Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 37. fejezet 367. nap
Ugyanez
a Krisztus a Jákób kútjánál a szamaritánus asszonnyal folytatott
beszélgetésében a következőket mondta: "Valaki pedig abból a vízből iszik,
amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, amelyet
én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne" (Jn 4:14).
Krisztus ezzel összeköti a két hasonlatot. Krisztus a kőszikla és Krisztus az
élő víz is.
Ezek a
szép és kifejező képek fellelhetők az egész Bibliában. Évszázadokkal Krisztus
adventje előtt Mózes úgy mutatott rá, mint Izrael üdvösségének kősziklájára
(5Móz 32:15). A zsoltáros így énekelt róla: "[...] óh Uram, kősziklám és
megváltóm" (Zsolt 19:15). "[...] az Úr, az én kősziklám" (Zsolt
92:16). "Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én
kősziklám, ő benne bízom" (Zsolt 18:3). "[...] kicsoda kőszikla a mi
Istenünkön kívül?" (Zsolt 18:32). Dávid az Úr kegyelmét énekében a
"füves legelőkön" csörgedező "csendes vizekhez" is
hasonlítja, amelyekhez a mennyei pásztor terelgeti a nyáját. Ismételten azt
énekli róla, hogy: "[...] megitatod őket gyönyörűségeid folyóvizéből, Mert
nálad van az életnek forrása" (Zsolt 36:9-10). További utalásokat Krisztus
kőszikla voltáról a Zsolt 62:7; 61:3; 71:3; 73:26; 94:22; 23:2 részekben
találunk. A bölcs ember pedig kijelenti: "Mély víz az ember szájának
beszéde, buzgó patak a bölcsességnek kútfeje" (Péld 18:4). Jeremiás
"az élő vizek forrásá"-nak, Zakariás pedig "a bűn és
tisztátalanság ellen" "fakadó kútfő"-nek nevezi Krisztust (Jer
2:13; Zak 13:1).
Ésaiás
úgy írja le Krisztust, mint aki: "[...] rejtek szél ellen, [...] oltalom
zivatar ellen [...] nagy kőszál árnyéka a szomjúhozó földön" (Ésa 32:2). A
próféta megénekli azt a drága ígéretet, amely emlékezetünkbe idézi az Izrael
számára patakzó vízsugarat: "A nyomorultak és szegények keresnek vizet, de
nincs, nyelvök a szomjúságban elepedt: én, az Úr meghallgatom őket, én, Izráel
Istene, nem hagyom el őket." "Mert vizet öntök a szomjúhozóra és
folyóvizeket a szárazra.". "Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta, és
ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok a
kietlenben." Meg is hív e folyóvizekhez: "Óh mindnyájan, kik
szomjúhoztok, jertek e vizekre" (Ésa 41:17? 44:3? 35:6? 55:1). A Szentírás
utolsó oldalán visszhangzik újra ez a meghívás: "És megmutatá nékem az élet
vizének tiszta folyóját, amely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a
Báránynak királyi székéből jövén ki." "És a Lélek és a menyasszony
ezt mondják: Jövel! [...] És aki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye
az élet vizét ingyen" (Jel 22:1; 22:17).
Éppen, mielőtt
a héberek serege elérte Kádest, az az élő vízsugár, amely táborhelyük mellett
éveken át ömlött a kősziklából, hirtelen elapadt, nem folyt tovább. Az Úr
szándéka az volt, hogy újból megpróbálja népét. Meg akart bizonyosodni arról,
hogy vajon igazán bíznak-e gondviselésében, vagy pedig utánozzák atyáik
hitetlenségét.
Onnan,
ahol most voltak, már láthatták Kánaán hegyeit. Néhány napi meneteléssel már
eljuthattak volna az ígéret földje határáig. Kis távolságra voltak Edomtól,
amely Ézsaú leszármazottainak tulajdonát képezte. Ezen a területen vezetett át
a Kánaán felé tartó út. Az irányt és a betartandó szabályokat Isten így adta
meg Mózesnek: "Elég már e hegyet kerülgetnetek, forduljatok észak felé.
Parancsolj azért a népnek, mondván: Mikor általmentek a ti atyátokfiainak, az
Ézsaú fiainak határán, akik Szeirben lakoznak: jóllehet félnek tőletek,
mindazáltal igen vigyázzatok! [...] Pénzen vásároljatok tőlük ennivalót, hogy
egyetek, és vizet is pénzen vegyetek tőlük, hogy igyatok" (5Móz 2:3-6). E
rendelkezés elegendő kellett volna legyen annak a megvilágítására, hogy miért
szűnt meg váratlanul a vízellátás; ők áthaladóban voltak vízzel bőven ellátott
és termékeny országon, amely egyenesen Kánaán földjéhez vezetett. Isten
zavartalan átkelést ígért nekik Edomon és ellátásukra elegendő étel és víz
vásárlásának a lehetőségét. A víz csodálatos folyásának megszűnése örömre
kellett volna késztesse őket, mivel ez a pusztai vándorlásuk végének a jele
lehetett. Azonban ez az isteni jel nem az ígéretek beteljesedését jelentette
számukra, hanem ismét alkalmat találtak a kételkedésre és a zúgolódásra. Úgy
látszott, a nép feladta a reményt, hogy Isten valóban Kánaánba viszi őket, és
vissza kezdték követelni Istentől azokat az áldásokat, amelyekkel a pusztában
ajándékozta meg őket.
Mielőtt
Isten megengedte volna nekik a Kánaánba való bevonulást, meg kellett mutatniuk,
hogy elhitték ígéretét. Vizük elfogyott, mielőtt Edomot elérték volna. Itt volt
az alkalom, hogy legalább egy kis ideig "hitben" járjanak a "láthatókban"
való járás helyett. Hitük első megpróbáltatása azonban belőlük is azt a zajongó
és hálátlan lelkületet váltotta ki, amely atyáikban is megnyilatkozott. Abban a
pillanatban, amikor megfeledkeztek arról az isteni kézről, amely sok-sok éven
át ellátta őket mindazzal, amire szükségük volt, már el is kezdődött a táborban
a vízért való ordítozás. Ahelyett, hogy Istenhez fordultak volna segítségért,
zúgolódtak ellene és kétségbeesetten így kiáltottak fel: "[...] Vajha
holtunk volna meg, mikor megholtak a mi atyánkfiai az Úr előtt!" (4Móz
20:3). Más szóval azok közé kívántak tartozni, akik Kóré lázadásában
elpusztultak.
Mai Bibliai szakasz: 2 Krónikák 1
Mit felelnél Isten kérdésére, ha megjelenne
neked, mint Salamonnak, és így szólna: „Kérj
valamit, és megadom neked” (2Krón
1:7 - új prot. ford.). Első gondolatod a
pénz lenne, az üzleti sikerek, vagy a hosszú, egészséges élet? Milyen nagyobb
szükségleted felismerésére vezetne a körültekintő, imádságos átgondolás?
Salamon így szólt: „Most azért adj nekem bölcsességet és tudományt, hogy vezetni tudjam a
te nagy népedet”. Istennek tetszett a válasza, hiszen nincsen nagyobb
kincse az Ő népénél. Azt szeretné, hogy mindnyájan Vele legyenek az
örökkévalóságban.
Mi a helyzet a kinccsel, amit rád bízott
Isten? Kérsz naponta bölcsességet Istentől, hogyan szeresd igazán
házastársadat? Kéred percről percre Isten segítségét gyermekeid vezetéséhez és
szeretetben neveléséhez? Gazdagon áldottak az ügyfeleid, kollégáid, vagy
alkalmazottaid a tény által, hogy te kapcsolatban állsz minden bölcsesség és
tudomány Istenével? Még a szomszédságodra is pozitív hatást gyakorol, hogy
imádkozol értük?
Isten azt akarta, hogy Izrael világszerte
bemutassa az Ő dicsőségét, és megváltást hozzon mindenkinek. Általad is
ugyanezt akarja tenni úgy, hogy részt veszel az Ő királyságában. Próbáld meg ma
minden egyes lépésednél az Ő bölcsességét keresni. Mindenki, aki így tesz,
bizonyosan megtapasztalja, amit Salamon:
„Az Úr, az ő Istene vele volt és igen naggyá tette őt” (2Krón 1:1).
Scott Griswold lelkész
az ASAP Ministries (Adventista Dél-Kelet Ázsia Projekt) munkatársa
az ASAP Ministries (Adventista Dél-Kelet Ázsia Projekt) munkatársa
50. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 36. és 37.
fejezeteihez (júl. 10-16.).
Ahogyan átnézem a
napi/heti olvasnivalót, mindig „morzsákat” keresek, amelyeket meg tudok osztani
a közösségi médiában.
* „Minden szenvedésüket Ő is szenvedte.”
Ézsaiás 63:9
* „A rosszindulat keltette kijelentések Isten
ellen nagy vétkek.”
* „Isten neve nagy tiszteletben tartandó.”
* „A szándékos szombatrontás… egy kifejezése
annak, ha valaki semmibe veszi Isten tekintélyét.”
* „Az isteni áldások színig telt kelyhét
elvette ajkuktól a bűn.”
* „Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem
semmisít meg.” Zsolt 78:38
* „Árad az üdvösség folyama az elveszett
emberiség számára Krisztusból.”
* „Azoknak, akik kegyelmének áldásai keresik,
csak kérniük kell az Atyát Jézus nevében.”
* „Krisztus összekapcsolja a kettő: Ő a
szikla, Ő az élő víz.”
* „Mielőtt Isten megengedte volna, hogy
Kánaán földjére lépjenek, meg kellett mutatniuk, hogy hisznek ígéreteiben.”
* „Az igazságot sem szabad ingerülten vagy
türelmetlenül odavágni.”
* „Mózes és Áron olyan hatalmat tulajdonított
magának, amely egyedül Istené.”
* „Mivel önmagukra néztek és megbántott
önérzetükre hallgattak, öntudatlanul maguk is vétkeztek.”
* „A múlt hűsége nem törölhet el egyetlen
gonosz cselekedetet sem.”
* „Az önfelmagasztalás szelleme, a testvérek
vádolásának hajlandósága nem kedves Isten előtt.”
* „Mindazoknak, akik istenfélőnek vallják
magukat, legszentebb kötelességük, hogy őrködjenek lelkükön, és önuralmat
gyakoroljanak a legnagyobb kihívások közepette is.”
* „Sátán gyenge pontjainkon támad, de nem
szükségszerű, hogy legyőzessünk.”
Te miket találtál?
Cindy Tutsch
Nyugalmazott
társigazgató
Ellen G. White Intézet
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése