Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 51. fejezet 422. nap
Az Úr
határt akart szabni a birtok és a hatalom iránti mértéktelen szeretetnek. Egyik
részről a gazdagság állandó halmozása, másik részről a szegénység és
elhagyatottság teremt nagy visszásságot. A gazdagok hatalmának bizonyos fékentartása
nélkül egyeduralom jönne létre, és a szegényeket - Isten szemében teljesen
egyenértékűeket - jobban boldoguló testvéreikhez viszonyítva alárendeltekként
kezelnék. Az ilyen elnyomás érzete felkorbácsolná a szegényebb osztály
szenvedélyét. A kétségbeesés és elszántság érzése a társadalom erkölcsi
bomlását segítené elő és ajtót nyitna mindenféle bűncselekménynek. A
rendelkezés, melyet Isten hozott, a társadalmi egyenlőséget igyekezett
elősegíteni. A szombat- és a kürtölési év rendelkezései nagymértékben
helyretették azt, amit időközben a nemzet társadalmi és gazdasági életében
elromlott.
Ezek a
szabályok áldani kívánták a gazdagokat és a szegényeket. Visszatartják a
fösvénységet és az önfelmagasztalás hajlamát; a két osztály között a
jóakaratot, a bizalmat, a jótékonyság nemes lelkületét ápolván elősegíti a
társadalmi rendet és az államvezetés szilárdságát. Mindnyájan össze vagyunk
szőve az emberiség nagy szőttesében, s amit mások hasznára és áldására
tehetünk, az áldásban hat vissza ránk. Az egymástól való függés törvénye köti a
társadalom minden osztályát. A szegény nem függ jobban a gazdagtól, mint a
gazdag a szegénytől. Míg az egyik osztály részesedést kér az áldásokból,
amelyeket Isten adományozott a gazdagnak; addig a másiknak szüksége van a hűséges
kiszolgálásra, az értelem, a csontok és izmok erejére, amely a szegények
tőkéje.
Isten
áldásokat ígért Izraelnek utasításai iránti engedelmessége feltételeként.
"Esőt adok néktek idejében, és a föld megadja az ő termését, a mező fája
is megtermi gyümölcsét. És a ti csépléstek ott éri a szüretet, és a szüret ott
éri a vetést, és elégségig ehetitek kenyereteket, és bátorságosan lakhattok a
ti földeteken. Mert békességet adok azon a földön, hogy mikor lefeküsztök,
senki fel ne rettentsen; és kipusztítom az ártalmas vadat arról a földről, és
fegyver sem megy át a ti földeteken. És közöttetek járok, és a ti Istenetek
leszek, ti pedig az én népem lesztek. Ha pedig nem hallgattok reám, és mind e
parancsolatokat meg nem cselekszitek [...] felbontjátok az én szövetségemet
[...] magotokat hiába vetitek el, mert ellenségeitek emésztik meg azt. És
kiontom haragomat reátok, hogy elhulljatok a ti ellenségeitek előtt, és
uralkodjanak rajtatok a ti gyűlölőitek, és fussatok, mikor senki nem kerget
titeket" (3Móz 26:4-17).
Sokan
vannak, akik nagy lelkesedéssel állítják, hogy Isten földi áldásaiban
mindenkinek egyformán kell részesednie. De nem ez volt a Teremtő szándéka. Az
emberek körülményeinek különbözősége egyike azoknak az eszközöknek, amelyek
által Isten a jellemet vizsgálni és fejleszteni akarja. Mégis az a szándéka,
hogy akiknek vagyonuk van, azok csupán javaik sáfárainak tekintsék magukat,
akikre eszközök bízattak a szenvedők és bajban levők javára.
Krisztus
mondta, hogy szegények mindenkor lesznek közöttünk, és sorsát szenvedő népével
azonosította. Megváltónk szíve együtt érez földi gyermekeinek
legszegényebbjeivel és legnyomorultabbjaival is. Nekünk mondja: azok őt
képviselik a földön. Közénk helyezte őket, hogy szívünkben feltámassza azt a
szeretetet, amit ő érez a szenvedő és elnyomott iránt. A velük szemben
megmutatkozó könyörületet és jóakaratot, valamint a kegyetlenkedést vagy
részvétlenséget úgy veszi, mintha vele tennénk.
Mennyire
más lenne a világ erkölcsi és szellemi állapota, ha a törvényt, - amelyet Isten
a szegények javára adott - megvalósítanák! Az önzés és önteltség nem volna
olyan általános, ha mindenki jó kapcsolatot ápolna mások boldogulására és
jólétére; s az oly széles körben elterjedt szegénység - és mindaz, ami sok
országban látható - nem létezne!
Az Isten
által előírt alapelvek megakadályozták volna a borzalmas gonoszságokat, amelyek
minden korban bekövetkeztek a szegények és gazdagok közötti kibékíthetetlen
ellentétből. Ezek az alapelvek megakadályozhatnák a nagy gazdagságok felhalmozását
és a határtalan fényűzés élvezetét, meggátolnák tízezrek következetes
tudatlanságát és lezüllését, akiknek rosszul fizetett szolgálatából mérhetetlen
vagyonokat szereznek. A gondok békés megoldását hoznák, melyek most a világot
anarchiával és vérontással fenyegetik.
Mai Bibliai szakasz: Nehémiás 10
„Esküt tevének, hogy az Isten törvényében
járnak” (29. vers). Hol tanulták
meg a léviták, papok, énekesek, kapuőrök, hogy hogyan járjanak Isten
törvényében? Isten szavából tanulták meg, amit Mózes, Isten szolgája jegyzett
le.
Az Ige szerint a nép Isten melletti döntése a következő konkrét elhatározásokat foglalta magába: (1) Nem fogják a lányaikat feleségül adni a föld más népeihez, és a fiaiknak se vesznek feleségeket onnan; (2) Ha a föld lakói árut, vagy bármilyen gabonát hoznak, hogy szombatnapon eladják, az izraeliták nem fogják megvenni szombaton, vagy más szent napon; (3) megadják a tizedet és adományaikat, és minden hetedik évben lemondanak a föld terméséről, nyugodni hagyják, és elengedik a kint levő tartozásokat.
Miközben az emberek véleményeket formálnak ott, ahol Isten szava világos, Isten törvényében járni azonban csak egy úton lehet, és csak azt kell követni, még ha kényelmetlen is. Nem volt könnyű az izraelitáknak, akik összegyűltek ott, hogy döntést hozzanak Isten követése mellett ezen a három területen, de mégis készségesen szövetséget kötöttek Istennel, és ezt jelenti Isten törvényében járni.
Istenünk, alázz meg minket akár még ma, hogy így a Te törvényedben járhassunk.
Pardon Mwanza
58. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 51. és 52. fejezeteihez
(szept. 4-10).
Olyan korban élünk,
ahol az egyre növekvő szakadék azok közt, akiknek van, és akiknek nincs,
előtérbe van helyezve. Áldás tehát Isten módszeréről olvasni, amellyel féken
tartotta a túlzott jólétet és szegénységet. Bárcsak ma is alkalmazhatnánk ezt!
Minden harmadik, hetedik és ötvenedik évben az emberi tökéletlenség miatt
meglévő egyenlőtlenségek vissza lettek állítva. A szántóföldeket és a
szőlőskerteket teremni hagyták, anélkül, hogy begyűjtötték volna a termést,
azon év előtt, amikor Isten megígérte, hogy annyival több lesz nekik, hogy elég
lesz Izráel gyermekei számára, hogy két évig megéljenek, úgy hogy nem tettek
semmit. Minden 50. évben a szabadságév kezdetét jelölte az engesztelés napja. A
földeket visszaadták azoknak, akik elvesztették őket a nehéz időknek
köszönhetően. Megnyomták a gazdasági visszaállítás gombját, és a szélsőséges
szegénység és szélsőséges jólét el lett törölve. Azt tanította ez Isten
népének, hogy ez a világ nem az övék, és a föld nem a végső otthona Isten
népének. Jószándékúan kell viselkednünk azokkal, akiknek nálunk sokkal
kevesebbe van, és a vagyont, amit felhalmozunk, Isten céljának támogatására
kell szenteljük. A szegények felé való könyörületes törődésen keresztül válunk
igazán gazdaggá.
Míg bizonyos éveket a szegényeknek szentelt
különleges figyelem különböztette meg a többitől, az évenkénti ünnepek minden
évben Istenre és az ő megváltási művére irányították a figyelmet. Az ünnepség
legalább két dolgot tett: 1. Megőrizte Isten népét attól, hogy pogány
ünnepségekbe keveredjenek, és őrizte hűségüket az igaz Istenhez. 2.
Emlékeztetőül szolgált, hogy a megváltás ajándékának társadalmi dimenziója is
van, nem csak egy egyéni élmény.
Kevin James
PARL társigazgató
Southern Union Conference, USA
Fordította: Gősi
Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése