2019. augusztus 2., péntek

Higgyeztek az Ő prófétáinak - augusztus 2 - PÉNTEK - 1 Királyok 3


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 49. fejezet 1481. nap

Miután Pál attól félt, hogy Timótheust szelíd és engedékeny lelkülete visszatartja munkájának egyik lényeges részétől, ezért külön felszólítja, hogy legyen hű a bűn megrovásában is, sőt élesen feddje meg azokat, akik durva bűnöket követnek el. Mindazáltal "teljes béketűréssel és tanítással" tegye. Krisztus türelmét, szeretetét mutassa ki, hogy intelmeit magyarázat és az Ige igazsága által juttassa érvényre.

A bűnt gyűlölni és megfeddni, de a bűnös iránt részvétet és gyengédséget tanúsítani - igen nehéz feladat. Minél komolyabban igyekszünk szívünk és életünk megszentelődésére, annál élesebben, kifejezettebben ismerjük fel a bűnt, annál határozottabban helytelenítünk minden eltérést az igaz útról. Tartózkodjunk a túlságos szigortól a gonosztevővel szemben; másrészt természetesen vigyázzunk, nehogy szem elől tévesszük a bűn rendkívüli bűnösségét. Szükséges, hogy a tévelygő iránt keresztényi türelmet és szeretetet tanúsítsunk, azonban fennáll az a veszély is, ha túlságosan elnézők vagyunk hibáival szemben, hogy arra a következtetésre jut: talán nem is érdemelte meg a feddést, és mint jogtalant, visszautasítja.

Néha az evangélium prédikátorai hosszútűrésükkel okoznak bajt, amennyiben a tévelygő bűneit tűrik, sőt támogatják is. Így készek mentegetni és enyhíteni azt, amit Isten elítél; idővel pedig olyan vakokká válnak, hogy még dicsérik is azokat, akiket Isten parancsa szerint feddeniük kellene. Aki eltompította lelki ítélőképességét, bűnös engedékenység által, olyanokkal szemben, kiket Isten elítél, előbb-utóbb súlyosabb bűnöket követ el, amennyiben túl szigorúan és keményen bánik azokkal, akik Istennek tetszenek.

Sokan eltérnek Isten követelményeitől, akik emberi bölcsességükre büszkék; a Szentlélek befolyásának ellenállnak és irtóznak Isten Igéjétől. Pedig azt vallják, hogy keresztények és hivatásuk másokat tanítani. Pál ezekről így ír Timótheusnak: "Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülök, és az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez odafordulnak."

Az apostol itt nem a nyíltan vallástalanokra gondol, hanem hitvalló keresztényekre, akik kedvteléseiknek élnek, akik rabszolgáik saját énjüknek. Ezek csak olyan tanokat hallgatnak meg, melyek nem ítélik el bűneiket, sem élvvágyó életmódjukat. Krisztus hűséges szolgáinak egyértelmű szavai sértik fülüket, ezért olyan tanítókat keresnek, kik dicsérik őket és hízelegnek nekik. Sajnos, néhány hitvalló prédikátor is, Isten Igéje helyett, emberek véleményét prédikálja. Hűtlenek megbízatásukhoz és ellentétben hivatásuk kötelességeivel, félrevezetik azokat, kik bennük lelki vezetőjüket látják.

Isten az élet tökéletes szabályát állította fel számunkra szent törvényében. Kijelentette, hogy a törvény követelményei, utolsó pontig, minden emberre kiterjednek, a világ végezetéig. Krisztus azért jött, hogy ezt a törvényt naggyá és dicsővé tegye; kimutatta, hogy talapzata: szeretet Isten és felebarátunk iránt; hogy az ember erkölcsi kötelességeinek foglalata: engedelmeskedni szabályainak. Isten törvénye iránti engedelmességről Ő maga adott nekünk példát, életével. A hegyi beszédben pedig kifejtette, hogy a törvény követelményei túlmennek a külső cselekedeteken, kiterjednek a gondolatokra, sőt a szándékokra is.

Ha a törvénynek engedelmeskedünk, képesek leszünk "megtagadni a hitetlenséget és a világi kívánságokat", "mértékletesen, igazán és szentül élni a jelenvaló világon." (Tit. 2, 12.) Az igazság nagy ellensége azonban megtévesztette ezt a világot és az embereket a törvény iránti engedetlenségre csábította. Ezrek és ezrek távolodnak el - miként azt Pál előre látta - Isten Igéjének egyszerű, éles igazságaitól és olyan tanítókhoz fordulnak, kik mesékkel szórakoztatják őket. Sokan - prédikátorok és a nép - lábbal tiporják Isten törvényét. Ezzel a világ Teremtőjét sértik meg, Sátán pedig ujjong csábításai sikerén. Isten törvénye iránt mutatkozó fokozódó megvetéshez kapcsolódik a vallás iránt érzett és növekvő undor; az elharapódzó büszkélkedés, élvezetvágy, kielégülések; a szülők iránti engedetlenség. Gondolkozó emberek mindenfelé aggódva kérdik: "Mi a teendő?" Hogyan akadályozzuk meg a riasztó bajokat? Erre feleli Pál Timótheusnak: "Hirdesd az Igét!" A Bibliában találjuk cselekedeteink egyedüli biztos irányelveit. Ez Isten akaratának írásbeli leszögezése; isteni bölcsesség kifejezése. Feltárja az emberi értelem előtt az élet minden fontos kérdését; akik betartják előírásait, azok számára biztos vezető. Óvja őket, hogy életüket helytelen irányú fáradozásokkal el ne pazarolják.

Mai Bibliai szakasz: 1 Királyok 3

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Salamon azzal kezdte uralkodását, hogy szövetségre lépett a fáraóval. Valószínű, hogy ezzel a belső biztonságot akarta biztosítani. Ez a gondolkozásmódja olyan házassághoz vezetett, amelyet Isten nem hagyott jóvá. Noha felesége elhagyta isteneit, Salamon úgy vélte, mindent ő tud jobban. Sok mai, modern nemzet életében is előfordul, hogy a házasságok politikai érdekből köttetnek. Számtalan alkalommal követik el ezt a hibát. Láthatunk olyan eseteket, amikor emberek megtértek, és alávetették magukat Istennek, de az ellenkezőjét is tapasztalhattuk, ahol a helytelen szövetségek életeket tettek tönkre.
A Biblia azt mondja, hogy Salamon szerette az Urat. Édesapjának, Dávidnak a példája hatással volt rá. Jánoshoz, a szeretett tanítványhoz hasonlóan Salamon is válaszolt Isten szeretetére. Isten szeret bennünket tökéletlenségeink ellenére is. Sokféleképpen kommunikál velünk: a próféták által, írott szava által, de egykor úgy döntött, Salamonnal álomban találkozik – Gibeon városában. Salamont bizonnyal meglepte Isten kérdése: „Kérj, amit csak akarsz tőlem.” Salamon nagyon bölcs volt, és nem gazdagságot kért, sem dicsőséget, hanem értelmes szívet. Istennek tetszett Salamon kérése, és nemcsak bölcsességet adott neki, hanem tiszteletet és gazdagságot is. Micsoda ellentmondás, hogy sokan, akik a világi gazdagságot választják, végül elbuknak, mert nincs bölcsességük. A király Istentől kapott bölcsessége nyilvánvalóvá vált a két asszony vitájának rendezésében, akik mindketten azt állították, hogy a gyermek az övék. Salamon nagy bölcsességről tett bizonyságot, és a nemzetek előtt nyilvánvalóvá vált, hogy Isten volt vele.

Kérjünk mi is bölcsességet és értelmes szívet az Úrtól!


Leo Ranzolin

208. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  47-49. fejezeteihez (július 28 – augusztus 3.).

A szombat délelőtti felhívást az imakérésekre mindig a papírhajtogatás zöreje, a gyerekek elcsendesítése jelzi, majd izgatott csend következik, ahogyan gondterhelten lefelé és körbe tekintünk, miközben arra készülünk, hogy feltárjuk szükségleteinket és sebezhetőségünket mindenki előtt. Szinte hallható a közös sóhaj, amikor az első kérés elhangzik.

„Anyagi nehézségek miatt szeretnék imasegítséget kérni.” „Kérlek, imádkozzatok a fiamért (vagy lányomért), aki már nem jár gyülekezetbe.” „Laboratóriumi vizsgálaton voltam ezen a héten. Kérlek, imádkozzatok a jó eredményekért.”

Amikor a hangokat halljuk az alázatos esdeklő imákban, vajon hány antenna fogja a nem artikulált érzéseket minden egyes egyszerű kérés mögött? Halljuk-e a rejtve megbúvó érzelmeket: szégyen, félelem, kétségek és magány, ezek mögött a láthatóan egyszerű kérések mögött? Fog-e az esdeklő sóvárgással találkozni a vigasztalás és a támogatás? Vagy még egy szombat délután megy haza úgy a testvéred, hogy még mindig egyedül van a félelmével, szégyenével, kétségeivel, és hogy a rákövetkező hetet küzdelemben és a meg nem válaszolt imák miatt szomorúan, magányosan várja?

Pál azt mondja az utolsó levelében: „Az Úr legyen irgalmas az Onesiforus házanépének: mert gyakorta megvidámított engem, és az én bilincsemet nem szégyenlette …” Elhúzódunk-e hittestvéreinktől, amikor szükségük van ránk, csak mert megbénít az ellenállás a sebezhető állapotuk miatt, talán mert tudjuk, hogy milyen könnyen megtörténhet velünk is ugyanaz? Vagy leküzdjük a saját sebezhetőségünktől való félelmet, és szolgálunk, ahogyan Onesiforus tette?


Jeanne Van Den Hurk
Anderson Hetednapi Adventist Gyülekezet
Anderson, Dél-Karolina, USA
Fordította Gősi Csaba

1 megjegyzés: