Higgyetek az Ő prófétáinak - december 1 - CSÜTÖRTÖK - Zsoltárok 31

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 69. fejezet 508. nap

69. Dávidot meghívják a trónra

Saul halálával megszűntek azok a veszedelmek, amelyek Dávidot száműzötté tették. Az út most megnyílt számára és visszatérhetett hazájába. Amikor a Saulért és Jonathánért tartott gyásznapok véget értek, "[...] megkérdezé Dávid az Urat, mondván: Felmenjek-é Júdának valamelyik városába? Kinek felele az Úr: Menj fel. És monda Dávid: Hová menjek? Felele: Hebronba" (2Sám 2:1).

Hebron húsz mérföldre feküdt északra Beérsebától, körülbelül félúton a város és a jövendő főváros, Jeruzsálem között. Eredetileg Kirját-Arbá-nak nevezték, mert Arbának, Anák atyjának városa volt. Később Mamré volt a neve. Itt volt a pátriárkák temetkezési helye, a "Makpelah barlang". Hebron Káleb öröksége volt, most Júda fővárosa. A völgyben fekvő várost termékeny, lankás vidék és termőföld vette körül. Ott voltak Palesztina legszebb szőlős kertjei, számtalan olaj és más gyümölcstermő fák ültetvényeivel együtt.

Dávid és társai azonnal készek voltak arra, hogy engedelmeskednek annak az utasításnak, amelyet Istentől kaptak. A hatszáz felfegyverzett férfi, feleségeikkel és gyermekeikkel, juhnyájaikkal és szarvasmarha csordáikkal együtt hamarosan úton voltak Hebron felé. Amikor ez a karaván bevonult a városba, Júda férfiai már ott várakoztak, hogy Dávidot, Izrael jövendő királyát fogadják. Azonnal előkészületeket tettek a megkoronázására. "[...] és ott felkenék Dávidot királynak a Júda házán" (2Sám 2:4). Semmilyen erőszakot nem alkalmaztak annak érdekében, hogy tekintélyét erővel más törzsek fölé is kiterjesszék.

Az újonnan megkoronázott uralkodó első cselekedeteinek egyike az volt, hogy kifejezte gyengéd tiszteletadását Saul és Jonathán emlékének. Amikor értesült Jábes-Gileád lakóinak bátor tettéről, hogy elhozták az elesett vezérek testét és tisztességes temetésben részesítették őket, Dávid azonnal követeket küldött Jábesba ezzel az üzenettel: "Áldottak vagytok ti az Úrtól, kik ezt az irgalmasságot cselekedtétek a ti uratokkal, Saullal, hogy eltemettétek; Annakokáért most az Úr cselekedjék veletek irgalmasságot és igazságot; sőt én is ezt a jót teszem veletek, hogy ezt cselekedtétek" (2Sám 2:5-6). Egyúttal közölte velük Júda trónjára lépését és azok további hűségét kérte, akik eddig is bizonyították azt.

A filiszteusok nem ellenezték Júdának azt az eljárását, hogy Dávidot tették királlyá. Megbarátkoztak vele száműzetésében, abban a reményben, hogy ezzel gyengítik Saul országát. Most abban reménykedtek, hogy Dávid iránt kimutatott elűző kedvességük miatt Dávid hatalmának kiterjedése és megerősödése az ő javukat szolgálja majd. Dávid uralkodása azonban nem volt zavarmentes. Megkoronázásával kezdetét vette a sötét feljegyzések sorozata, amelyek összeesküvésekről és lázadásokról számolnak be. Dávid nem árulóként lépett a trónra. Isten választotta ki, hogy ő legyen Izrael királya. Így senkinek sem lehetett semmi oka, hogy bizalmatlan legyen vele szemben vagy ellenkezzék vele. Alig ismerték el azonban királyi tekintélyét és megbízását Júda férfiai, amikor Abner befolyására Saul fiát, Isbósetet tették királlyá és ellentrónt állítottak fel Izraelben.

Isbóset azonban gyenge és nem hozzáértő képviselője volt Saul házának, miközben Dávid kiválóan alkalmas volt az ország terheinek felelősségteljes hordozására. Abner, Isbóset királyi hatalomra való emelésének fő közvetítője, főparancsnok volt Saul hadseregében és a legkiválóbb ember volt Izraelben. Abner tudatában volt annak, hogy Dávidot maga az Úr jelölte ki Izrael trónjára. Mivel azonban Dávidot nagyon hosszú ideig üldözték, nem volt hajlandó arra, hogy Isai fia örökölje az országot, amely felett Saul uralkodott.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 31

Bizonytalan világban élünk. Semmi sem olyan megbízható, mint amilyennek tűnik. Néha azok az emberek okozzák nekünk a legszörnyűbb csalódást, akikben megbíztunk és akiket tiszteltünk. Időnként úgy tűnik, hogy az elnökökből, kormánytagokból, tanárokból, sőt még a lelkészekből is néha hiányzik az erkölcsi tartás és az erő, hogy szembeszálljanak a kísértéssel. Bár állítják, hogy vannak megoldásaik, de a személyes életükben fövenyre építik házaikat.

Dávid viszont megtalálta az egyetlen igaz bizonyosságot az Egyetlenben, aki teljesíteni tudja a ígéreteit. Meg tud védeni; gondoskodni tud rólunk; és akkor is meg tud szabadítani, amikor már mindenki más elbukott az életben.

Dávid elmondja nekünk, hol van az ő biztonsága. Megosztja velünk, ki az egyetlen Kezes, akiben mindig megbízhatunk. Ő Isten, a mi erősségünk és várunk.

A hatodik versben szerepelnek azok a szavak, melyeket Krisztus mondott, mikor a kereszten volt. „Kezedre bízom lelkemet.” Jézus tudta, hogy megbízhat Istenben, mint szabadítóban, és utolsó pillanataiban, a legsötétebb órában, amikor a legtöbb fájdalommal küzdött és a legmagányosabb volt, akkor ezek a szavakkal kiáltott Istenhez (Lk 23:46).

Dávid számára ezek a szavak jelentettek mindent; elkötelezte lelkét, és az egész lényét a Teremtője kezeiben helyezte el. Nem azért tette ezt, mert Isten megmentette őt az ellenségei kezei közül, amikor az életére törtek, nem is azért, mert Isten gondoskodott róla étellel, amikor éhezett, és nem is azért, mert Isten királlyá tette őt Izrael felett, hanem mert Az Úr megváltotta őt, megbocsátott neki, és megmentette őt a bűneiből.

Ma adjunk hálát Istennek azért, amiért annyira szeret minket, megbocsátja bűneinket és a sajátjainkat mond minket! Továbbá imánkban kérjük Istent, hogy erősítse meg hitünket Őbenne, mint egy várat, amikor életutunkat problémák keresztezik!

Richard McNeil

70. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 68. és 69. fejezeteihez (nov. 27-dec. 3.).

Saul végzetének tragikus története mindig igazinak hangzik az életemben, hiszen öt hónappal ezelőtt elvesztettem a férjemet, kábítószerrel való visszaélés lefelé húzó spiráljának révén. A saját családommal kapcsolatos tapasztalatom emlékeztetőül szolgál, hogy ez a világ Isten nélkül semmi jót nem kínál számunkra, csak fájdalmat és szomorúságot, amik végül halálhoz is vezetnek. Dicsérjük az Urat, amiért reményünk lehet egy szebb jövő felől és a szerető Megváltónkért, aki igazgatja életünket.

Csak úgy mint Saulnál, a férjem életében is rengeteg bizonyítéka volt Isten vezető kezének, amely sokszor lehetőséget adott számára, hogy eltérjen helytelen döntéseitől, de ő mégis azt az utat választotta, ami tragikus végzetéhez vezette. Isten rendkívül szerető barát és Atya mindannyiunk számára, de meg kell hoznia a legvégső nehéz döntést, hogy visszavonul, és meghagyja nekünk a döntés szabadságát.

Saul története emlékeztetőül szolgál, hogy soha ne halasszuk holnapra a bűnbánat általi megbocsátás ajándékát! Minden egyes nappal még közelebb vagy távolabb kerülhetünk attól, hogy halljuk a Szentlélek hangját, ami meglágyítja vagy megkeményíti a szívünket Isten akaratához.

„Semmilyen életpálya nem indulhat szebb és nagyszerűbb kilátásokkal, mint Saulé, és semelyik nem zárulhat annyira éjféli teljes sötétségben és kétségbeesésben; mégis ez a végzet elérhet minket is, ha nem figyelünk, imádkozunk és járunk alázatosan Istenünkkel.” (F. B. Meyer)

Jill Simpson Palffy

Westminster HNA gyülekezet

Fordította: Gősi Csaba