2016. szeptember 4., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 4 - VASÁRNAP - Nehémiás 8

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák és próféták 51. és 52. fejezeteihez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 51. fejezet 420. nap

51. Isten gondja a szegényekre

Az istentiszteleti összejövetelek előmozdítása, valamint a szegényekről való gondoskodás céljából minden jövedelemből egy második tizedre is szükség volt. Az első tizedről az Úr kijelentette: "[...] a Lévi fiainak örökségül adtam minden tizedet Izráelben" (4Móz 18:21). A másodikról azonban így rendelkezett: "És egyed az Úrnak, a te Istenednek színe előtt azon a helyen, amelyet kiválaszt, hogy ott lakozzék az ő neve, gabonádnak, mustodnak, olajodnak tizedét, a te barmaidnak és juhaidnak első fajzását: hogy tanuljad félni az Urat, a te Istenedet minden időben" (5Móz 14:23; 16:11-14). Ezt a tizedet vagy pénzbeni megfelelőjét két éven át arra a helyre kellett vinni, ahol a szentély állt. A hálaáldozatnak Isten részére való bemutatása, valamint a meghatározott résznek a pap számára történő felajánlása után a megmaradt részt az áldozatot hozónak megvendégelésre kellett felhasználnia, amelyen részt vehettek a léviták, a jövevények, az árvák és az özvegyek. Így gondoskodtak a hálaáldozatokról és a megvendégelésekről az évenkénti ünnepeken, ezáltal a népet bevonták a papok és a léviták társaságába, hogy Isten szolgálatában oktatást és bátorítást nyerjenek.

Minden harmadik évben azonban otthon kellett a második tizedet a léviták és a szegények vendéglátására fordítani, amint Mózes megparancsolta. "[...] hogy egyenek a te kapuid között, és jóllakjanak" (5Móz 26:12). Ez a tized a jótékonyság és a vendégszeretet gyakorlásának alapját képezte.

A szegényekről további gondoskodás is történt. Isten igényeinek elismerésén kívül a Mózes által adott törvényeket semmi sem jellemzi jobban, mint a szegények iránti bőkezű, gyöngéd és vendégszerető lelkület. Bár Isten mérhetetlen áldásokat ígért népének, az mégsem volt szándéka, hogy a szegénység ismeretlen legyen közöttük. Kijelentette: szegények mindenkor lesznek az országban. Mindig lesznek népe között olyanok, akik együttérzésüket, gyengédségüket és jóakaratukat igénybe vennék. Akkor éppúgy, mint manapság, voltak, akiket szerencsétlenség, betegség ért és elveszítették tulajdonukat; mégis mindaddig, amíg követték az Isten által adott utasításokat, nem volt közöttük koldus, sem olyan, aki táplálékban hiányt szenvedett.

Isten törvénye a föld terméséből biztosított egy részt a szegényeknek. Ha valaki éhes volt, joga volt felebarátjának földjére, gyümölcsöskertjébe vagy szőlőjébe menni és a gabonából vagy gyümölcsből enni. Ezzel az engedéllyel téptek a kalászból a tanítványok is, amint szombatnapon áthaladtak a búzamezőn.

A termőföldek és gyümölcsöskertek utószedése (böngészése, tarlózása) egészen a szegényeket illette. "Mikor learatod aratni valódat a te meződön, és kévét felejtesz a mezőn ne térj vissza annak felvételére [...] Ha olajfád termését lerázod, ne szedd le, ami még utánad marad [...] Ha szőlődet megszeded, ne mezgéreld le; a jövevényé, árváé és az özvegyé legyen az. És emlékezzél vissza, hogy szolga voltál Egyiptom földén" (5Móz 24:19-22; 3Móz 19:9-10).

Hétévenként pedig különös módon intézkedtek a szegényekről. A szombatév - ahogy ezt nevezték - az aratás befejeztével kezdődött. A betakarítást követő vetési időben a nép nem vethetett, tavasszal nem művelhette szőlőjét és nem számolhatott sem aratással, sem szürettel. Abból, amit a föld termett, mindenki szabadon ehetett amíg friss volt, de tárházaikban semmit sem helyezhettek el. Annak az évnek termése az árváké, az özvegyeké, a jövevényeké és a mezei vadaké kellett legyen (2Móz 23:10-11; 3Móz 25:5).

De ha a föld általában csak annyit termett, hogy kielégítse a nép igényeit, hogyan éltek meg ez alatt az év alatt, amikor semmi termést nem takaríthattak be? Erről Isten ígérete jó előre gondoskodott. "Én rátok bocsátom majd az én áldásomat a hatodik esztendőben" - mondta - "hogy három esztendőre való termés teremjen. És mikor a nyolcadik esztendőre vettek, akkor is az ó termésből esztek egészen a kilencedik esztendeig; mindaddig ó gabonát esztek, míg ennek termése be nem jön" (3Móz 25:21-22).

A szombatév megtartása a föld és a nép javát szolgálta. A föld egy évi pihenés után a következő évben bővebben termett. A népet tehermentesítették a nehéz mezei munkától; és míg a munka különböző ágait ez idő alatt végezhették, több szabad idejük volt testi erejük megújítására. Több idejük volt az elmélkedésre és imádkozásra, az Úr tanításainak megismerésére és házanépük oktatására.

Mai Bibliai szakasz: Nehémiás 8

Nehémiás feljegyzi, hogyan gyűlt össze a nép a hetedik hónapban, és kérte meg Ezsdrás papot arra, hogy olvasson fel nekik Isten Igéjéből, amit ő meg is tett. Kora reggeltől délig olvasott. Azután dicsőítette az Urat, a hatalmas Istent, és az egész nép így válaszolt: „Ámen! Ámen!”

A reformációt és megújulást mindig Isten Igéjének tanulmányozása előzi meg. Mindig! Az emberek szíve akkor rendül meg, és akkor vágyakoznak szívük és lelkük átalakulása után, amikor az írott Igéből meghallják és megértik Isten akaratát. Ha Isten Igéjét gyakrabban olvasnák és tanítanák az embereknek, akkor olyan reformáció és megújulás következne be, amit sosem látott még a világ. Azért látunk olyan kevés esetben valódi reformációt és megújulást, mert Isten szavát elhanyagolják.

Amikor a nép Isten szavát olvasva új felfedezésekre jut, Isten dicsősége feltárul előttük. Így történt ez akkor is Isten gyermekei életében: miközben az Igét hallgatták, újra felfedezték a hetedik hónap ünnepeinek jelentőségét.

Az emberek sírtak. Gyászoltak és keseregtek. Amikor az emberek nyitott szívvel hallgatják Isten szavát, bánkódni kezdenek azon, hogy eltértek az Úr akaratától, és a Szentlélek vágyat ébreszt szívükben az igaz és nemes dolgok iránt. Ennek eredményeképp pedig visszafordulnak Istenhez, és akaratát cselekszik. Isten pedig túláradó örömet teremt szívükben.

Ábrahámnak Istene, mennyei Atyánk, segíts, hogy Igédet olvasva megtapasztaljuk a lelki ébredést!

Pardon Mwanza

58. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 51. és 52. fejezeteihez (szept. 4-10).

Olyan korban élünk, ahol az egyre növekvő szakadék azok közt, akiknek van, és akiknek nincs, előtérbe van helyezve. Áldás tehát Isten módszeréről olvasni, amellyel féken tartotta a túlzott jólétet és szegénységet. Bárcsak ma is alkalmazhatnánk ezt! Minden harmadik, hetedik és ötvenedik évben az emberi tökéletlenség miatt meglévő egyenlőtlenségek vissza lettek állítva. A szántóföldeket és a szőlőskerteket teremni hagyták, anélkül, hogy begyűjtötték volna a termést, azon év előtt, amikor Isten megígérte, hogy annyival több lesz nekik, hogy elég lesz Izráel gyermekei számára, hogy két évig megéljenek, úgy hogy nem tettek semmit. Minden 50. évben a szabadságév kezdetét jelölte az engesztelés napja. A földeket visszaadták azoknak, akik elvesztették őket a nehéz időknek köszönhetően. Megnyomták a gazdasági visszaállítás gombját, és a szélsőséges szegénység és szélsőséges jólét el lett törölve. Azt tanította ez Isten népének, hogy ez a világ nem az övék, és a föld nem a végső otthona Isten népének. Jószándékúan kell viselkednünk azokkal, akiknek nálunk sokkal kevesebbe van, és a vagyont, amit felhalmozunk, Isten céljának támogatására kell szenteljük. A szegények felé való könyörületes törődésen keresztül válunk igazán gazdaggá.

Míg bizonyos éveket a szegényeknek szentelt különleges figyelem különböztette meg a többitől, az évenkénti ünnepek minden évben Istenre és az ő megváltási művére irányították a figyelmet. Az ünnepség legalább két dolgot tett: 1. Megőrizte Isten népét attól, hogy pogány ünnepségekbe keveredjenek, és őrizte hűségüket az igaz Istenhez. 2. Emlékeztetőül szolgált, hogy a megváltás ajándékának társadalmi dimenziója is van, nem csak egy egyéni élmény.

Kevin James
PARL társigazgató
 Southern Union Conference, USA                   

Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése