rájön arra, hogy Isten igazságának világossága elvezeti őt Isten jelenlétébe, még pogány földön is. A fogoly bátorítást kap Isten ígéretében, hogy Jeruzsálem újjáépül, és Isten népe újra ott fogja imádni Őt.

A csüggedés idején gyakran érezzük azt, hogy az ellenség erőszakkal távol vitt bennünket a lelki otthonunktól és Istentől. Talán nosztalgiával tekintünk vissza a múltbeli győzelmünkre, olyan időszakra és helyszínre, ahol nagyon közel éreztük magunkat Istenhez. A Babilonban levő zsidó foglyokhoz hasonlóan, mi is a legszívesebben felakasztanánk a hárfánkat egy fára, és teljesen beszüntetnénk az éneklést. Azonban ezt a zsoltárt olvasva, azt látjuk, hogy még az ismétlődő csüggedésben is a hit és az Isten ígéretébe vetett bizalom erősödik. A lelki hullámzás (egyszer fent, máskor lent) elfogadott az emberi körülményünkben, Isten azonban felajánlja a szabadulást a hit és csüggedés állandó körforgásából. Nem kell, hogy örökké rabok maradjunk, akik csak emlékeznek a hazára.

Ima: Köszönöm, Atyám, hogy hívhatlak téged, bárhol legyek is, soha meg nem kérdőjelezve azt, hogy meghallgatsz. Mivel Te mindenütt velem vagy, mindig „otthon” lehetek. Ámen

Helen Pyke

72. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 71. fejezetéhez (dec. 11-17.).

„Szívem szerint való férfiú” (Apostolok cselekedetei 13:22) – ezt a címet adományozta Isten Dávidnak, és ő az egyetlen a Bibliában, akiről így beszél Isten. Dávid házasságtörése, majd Uriás meggyilkolása, amellyel ezt fedezte, és bűneinek egy ideig tartó rejtegetése után mondhatjuk azt, hogy Dávid valóban Isten szíve szerinti férfi volt?

Azok szemében, akik csak Dávid bűnét helyezik középpontba, Istennek igazán furcsa jelleme lehet. Azonban nem a bűn volt az, ami meghatározta Dávidot, hanem a töredelmes bűnbánó szív, amely olyan közel kísérte Dávidot Isten szívéhez. Dávidban megvolt a féltő gond és a vágyakozás, hogy kövesse Istent. Dávid ugyanazokat a hibákat követte el, amelyeket mi mindannyian elkövetünk, amikor a kísértések elcsábítanak minket, és olyan útra térünk, amelyre soha nem voltunk felkészülve, hogy utaznunk kell rajta.

Isten soha sem adja fel, ezért elküldte Nátánt, hogy szembesítse Dávidot bűnével. Isten rábizonyította bűnösségét Dávidra, és erre Dávid bűnbánó szívvel felelt. Dávid buzgón várta, hogy újra békében legyen Istennel, és állt elébe a fájdalomnak és elválasztottságnak, amit a cselekedetei miatt meg kellett tapasztalnia. Megbánta bűnét (51. zsoltár), elszenvedte annak következményét (2Sámuel 12:11, 14), és helyreállt a kapcsolata Istennel.

Te is lehetsz Isten szíve szerint való férfi vagy nő. Ennek tanúbizonysága az érzékeny szív, amely a Szentlélek hangjára válaszol, és mindenekelőtt Istenre vágyik (Zsoltárok 27:4). Nem lehetséges nagyszerűbb szavakkal leírni téged, mint ha úgy vagy kapcsolatban Istennel, ahogyan Dávid volt.

Dean Waterman

 a Southwestern Adventist University

fejlesztési igazgatója

Fordította: Gősi Csaba