2016. július 13., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 13 - SZERDA - 2 Krónikák 1

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 37. fejezet 367. nap

Ugyanez a Krisztus a Jákób kútjánál a szamaritánus asszonnyal folytatott beszélgetésében a következőket mondta: "Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne" (Jn 4:14). Krisztus ezzel összeköti a két hasonlatot. Krisztus a kőszikla és Krisztus az élő víz is.

Ezek a szép és kifejező képek fellelhetők az egész Bibliában. Évszázadokkal Krisztus adventje előtt Mózes úgy mutatott rá, mint Izrael üdvösségének kősziklájára (5Móz 32:15). A zsoltáros így énekelt róla: "[...] óh Uram, kősziklám és megváltóm" (Zsolt 19:15). "[...] az Úr, az én kősziklám" (Zsolt 92:16). "Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom" (Zsolt 18:3). "[...] kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kívül?" (Zsolt 18:32). Dávid az Úr kegyelmét énekében a "füves legelőkön" csörgedező "csendes vizekhez" is hasonlítja, amelyekhez a mennyei pásztor terelgeti a nyáját. Ismételten azt énekli róla, hogy: "[...] megitatod őket gyönyörűségeid folyóvizéből, Mert nálad van az életnek forrása" (Zsolt 36:9-10). További utalásokat Krisztus kőszikla voltáról a Zsolt 62:7; 61:3; 71:3; 73:26; 94:22; 23:2 részekben találunk. A bölcs ember pedig kijelenti: "Mély víz az ember szájának beszéde, buzgó patak a bölcsességnek kútfeje" (Péld 18:4). Jeremiás "az élő vizek forrásá"-nak, Zakariás pedig "a bűn és tisztátalanság ellen" "fakadó kútfő"-nek nevezi Krisztust (Jer 2:13; Zak 13:1).

Ésaiás úgy írja le Krisztust, mint aki: "[...] rejtek szél ellen, [...] oltalom zivatar ellen [...] nagy kőszál árnyéka a szomjúhozó földön" (Ésa 32:2). A próféta megénekli azt a drága ígéretet, amely emlékezetünkbe idézi az Izrael számára patakzó vízsugarat: "A nyomorultak és szegények keresnek vizet, de nincs, nyelvök a szomjúságban elepedt: én, az Úr meghallgatom őket, én, Izráel Istene, nem hagyom el őket." "Mert vizet öntök a szomjúhozóra és folyóvizeket a szárazra.". "Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta, és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben." Meg is hív e folyóvizekhez: "Óh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre" (Ésa 41:17? 44:3? 35:6? 55:1). A Szentírás utolsó oldalán visszhangzik újra ez a meghívás: "És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, amely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyi székéből jövén ki." "És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! [...] És aki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen" (Jel 22:1; 22:17).

Éppen, mielőtt a héberek serege elérte Kádest, az az élő vízsugár, amely táborhelyük mellett éveken át ömlött a kősziklából, hirtelen elapadt, nem folyt tovább. Az Úr szándéka az volt, hogy újból megpróbálja népét. Meg akart bizonyosodni arról, hogy vajon igazán bíznak-e gondviselésében, vagy pedig utánozzák atyáik hitetlenségét.

Onnan, ahol most voltak, már láthatták Kánaán hegyeit. Néhány napi meneteléssel már eljuthattak volna az ígéret földje határáig. Kis távolságra voltak Edomtól, amely Ézsaú leszármazottainak tulajdonát képezte. Ezen a területen vezetett át a Kánaán felé tartó út. Az irányt és a betartandó szabályokat Isten így adta meg Mózesnek: "Elég már e hegyet kerülgetnetek, forduljatok észak felé. Parancsolj azért a népnek, mondván: Mikor általmentek a ti atyátokfiainak, az Ézsaú fiainak határán, akik Szeirben lakoznak: jóllehet félnek tőletek, mindazáltal igen vigyázzatok! [...] Pénzen vásároljatok tőlük ennivalót, hogy egyetek, és vizet is pénzen vegyetek tőlük, hogy igyatok" (5Móz 2:3-6). E rendelkezés elegendő kellett volna legyen annak a megvilágítására, hogy miért szűnt meg váratlanul a vízellátás; ők áthaladóban voltak vízzel bőven ellátott és termékeny országon, amely egyenesen Kánaán földjéhez vezetett. Isten zavartalan átkelést ígért nekik Edomon és ellátásukra elegendő étel és víz vásárlásának a lehetőségét. A víz csodálatos folyásának megszűnése örömre kellett volna késztesse őket, mivel ez a pusztai vándorlásuk végének a jele lehetett. Azonban ez az isteni jel nem az ígéretek beteljesedését jelentette számukra, hanem ismét alkalmat találtak a kételkedésre és a zúgolódásra. Úgy látszott, a nép feladta a reményt, hogy Isten valóban Kánaánba viszi őket, és vissza kezdték követelni Istentől azokat az áldásokat, amelyekkel a pusztában ajándékozta meg őket.

Mielőtt Isten megengedte volna nekik a Kánaánba való bevonulást, meg kellett mutatniuk, hogy elhitték ígéretét. Vizük elfogyott, mielőtt Edomot elérték volna. Itt volt az alkalom, hogy legalább egy kis ideig "hitben" járjanak a "láthatókban" való járás helyett. Hitük első megpróbáltatása azonban belőlük is azt a zajongó és hálátlan lelkületet váltotta ki, amely atyáikban is megnyilatkozott. Abban a pillanatban, amikor megfeledkeztek arról az isteni kézről, amely sok-sok éven át ellátta őket mindazzal, amire szükségük volt, már el is kezdődött a táborban a vízért való ordítozás. Ahelyett, hogy Istenhez fordultak volna segítségért, zúgolódtak ellene és kétségbeesetten így kiáltottak fel: "[...] Vajha holtunk volna meg, mikor megholtak a mi atyánkfiai az Úr előtt!" (4Móz 20:3). Más szóval azok közé kívántak tartozni, akik Kóré lázadásában elpusztultak.

Mai Bibliai szakasz: 2 Krónikák 1

Mit felelnél Isten kérdésére, ha megjelenne neked, mint Salamonnak, és így szólna: „Kérj valamit, és megadom neked” (2Krón 1:7 - új prot. ford.).  Első gondolatod a pénz lenne, az üzleti sikerek, vagy a hosszú, egészséges élet? Milyen nagyobb szükségleted felismerésére vezetne a körültekintő, imádságos átgondolás?

Salamon így szólt: „Most azért adj nekem bölcsességet és tudományt, hogy vezetni tudjam a te nagy népedet”. Istennek tetszett a válasza, hiszen nincsen nagyobb kincse az Ő népénél. Azt szeretné, hogy mindnyájan Vele legyenek az örökkévalóságban.

Mi a helyzet a kinccsel, amit rád bízott Isten? Kérsz naponta bölcsességet Istentől, hogyan szeresd igazán házastársadat? Kéred percről percre Isten segítségét gyermekeid vezetéséhez és szeretetben neveléséhez? Gazdagon áldottak az ügyfeleid, kollégáid, vagy alkalmazottaid a tény által, hogy te kapcsolatban állsz minden bölcsesség és tudomány Istenével? Még a szomszédságodra is pozitív hatást gyakorol, hogy imádkozol értük?

Isten azt akarta, hogy Izrael világszerte bemutassa az Ő dicsőségét, és megváltást hozzon mindenkinek. Általad is ugyanezt akarja tenni úgy, hogy részt veszel az Ő királyságában. Próbáld meg ma minden egyes lépésednél az Ő bölcsességét keresni. Mindenki, aki így tesz, bizonyosan megtapasztalja, amit Salamon: „Az Úr, az ő Istene vele volt és igen naggyá tette őt” (2Krón 1:1).

Scott Griswold lelkész
az ASAP Ministries (Adventista Dél-Kelet Ázsia Projekt) munkatársa

50. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 36. és 37. fejezeteihez (júl. 10-16.).

Ahogyan átnézem a napi/heti olvasnivalót, mindig „morzsákat” keresek, amelyeket meg tudok osztani a közösségi médiában.

* „Minden szenvedésüket Ő is szenvedte.” Ézsaiás 63:9
* „A rosszindulat keltette kijelentések Isten ellen nagy vétkek.”
* „Isten neve nagy tiszteletben tartandó.”
* „A szándékos szombatrontás… egy kifejezése annak, ha valaki semmibe veszi Isten tekintélyét.”
* „Az isteni áldások színig telt kelyhét elvette ajkuktól a bűn.”
* „Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg.” Zsolt 78:38
* „Árad az üdvösség folyama az elveszett emberiség számára Krisztusból.”
* „Azoknak, akik kegyelmének áldásai keresik, csak kérniük kell az Atyát Jézus nevében.”
* „Krisztus összekapcsolja a kettő: Ő a szikla, Ő az élő víz.”
* „Mielőtt Isten megengedte volna, hogy Kánaán földjére lépjenek, meg kellett mutatniuk, hogy hisznek ígéreteiben.”
* „Az igazságot sem szabad ingerülten vagy türelmetlenül odavágni.”
* „Mózes és Áron olyan hatalmat tulajdonított magának, amely egyedül Istené.”
* „Mivel önmagukra néztek és megbántott önérzetükre hallgattak, öntudatlanul maguk is vétkeztek.”
* „A múlt hűsége nem törölhet el egyetlen gonosz cselekedetet sem.”
* „Az önfelmagasztalás szelleme, a testvérek vádolásának hajlandósága nem kedves Isten előtt.”
* „Mindazoknak, akik istenfélőnek vallják magukat, legszentebb kötelességük, hogy őrködjenek lelkükön, és önuralmat gyakoroljanak a legnagyobb kihívások közepette is.”
* „Sátán gyenge pontjainkon támad, de nem szükségszerű, hogy legyőzessünk.”

Te miket találtál?

Cindy Tutsch
Nyugalmazott társigazgató
Ellen G. White Intézet

                    Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése