2019. augusztus 10., szombat

Higgyeztek az Ő prófétáinak - augusztus 10 - SZOMBAT - 1 Királyok 11


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 51. fejezet 1489. nap

A gyülekezet pásztorainak feladata, hogy éberen őrködjenek az Úr nyája fölött. Ez nem jelent ugyan teljhatalmú parancsnokságot, hanem felügyeletet, mely bátorít, erősít és felemel. A prédikátori tisztség többet jelent, mint csupán szent beszédek tartását. Komoly, személyes munkát követel. A gyülekezet itt e földön tévelygő férfiakból és nőkből áll, akik türelmes, fáradságos erőfeszítést igényelnek, hogy ebben az életben Istennek tetsző, elfogadható munkára kiképzést, nevelést nyerjenek, az eljövendő életben pedig a dicsőség és a halhatatlanság részesei legyenek. Lelkipásztorokra, a nyáj hűséges pásztoraira van szükségünk, akik nem hízelegnek Isten népének, sem keményen nem bánnak vele, hanem az Élet Kenyerével táplálják. Férfiak kellenek, akik életükben naponta tapasztalják a Szentlélek átalakító hatalmát, akik önzetlenül szeretik azokat, akikért munkálkodnak.

Az egyház lelkipásztorára olyan feladatok hárulnak, amelyek tapintatot, bölcsességet követelnek. A gyülekezeti tagok között elhidegülést, elkeseredést, irigységet és féltékenységet tapasztal; hogy mindent ismét rendbe hozzon, munkájában Krisztus lelkületére van szüksége. A prédikátor dolga, hogy hűségesen intsen, bűnöket megfeddjen, viszályokat elsimítson, és pedig nemcsak onnan felülről, a szószékről, hanem úgy, hogy a hívekkel egyénileg foglalkozik. Akadnak önfejű tagok, akik elvetik az üzenetet, Isten szolgáját pedig tévesen ítélik meg és bírálgatják. Ilyenkor a pásztor gondoljon arra, hogy "a felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató. Az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, akik a békességen munkálkodnak." (Jak. 3, 17, 18.)

Az evangélium hirdetőjének munkája, "hogy megvilágosítsa mindeneknek, hogy miképpen rendelkezett Isten ama titok felől, amely elrejtetett vala örök időktől fogva az Istenben." (Ef. 3, 9.) Aki ilyen munkára vállalkozott, de azt a részt választja, mely a legkevesebb önfeláldozást igényli, megelégszik csupán a prédikálással, a személyes munkát pedig másokra hagyja - munkáját Isten el nem fogadhatja. Éppen a jól végzett személyes munka hiányában pusztul el sok lélek, akikért Krisztus meghalt. Félreismeri hivatásának jelentőségét az, aki elfogadja a prédikátori tisztséget, anélkül, hogy olyan személyes munkát akarna végezni, aminőt a nyáj gondozása megkövetel.

A jó pásztor megfeledkezik önmagáról. Saját személye a háttérbe szorul, hogy Isten munkáját végezhesse. Az Ige hirdetése közben és a nép otthonaiban végzett lelkipásztori munkája által megismeri szükségleteiket, bánatukat, megpróbáltatásaikat; és mert együttmunkálkodik a nagy Teherhordozóval, osztozik szenvedéseikben, bajaikban vigasztalja őket, lelki éhségüket lecsillapítja és szívüket megnyeri Istennek. Ebben a munkában a menny angyalai segítenek az igehirdetőnek; az igazság őt is megvilágosítja és "bölccsé teszi az üdvösségre."

Az apostol, kapcsolatban azon utasításaival, melyeket azoknak adott, akik bizalmi tisztséget töltenek be a gyülekezetben, még néhány általános alapelvet fektetett le, amelyeket az egyház valamennyi tagjának követnie kell. Felszólítja a nyáj ifjabb tagjait, hogy kövessék a vének példáját a keresztényi alázatban: "Hasonlóképen ti ifjabbak engedelmeskedjetek a véneknek; mindnyájan pedig egymásnak engedelmeskedvén, az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ád. Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze által, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Minden gondotokat ő reá vessétek, mert néki gondja van reátok. Józanok legyetek, vigyázzatok, mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen, akinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben."

Így írt Péter a hívőknek, a gyülekezetet ért különös megpróbáltatások idején. Már addig is sokan részesedtek Krisztus szenvedéseiben; rövidesen azonban rettenetes üldözés következik az egyházra. Még néhány rövid esztendő és a gyülekezet tanítói és vezetői közül sokan áldozzák oda életüket az evangéliumért. Nemsokára borzalmas farkasok jönnek közéjük, akik nem kímélik a nyájat. Mindez azonban ne csüggessze el őket, akik Krisztusban reménykednek. Péter bátorító, vigasztaló szavakkal igyekezett a hívők gondolatait a jelen viszontagságairól és a várható szenvedésekről a "romolhatatlan és mocsoktalan és hervadhatatlan örökségre" irányítani. Bensőségesen, buzgón imádkozott érettük: "A minden kegyelemnek Istene pedig, aki az ő örök dicsőségére hívott el minket a Krisztus Jézusban, titeket, akik rövid ideig szenvedtetek, ő maga tegyen tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosakká. Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké! Ámen." (1. Pét. 5, 10. 11.)

Mai Bibliai szakasz: 1 Királyok 11

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Micsoda ellentét, és paradox helyzet bontakozik ki a 10. és a 11. fejezet között! A dicsőség és bizonyságtevés időszaka után hitehagyással és bálványimádással találjuk szemben magunkat.  Nehéz megérteni, hogy egy ilyen bölcs ember, mint Salamon, aki beszélt Istennel, és minden szellemi és fizikai ajándékát Tőle kapta, hogyan fordulhatott el az Ő törvényeitől. A történtek kulcsa ebben rejlik: „sok idegen asszonyt szeretett”. Az előző fejezetben egy uralkodónő előtt tesz bizonyságot, és az azt követőben pedig őt vezetik félre asszonyok. Tudvalevő, hogy egy nő el tudja fordítani egy férfi szívét Isten követésétől, és ugyanígy egy férfi is kárhozatba vezethet egy nőt. Ezek pedig pogány nők voltak, akik Salamon szívét elfordították Istenről, és hamis istenekhez vezették őt. 700 felesége és 300 ágyasa volt. Tisztában volt Isten parancsával, ami tiltotta az idegen népekkel való házasodást. Ez annyira alattomos folyamat volt, hogy szíve észrevétlenül alakult át.

Annyi fiatalt láthattunk, akik figyelmen kívül hagyva szüleik és lelkészeik tanácsát olyan emberekkel mennek bele kapcsolatokba, akik nem szeretik az Urat. Az ilyen kapcsolatok nagy része sok szenvedéssel jár. Így történt ez Salamonnal is, aki megépítette Isten templomát, és most Astóretet, a szerelem istennőjét, és Milkómot, az ammóniak főistenét követi. Isten, aki annyira büszke volt Salamonra, és akkora bölcsességet ajándékozott neki, csalódott benne. Egyedül Dávid miatt nem vette el a királyságot Salamontól, miatta uralkodhatott 40 évig.

Láthatjuk Salamon Istentől, és az Ő törvényétől való elszakadásának következményeit. Bajok következnek az országra, és maga az Úr forgatja azt fel. Az edómi Hadad herceg, aki Dávid napjaiban Egyiptomba menekült, amikor értesül Dávid haláláról, tüske lesz Salamon oldalában. A másik, aki bajt hoz rá, Rezón. Aki elutasítja Isten kegyelmét, annak szembe kell néznie a következményekkel, és amikor Isten elveszi az Ő védelmét, akkor sátán teret kap, hogy betörjön. Jeroboám is problémát jelentett Salamonnak. Salamon megbízott benne, mert értékes és tehetséges ember volt, de ő szembeszállt Salamonnal. Egy nap Jeroboám, ahogy elhagyta Jeruzsálemet, találkozott Ahija prófétával az úton. Jeroboám egy új köntöst viselt, amit Ahija elvett tőle és 12 részre szakította, ezzel szimbolizálva Izrael 12 törzsét. 10 törzset kapott Jeroboám és 2 lett Salamon fiáé Roboámé. Itt láthatjuk a bűn és hitehagyás eredményét. Amikor Salamon meghalt, a királysága szétszakadt, ahogy azt a próféta megmondta. Salamon utolsó napjai, amikor elhagyta az Urat és az Ő parancsolatait, egy megosztott királyság kialakulásához vezettek.

Leo Ranzolin

209. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  50-51. fejezeteihez (augusztus 4-10.).

Egy pszichiáter barátnőmmel folytattam beszélgetést, amikor megjegyezte, hogy az elkerülhetetlen fájdalom miatti gyötrődést az emberek gyakran csak fokozzák azzal, hogy saját maguknak okoznak szükségtelen szenvedést. Beszélt nekem a diagnózisáról, amit 16 éves korában kapott, és ami egy életveszélyes krónikus betegség miatt alakult ki. A betegsége miatt többször volt sztrókja, többször kapott kemoterápiát, majdnem elvesztette a veséit és úgy tájékoztatták, nem fogja megérni a 40 vagy 45 éves kort. Ma már 42 éves és egészséges, és a lecke, amit megoszt velünk, a gyógyulásának története mellett arról szól, hogy hogyan lehet a nehézségeket kibírni „szenvedés” nélkül.

Újraolvasván Pál tapasztalatát Néró kezeiben és Péter jellemformálódását a Fazekasmester kezeiben, azt kérdezem magamtól, vajon a nehézségeiket ezeknek az érzéseknek a szemüvegén keresztül értelmezték-e: önvád, szégyen, félelem és kétségbeesés.

Mindketten megtapasztalták a következőket: megfosztottság, elutasítottság, üldöztetés. Vajon pazarolták-e a drága idejüket azon morfondírozva, hogy őket kell-e hibáztatni a helyzetükért, vagy azt gondolva, hogy „Talán sosem fogom jól csinálni?”, „A barátaim elhagytak, ez azt jelenti, hogy semmit sem érek.” vagy „Nézz csak rám, a börtöntöltelékre! Egy kudarc az életem!”

Az orvos barátnőm elmagyarázta nekem, hogy a szenvedést az okozza, hogy „jelentést” társítunk a fájdalmunkhoz. Pál jól megtanulta, hogyan bírja ki a próbákat anélkül, hogy szenvedést okozna magának, hiszen a kijelentése is ezt bizonyítja: „megtanultam, hogy azokban, amelyekben vagyok, megelégedett legyek.” Péter pedig így írja: „Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tűztől, amely próbáltatás végett támadt köztetek.”

A barátnőm egyike a legjókedvűbb és szeretetteljesebb embereknek, akit csak ismerek, és ő ezt annak a jó néhány évnek tulajdonítja, aminek során azt tanulta meg, hogy hogyan gyarapodjon az elkerülhetetlen fájdalom által, szenvedés nélkül.

Jeanne Van Den Hurk
Anderson Hetednapi Adventista Gyülekezet
Anderson, Dél-Karolina, USA
Fordította Gősi Csaba

1 megjegyzés: