2018. június 19., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - június 19 - KEDD - 1 Korinthus 12


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 40. fejezet 1071. nap

Azt hiszik, a jelenség pusztulásuk előhírnöke, s megrettenve kiáltanak fel. Jézus úgy közeledik, mintha el akarna menni mellettük, ők azonban felismerik, s kiáltanak, segítségért esdekelnek. Szeretett Mesterük odafordul, hangja eloszlatja félelmüket: "Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!" (Mt 14:27) Amint hitelt adhattak a csodának, Péter szinte magánkívül volt a boldogságtól. Mintha még mindig alig hinné, felkiáltott: " Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken. Ő pedig monda: Jövel!" (Mt 14:28)

Péter Jézusra tekint, s biztosan jár, de amikor visszanéz a hajóban lévő társaira, szemét elfordítja a Megváltóról. Fékevesztett szél fúj. A hullámok magasra tornyosulnak, épp Péter és a Mester közé emelkednek - az előbbi megijed. Egy pillanatra Krisztus eltűnik a szeme elől, hite elhagyja. Süllyedni kezd. Amikor a hullámok már a halált hozzák, Péter felemeli szemét a dühödt vizekről, Jézusra tekint és felkiált: " Uram, tarts meg engem!" (Mt 14:30) Jézus azonnal megragadja a kinyújtott kezet, és így szól: "Kicsinyhitű, miért kételkedél?" (Mt 14:31)

Egymás mellett haladtak, Péter fogta Mestere kezét, így léptek a hajóra. Péter engedékennyé és csendessé vált. Nem volt már miért dicsekednie társainak, mert hitetlensége és önmagasztalása majdnem az életébe került. Amikor elfordította tekintetét Jézusról, nem tudott többé járni, s a hullámokba merült.

Ha bajba kerülünk, milyen sokszor hasonlítunk Péterre! A hullámokat nézzük, ahelyett, hogy tekintetünket a Megváltóra szegeznénk. Lábunk megcsúszik, a büszke vizek elöntik lelkünket. Jézus nem azért hívta Pétert, hogy elveszítse. Minket sem azért hív követésére, hogy azután megfeledkezzék rólunk. "Ne félj, - mondja – mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy! Mikor vízen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged. Mert én vagyok az Úr, a te Istened, Izraelnek Szentje, a te megtartód (Ésa 43:1-3).

Jézus ismerte tanítványai jellemét. Tudta, hitüknek milyen kemény próbát kell kiállnia. A tengeri események által meg akarta mutatni Péternek saját gyengeségét és azt, hogy biztonsága azon múlik, állandóan aláveti-e magát az isteni erőnek. A kísértés viharaiban csak akkor járhat bizton, ha tökéletes önmegtagadással a Megváltóra hagyatkozik. Péter éppen akkor volt gyenge, amikor erősnek hitte magát, és amíg fel nem ismerte gyengeségét, addig nem jött rá, hogy szüksége van a függőségi viszonyra Jézussal. Ha a tengeren átélt tapasztalatból tanult volna, akkor később hite nagy próbájában nem bukott volna el.

Isten naponta tanítja gyermekeit. Mindennapi körülmények között készíti fel őket, hogy elvégezzék feladatukat azon a szélesebb területen, melyet gondviselése számukra kijelölt. Ez az értelme a naponkénti próbáknak, melyek meghatározzák, hogy az élet nagy válságában győznek-e vagy veszítenek.

Akik nem ismerik föl állandó függőségüket Istentől, azokat leteríti a kísértés. Hihetjük, hogy biztos lábakon állunk, és sosem ingunk meg. Mondhatjuk magabiztosan: tudom, kiben hiszek, semmi sem ingathatja meg Istenbe és igéjébe vetett hitemet. Sátán terve azonban az, hogy kihasználja öröklött és szerzett jellemvonásainkat, és megvakítsa szemünket, hogy ne lássuk szükségünket, hibáinkat. Csakis akkor járhatunk biztonságban, ha felismerjük gyengeségeinket, és szilárdan Jézusra tekintünk.

Alighogy Jézus beszállt a hajóba, megszűnt a szél, "és a hajó azonnal ama földnél vala, amelyre menének" (Jn 6:21). A borzalmak éjét felváltotta a hajnal pírja. A tanítványok, és mások, akik még velük voltak a fedélzeten, hálatelt szívvel borultak Jézus lábához, mondván: "Bizony, Isten fia vagy!" (Mt 14:33).

Mai Bibliai szakasz: 1 Korinthus 12

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Ebben a fejezetben Pál a „tudatlanság"  ellen tanácsolja a korinthusi gyülekezetet (1. vers). Ez eszembe juttatja C.S. Lewis kijelentését a Keresztény vagyok című könyvében, ahol a hívőket a bölcsesség elvére emlékezteti:

A bölcsesség nem más, mint a gyakorlati józan ész, amelynek segítségével az illető veszi magának a fáradságot, hogy átgondolja, mit fog tenni, és nagy valószínűséggel mi lesz annak az eredménye. Manapság az emberek aligha gondolnak a bölcsességre, mint az egyik »erényre«. Sőt, mivel Krisztus azt mondta, hogy csak akkor mehetünk be az ő országába, ha olyanok leszünk, mint a gyermekek, sok keresztény úgy képzeli, hogy ha valaki jó, nem számít, hogy együgyű. Ám ez félreértés! Először is a legtöbb gyermek nem csekély »bölcsességet« tanúsít, amikor valami olyat csinál, ami igazán érdekli, s azt igazán okosan eszeli ki. Másodszor, ahogy Pál rámutat, Krisztus nem úgy értette, hogy értelmileg maradjunk gyermekek, intelligenciánk tekintetében, sőt éppen ellenkezőleg. Nemcsak azt mondta nekünk, hogy legyünk »ártalmatlanok, mint a galambok«, hanem azt is, hogy legyünk »bölcsek, mint a kígyók«. Krisztus gyermeki szívet, de felnőtt fejet kíván tőlünk. Azt akarja, hogy egyszerűek, céltudatosak, szeretetre méltók és taníthatók legyünk, mint a jó gyermekek, de azt is, hogy értelmünk minden szikrája készenlétben és elsőrendű harckészültségben legyen... Mindenki, aki őszintén igyekszik keresztény lenni, hamarosan úgy találja, hogy esze élesebb lett" (108-109. oldal).  

Így a fejezetben illusztrált lelki ajándékok el kell, hogy vezessék a keresztényt a bölcsesség erényéhez, és ahhoz, hogy használják józan eszüket. 

Egy másik fontos kérdés, ami zavarta a hívőket az, hogy egyesek, akik azt állították, hogy Isten Lelke által beszélnek, Jézust átkozottnak nevezték, vagy átkozták Jézust (3. vers). Sok éven keresztül gondolkoztam ezen szöveg gyakorlati értelmén és Pál tanácsán az ilyen emberek ellen. Bruce Winter teológus felfedezett legkevesebb 27 ősi átok táblácskát. Gyakorlatilag ez azt jelentette, hogy Pál intette a korai keresztény hívőket, hogy ne kérjék Jézust, hogy átkozza meg ellenfeleiket. A keresztény közösség egy szorosabb közösségre kell, hogy elvezessen, amelyben nincs helye a lelki erőszaknak az által, hogy a gyülekezet tagjai Jézust és a keresztény teológiát arra használnák, hogy egymásnak ártsanak.

Pál a lelki ajándékok sokféleségére is emlékezteti a hívőket, amit a Szentlélek idéz elő (4-11. vers). Ezek együttesen elvezetnek a nevezetes szakaszig, amely összehasonlítja a lelki ajándékokat az emberi testtel (12-31. vers). Mindennek az eredménye az, „hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok" (25. vers). Felismerve azt, hogy mindenkinek egyedi lelki ajándékai vannak és az a szükségletünk, hogy a legjobbat adjuk testvéreinknek; ez az igazi „kiváltképpen való út" (31. vers). Ennek eredményeként megtanuljuk, hogy hogyan lehetünk sokkal „szeretőbb és szeretetre méltóbb keresztények" (Ministry of Healing, 470. oldal).

Michael W. Campbell, Ph.D

149. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  40-41. fejezeteihez (június 17-23).

Jézus közvetlen közelről ismerte a bánatot, így mélyen megszomorodott, amikor a szeretetét, kegyelmét és könyörületességét nem értékelték és visszautasították.

Sajnos túl gyakran alábecsüljük annak a fájdalomnak a mélységét, amit Jézus élt át az emberiség hideg szívének köszönhetően. Felmagasztaljuk az isteni természetét, és nem vesszük figyelembe az érzéseket, amelyeket tapasztalt. Azzal, hogy így teszünk, hatálytalanítjuk az Ő szolgálatát a jelenlétével, megfosztjuk őt attól, hogy vigasztaló bizalmas legyen a saját próbáinkban.

Krisztus érzelmeit alábecsülve, és gyakran a saját érzéseinket is megtagadva, semmi mássá nem válunk, mint intellektuális robotokká, akiket a szellemi jóváhagyásuk a tantételek iránt vezérel. Az Istenben való elméleti hit semmit nem segít abban, hogy kiálljuk azokat a fájdalmas próbákat, amelyek megostoroznak minket életünk során pusztító, hurrikán erejű szelekkel. Meg kell, hogy tapasztaljuk Krisztus vigasztalását, a megsebzett Istenét, aki jól tudja, milyen szenvedni.

Úgy gondolom, az nagyon vigasztaló számunkra, hogy Jézus is megtapasztalta a mások barátságtalan reakciójából eredő fájdalmat. Tudván, hogy fájt neki, amikor mások elutasították és ócsárolták, könnyebb számomra segítséget találni, hogy hogyan kezeljem a saját fájdalmamat, amikor velem nem törődnek, és engem utasítanak vissza. Tudván, hogy ő hasonló érzéseket élt át, könnyebb érezzem az Ő szerető jelenlétét a próbák közepette.

Ha fájdalom gyötör minket, meghittségre és vigasztalásra van szükségünk, valakinek a jelenlétére, aki mélységesen szenvedett, mégsem engedte soha, hogy a fájdalom eltérítse szándékától. És sosem adta fel az önazonosságát sem a fájdalom miatt. Szükségünk van egy modellre, amely bemutatja, hogyan szenvedjünk jól, és mintát ad a szomorúság kezelésére.

Találjuk meg ezt Immánuelben – Velünk az Isten!

Lori Engel
Lelkész
Eugene, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba

1 megjegyzés: