2016. szeptember 23., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 23 - PÉNTEK - Jób 4

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 55. fejezet 439. nap

Anna ismét felment férjével Silóba és Isten nevében e szavakkal adta át drága ajándékát a főpapnak: "[...] Óh Uram! Él a te lelked, Uram, hogy én vagyok az az asszony, aki itt állott melletted, és könyörgött az Úrnak. Ezért a fiúért könyörögtem, és az Úr megadta kérésemet, amelyet tőle kértem. Most azért én is az Úrnak szentelem; teljes életére az Úrnak legyen szentelve!" (1Sám 1:26-28). Élit mélyen meghatotta Izrael eme asszonyának hite és buzgalma. Mint nagyon engedékeny apa megszégyenítve és megalázva érezte magát ennek az asszonynak áldozatkészsége láttán, amellyel megvált egyetlen fiától, akit Isten szolgálatára szentelt. Önző szeretete miatt megfeddve érezte magát, s alázattal és tisztelettel meghajolt az Úr előtt, és imádkozott.

Az anya szíve örömmel és dicsérettel telt meg és háláját Isten elé tárta. A Lélek ihlette őt:

"És imádkozék Anna, és monda:
Örvendez az én szívem az Úrban,
Felmagasztaltatott az én szarvam az Úrban.
Az én szám felnyílt ellenségim ellen,
Mert szabadításodnak örvendezek én!
Senki sincs olyan szent, mint az Úr,
Sőt rajta kívül senki sincs.
Nincsen olyan kőszál, mint a mi Istenünk.
Ne szóljatok oly kevélyen,
oly nagyon kevélyen;
Szátokból ne jöjjön kérkedő szó,
Mert mindentudó Isten az Úr,
És a cselekedeteket ő ítéli meg. [...]
Az Úr öl és elevenít,
Sírba visz és visszahoz.
Az Úr szegénnyé tesz és gazdagít,
Megaláz s fel is magasztal;
Felemeli a porból a szegényt,
És a sárból kihozza a szűkölködőt,
Hogy ültesse hatalmasok mellé,
És a dicsőségnek székét adja nékik;
Mert az Úré a földnek oszlopai,
És azokra helyezé a föld kerekségét.
Híveinek lábait megoltalmazza,
De az istentelenek setétségben némulnak el,
Mert nem az erő teszi hatalmassá az embert.
Az Úr, akik vele versengenek, megrontja,
Mennydörög felettök az égben,
Az Úr megítéli a földnek határait,
Királyának pedig hatalmat ad,
És felemeli felkentjének szarvát!"
(1Sám 2:1-10).

Anna szavai prófétikusak voltak, Dávidra mutatnak, aki Izrael királyaként uralkodik, de vonatkoznak a Messiásra is, az Úr felkentjére. Dicséneke eleje egy dölyfös, veszekedő asszonyt említ; de azután Isten ellenségeinek pusztulását, majd a megváltottak végső diadalát énekli meg.

Anna megnyugodva tért vissza Silóból rámai otthonába, otthagyván a gyermek Sámuelt, hogy a főpap irányításával Isten házában való szolgálatra tanítsák. Fiát értelmének első megnyilatkozásától kezdve Isten szeretetére és tiszteletére nevelte és arra, hogy magát az Úr tulajdonának tekintse. Igyekezett, hogy az őt körülvevő minden ismert tárggyal gondolatait a Teremtőre irányítsa. Amikor elvált gyermekétől, a hűséges anyai szerető gondoskodás nem szűnt meg. Minden nap imádkozott fiáért. Minden évben saját kezűleg kis szolgálati ruhát készített fiának, és mikor férjével felment Silóba imádkozni, szeretetének eme jelét adta gyermekének. A kis ruhának minden szálát imádságával szőtte át, hogy fia nemes és hű legyen. Nem kért fia számára világi nagyságot, hanem azért könyörgött, hogy a menny által becsült nagyságot elérhesse, tisztelje Istent és áldására legyen embertársainak.

Micsoda jutalma volt Annának és példája mily bátorítás a hűségre. Minden anyára felbecsülhetetlen értékű alkalmak, végtelen drága értékek vannak bízva. A szerény hatáskört, amelyet sok anya fárasztó feladatnak tart, nagy és nemes munkának kellene tekinteniük. Az anya előjoga, hogy befolyásával áldására legyen e világnak, és ha ezt teszi, saját szíve is örömmel telik meg. Gyermeke lába számára ösvényt egyenget, amely napfényen és árnyékon át a szent, dicső magaslatokhoz vezet. De csak ha saját életében követi Krisztus tanítását, remélheti az anya, hogy gyermekeinek jellemét isteni szándék alapján alakíthatja. A világ káros befolyásokkal van tele. A divat és a szokások igen erősen hatnak az ifjúságra. Ha az anya hanyag a nevelés, a tanítás, a fékentartás kötelezettségében, gyermekei elfordulnak a jótól és a gonoszt követik. Járuljon azért minden anya gyakran az Úr elé ezzel a kéréssel, taníts minket "[...] miként bánjunk a gyermekkel, és mit cselekedjék ő?" (Bír 13:12). Figyeljen gondosan az Isten Igéjében levő oktatásra, és a szükségnek megfelelően bölcsességet kap.

Mai Bibliai szakasz: Jób 4

Elifáz az első a barátai közül, aki Jób felkiáltására reagál. Jób barátainak nem volt tudomásuk a mennyei lázadás történetéről és a határozott különbségről sátán és Isten – Jób szerencsétlenségében játszott – szerepe között. Egyszerűen nem gondoltak rá.

Egyes tudósok a jót akarják látni Elifázban, és azzal mentegetik, hogy egyszerűen az akkoriban uralkodó nézeteket hangoztatta. Azt mondja, hogy Jób tanító volt, és sokaknak segített (3. vers), de most, hogy ez a tragédia történt vele, türelmetlen lett, és neki van szüksége oktatóra. A hetedik verstől Elifáz a saját szemszögéből magyarázza a dolgokat, ami az „Ahogyan én láttam” (8. vers - új prot. ford.) kifejezéssel kezdődik. Tudásának forrását a saját tapasztalatai és érzékei jelentik. Elmélete szerint Isten a jelenben bünteti meg a gonoszságot és jutalmazza meg a hűséget. „Akik gonoszságot vetnek, azt is aratnak.” Isten haragja miatt érnek rossz véget a gonoszok még ma is (9. v.).

Egy éjszaka, amikor Elifáz aludni próbált, egy szellem suhant el arca előtt (15. vers). Félelem szállt rá és reszketett (14. vers) szőre felborzolódott, és kiugrott az ágyból (16. vers). Nem tudta azonosítani az alakot, holott a szeme előtt volt. A hang azzal vádolta Istent, hogy olyan dolgokat tesz, amik Lucifernek a mennybéli lázadásban játszott szerepére emlékeztetnek bennünket. Mindennek a célja Isten igazságosságának megkérdőjelezése volt. „Vajon igaz-e Isten előtt a halandó? Teremtője előtt lehet-e tiszta az ember?” (17. vers).

A negatív válaszért kiáltó, kétségeket keltő kérdéseket megerősíti  Isten vádolása: „Íme, szolgáiban sem bízhat.” Ehhez a vádhoz kapcsolódik, hogy „még az angyalaiban is talált hibát”, és kiűzte őket a Mennyből.

Sátán ugyanazt a játékot próbálja űzni, amit Évával az 1Móz 3-ban. Ha Isten az angyalokat nem kíméli, hogyan tenne az emberekkel jobbat? Isten az, aki reggeltől estig darabokra töri az embereket. A vádolás lelkülete folytatódik és Elifáz megismétli (20. vers). „Anélkül, hogy észrevennék, örökre elvesznek.” Ami azt jelenti, hogy a menny áldásait Isten vonja vissza ezektől az emberektől. Életük horgonya kiszakítva, hogy bölcsesség nélkül haljanak meg.

Drága Istenünk! Mi is szembesülünk tragédiákkal. Az emberek és a lelkiismeretünk olyan mértékű gonoszsággal akar vádolni minket, ami Isten azonnali büntetését érdemli,, de tudjuk, hogy Te a jövőben fogsz mindent megjutalmazni. Kérünk, tarts minket tenyered oltalmában. Ámen.

Koot van Wyk

60. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 54. és 55. fejezeteihez (szept. 18-24).

„Mielőtt az anyaméhből kijöttél, megszenteltelek” (Jeremiás 1:5)

Ez az ígéret bizonyosan igaz volt Sámson és Sámuel esetében. Az édesanyjuk már a születésük előtti időtől fogva készítette őket az Úr szolgálatára. Mindketten el lettek különítve, hogy népük vezetői legyenek, és rendkívüli fontosságú feladatokat teljesítsenek.

Sajnálatos módon azonban, ahogyan a szerepükbe belenőttek, amelyekre az édesanyjuk gondosan és jámboran nevelte őket, Sámson és Sámuel olyan döntéseket hoztak, amelyek – drámai módon – egészen más ösvényre vezették őket. Amikor Sámuel felnőttkorba lépett, Izráel lelki pásztorává vált, mint próféta, illetve politikai vezetőjévé, mint bíró.

Ezzel szemben Sámson felnőttkorba lépése azzal jellemezhető, hogy nyíltan visszautasította az odaszenteléssel kapcsolatos, nazireus fogadalmakat, és – ami még rosszabb, szentségtelen szövetséget kötött a filiszteusokkal, pedig ő éppen azért született meg, hogy megszabadítsa tőlük Izráelt. Sámson újra meg újra visszautasította a hívást, hogy elkülönített maradjon, és teljesen odaszentelt az Isten által kijelölt küldetésnek, míg végül „az Úr… elhagyta őt” (Bírák 16:20).

Tagadhatatlan, hogy Sámson nem azt az utat járta be, amit Isten szánt neki. Az ő és Sámuel története közti erős kontraszt fájdalmas és kijózanító emlékeztető, hogy a döntéseinknek következményei vannak. Mégis – még a Sámson helytelen döntései miatti vereség és fogság ellenére is – a kegyelem és a megbocsátás által Sámson ereje visszatért, és lehetővé tette, hogy végül betöltse küldetését. Isten kegyelme nagyobb, mint a mi legnagyobb hibáink.

German Rodriguez
a Spencerville Hetednapi Adventista gyülekezet presbitere
Maryland, USA

Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése