2016. szeptember 13., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 13 - KEDD - Eszter 4

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 53. fejezet 429. nap

Gedeon atyja, aki részt vett földiei hitehagyásában, Ofrában, ahol lakott, nagy oltárt emelt Baálnak, amit a helység lakói imádtak. Gedeon azt a parancsot kapta, hogy rontsa le ezt az oltárt, és Jahvénak emeljen oltárt azon a sziklán, amelyen áldozatát a tűz megemésztette, és ott mutasson be áldozatot az Úrnak. Az Istennek hozott áldozat bemutatása a papokra volt bízva, és a Silóban levő oltárra szorítkozott; de Néki - aki a szertartási szolgálatokat elrendelte és akire minden áldozat mutatott - hatalma volt, hogy megváltoztassa előírásait. Izrael szabadulását meg kellett előzze a Baál imádata elleni ünnepélyes tiltakozás. Gedeonnak pedig hadat kellett üzennie a bálványozásnak, mielőtt népe ellensége ellen hadba száll.

Gedeon az isteni utasításnak hűségesen eleget tett. Mivel tudta, hogy ellenállnának, ha nyíltan cselekszik, ezért munkáját titokban hajtotta végre: szolgáinak segítségével az egészet egy éjszaka végezte el. Az ofraiak haragja nagy volt, amikor másnap reggel eljöttek, hogy hódoljanak Baálnak. Meg is ölték volna Gedeont, ha Joás, akinek az angyal látogatásáról tudomása volt, meg nem védi fiát. "[...] Baálért pereltek ti?" - kérdezte Joás - "Avagy ti oltalmazzátok-é őt? Valaki perel őérette, ölettessék meg reggelig. Ha isten ő, hát pereljen ő maga, hogy oltára lerontatott!" (Bír 6:31). Ha Baál saját oltárát nem képes megvédeni, mi módon lehet rábízni imádói megvédését?

Gedeon elleni minden erőszakos gondolat elszállt; és amikor a háború kürtjét megfúvatta, az ofrai emberek az elsők között gyűltek zászlója alá. Követeket küldött Manassé, Áser, Zebulon és Naftali törzseihez, akik mind eleget tettek a hívásnak.

Gedeon nem mert serege élére állni további bizonyíték nélkül arra nézve, hogy az Úr hívta el erre a munkára, és vele lesz. Így imádkozott: "[...] Ha csakugyan az én kezem által akarod megszabadítani Izráelt, amiképpen mondottad, ímé egy fürt gyapjat teszek a szérűre, és ha csak maga a gyapjú lesz harmatos, míg az egész föld száraz leénd: erről megtudom, hogy valóban az én kezem által szabadítod meg Izráelt, amint mondottad" (Bír 6:36-37). Reggelre a gyapjú nedves, míg a föld száraz volt. De most kétely támadt benne, mivel a gyapjú a nedvességet magába szívja a levegőből, így a próba nem lehet döntő. Ezért azt kérte, legyen a jel megfordítva, s különleges óvatossága ne találjon nemtetszésre az Úrnál. Kérése meghallgatást nyert.

Ezen felbátorodva Gedeon kivezette seregét, hogy megütközzék a behatolókkal. "[...] az egész Midián és Amálek és a Napkeletiek egybegyűlének, és általkeltek a Jordánon, és tábort jártak a Jezréel völgyében" (Bír 6:33). A Gedeon vezetése alatti haderő csak harminckétezer emberből állt, de amikor elterült előtte az ellenség hatalmas serege, az Úr szava szólt hozzá: "[...] Többez a nép, mely veled van, hogysem kezébe adhatnám Midiánt; Izráel még dicsekednék velem szemben, mondván: Az én kezem szerzett szabadulást nékem! Azért kiálts a népnek füle hallatára, mondván: Aki fél és retteg, térjen vissza, és menjen el a Gileád hegységről" (Bír 7:2-3). Azok, akik nem mertek szembenézni a veszéllyel és a nehézségekkel, vagy világi érdekeik elvonták szívüket Isten ügyétől, nem gyarapították volna Izrael seregét. Jelenlétük az ügy gyengítését szolgálta volna.

Izraelben törvényt hoztak, hogy hadbaszállás előtt a következőket hirdessék ki a hadsereg előtt: "[...] Kicsoda az olyan férfi, aki új házat épített, de még fel nem avatta azt? [...] térjen vissza az ő házába, hogy meg ne haljon a harcban, és másvalaki avassa fel azt. És kicsoda olyan férfi, aki szőlőt ültetett és nem vette el annak hasznát? Menjen el, és térjen vissza az ő házába, hogy meg ne haljon a harcban, és más valaki vegye el annak hasznát. És kicsoda olyan férfi, aki feleséget jegyzett el magának, de még el nem vette? Menjen el, és térjen vissza házába, hogy meg ne haljon a harcban, és más valaki vegye azt el." A tiszteknek továbbá azt is el kellett mondani a népnek, hogy "[...] kicsoda olyan férfi, aki félénk és lágy szívű? Menjen el, és térjen vissza az ő házába, hogy az ő atyjafiainak szíve úgy meg ne olvadjon, mint az ő szíve" (5Móz 20:5-8).

Mai Bibliai szakasz: Eszter 4

Az egykori nemes köztisztviselő kétségbeesetten megy a király kapuja elé, zsákba és bánatba öltözve. Márdokeusnak nem volt szabad bemennie. Szomorú jajveszékelését visszhangozta a népe birodalomszerte, amint a zsidók böjtöltek és – bár ez nincs megemlítve – biztosan imádkoztak is.

Ennek híre eljutott Eszterhez, és mélységesen lehangolta őt. Egy felöltő új ruhát küldet Márdokeusnak, de ő nem fogadja el, és a kapun kívül marad. Egy, az üzeneteket közvetítő szolgálón keresztül Márdokeus elmagyarázza, mi történt, és végül sikerül a rendelet egy példányát Eszter kezébe juttatnia.

Talán ha csak saját életéről lett volna szó, Márdokeus könyörgött volna Eszternek, hogy maradjon csöndben, és továbbra is különüljön el népétől, hogy megvédje magát. De túl sok emberélet forgott kockán. A megváltozott Márdokeus arra kérte Esztert, hogy menjen a királyhoz, és tárja elé népe nyomorúságát. Meghökkenve, Eszter válaszüzenetében emlékeztet rá, hogy hívatlanul a király elé menni köztudottan szinte a halállal egyenlő. Ezt persze Márdokeus is tudta, és nyilván nyomasztotta is ez a gondolat mielőtt odament.

Márdokeus a 14. versben Isten gondviselésébe vetett bizalmáról tesz bizonyságot. Emlékezteti Esztert, hogy segítség és szabadulás máshonnan is támadhat – Isten meg fogja óvni népét – de Eszter élete elveszik. Arra kérni, hogy tegye kockára az életét, az egyetlen útja volt annak, hogy megmentse a lányt. Ő volt Isten elsődleges terve, és ezekért az időkért került királyságra.

Nem tudjuk meddig latolgatta magában ezeket a szavakat Eszter. A palota folyosóin sétált, forró fürdőben ázott, vagy az ágya mellett térdelt? Öt éve volt királyné, és talán elidőzött a ténynél, hogy a férje egyáltalán nem töltött vele időt az elmúlt hónapokban. Talán órákig elmélkedett, de én úgy képzelem, szinte azonnal üzent a letört Márdokeusnak. Ezúttal kiadta a parancsot: gyűjts össze minden zsidót Súsán várában, böjtöljetek értem 3 napig, és én bemegyek a király elé, ha elveszek, hát elveszek.

Eszter Perzsia királynőjeként kétségtelenül kényelmes környezetben élt. Döntése, hogy kockára teszi életét népéért – egy népért, amitől gyakorlatilag el volt zárva – megmutatta igazi jellemét. Jézus elhagyta a Menny kényelmét, hogy közénk jöjjön mint egy védtelen hétköznapi kisbaba. Feláldozta magát értünk – akiktől gyakorlatilag el volt szakítva – tudván, hogy az Ő terve az egyedüli terv, ami megválthat bennünket. Áldozata megmutatja nekünk jellemét, az Isten jellemét és szeretetteljes szívét.
Jean Boonstra

59. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 53. fejezetéhez (szept. 11-17).

Az izraeliták történetének ismerősnek kell lennie számunkra, hiszen sok szempontból mi mindannyian ugyanezt a történetet éljük saját életünkben.

Csak egy pillanatba kerül, amíg nem engedelmeskedünk Isten akaratának -  mint ahogyan az izraeliták tették, amikor nem irtották ki a kánaánitákat -  és szem elől veszítjük Istent. Isten bőséges áldást ígér azoknak, akik megtartják a parancsolatait, szeretik és tisztelik Őt.

Ez túl soknak bizonyult Isten állítólagos népe számára, és hamarosan azon kapták magukat, hogy ugyanazokat a bűnöket követik el, amelyek a kánaánitáknak volt szokása. Csak idő kérdése volt, és Isten teljesen kikerült a képből. A helytelen választásuknak köszönhetően hét évig rabságban kellett élniük.

Néha ilyeneknek kell bekövetkeznie, ahhoz, hogy felismerjük a szükségét, hogy Isten akaratát kövessük, ne pedig a sajátunkat az életben.

Ebben a történetben a gyönyörű rész Isten kegyelme. Még az után is, hogy Isten népe végképp ellene fordult, ellenszegülve az Ő akaratának, Ő még mindig megbocsátott nekik. Kinyújtotta szerető karját, és megmentette őket a rabságból, Gedeon kis hadseregének szolgálatkész hívei segítségével. Isten arra utasította Gedeont, hogy ne egy óriási hadsereggel menjen, akik a győzelemmel magukat dicsőítenék, hanem kevés számú emberrel, akik állhatatosan kitartottak a Krisztussal való, megalkuvást nem ismerő élet mellett.

Ami számomra kiütközött, az a következő: „Nem annyira a nagy tömegek dicsőítik az Urat, hanem azoknak az embereknek a jelleme, akik Őt szolgálják.” Álljunk hát biztosan a lábunkon az utolsó időkben, meg nem ingatva az engedékenység és a kísértések által, hanem szemünket tartsuk mindig a Krisztussal való öröklét győzelmén.

Jill Simpson, ifjúságvezető és diakonissza
 Westminster HNA gyülekezet
Dél-Karolina, USA

Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése