2016. szeptember 25., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 25 - VASÁRNAP - Jób 6

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák és próféták 56. és 57. fejezeteihez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 56. fejezet 441. nap

56. Éli és fiai

Pap és bíró volt Éli Izraelben. A legfőbb és legfelelősségteljesebb tisztségeket töltötte be Isten népe között. Istentől a papság szent feladataira választott, az ország legmagasabb bírói tisztségére beiktatott embert példaképnek tekintették és így nagy befolyást gyakorolt Izrael törzseire. Ennek ellenére, hogy elhívatott az egész nemzet vezetésére, saját házanépét nem tudta kormányozni. Éli engedékeny apa volt. Mivel szerette a békét és a kényelmet, atyai tekintélyét nem érvényesítette, hogy gyermekei gonosz hajlamait és szenvedélyeit megbüntesse. Ahelyett, hogy őket megdorgálta vagy rendreutasította volna, engedett akaratuknak és hagyta őket saját útaikon járni. Nem tekintette fiainak nevelését egyik legfontosabb feladatának. Mint Izrael papja és bírája nem hagyatott sötétségben az Istentől gondjaira bízott gyermekek fékentartásának kötelességét illetően. Éli azonban visszariadt ettől a kötelességtől, mert akkor fiai akaratát keresztezi, és büntetni, nemet mondani kellett volna. A folyamatot követő borzalmas következmények mérlegelése nélkül megengedte fiainak amit csak kívántak és ezzel megvetette az Isten szolgálatára és az élet kötelességeire való felkészítés munkáját.

Isten azt mondta Ábrahámról: "Tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének őutána, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén" (1Móz 18:19). De Éli megengedte gyermekeinek, hogy őt ellenőrizzék. Az apa gyermekei alárendeltje lett. Az áthágás átka nyilvánvaló volt fiai magatartását jellemző romlottságban és gonoszságban. Isten jellemének és törvényének szentségét nem méltányolták megfelelően. Isten szolgálata szerintük közönséges dolog volt. Már gyermekségüktől fogva hozzászoktak a szentély körüli szolgálathoz, de ahelyett, hogy tisztelettudóak lettek volna, annak szentsége és jelentősége iránti érzést elvetették. Az apa a vele szembeni tiszteletük hiányát nem büntette, a szentély ünnepélyes szolgálata iránti tiszteletlenségüket nem akadályozta meg; és mikor elérték a férfikort, beteltek a kételkedés és lázadás halálos gyümölcseivel.

Bár teljesen méltatlanok voltak a szolgálatra, mégis mint papokat a szentélybe helyezték őket az Isten előtti szolgálatra. Az Úr az áldozatok bemutatásának módjára nézve a legsajátosabb utasításokat adta, de e gonosz emberek a tekintély semmibevevését még az Isten szolgálatába is bevitték és az áldozati törvényeket - melyeket a legünnepélyesebb módon kellett végrehajtani - nem vették figyelembe. Az Úr Jézus halálát jelképező áldozatok célja az volt, hogy a nép szívében megőrizzék az eljövendő Megváltóban való hitet; ezért igen fontos volt az utasítások pontos betartsa. A hálaáldozat az Isten iránti hála megkülönböztetett kifejezése volt. Ebben az áldozatban csak a kövérét kellett elégetni az oltáron; míg egy bizonyos, megjelölt rész a papot illette, de a nagyobb részt vissza kellett adni az áldozat bemutatójának, hogy azt barátaival az áldozati ünnepségen megegye. Így kellett minden szívet hálával és hittel a világ bűneit elvevő nagy áldozatra irányítani.

Éli fiai ahelyett, hogy tudatában lettek volna a jelképes szolgálat ünnepélyességének, csak arra gondoltak, hogyan tehetik azt saját kívánságuk eszközévé. Az őket illető hálaáldozat részével nem elégedtek meg, hanem további részt követeltek; s az évenkénti ünnepek alkalmával bemutatott eme áldozatok nagy számát tekintve, ez alkalom volt a nép rovására történő meggazdagodásra. De nemcsak többet kívántak a jogos résznél, hanem nem várták ki, hogy a kövérje Istennek való áldozatként elégjen. Ragaszkodtak ahhoz, hogy bármely nekik tetsző részt kivehessék, és ha azt valaki visszautasította, megfenyegették, hogy erőszakkal veszik el azt.

A papok e gonoszsága megfosztotta a szolgálatot annak szentségétől és ünnepélyes jelentőségétől, s így az emberek megutálták az Úrnak áldozatát. A nagy jelképes áldozatot, amelyre előre kellett volna tekinteniük, többé nem ismerték el. "Igen nagy volt azért az ifjaknak bűne az Úr előtt" (1Sám 2:17). E hűtlen papok áthágták Isten törvényét. Szent hivatásukat gonosz, lealacsonyító cselekedetekkel gyalázták meg, és jelenlétükkel tovább folytatták Isten sátorának megfertőzését. A nép közül sokan méltatlankodtak Hofni és Fineás romlott magatartásuk miatt és nem mentek fel az imádkozás helyére. Így az Isten által elrendelt tiszteletet megvetették és elhanyagolták, mert az gonosz emberek bűnével társult; míg azoknak, akiknek szíve a bűnre hajlott, megerősödtek bűneikben. Az istentelenség, a kicsapongó élet és a bálványimádás ijesztő méreteket öltött.

Éli nagyot hibázott, amikor megengedte fiainak a szent tisztségben való szolgálatot. Azáltal, hogy mentegette tetteiket, elvakult lett bűneikkel szemben, végül elérték azt a határt, ahol fiai gonoszsága felett többé már nem lehetett szemet hunyni. A nép erőszakos tetteik miatt panaszkodott, és a főpap igen szomorkodott és aggódott. Nem mert tovább hallgatni. Ám fiai mindig csak önmagukra gondoltak, most sem törődtek senkivel. Látták atyjuk gyötrődését, de kemény szívüket ez nem érintette. Szelíd intéseit meghallgatták, de semmi hatással nem volt rájuk, nem változtatták meg gonosz magatartásukat, noha figyelmeztette őket bűnük következményeire. Ha Éli jogszerűen járt volna el gonosz fiaival, a papi tisztségtől fel kellett volna mentenie őket és halállal kellett volna büntetnie. De attól félve, hogy így rájuk nyíltan szégyent és megvetést hoz, megtartotta őket a legszentebb bizalmi állásban. Még mindig hagyta, hogy romlottságukat Isten szent szolgálatával vegyítsék és az igazságra szégyent hozzanak, mely éveken át helyrehozhatatlan volt. De amikor Izrael bírája elhanyagolta munkáját, Isten kezébe vette ügyét.

"És eljöve Istennek embere Élihez, és monda néki: Így szól az Úr: Nem jelentettem-é ki magamat atyád házának, midőn Egyiptomban a Fáraó házában valának? Én kiválasztám őt papnak Izráel minden nemzetségei közül magamnak, hogy áldozzon az én oltáromon; hogy füstölőszert füstölögtessen, hogy az efódot előttem viselje; és atyád házára bíztam Izrael fiainak minden tüzes áldozatait. Miért tapossátok meg az én véresáldozatomat és ételáldozatomat, melyet rendeltem e hajlékban? És te többre becsülöd fiaidat, mint engem, hogy magatokat hizlaljátok az én népem Izráel minden áldozatának elejével. Azért így szól az Úr, Izráelnek Istene, jóllehet megmondottam, hogy a te házad és atyádnak háza mindörökké én előttem jár; de most, azt mondja az Úr, távol legyen tőlem, mert akik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek, akik azonban engem megutálnak, megutáltatnak [...] Támasztok azonban magamnak hűséges papot, ki kedvem és akaratom szerint cselekszik; és építek néki állandó házat, és az én felkentem előtt fog járni mindenkor" (1Sám 2:27-30.35).

Mai Bibliai szakasz: Jób 6

Jób válaszol barátainak, és igazságos megítélésre vágyik. Azt szeretné, ha az örömei és a negatív hatások, amik érték, ugyanolyan mérce alá esnének, csak az egyik az egyik oldalon a másik a másikon. Jób azt mondja, mivel hiányzik életének (jó és rossz cselekedeteinek) „megfelelő” megítélése, bánata súlyosabb, mint a tenger homokja. Ezért van Jób harcias hangulatban, és látja úgy, hogy Isten nyilai sújtják őt (3-4 vers).

Jób megkérdezi vajon az ökör vagy a szamár, akiről gondot viselnek, bőghet-e élelemért? Megeszi-e valaki az ízetlen ételt sótlanul? Jób annyira rossz helyzetben van, hogy mint a hajléktalanok szinte kész lenne élő dolgokat vagy akár disznót is enni, de mégis viszolyog még az érintésétől is (6-7. vers).

Biztos benne, hogy Isten segíteni tud rajta. Jól ismerte Isten Igéjét, és a mindennapjaiban alkalmazta. Lát még jobb napokat? Magában kell keresnie szenvedései okát? (11-13. vers) Barátaitól sem számíthat kedvességre, még ha a barát rég elvesztette is a Mindenható iránti tiszteletét? Jób atyjafiai hűtlenek voltak, és mint a patak elszivárogtak (15. vers). Olyanok akár a havas meder, ami olvadáskor eltűnik. Az utazók eligazítást várnak tőle, de már nincs ott (17-19. vers). Látják a borzalmat, és félnek (21. vers).

Jób sosem kért barátaitól anyagiakat vagy segítséget, sem ellenség sem bármilyen hatalom ellen (22-23. vers). De most arra kéri őket, mondják meg, hol hibázott. Ők úgy gondolták, a szavaik a szükséges feddést képviselik egy vétkes barát felé, és Jób szavai egy olyan valakinek a tipikus válaszreakcióját mutatják, aki gonoszsága miatt szenved. A barátoknak nem volt túl jó a fellépése. Mosollyal az arcukon kikészítenek egy barátot, és élvezik, ahogy teljesen megalázkodik.

De Jób szeretné, ha visszajönnének, és rá figyelnének. Nem fog a szemükbe hazudni. Mivel nincs benne álnokság, felismeri a ravasz tanácsokat. Annak ellenére, hogy jó anyagi helyzetben volt, Jób határozottan törekedett megfelelő életstílust kialakítani, és megtartotta tisztánlátását, hogy különbséget tudjon tenni jó és rossz között, az élet minden területén.

Drága Urunk, add, hogy életünkben az ítélőképesség a helyén legyen, hogy keressük az igazságosságot, és a jó cselekedeteket, ahogyan Jób tette! Ismerve sátán kilétét, tudjuk, hogy biztonságban vagyunk, mert az életünk teljesen a Te kezedben van. Ámen.

Koot van Wyk

61. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 56. és 57. fejezeteihez (szept. 25- okt. 1).

Éli sajnos Izráel népét eredményesebben vezette, mint ahogyan a gyermekeit nevelte. Hofninak és Fineásnak lehetőségük volt koruk legjobb oktatási intézményében tanulni. Ennek ellenére a két fiatalember nem csak hogy nem követte apja lábnyomát, hanem a pozíciójukat saját önző érdekeik szolgálatába állították. Éli annyira el volt foglalva azzal, hogy Istent és Izráel népét szolgálja, hogy kudarcot vallott abban, hogy fiait nevelje. A hatékony nevelés többet foglal magába, mint jó példát állítani a munkaerkölcs területén és lehetőséget biztosítani a legjobb oktatásban való részvételre. A nevelés magába foglalja a szeretetet, a gondoskodást és a fegyelmezést.

Még a hatalmas vezetőknek és erős hadseregeknek is szükségük van Isten vezetésére. Izráel úgy döntött, hogy csatába megy a filiszteusokkal, anélkül, hogy megkérték volna Istent, hogy mutassa meg, hogy ez a helyes cselekedet, amit tenniük kell. Következményként 4 000 izraelita meghalt a csatában. Ezt követően elvitték a frigyládát a szentélyből, és magukkal vitték a csatába. Nem csak hogy 30 000 férfit vesztettek, de a frigyládát, amit sose lett volna szabad elmozdítani a szentek szentjéből, a filiszteusok hadi zsákmányként megszerezték.

A filiszteus pap a frigyládát Dágon templomában helyezte el. A következő reggelen a pap Dágon szobrát leesve találta, arccal a föld felé fordulva. Gondosan visszatette a bálványt álló helyzetbe a rendes helyére, majd elment egyéb feladatait végezni. A következő reggelen a pap Dágont ismét a földön találta, ezúttal darabokra törve. Semmilyen hamis isten nem állhat meg az igaz Isten mellett.

Donna Arnold
a Spencerville Hetednapi Adventista gyülekezet presbitere
Maryland, USA

Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése