Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 39. fejezet 376. nap
39.
Básán bevétele
Az
izraeliták, miután elérték Edom déli részét, északnak fordultak és arcukat
ismét az ígéret földje felé irányították. Útjuk most tágas fennsíkon vitt át,
amelyen a hegyekről jövő hűvös, friss szellő söpört végig. Ez kellemes
változást jelentett a kiszáradt völgyön átvezető vándorútjuk után. Élénkebben
és reménykedve haladtak előre. Miután átkeltek Záred patakján, Moáb földjének
keleti határa mellett mentek el. Igen, mert Isten ezt a parancsot adta
Mózesnek: "[...] Ne hadakozzál Moáb ellen, és ne ingereld azt hadra, mert
nem adok az ő földjéből néked semmi örökséget; mert a Lót fiainak adtam azt
örökségül" (5Móz 2:9). Isten ugyanezt az utasítást ismételte meg az
ammoniták felől is Mózesnek, akik szintén Lót leszármazottai voltak.
Tovább
haladtak előre észak felé és Izrael seregei hamarosan elérték az emoreusok
országát. Ez az erős és harcias nép eredetileg Kánaán földjének déli részét
foglalta el. Mivel azonban számuk megszaporodott, átkeltek a Jordánon háborút
indítva a moábiták ellen, és miután legyőzték őket, országuk területének egy részét
birtokukba vették. Itt letelepedve uralkodtak az Arnon és a tőle északra lévő
Jabbok folyó közötti területen. A Jordánhoz vezető út, amelyhez az izraeliták
menni vágytak, közvetlenül ezen a területen vonult át. Ezért Mózes barátságos
üzenetet küldött Szihonhoz, az emoreusok királyához, a fővárosba. Békességes
beszéddel ezt üzente neki: "Hadd menjek át a te földeden! Útról-útra
megyek, nem térek le se jobbra, se balra. Eleséget pénzen adj nékem, hogy
egyem; vizet is pénzen adj nékem, hogy igyam; csak gyalog hadd megyek át"
(5Móz 2:27-28). A válasz azonban határozottan elutasító volt. Sőt az emoreusok
összehívták hadaikat a benyomulók megállítására. Ez a félelmetes hadsereg
rémületbe ejtette az izraelitákat, akik szegényesen voltak felkészülve arra,
hogy megütközzenek a jól felfegyverzett és jól kiképzett hadsereggel. Ami a
hadviselésben való jártasságot és ügyességet illette, ellenségeik ebben is
előnyben voltak. Minden emberi számítás szerint ennek a csatának nagyon gyorsan
Izrael döntő vereségével kellett végződnie.
Mózes
azonban tekintetét a felhőoszlopra függesztette és azzal a gondolattal
bátorította a népet, hogy Isten jelenlétének jele még velük van. Ugyanakkor
arra utasította őket, hogy tegyenek meg mindent, amit emberi erővel meg lehet
tenni és így készüljenek fel a harcra. Ellenségeik égtek a harci vágytól és
biztosak voltak abban, hogy a felkészületlen izraelitákat elsöprik országuk
földjéről. Azonban a minden ország Urától meghatalmazás érkezett Izrael
vezetőjéhez: "Keljetek fel azért, induljatok, menjetek át az Arnon
patakán; lásd: kezedbe adtam Szihont, Hesbonnak királyát; az Emoreust, és annak
földét; kezdj hozzá, foglald el azt, és hadakozzál ő ellene. E napon kezdem
rábocsátani a népekre, hogy féljenek és rettegjenek tőled az egész ég alatt, és
akik híredet hallják, rendüljenek meg és reszkessenek te előtted" (5Móz
2:24-25).
Ezeket a
Kánaán határain élő népeket megkímélte volna az Úr, ha nem helyezkednek szembe
szavával, és nem kísérlik akadályozni Izrael előrenyomulását. Az Úr hosszútűrő,
kegyelmes és irgalmas volt ezekhez a népekhez, annak ellenére, hogy pogányok
voltak. Mikor Isten látomásban megmutatta Ábrahámnak utódai sorsát, hogy Izrael
gyermekei idegenek, jövevények lesznek egy idegen országban négyszáz évig,
akkor ezt az ígéretet adta neki: "Csak a negyedik nemzedék tér meg ide;
mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be (1Móz 15:16). Az emoreusok
bálványimádók voltak, akik gonoszságukkal az életüket már eljátszották. Isten
négyszáz évig mégis megkímélte őket, mert félreérthetetlen bizonyítékát akarta
adni nekik, hogy ő az egyedüli igaz Isten, az ég és a föld Alkotója. Isten
mindazon csodái, amelyekkel Izraelt kihozta Egyiptomból, ismeretesek voltak
előttük. Isten elegendő bizonyítékot adott nekik, amelyből megismerhették volna
az igazságot, elfordulván a bálványimádástól és kicsapongó életmódjuktól. De
elvetették maguktól az Isten által felkínált világosságot, és továbbra is
bálványaikon csüngtek.
Mikor az
Úr másodszor is elvezette a népet Kánaán határáig, hatalma további
bizonyítékával ajándékozta meg az ott letelepedett pogány nemzeteket.
Meglátták, Isten Izraellel volt, mikor győzelmet aratott Arad királya és a
kánaániták felett, és amikor csodálatos módon megmentette azokat, akik
egyébként elpusztultak volna a kígyók marásától. Ámbár az izraelitáknak nem
engedték meg az átkelést Edom földjén és így arra kényszerültek, hogy egy
hosszú és nehéz utat tegyenek meg a Vörös-tenger vidékén, és elmenjenek Edom,
Moáb és Ammon földje mellett, ennek ellenére nem tanúsítottak ellenséges
magatartást egyik néppel szemben sem és kárt sem tettek tulajdonukban. Miután
eljutottak az emoreusok földjének határához, ezt a népet is csak arra kérték,
hogy engedje őket átvonulni országukon. Megígérték nekik, hogy figyelembe
veszik és megtartják mindazokat a szabályokat, amelyeket más népekkel való
érintkezésükben már alkalmaztak. Amikor azonban az emoreusok királya
visszautasította ezt az udvarias kérelmüket és kihívóan harcra gyűjtötte
seregeit, akkor a gonoszság, a bűn pohara betelt és Isten az emoreusok
legyőzését, megsemmisítését határozta el.
Az
izráeliták átkeltek az Arnon patakján és előnyomultak az ellenséges sereg
irányába, megütköztek velük. A csatában Izrael hadseregei győztek. Megszerzett
előnyüket kihasználták és hamarosan birtokukba vették az emoreusok országát. Az
Úr volt az, aki legyőzte népének ellenségeit. Ugyanezt megtette volna már
harmincnyolc évvel előbb is, ha akkor és ott Izrael reá bízta volna magát.
Reménységgel
és bátorsággal megtelve Izrael hadserege buzgón nyomult előre és még mindig
észak felé vándoroltak. Hamarosan elérték azt az országot, amely megpróbálta
bátorságukat és Istenbe vetett hitüket. Előttük terült el a hatalmas és népes
Básán királysága, amely tele volt kőből épült nagy városokkal. Ezekkel a
városokkal Básán a mai napig kivívta magának a világ csodálatát. "[...]
hatvan várost [.,..] magas kőfalakkal, kapukkal és zárokkal, kivévén igen sok
kerítetlen várost" (5Móz 3:4-5). A házak hatalmas fekete kövekből
készültek és olyan elképesztően nagy méretűek voltak, hogy teljesen
bevehetetlennek tűntek bármiféle katonai erő és hadi eszköz számára, amelyeket
abban az időben felvonultathattak ellenük. Ezenkívül az ország tele volt
félelmetes barlangokkal, mély szakadékokkal, magas hegycsúcsokkal és sziklás
erődítményekkel, hágókkal. A föld lakói pedig az óriásokból álló nemzetség
leszármazottai, maguk is csodálatos méretű és erejű emberek voltak, akiktől
kegyetlenségük és erőszakosságuk miatt a körülöttük élő népek rettegtek.
Királyuk, Óg pedig még a saját óriásokból álló népe között is feltűnően óriás
termetű és igen vitéz férfiú volt.
Mai Bibliai szakasz: 2 Krónikák 10
Salamon király halála után a trónt fia,
Roboám örökölte. Roboám királynak három nagyobb „tankönyve” volt a vezetésről,
amit elolvashatott: Saul, Dávid és Salamon lenyűgöző élete. Nyilvánvalóan nem
töltött túl sok időt azzal, hogy tanuljon elődeinek hibáiból és sikereiből.
Ehelyett inkább a saját kortársaira hallgatott. Úgy döntött, hogy még több adót
vet ki, és kemény kézzel fogja vezetni a népet. Uralkodni akart ahelyett, hogy
szolgált volna.
Izrael északi törzsei azonnal elfordultak tőle, pontosan úgy, ahogy Isten előre megmondta. Egyedül Júda és Benjámin törzse maradt.
Jézus téged és engem különleges módon szeretne vezetni. „És aki közületek első akar lenni, mindenkinek szolgája legyen: Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért” (Mk 10:44, 45).
Apaként csak utasítgatnád, vagy szeretettel és segítőkészen vezetnéd a gyermekeidet? Gyülekezeti vezető vagy, és a pozíciódban csakis a jót keresed másokban? És a munkahelyeden hogy cselekszel? A szolgálat és az Istentől jövő megerősítés értéke nagyobb-e számodra, mint a profit és a siker iránti vágy? Ugyanis minden más csak lerombolja a helyedet Isten királyságában. Jézus viszont biztonságban felépítheti a szívünkben. Szolgáld őt ma!
Scott Griswold
51. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 38. és 39.
fejezeteihez (júl. 17-23.).
A 38. és 39.
fejezetben több különböző történetet és leckét találhatunk, amelyekből fontos
tanulságokat szűrhetünk le. Ezek közül egyre fogunk összpontosítani: a
rézkígyóra.
Az út az ígéret földjére nagyon nehéz terepen
keresztül vezetett. Az emberek zúgolódni kezdtek. Isten visszavonta védelmét,
és a sivatag tüzes kígyói jelentek meg. Majdnem mindenki a táborból találkozott
a halál e csúszós formájával. Végső kétségbeesésükben kijózanodtak, és Mózeshez
esedeztek, hogy imádkozzon értük.
Mózes imádkozott, és Istentől azt az
utasítást kapta, hogy készítsenek rézkígyót. Isten megadta a megoldást a
kínoktól sújtott népének. Nekik csak fel kellett tekinteniük a rézkígyóra. Csak
nézzenek oda, és élni fognak.
Azt olvashatjuk a 2Kor 5:21-ben, hogy Jézust,
aki bűnt nem ismert, bűnné TETTE értünk. Vegyük észre, hogy Jézus nem hordozta
a bűneinket, vagy elvette azokat, hanem bűnné lett valójában, azt
megtestesítve. Az őskígyó, Sátán az emberiség első szüleinél úgy érte el, hogy
megtapasztalják a bűn harapását, hogy figyelmen kívül hagyatta velük Isten
rendelkezéseit. Azóta az emberiség meg van mérgezve a bűnnel, éppen úgy, ahogy
akkor volt. Isten azonban gondoskodott a gyógyításunkról: Fiát, Jézus Krisztust
nekünk adta. Ő bűnné lett, vele teljesen azonosulva elvette azt, ami a
halálunkat okozza, mint a kígyó a rúdon. Azzal, hogy Ő rá emeljük
tekintetünket, a bűn mérge az életünkben megkapja az ellenmérget, ami kigyógyít
belőle. Jézus Krisztus a marás elleni szérum. Jézus Isten ajándéka, és minden,
amit kér tőlünk Isten, az, hogy nézzünk rá és éljünk!
Kevin James
PARL Associate
Director
Southern Union
Conference, USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése