2016. július 27., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 27 - SZERDA - 2 Krónikák 15

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 40. fejezet 381. nap

Bálámnak volt némi ismerete a héberek áldozati felajánlásairól, adományairól. Azt remélte, hogyha felülmúlja őket értékes áldozati ajándékok tekintetében, akkor biztosíthatja Isten áldását a maga számára, és bűnös terveit is végrehajthatja. Így a bálványimádó moábiták felfogása megszerezte a felügyeletet és az uralmat elméje felett. Bölcsessége balgasággá vált; lelki látása elhomályosult; vakságot hozott önmagára, mert engedett Sátán hatalmának.

Bálám utasítására a moábiták hét oltárt emeltek. Bálám ezek mindegyikén áldozatot mutatott be. Azután visszavonult "[...] egy kopasz oromra" (4Móz 23:3), hogy ott Istennel találkozzék. Báláknak megígérte, tudomására adja azt, amit Isten majd kijelent neki. A király Moáb nemes embereivel és főembereivel együtt az áldozati oltár mellett állt. Körülöttük a kíváncsiak sokasága tolongott és várakozott a próféta visszatérésére. Végre jött, és a nép izgatottan várta azokat a szavakat, amelyek majd örökre megbénítják azt a különös hatalmat, amely a gyűlölt izraeliták érdekében fáradozott. Bálám pedig így szólt:

"Síriából hozatott engem Bálák,
Moábnak királya kelet hegyeiről,
mondván: Jöjj, átkozd meg nékem Jákóbot,
és jöjj, szidalmazd meg Izráelt;
Mit átkozzam azt, akit Isten nem átkoz,
mit szidalmazzam azt, akit az Úr nem szidalmaz?
Mert sziklák tetejéről nézem őt,
és halmokról tekintem őt;
ímé oly nép, amely maga fog lakni,
Ellen G. White Pátriárkák és Próféták
299
és nem számláltatik a nemzetek közé.
Ki számlálhatja meg a Jákób porát,
és Izráel negyedrészének számát?
Haljon meg az én lelkem az igazak halálával,
és legyen az én utolsó napom, mint az övé!" (4Móz 23:7-10)

Bálám bevallotta, hogy Izrael megátkozása céljából érkezett, de azok a szavak, amelyeket kimondott, egyenesen ellentétben álltak szíve érzelmével. Miközben lelke átkokkal volt tele, arra kényszerült, hogy áldásokat mondjon.

Mikor Bálám Izrael táborára tekintett, meglepve látta jólétük bizonyítékát. Durva, szervezetlen sokaságnak festették le őket előtte. Olyanoknak, akik kalandozó bandákban árasztották el az országot. A körülöttük élő nemzetségek számára pedig ők voltak az istencsapás és a rémuralom megtestesítői. Megjelenésük azonban mindennek éppen az ellenkezőjét tárta Bálám szeme elé. Bálám megfigyelhette táboruk nagy kiterjedését és tökéletes elrendezését. Minden a teljes fegyelem és rend vonásait hordozta magán. Láthatóvá lett előtte az a jóindulat, amellyel Isten Izraelre tekintett és a nép megkülönböztető jellegét észre kellett vennie, amelyet Isten választott népeként hordozott magán. "Ímé oly nép, amely maga fog lakni és nem számláltatik a nemzetek közé." Mikor e szavak elhangzottak, az izraeliták még nem telepedtek le állandó helyükre. Különleges jellemüket, erkölcsi módszereiket és szokásaikat Bálám még nem ismerte. Mégis a próféta szavai meglepő módon teljesedtek be Izrael későbbi történetében! Fogságuk hosszú évei alatt és a nemzetek között való szétszóratásuk korszakában, és azóta is mostanáig megmaradtak Isten megkülönböztetett népének. Így Isten népe - az igazi Izrael - ámbár szétszóródott a népek és nemzetek között, itt a földön csak vándorként él, mert állampolgárságuk valójában nem itt a földön, hanem a mennyekben van.

Bálám azonban nemcsak a héber népnek, mint nemzetnek a történetét láthatta meg, hanem Isten igazi Izraelének egészen az idők végéig tartó növekedését és jólétét is. Látta a magasságos Isten kegyelmének megmutatkozását az őt szeretők iránt. Látta, hogy ezeket miként támogatja karjával, mikor belépnek a halál árnyékának völgyébe. Azt is meglátta, amikor előjönnek sírjaikból és Isten dicsőséggel, tisztességgel és halhatatlansággal koronázza meg őket. Azt is látta, amikor a megváltottak az újjáteremtett föld el nem hervadó dicsőségében örvendeznek majd. Ezt a jelenetet szemlélve így kiáltott fel: "Ki számlálhatja meg a Jákób porát, és Izráel negyedrészének számát?" Mikor pedig azt látta, hogy a dicsőség koronája ott ragyog minden homlokon és minden arcról az öröm sugárzik, akkor előretekintve a tiszta boldogság végtelen életére, ezzel az ünnepélyes imádsággal fordult Istenhez: "Haljon meg az én lelkem az igazak halálával, és legyen az én utolsó napom, mint az övé" (4Móz 23:10).

Mai Bibliai szakasz: 2 Krónikák 15

Miután Isten megáldotta Asa királyt a hatalmas etiópiai sereg feletti győzelemmel, egy különleges üzenetet küldött neki Azáriás próféta által. Ez bátorítással volt tele, de egy finom figyelmeztetést is tartalmazott. „Az ÚR veletek lesz, ha ti is ővele lesztek. Ha keresitek őt, megtaláljátok, de ha elhagyjátok, ő is elhagy benneteket” (2. vers – új prot. ford.).

Hiába a friss győzelem, Asa királynak szüksége volt a továbbhaladásra való felhívásra, még sok volt a teendő. Ezért „összeszedte az erejét” és mindenhonnan eltávolította a bálványokat, helyreállította Isten oltárát. Csodálatos módon Izraelből nagy számmal kezdtek el áttelepülni az emberek Júdába. Az igaz Isten követői egy igaz szívű vezető oldalán akarták tudni magukat.

Majd együtt „szövetségre léptek, hogy őseik Istenét, az URat keresik teljes szívvel és teljes lélekkel” (12. vers új prot. ford.). Asa szíve annyira hűséges volt, hogy még anyját is eltávolította a királynői székből, mivel az Asérának készített bálványt.

Nekünk is emlékeznünk kell arra, hogy egy réges-régi beszélgetés vagy akár a tegnapi győzelmek sem adnak erőt a ma küzdelmeihez. A szívünkben még bálványok rejtőznek, amelyeket meg kell találnunk. Itt az ideje, hogy összetartsunk, a világ minden részében az Isten és egymás iránti szeretetre való, teljes elköteleződésben egyesülve. Ekkor a tiszta szívből keresők hozzánk fognak „áttelepülni”.

„Ti azonban legyetek erősek, ne lankadjatok el, mert tetteiteknek meglesz a jutalma!” (7. vers új prot. ford.)

Scott Griswold

52. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 40. fejezetéhez (júl. 24-30.).

Ismerősek az események Bálám életében, aki valaha Isten elhivatott prófétája volt, de a pénz szeretetéért hagyta, hogy mélyen átjárja szívét a gonosz gyökere. Két moábita küldöttség is jött, hogy elcsábítsa őt, és megadja az árát, hogy jöjjön és átkozza meg Izraelt, miután Isten egyértelműen nemet mondott. Szamárháton indult útnak, de a szamár nem mozdult a pusztító angyal előtt – ezzel megmentve az egyre dühösebb prófétát Isten ítéletétől. A három oltár emelésével és az oltáronkénti hét áldozattal, amelyek csak áldást eredményeztek, mélyen megérintette Bálám szívét, ahogyan felfedezte Isten kegyelmének dicsőségét az Ő népén.

Sajnálatos módon azonban Bálám nem engedett Isten hihetetlen türelmének és megbocsátásának, Jehova iránta való irgalmassága elsöprő bizonyítékának. Minden egyes lehetőséget, amit megbánásra fordíthatott volna, tervek szövögetésére szánta, hogy hogyan tudná Izrael védelmét megtörni.

Nem csak Bálám, hanem Bálák, Moáb királya is célpontja volt Isten kitartásának, mellyel a szívét szerette volna elnyerni. Nagyon jól ismerték Izrael csodálatos megszabadulásának történetét Egyiptomból, csak úgy mint az amoriták és Básán óriásainak királysága fölött aratott elsöprő győzelmükét. Isten vezette az Ő népét az Ígéret földje felé, és Bálák attól rettegett, hogy az ő birodalma lesz a következő, amit romba döntenek. Ő is hallotta Bálám ajkáról a hegy lábánál békésen táborozó Izraelnek szóló áldó szavakat. Azonban a szíve túlságosan megkeményedett, hogy megadja magát Izrael Istenének. Ehelyett átkot keresett.

Bálám és Bálák bőséges bizonyítékot kaptak Jehova irgalmasságáról és hatalmáról. Semmilyen más Isten nem olyan, mint Ő. Mégis, szíveik keménysége kitartott. Szörnyű a vége azoknak, akik eltökélten mellőzik Isten jóságát.

Kevin James
PARL Associate Director
Southern Union Conference, USA

                    Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése