Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák
és próféták 56. és 57. fejezeteihez
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 56. fejezet 441. nap
56.
Éli és fiai
Pap és
bíró volt Éli Izraelben. A legfőbb és legfelelősségteljesebb tisztségeket
töltötte be Isten népe között. Istentől a papság szent feladataira választott,
az ország legmagasabb bírói tisztségére beiktatott embert példaképnek
tekintették és így nagy befolyást gyakorolt Izrael törzseire. Ennek ellenére,
hogy elhívatott az egész nemzet vezetésére, saját házanépét nem tudta
kormányozni. Éli engedékeny apa volt. Mivel szerette a békét és a kényelmet,
atyai tekintélyét nem érvényesítette, hogy gyermekei gonosz hajlamait és
szenvedélyeit megbüntesse. Ahelyett, hogy őket megdorgálta vagy
rendreutasította volna, engedett akaratuknak és hagyta őket saját útaikon
járni. Nem tekintette fiainak nevelését egyik legfontosabb feladatának. Mint
Izrael papja és bírája nem hagyatott sötétségben az Istentől gondjaira bízott
gyermekek fékentartásának kötelességét illetően. Éli azonban visszariadt ettől
a kötelességtől, mert akkor fiai akaratát keresztezi, és büntetni, nemet
mondani kellett volna. A folyamatot követő borzalmas következmények mérlegelése
nélkül megengedte fiainak amit csak kívántak és ezzel megvetette az Isten
szolgálatára és az élet kötelességeire való felkészítés munkáját.
Isten
azt mondta Ábrahámról: "Tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az
ő házanépének őutána, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt
tévén" (1Móz 18:19). De Éli megengedte gyermekeinek, hogy őt ellenőrizzék.
Az apa gyermekei alárendeltje lett. Az áthágás átka nyilvánvaló volt fiai
magatartását jellemző romlottságban és gonoszságban. Isten jellemének és
törvényének szentségét nem méltányolták megfelelően. Isten szolgálata szerintük
közönséges dolog volt. Már gyermekségüktől fogva hozzászoktak a szentély körüli
szolgálathoz, de ahelyett, hogy tisztelettudóak lettek volna, annak szentsége
és jelentősége iránti érzést elvetették. Az apa a vele szembeni tiszteletük
hiányát nem büntette, a szentély ünnepélyes szolgálata iránti
tiszteletlenségüket nem akadályozta meg; és mikor elérték a férfikort, beteltek
a kételkedés és lázadás halálos gyümölcseivel.
Bár
teljesen méltatlanok voltak a szolgálatra, mégis mint papokat a szentélybe
helyezték őket az Isten előtti szolgálatra. Az Úr az áldozatok bemutatásának
módjára nézve a legsajátosabb utasításokat adta, de e gonosz emberek a
tekintély semmibevevését még az Isten szolgálatába is bevitték és az áldozati
törvényeket - melyeket a legünnepélyesebb módon kellett végrehajtani - nem
vették figyelembe. Az Úr Jézus halálát jelképező áldozatok célja az volt, hogy
a nép szívében megőrizzék az eljövendő Megváltóban való hitet; ezért igen
fontos volt az utasítások pontos betartsa. A hálaáldozat az Isten iránti hála
megkülönböztetett kifejezése volt. Ebben az áldozatban csak a kövérét kellett
elégetni az oltáron; míg egy bizonyos, megjelölt rész a papot illette, de a nagyobb
részt vissza kellett adni az áldozat bemutatójának, hogy azt barátaival az
áldozati ünnepségen megegye. Így kellett minden szívet hálával és hittel a
világ bűneit elvevő nagy áldozatra irányítani.
Éli fiai
ahelyett, hogy tudatában lettek volna a jelképes szolgálat ünnepélyességének,
csak arra gondoltak, hogyan tehetik azt saját kívánságuk eszközévé. Az őket
illető hálaáldozat részével nem elégedtek meg, hanem további részt követeltek;
s az évenkénti ünnepek alkalmával bemutatott eme áldozatok nagy számát
tekintve, ez alkalom volt a nép rovására történő meggazdagodásra. De nemcsak
többet kívántak a jogos résznél, hanem nem várták ki, hogy a kövérje Istennek
való áldozatként elégjen. Ragaszkodtak ahhoz, hogy bármely nekik tetsző részt
kivehessék, és ha azt valaki visszautasította, megfenyegették, hogy erőszakkal
veszik el azt.
A papok
e gonoszsága megfosztotta a szolgálatot annak szentségétől és ünnepélyes
jelentőségétől, s így az emberek megutálták az Úrnak áldozatát. A nagy jelképes
áldozatot, amelyre előre kellett volna tekinteniük, többé nem ismerték el.
"Igen nagy volt azért az ifjaknak bűne az Úr előtt" (1Sám 2:17). E
hűtlen papok áthágták Isten törvényét. Szent hivatásukat gonosz, lealacsonyító
cselekedetekkel gyalázták meg, és jelenlétükkel tovább folytatták Isten
sátorának megfertőzését. A nép közül sokan méltatlankodtak Hofni és Fineás
romlott magatartásuk miatt és nem mentek fel az imádkozás helyére. Így az Isten
által elrendelt tiszteletet megvetették és elhanyagolták, mert az gonosz
emberek bűnével társult; míg azoknak, akiknek szíve a bűnre hajlott,
megerősödtek bűneikben. Az istentelenség, a kicsapongó élet és a bálványimádás
ijesztő méreteket öltött.
Éli
nagyot hibázott, amikor megengedte fiainak a szent tisztségben való
szolgálatot. Azáltal, hogy mentegette tetteiket, elvakult lett bűneikkel
szemben, végül elérték azt a határt, ahol fiai gonoszsága felett többé már nem
lehetett szemet hunyni. A nép erőszakos tetteik miatt panaszkodott, és a főpap
igen szomorkodott és aggódott. Nem mert tovább hallgatni. Ám fiai mindig csak
önmagukra gondoltak, most sem törődtek senkivel. Látták atyjuk gyötrődését, de
kemény szívüket ez nem érintette. Szelíd intéseit meghallgatták, de semmi
hatással nem volt rájuk, nem változtatták meg gonosz magatartásukat, noha
figyelmeztette őket bűnük következményeire. Ha Éli jogszerűen járt volna el
gonosz fiaival, a papi tisztségtől fel kellett volna mentenie őket és halállal
kellett volna büntetnie. De attól félve, hogy így rájuk nyíltan szégyent és
megvetést hoz, megtartotta őket a legszentebb bizalmi állásban. Még mindig
hagyta, hogy romlottságukat Isten szent szolgálatával vegyítsék és az igazságra
szégyent hozzanak, mely éveken át helyrehozhatatlan volt. De amikor Izrael
bírája elhanyagolta munkáját, Isten kezébe vette ügyét.
"És
eljöve Istennek embere Élihez, és monda néki: Így szól az Úr: Nem jelentettem-é
ki magamat atyád házának, midőn Egyiptomban a Fáraó házában valának? Én
kiválasztám őt papnak Izráel minden nemzetségei közül magamnak, hogy áldozzon
az én oltáromon; hogy füstölőszert füstölögtessen, hogy az efódot előttem
viselje; és atyád házára bíztam Izrael fiainak minden tüzes áldozatait. Miért
tapossátok meg az én véresáldozatomat és ételáldozatomat, melyet rendeltem e hajlékban?
És te többre becsülöd fiaidat, mint engem, hogy magatokat hizlaljátok az én
népem Izráel minden áldozatának elejével. Azért így szól az Úr, Izráelnek
Istene, jóllehet megmondottam, hogy a te házad és atyádnak háza mindörökké én
előttem jár; de most, azt mondja az Úr, távol legyen tőlem, mert akik engem
tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek, akik azonban engem megutálnak,
megutáltatnak [...] Támasztok azonban magamnak hűséges papot, ki kedvem és
akaratom szerint cselekszik; és építek néki állandó házat, és az én felkentem
előtt fog járni mindenkor" (1Sám 2:27-30.35).
Mai Bibliai szakasz: Jób 6
Jób válaszol barátainak, és igazságos
megítélésre vágyik. Azt szeretné, ha az örömei és a negatív hatások, amik
érték, ugyanolyan mérce alá esnének, csak az egyik az egyik oldalon a másik a
másikon. Jób azt mondja, mivel hiányzik életének (jó és rossz cselekedeteinek)
„megfelelő” megítélése, bánata súlyosabb, mint a tenger homokja. Ezért van Jób
harcias hangulatban, és látja úgy, hogy Isten nyilai sújtják őt (3-4 vers).
Jób megkérdezi vajon az ökör vagy a szamár,
akiről gondot viselnek, bőghet-e élelemért? Megeszi-e valaki az ízetlen ételt
sótlanul? Jób annyira rossz helyzetben van, hogy mint a hajléktalanok szinte
kész lenne élő dolgokat vagy akár disznót is enni, de mégis viszolyog még az
érintésétől is (6-7. vers).
Biztos benne, hogy Isten segíteni tud rajta.
Jól ismerte Isten Igéjét, és a mindennapjaiban alkalmazta. Lát még jobb
napokat? Magában kell keresnie szenvedései okát? (11-13. vers) Barátaitól sem
számíthat kedvességre, még ha a barát rég elvesztette is a Mindenható iránti
tiszteletét? Jób atyjafiai hűtlenek voltak, és mint a patak elszivárogtak (15. vers).
Olyanok akár a havas meder, ami olvadáskor eltűnik. Az utazók eligazítást
várnak tőle, de már nincs ott (17-19. vers). Látják a borzalmat, és félnek (21.
vers).
Jób sosem kért barátaitól anyagiakat vagy
segítséget, sem ellenség sem bármilyen hatalom ellen (22-23. vers). De most
arra kéri őket, mondják meg, hol hibázott. Ők úgy gondolták, a szavaik a
szükséges feddést képviselik egy vétkes barát felé, és Jób szavai egy olyan
valakinek a tipikus válaszreakcióját mutatják, aki gonoszsága miatt szenved. A
barátoknak nem volt túl jó a fellépése. Mosollyal az arcukon kikészítenek egy
barátot, és élvezik, ahogy teljesen megalázkodik.
De Jób szeretné, ha visszajönnének, és rá
figyelnének. Nem fog a szemükbe hazudni. Mivel nincs benne álnokság, felismeri
a ravasz tanácsokat. Annak ellenére, hogy jó anyagi helyzetben volt, Jób
határozottan törekedett megfelelő életstílust kialakítani, és megtartotta
tisztánlátását, hogy különbséget tudjon tenni jó és rossz között, az élet
minden területén.
Drága
Urunk, add, hogy életünkben az ítélőképesség a helyén legyen, hogy keressük az
igazságosságot, és a jó cselekedeteket, ahogyan Jób tette! Ismerve sátán
kilétét, tudjuk, hogy biztonságban vagyunk, mert az életünk teljesen a Te
kezedben van. Ámen.
Koot van Wyk
61. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 56. és 57.
fejezeteihez (szept. 25- okt. 1).
Éli sajnos Izráel
népét eredményesebben vezette, mint ahogyan a gyermekeit nevelte. Hofninak és
Fineásnak lehetőségük volt koruk legjobb oktatási intézményében tanulni. Ennek
ellenére a két fiatalember nem csak hogy nem követte apja lábnyomát, hanem a
pozíciójukat saját önző érdekeik szolgálatába állították. Éli annyira el volt
foglalva azzal, hogy Istent és Izráel népét szolgálja, hogy kudarcot vallott
abban, hogy fiait nevelje. A hatékony nevelés többet foglal magába, mint jó példát
állítani a munkaerkölcs területén és lehetőséget biztosítani a legjobb
oktatásban való részvételre. A nevelés magába foglalja a szeretetet, a gondoskodást
és a fegyelmezést.
Még a hatalmas vezetőknek és erős
hadseregeknek is szükségük van Isten vezetésére. Izráel úgy döntött, hogy
csatába megy a filiszteusokkal, anélkül, hogy megkérték volna Istent, hogy
mutassa meg, hogy ez a helyes cselekedet, amit tenniük kell. Következményként 4
000 izraelita meghalt a csatában. Ezt követően elvitték a frigyládát a
szentélyből, és magukkal vitték a csatába. Nem csak hogy 30 000 férfit
vesztettek, de a frigyládát, amit sose lett volna szabad elmozdítani a szentek
szentjéből, a filiszteusok hadi zsákmányként megszerezték.
A filiszteus pap a frigyládát Dágon
templomában helyezte el. A következő reggelen a pap Dágon szobrát leesve
találta, arccal a föld felé fordulva. Gondosan visszatette a bálványt álló
helyzetbe a rendes helyére, majd elment egyéb feladatait végezni. A következő
reggelen a pap Dágont ismét a földön találta, ezúttal darabokra törve.
Semmilyen hamis isten nem állhat meg az igaz Isten mellett.
Donna Arnold
a Spencerville Hetednapi
Adventista gyülekezet presbitere
Maryland, USA
Fordította: Gősi
Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése