2016. december 4., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 4 - VASÁRNAP - Zsoltárok 34

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák és próféták 70. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 70. fejezet 511. nap

70. Dávid működése

Amint Dávid elfoglalta Izrael trónját, megfelelő helyet kezdett keresni a birodalom fővárosa számára, melyet Hebrontól húsz mérföldre választott ki. Mielőtt Józsué Izrael seregeit átvezette volna a Jordánon, ezt a helyet Sálemnek nevezték. Nem messze innen bizonyította be Ábrahám az Isten iránti hűségét. Dávid megkoronázása előtt nyolcszáz évvel ez a hely Melkisédeknek, a magasságos Isten papjának volt otthona. Ez a város az ország központjában, a környező dombok védelmében, magaslaton feküdt. Mivel Benjámin és Júda között húzódó határon terült el, közel volt Efraimhoz és innen könnyen elérhető volt a többi törzs is.

E hely megszerzéséhez a hébereknek el kellett űzniük a kanaániták maradékát, akiknek megerősített állásaik voltak a Sion és Mórija hegyén. Ezt az erődítményt Jebuz-nak hívták és lakóit jebuzeusok-ként ismerték. Évszázadokon át bevehetetlennek tartották Jebuzt. A héberek Joáb parancsnoksága alatt megostromolták és elfoglalták. Joábot bátorsága jutalmául Izrael hadseregei főparancsnokává tették meg. Jebuz az ország fővárosa lett és pogány nevét Jeruzsálemre változtatták.

Hirám, a Földközi-tenger partján fekvő gazdag Tírus város királya, szövetséget kötött Izrael királyával és segítséget ajánlott fel Dávidnak jeruzsálemi palotája építésénél. Követeket küldtek Tírusból építészekkel, munkásokkal és a hosszú karaván drága fákat, cédrusokat és más értékes építőanyagokat szállított. Dávid alatt egyesült Izrael és ereje növekedett. A Jebuz erődítmény megszerzése és Hirámmal, Tírus királyával kötött szövetsége felkeltette a filiszteusok ellenséges indulatát és erős hadsereggel ismét betörtek az országba. Jeruzsálemtől kis távolságra a Réfaim völgyében táboroztak le. Dávid, a háborúba belefáradt embereivel Sion városába vonult vissza, hogy ott kikérje az Úr tanácsát. "Elmenjek-é a Filiszteusok ellen? Kezembe adod-é őket? Felele az Úr Dávidnak: Menj el, mert kétség nélkül kezedbe adom a Filiszteusokat" (2Sám 5:19).

Dávid azonnal rátört az ellenségre, legyőzte és megsemmisítette őket. Elvette bálványaikat, amelyeket a győzelem biztosítására magukkal vittek. Megalázó vereségük után a filiszteusok még nagyobb haderőt gyűjtöttek össze és így tértek vissza egy új ütközetre. Ismét "[...] elszéledének a Réfaim völgyében" (2Sám 5:22). Dávid megint megkérdezte az Urat és a nagy VAGYOK átvette Izrael seregének vezetését. Isten a következő utasítást adta Dávidnak: "Ne menj most reájok; hanem kerülj a hátuk mögé és a szederfák ellenében támadd meg őket. És mikor a szederfák tetején indulásnak zaját fogod hallani, akkor indulj meg, mert akkor kimegy te előtted az Úr, hogy megverje a Filiszteusok táborát" (2Sám 5:23-24). Ha Dávid Saulhoz hasonlóan a saját akaratát követi, akkor vállalkozása nem jár sikerrel. De ő azt tette, amit az Úr parancsolt neki "[...] és vágák a Filiszteusok táborát Gibeontól fogva szinte Gézerig. És elterjede Dávid híre az országokban, és az Úr adá a tőle való félelmet minden pogányokra" (1Krón 14:16-17).

Amikor Dávid megerősítette trónját és megszabadította országát a külső ellenségtől, hozzáfogott szíve vágyának megvalósításához, ahhoz hogy Isten ládáját Jeruzsálembe hozza. Sok évig volt a szövetség ládája Kirjáth-Jeárimban, kilenc mérföld távolságra Jeruzsálemtől. De úgy illett, hogy a fővárost tisztelje meg és ott legyen Isten jelenléte.

Dávid összehívta Izrael harmincezer vezető emberét, hogy ezt az eseményt - a szövetség ládájának átszállítását - nagy örömünneppé teszi. A nép boldogan tett eleget a meghívásnak. A főpap a szent tisztségben vele együtt szolgáló testvéreivel; a hercegek és a törzsek vezető emberei Kirjáth-Jeárimban gyülekeztek össze. Dávid sugárzott a szent buzgalomtól. A frigyládát kihozták Abinádáb házából és teljesen új szekérre helyezték, amelyet ökrök húztak. A szekeret Abinádáb két fia kísérte.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 34

Ennek a Dávid által írt zsoltárnak az első tíz versszakában az ember személyes hálája egyesül az általános hálaadással. Egy irodalmi stílus, a héber szinonim párhuzam ismerhető fel itt, amelyben egy gondolatot kétszer ismételnek meg egy versszakon belül. Például az első vers első fele így szól: „Áldom az Urat minden időben...” A második fele megismétli ugyanezt, de más szavakkal, „dicsérete mindig az ajkamon van”. És ha tudni szeretnénk, hogyan kell az Urat dicsőíteni, a 3. vers második fele megmutatja, hogyan magasztaljuk az Ő nevét.

Felsorolja az okot, amiért Dávid dicséri az Urat. Dávid látta Őt, és az Úr meghallgatta; bízott benne, és nem csalódott. Isten kimentette őt a bajából, mert Ő parancsolt az angyalainak, hogy figyeljenek az őt megfélemlítőkre. Nagy ereje ellenére, élelem híján az oroszlán is megéhezik, de azok, akik Isten oldalán állnak, semmi jóban nem szűkölködnek.

Ez nagyszerű indok az Úr dicséretére, szolgálatára és tiszteletére. Ám mindaddig, amíg személyesen meg nem tapasztaljuk ezt, csupán elmélet marad. Ezért Dávid arra hívja fel a figyelmünket, hogy érezzük át az ő tapasztalatát. „Érezzétek, és lássátok meg, hogy jó az Úr!” (9. vers)

A 11–14. vers nagyon hasznos útmutatást ad ahhoz, hogy miképpen éljünk hosszú, boldog életet; tartóztassuk meg a nyelvünket a gonosz szavaktól, kerüljük a rosszat, és cselekedjünk jót. Más szóval, keressük a békességet, és ragaszkodjunk ahhoz.  A keresztények számára a békesség nem feltétlenül a gond hiányát jelenti, hanem Isten jelenlétét, a mellettünk állását a gondunkban. Tény, hogy az igazakat számtalanszor érheti megpróbáltatás, de az Úr valamennyiszer kimenti őket.

Mi a helyzet azokkal a keresztényekkel, akik betegségben halnak meg idő előtt, holott az Úrnak van hatalma meggyógyítani őket? Nem kaphatunk választ mindig a kételyünkre, de a következő idézet E. G. White-tól bepillantást nyújthat.  „Mindaz, ami összezavarhat bennünket Isten gondviselésével kapcsolatban, az új Földön világossá válik majd. Akkor a nehezen érhető dolgokra is lesz magyarázat. A kegyelem rejtélye feltárul előttünk. Ahol a mi véges értelmünk csak zűrzavart és megszegett ígéretet fedezett fel, tökéletes és gyönyörű harmóniát fogunk látni. Tudnunk kell, hogy a végtelenül szerető Isten rendelte el a legmegpróbálóbbnak tűnő tapasztalatot is. Amint felismerjük az Ő gyengéd gondoskodását, aki mindent a mi javunkra munkál, kimondhatatlan örömmel és dicsőséggel fogunk örvendezni.” (Bizonyságtételek, 9. kötet, 286. oldal az angolban)

Menyei Atyánk, kérünk, segíts nekünk, hogy teljesen átadjuk neked az életünket, hogy a te jóságod tanúiként élhessünk. Jézus nevében. Ámen.

Onaolapo Ajibade
a Közép-nyugat Afrikai Divízió titkára

71. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 70. fejezetéhez (dec. 4-10.).

Uzza halálának körülményei miatt sokan megkérdőjelezik Isten igazságosságát abban, ahogyan az emberekkel bánik. Hát nem jót cselekedett Uzza, amikor odanyúlt, hogy megtámassza a frigyládát? Nem látta Isten Uzza szívének szándékát? Akkor miért nem értékelte Isten, amit Uzza tenni próbált, ahelyett, hogy halállal sújtja ott helyben, Dávid és az izraeliták szeme láttára?

Salamon azt írta: „Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út.” (Példabeszédek 14:12), Uzza történetében pedig felsejlik ennek igazsága. Számunkra úgy tűnik, Isten nem a jelleme szerint cselekedett abban, ahogy Uzzah cselekedetére felelt. Isten számára, aki ismeri a jellemünk és szándékaink titkait, Uzza ott hibázott, hogy nem követte az egyértelmű utasításokat, hogy kinek szabad megérinteni a frigyládát. Dávid maga sem követte Isten utasításait, amelyet később helyrehozott, amikor a frigyládát a rendeltetési helyére vitték három hónappal később. Ezúttal minden Istentől kapott utasítást követett, ami a frigyládára vonatkozott, és az öröm és dicsőítés légköre uralkodott.

Ebben található meg a lecke számunkra: gyakran megyünk Istenhez, az általunk előnyben részesített móddal, ahogyan szeretnénk valamit csinálni, miközben az Ő szava világosan az engedelmességet foglalja magába. Tesszük ezt büszkén és elővigyázatlanul, mondván, hogy Isten ismeri a szándékainkat. Ez volt Lucifer alap bűne, ami a bukásához vezetett – saját magát Isten felé helyezni. Még a látszólag legjobb szándékaink sem lehetnek egyenlőek soha azzal, hogy „Így szól az Úr.”

Dean Waterman
Fejlesztési igazgató
Southwestern Adventist University
Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése