2019. augusztus 27., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 27 - KEDD - 2 Királyok 6


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 56. fejezet 1506. nap

Patmos szirtjei és sziklái között érintkezett János Teremtőjével. Áttekintette múltját; megemlékezett az áldásokról, melyekben részesült, és szíve túláradt mennyei békével. Keresztény életet élt, így hát bátran elmondhatta: "Tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe." (1. Ján. 3, 14.) De egészen más volt a császár helyzete, aki őt száműzte. Csak harcmezőkre és vérfürdőkre tekinthetett vissza, elpusztított otthonokra, síró özvegyekre és szerencsétlen árvákra. Ilyen gyümölcsöket érleltek nagyravágyó tervei a világuralomért.

Elszigetelt otthonában Jánosnak több alkalma volt az elmélkedésre, mint valaha. Tanulmányozta az isteni erő megnyilatkozását a természet könyvében, és az ihletett Írások tekercsein. Élvezetet nyújtott számára, ha elmélkedhetett a teremtés művén; imádattal borult le az isteni Építőmester előtt. Régente gyakran gyönyörködött az erdő borította magaslatok, zöld pázsitos völgyek és termékeny földek szépségein; a természet ezernyi változata a Teremtő bölcsességére és művészetére emlékeztette. Most pedig olyan környezetben élt, mely sokak szemében sivárnak és ridegnek tűnt. De János másként látta. Noha minden, ami körülvette, puszta és kietlen, de a fölötte kéklő égbolt olyan tiszta és szép, mint Jeruzsálem, szeretett városa fölött. A vad szakadékok, a sziklák, az örvénylő mélységek, a mennybolt éjszakai pompája fontos dolgokra tanította. Mindannyi Isten hatalmát és dicsőségét hirdette.

Az apostol a szigeten mindenfelé az özönvíz nyomait láthatta, mely egykor elöntötte a földet, mert lakói áthágták Isten törvényét. A sziklatömbök, melyek a föld felszínére vetődtek, mert vizek törtek fel a mélységből, élénken felidézték képzeletében Isten félelmes haragjának rettenetes kitörését. "A sok vizek zúgásában", midőn a mélység a mélységet szólítja (Zsolt. 42, 8.) - az apostol a Teremtő hangját hallotta. A háborgó szelektől felkorbácsolt tenger az élő Isten felgerjedt haragját szemléltette előtte. A zajgó, tajtékzó, hatalmas hullámok, melyeket láthatatlan kéz tart fogva medrükben, egy végtelen hatalom fékező, irányító erejéről beszéltek. Ezzel ellentétben, annál világosabban ismerte fel az apostol halandó emberek balgaságát és gyengeségét, akik - noha porból lett férgek - képzelt bölcsességükkel dicsekszenek; lázadnak a világegyetem Uralkodója ellen, mintha csak hozzájuk hasonló Lény lenne. A sziklák Krisztusra emlékeztették; erősségének sziklájára, melynek védelme alá bátran húzódhatott. A száműzött apostol lelkéből a sziklás Patmosról, Istene utáni mélységes, forró vágy szállt fel; bensőséges imáival fordult Hozzá.

Mai Bibliai szakasz: 2 Királyok 6

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

A Jordán mellé építendő, új iskolához vágtak éppen fát, amikor az egyik fiatal munkás elveszítette fejszéjének fejét, ami elrepült, és a vízbe esett. Az ifjú Elizeushoz kiáltott: „Jaj, uram! Pedig ezt is kölcsönkértem!” (5.vers) Mit fogok tenni? Nincs pénzem, hogy újat vegyek helyette! Így aztán a próféta levágott egy darab fát, és odadobta a vízbe, ahol a fejsze feje elsüllyedt, mire az hirtelen felbukkant a felszínre, és megkerült. Akárcsak Péter, ha Jézuson tartjuk a tekintetünket, járhatunk a vízen.

Érdekes, hogy Elizeus egy fadarabot dob a vízbe. Ezt tette Mózes is, hogy Márában édessé tegye a keserű vizet. A fadarab mindkét esetben a kereszt erejét szimbolizálja. Mi más lenne képes megtenni a lehetetlent, hogy az acél ússzon a vízen, és a keserű víz édessé váljon? Ez a kereszt ereje!

A második nagyszerű történet ebben a fejezetben Elizeusnak, Isten szolgájának legyőzhetetlenségét mutatja be az arám haderővel szemben. Arám királya seregének nagy részét Dótán kis városába küldi, hogy fogják el Isten prófétáját. Elizeus azonban Isten tüzes szekerekkel és lovakkal ábrázolt mennyei seregének védelmében áll, és foglyul ejti az arám sereget. Istent arra kéri, hogy vaksággal sújtsa őket. Samáriába, Izrael királyához vezeti őket. Amikor visszakapják látásukat, rájönnek, hogy az ellenség fővárosában vannak teljesen bekerítve. Abban a hitben, hogy Isten embereinek a gonoszt jóval kell legyőzniük, Elizeus azt tanácsolja a királynak, hogy adjon nekik enni, és engedje őket hazamenni. Ezután egy pár évig nem merült fel bennük, hogy megtámadják Izraelt, de végül megtették, és éhínség idején ostromolták Samáriát.

Drága Urunk, adj nekünk hitet, hogy emlékezzünk, Te a segítségünkre küldöd az ég minden seregét, semmint hogy egyetlen bízó lelket is legyőzzön az ellenség. Segíts emlékeznünk ezekre az igékre is: „Ha éhezik, aki gyűlöl téged, adj neki kenyeret, és ha szomjazik, adj neki vizet,… az Úr pedig visszafizeti, amit adtál.”

Doug Batchelor

212. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  56. fejezetéhez (augusztus 25-31.).

János, a fiatalember, aki engedélyt kért arra, hogy tűz szállhasson alá az égből egy őket elutasító falura (Lukács 9:54), a Szentlélek hatalma által a szeretett tanítvánnyá vált, és egyúttal a tizenkettő közül az utolsó túlélővé. Mostanra már öregemberként túl sokat látott a megpróbáltatásokból, a testvére kivégzésétől kezdve a templom elpusztításáig. Azonban semmi sem tarthatta vissza őt attól, hogy a Jézustól hallott üzenetet terjessze.

A zsidó vezetők és még a római császár is minden tőlük telhetőt megtettek, hogy elhallgattassák, azonban végül a legtöbb, amit tehettek, az volt, hogy száműzik egy kopár, földközi-tengeri szigetre, egy Patmosz nevű helyre. János számára ez a terméketlen sziklás vidék is az élet és a béke helye volt, mert az Ura vele volt. Manapság a világ minden tájáról érkezett embereket a kompok szállítják ide, hogy lássák ezt a sivár vidéket, hiszen Isten idős szolgálója itt kapta látomásait. Isten az egyik legidősebb követőjét választotta ki a világmegváltoztató üzenetének hordozójává.

Isten sosem ígér kényelemben eltöltött életet, azonban az Ő szolgálatában eltöltött élet az egyetlen út, hogy arra a változásra és békére találjunk, amit János és a hozzá hasonló emberek megtapasztaltak. Az ellenség gyűlöli, ha Istent szolgáló, hűséges életű embereket lát, és gyakran próbákat és nehézségeket küld rájuk, azonban nincs hatalma az Istennek alázatosan odaszentelt életet elpusztítani.

Michael White
Bibliaoktató és fordító
Perui Unió Egyeteme
Fordította Gősi Csaba

1 megjegyzés: