2016. július 17., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 17 - VASÁRNAP - 2 Krónikák 5

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák és próféták 38. és 39. fejezeteihez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 38. fejezet 371. nap

38. Vándorlás Edom körül

Izrael táborhelye Kádesnél már csak kis távolságra volt Edom határától. Mózes éppen úgy, mint a nép, nagyon szeretett volna ezen az országon átvezető úton eljutni az ígéret földjére. Isten rendelkezésének megfelelően üzenetet küldtek az edomiták királyához. "[...] Ezt mondja a te atyádfia az Izráel: Te tudod mindazt a nyomorúságot, amely mi rajtunk esett: Hogy a mi atyáink alámentek Egyiptomba, és sok ideig laktunk Egyiptomban, és hogy nyomorgatának minket az egyiptombeliek, és a mi atyáinkat. És kiáltottunk az Úrhoz, és meghallgatta a mi szónkat, és angyalt külde és kihozott minket Egyiptomból; és ímé Kádesben vagyunk a te határodnak végvárosában. Hadd mehessünk át a te földeden! Nem megyünk át sem mezőn, sem szőlőn, és kútvizet sem iszunk; az országúton megyünk, és nem térünk sem jobbra, sem balra, míg általmegyünk a te határodon" (4Móz 20:14-17). Erre az udvarias kérésre fenyegető és elutasító választ adott Edom: "[...] Nem mehetsz át az én földemen, hogy fegyverrel ne menjek ellened!" (4Móz 20:18).

Izrael vezetői meglepődtek ezen az elutasító válaszon. Egy második kérést küldtek a királyhoz és kérésüket ezzel az ígérettel toldották meg: "[...] A járt úton megyünk fel, és ha a te vizedet isszuk, én és az én barmaim, megadom annak az árát. Nincs egyéb szándékom csak hogy gyalog mehessek át" (4Móz 20:19).

"[...] Nem mégy át" - hangzott a válasz. Az edomiták fegyveres seregei máris megszállták a nehezen járható hágókat. Így lehetetlenné vált bármiféle békés előrenyomulás ebben az irányban. Az erőszakhoz folyamodást Mózes megtiltotta a hébereknek. Így az Edom körüli hosszú vándorlást kellett választaniuk.

Ha a nép Istenbe vetette volna bizodalmát megpróbáltatásaik közepette, akkor most a Seregek Ura átvezette volna őket Edomon és olyan félelem telepedett volna az ország lakosaira, hogy ellenséges magatartás helyett jóindulatot tanúsítottak volna Izrael iránt. Az izraeliták azonban nem cselekedtek mindjárt úgy, ahogy Isten mondta nekik. Miközben lázongtak és zúgolódtak Mózes, Áron és Isten ellen, a kedvező alkalmat elszalasztották. Mikor végre hajlandók lettek arra, hogy kérésüket benyújtsák az edomiták királyához, akkor az már megtagadta annak teljesítését. Egyiptom elhagyása óta, Sátán állhatatosan akadályokat és kísértéseket állított útjukba, hogy ne örökölhessék Kánaánt. ők pedig hitetlenségükkel ismételten kitárták az ajtót előtte, s ellenállást szított Isten tervével szemben.

Nagyon fontos, hogy higgyünk Isten szavának, és azonnal engedelmeskedjünk parancsának, addig, amíg Isten angyalai várakoznak, hogy segíthessenek nekünk. A gonosz angyalok is készek viaskodni minden lépésért. Amikor Isten gondviselése azt parancsolja gyermekeinek, hogy menjenek előre; amikor Isten kész arra, hogy nagy dolgokat vigyen véghez övéiért, akkor Sátán arra igyekszik rávenni őket, hogy habozásukkal és késlekedésükkel bosszantsák az Urat. Sátán igyekszik lángra gyújtani a viszály, a civódás lelkületét, felkelteni a zúgolódást, a hitetlenséget és így megfosztja Isten gyermekeit azoktól az áldásoktól, amelyekkel Isten meg akarja ajándékozni őket. Isten szolgáinak a percek embereinek kell lenniük, akik - amilyen gyorsan csak lehet - mindig készen állnak az indulásra és az előrehaladásra, amint az isteni gondviselés megnyitja előttük az utat. Bármiféle késlekedés részükről időt ad Sátánnak vereségük előkészítésére.

Azokban a rendelkezésekben, amelyeket Isten először adott Mózesnek az Edomon való átmenetellel kapcsolatban, az Úr megtiltotta népének, hogy az edomiták tőlük való félelmét előnyükre kihasználják. Mivel Isten hatalma közbelépett népéért, és az edomitákat a félelem Izrael könnyű zsákmányává tette volna, ezért a hébereknek meg volt tiltva a fosztogatás. Isten ezt a parancsot adta nekik: "[...] jóllehet félnek tőletek, mindazáltal igen vigyázzatok! Ne ingereljétek őket, mert nem adok az ő földjükből néktek egy talpalatnyit sem; mert Ézsaúnak adtam a Szeir hegyét örökségül" (5Móz 2:4-5). Az edomiták Ábrahám és Izsák leszármazottai voltak és az ő kedvükért Isten kegyelmességet tanúsított Ézsaú gyermekei iránt. Tulajdonul nekik adta a Szeir hegységet. Nem volt szabad őket mindaddig tulajdonukban zavarni, míg bűneikkel át nem lépték Isten irgalmának határát. A hébereknek ki kellett fosztaniuk és el kellett pusztítaniuk Kánaán lakóit, akiknek gonoszsága már felülmúlt minden mértéket; de az edomiták még kegyelemidő alatt voltak és mint ilyenekkel irgalmasan kellett bánni. Isten gyönyörködik az irgalmasságban és ítéletének meghozatala előtt irgalmát nyilvánvalóvá teszi minden népen és nemzetségen. Mielőtt felszólította volna Izraelt az Úr Kánaán lakóinak megsemmisítésére, arra figyelmeztette őket, hogy Edom népét kíméljék meg.

Mai Bibliai szakasz: 2 Krónikák 5

A templom építése befejeződött, és eljött annak az ideje, hogy Izrael legszentebb kincsét, a frigyládát benne elhelyezzék.

Gondosan elvitték az égőáldozati oltár mellett, át a szentélyen egészen a szentek szentjéig. Minden a mennyei minta alapján készült. Aranyból készült angyalok árnyékolják be a láda helyét, amelyek szimbólumai a megszámlálhatatlan mennyei angyalnak, akik örömmel tartózkodnak Isten jelenlétében.

A ládát a tökéletes négyzetnek pontosan a közepére helyezik. A láda annak a jelképe, hogy Isten a világegyetem kormányának trónján ül. Ez az uralkodás a Tízparancsolatban összefoglalt tökéletes szereteten és igazságon alapszik. Ezért van az, hogy a frigyládában kizárólag a Tízparancsolat kőtábláit helyezték el.

Ahogy a papok kijöttek, csodálatos dicsőítő énekek hangzottak fel. Egy gyönyörű ének összefoglalását a 13. versben találjuk: „ő igen jó és örökkévaló az ő irgalmassága.” Ez az egy egyszerű kifejezés összefoglalja azt az igazságot, amelyre feltétlenül szükségünk van. A tökéletes Isten jelenlétében, akinek a törvénye tökéletes, szükségünk van az Ő tökéletes kegyelmére.

Szent Istenünk bővölködik a megbocsátásban, és mi csatlakozhatunk az angyalokhoz, hogy vég nélkül dicsőítsük Őt, aki szeret bennünket!

Scott Griswold

51. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 38. és 39. fejezeteihez (júl. 17-23.).

A 38. és 39. fejezetben több különböző történetet és leckét találhatunk, amelyekből fontos tanulságokat szűrhetünk le. Ezek közül egyre fogunk összpontosítani: a rézkígyóra.

Az út az ígéret földjére nagyon nehéz terepen keresztül vezetett. Az emberek zúgolódni kezdtek. Isten visszavonta védelmét, és a sivatag tüzes kígyói jelentek meg. Majdnem mindenki a táborból találkozott a halál e csúszós formájával. Végső kétségbeesésükben kijózanodtak, és Mózeshez esedeztek, hogy imádkozzon értük.

Mózes imádkozott, és Istentől azt az utasítást kapta, hogy készítsenek rézkígyót. Isten megadta a megoldást a kínoktól sújtott népének. Nekik csak fel kellett tekinteniük a rézkígyóra. Csak nézzenek oda, és élni fognak.

Azt olvashatjuk a 2Kor 5:21-ben, hogy Jézust, aki bűnt nem ismert, bűnné TETTE értünk. Vegyük észre, hogy Jézus nem hordozta a bűneinket, vagy elvette azokat, hanem bűnné lett valójában, azt megtestesítve. Az őskígyó, Sátán az emberiség első szüleinél úgy érte el, hogy megtapasztalják a bűn harapását, hogy figyelmen kívül hagyatta velük Isten rendelkezéseit. Azóta az emberiség meg van mérgezve a bűnnel, éppen úgy, ahogy akkor volt. Isten azonban gondoskodott a gyógyításunkról: Fiát, Jézus Krisztust nekünk adta. Ő bűnné lett, vele teljesen azonosulva elvette azt, ami a halálunkat okozza, mint a kígyó a rúdon. Azzal, hogy Ő rá emeljük tekintetünket, a bűn mérge az életünkben megkapja az ellenmérget, ami kigyógyít belőle. Jézus Krisztus a marás elleni szérum. Jézus Isten ajándéka, és minden, amit kér tőlünk Isten, az, hogy nézzünk rá és éljünk!

Kevin James
PARL Associate Director
Southern Union Conference, USA

                    Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése