Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 51. fejezet 1487. nap
Ha az igazság, életünket uraló alapelvvé válik, a lélek is
"újjászületik... nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek igéje
által, amely él és megmarad örökké." Az újjászületés eredménye, ha
Krisztust, mint Isten Igéjét elfogadjuk. Ha a Szentlélek isteni igazságokat
plántált a szívbe, az értelmet is megújítja és az eddig szunnyadó erőket
felébreszti Isten szolgálatára.
Ezt tapasztalták Péter és tanítványtársai is. Krisztus a
világnak kinyilatkoztatta az igazságot és elhintette a romolhatatlan magot,
Isten Igéjét, az emberi szívekbe. A nagy Tanító értékes tanaiból azonban
hallgatói igen sokat nem értettek meg. Csak miután a Szentlélek, Krisztus
mennybemenetele után, a tanítványokat emlékeztette ezekre a tanításokra, ébredt
fel szunnyadó értelmük. Ezen igazságok jelentősége új kinyilatkoztatásként
villant át rajtuk, megvilágította értelmüket, és a tiszta, hamisítatlan igazság
utat tört magának. Krisztus élete így lett életük csodálatos élményévé. Az Ige,
általuk, Isten kiválasztott emberei által tett bizonyságot és ők hirdették a
hatalmas igazságot: "Az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk... aki
teljes vala kegyelemmel és igazsággal." "És az ő teljességéből
vettünk mindnyájan, kegyelmet is kegyelemért." (Ján. 1, 14. 16.)
Az apostol intette a hívőket, hogy tanulmányozzák az Írást;
ha kellően megértik, biztosan építhetnek, dolgozhatnak örök életük érdekében.
Péter jól tudta, hogy minden léleknek, a végleges győzelemig, időnként
nehézségekkel és kísértésekkel kell megküzdenie; de azt is tudta, hogy az Írás
kellő ismerete a megkísértettet képesíti, hogy felidézze emlékezetében azokat
az ígéreteket, amelyek szívét megvigasztalják és a Mindenhatóba vetett hitét
megerősítik.
"Mert minden test olyan, mint a fű" - jelentette
ki Péter - "és az embernek minden dicsősége olyan, mint a fű virága.
Megszárad a fű, és virága elhull; de az Úr beszéde megmarad örökké."
"Ez pedig az a beszéd, amely néktek hirdettetett. Levetvén azért minden
gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigykedést és minden rágalmazást,
mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok,
hogy azon növekedjetek, mivelhogy ízleltétek, hogy jóságos az Úr." (1.
Pét. 1, 24. 25; 2, 1-3.)
Sokan a hívők közül, akikhez Péter leveleit intézte, pogány
környezetben éltek és így sok függött attól, hogy hitvallásukhoz, magasztos
elhivatásukhoz hűek maradjanak. Az apostol ezért bensőséggel utalt
kiváltságaikra, mint Jézus Krisztus követői: "Ti pedig" - írta -
"választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép
vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő
csodálatos világosságára hívott el titeket; akik hajdan nem nép voltatok, most
pedig Isten népe vagytok; akik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig
kegyelmezettek vagytok."
"Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és
idegeneket, tartóztassátok meg magatokat a testi kívánságoktól, amelyek a lélek
ellen vitézkednek. Magatokat a pogányok közt jól viselvén, hogy amiben
rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, a jó cselekedetekből, ha látják
azokat, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján."
A hívőknek a világi hatóságokkal szemben követendő
magatartását is világosan körülírja az apostol: "Engedelmeskedjetek azért
minden emberi rendelésnek az Úrért, akár királynak, mint fellebbvalónak; akár
helytartóknak, mint akiket ő küld a gonosztevők megbüntetésére, a jól cselekvőknek
pedig dicsérésére. Mert úgy van az Isten akaratja, hogy jót cselekedvén,
elnémítsátok a balgatag emberek tudatlanságát, mint szabadok, és nem mint
akiknél a szabadság a gonoszság palástja, hanem mint Istennek szolgái.
Mindenkit tiszteljetek, az atyafiságot szeressétek; az Istent féljétek; a
királyt tiszteljétek."
A szolgáknak tanácsolta, hogy "teljes félelemmel"
engedelmeskedjenek uraiknak; "nemcsak a jóknak és kíméleteseknek; de a
szívteleneknek is." "Mert" - mondja az apostol - "kedves
dolog, ha valaki Istentől való meggyőződéséért tűr keserűségeket, méltatlanul
szenvedvén. Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arcul veretve tűrtök? de
ha jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök, ez kedves dolog Istennél. Mert
arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát
hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek, aki bűnt nem cselekedett, sem a
szájában álnokság nem találtatott; aki szidalmaztatván, viszont nem
szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre;
aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván,
az igazságnak éljünk; akinek sebeivel gyógyultatok meg. Mert olyanok valótok,
mint tévelygő juhok; de most megtértetek lelketek pásztorához és
felvigyázójához." (1. Pét. 2, 18-25.).
Mai Bibliai szakasz: 1 Királyok
9
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Isten
másodszor is megjelent Salamonnak. Micsoda kiváltság egy emberi lény számára, hogy
közvetlenül beszélgethet a mindenható Istennel! Ez mindannak a jóváhagyása és
elismerése volt, amit Salamon tett. Sokszor megfeledkezünk arról, hogy
kifejezzük megbecsülésünket azok iránt, akiket szeretünk, és köszönetet
mondjunk mindazért, amit értünk tettek. Mindig helyénvaló egy-egy kedves szó
azok felé, akik dolgoznak értünk, és segítségünkre vannak. Isten meghallgatta
Salamon örökszép imáját, tetszését fejezte ki a templommal kapcsolatban, és
megígérte, hogy jelenléte állandó lesz az új templomban.
Van egy másik kulcsfontosságú személy is ebben az igeszakaszban: Dávid király. Isten felelősséggel ruházta fel Salamont és szívére helyzete, hogyha olyan egyenes és tökéletes szívvel jár Ő előtte mint apja, akkor meg fogja erősíteni birodalma trónját mindörökké. Csodálatos az a gondolat, amit Isten Dávidról mond Salamonhoz intézett tanácsában. Noha egész életében hadviselő király volt, sok vér tapadt a kezéhez; házasságtörést követett el; ő szőtte Betsabé férje meggyilkolásának tervét; Isten mégis szíve szerint való férfiként ismerte el. Milyen csodálatos Istenünk van, aki kész megbocsátani és elfeledni vétkeinket! Nem számít mit tettünk, ha imádságunk és bűnbánatunk őszinte, Isten megbocsát, és olyanokká leszünk szemében, mint új teremtmények. Mindebben Salamon bizonyára érezte, hogyan árad felé Isten szerető irgalma. Ugyanaz a felelősség, ami Salamonnak adatott, a nép egészére is vonatkozott. Meg kellett maradniuk Isten rendeléseiben és parancsolataiban, éppúgy, ahogyan nekünk is.
Láthatunk itt még egy nagyszerű cselekedetet Salamon részéről. Hírám, Tírusz királya gratulált Salamonnak királlyá koronázása alkalmából, és küldött neki 120 talentum (kb.
Ez a fejezet azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy Salamon minden gazdagsága és felhalmozott anyagi javai ellenére sem feledkezett meg arról, hogy imádja az Urat. Alárendelte önmagát Istennek, hálás volt, és szüntelen imádkozott – úgy önmagáért, mint népéért is.
Leo Ranzolin
209. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 50-51. fejezeteihez (augusztus 4-10.).
Egy pszichiáter barátnőmmel folytattam
beszélgetést, amikor megjegyezte, hogy az elkerülhetetlen fájdalom miatti
gyötrődést az emberek gyakran csak fokozzák azzal, hogy saját maguknak okoznak
szükségtelen szenvedést. Beszélt nekem a diagnózisáról, amit 16 éves korában
kapott, és ami egy életveszélyes krónikus betegség miatt alakult ki. A
betegsége miatt többször volt sztrókja, többször kapott kemoterápiát, majdnem
elvesztette a veséit és úgy tájékoztatták, nem fogja megérni a 40 vagy 45 éves
kort. Ma már 42 éves és egészséges, és a lecke, amit megoszt velünk, a
gyógyulásának története mellett arról szól, hogy hogyan lehet a nehézségeket
kibírni „szenvedés” nélkül.
Újraolvasván Pál tapasztalatát Néró kezeiben és
Péter jellemformálódását a Fazekasmester kezeiben, azt kérdezem magamtól, vajon
a nehézségeiket ezeknek az érzéseknek a szemüvegén keresztül értelmezték-e:
önvád, szégyen, félelem és kétségbeesés.
Mindketten megtapasztalták a következőket:
megfosztottság, elutasítottság, üldöztetés. Vajon pazarolták-e a drága idejüket
azon morfondírozva, hogy őket kell-e hibáztatni a helyzetükért, vagy azt
gondolva, hogy „Talán sosem fogom jól csinálni?”, „A barátaim elhagytak, ez azt
jelenti, hogy semmit sem érek.” vagy „Nézz csak rám, a börtöntöltelékre! Egy
kudarc az életem!”
Az orvos barátnőm elmagyarázta nekem, hogy a
szenvedést az okozza, hogy „jelentést” társítunk a fájdalmunkhoz. Pál jól
megtanulta, hogyan bírja ki a próbákat anélkül, hogy szenvedést okozna magának,
hiszen a kijelentése is ezt bizonyítja: „megtanultam, hogy azokban, amelyekben
vagyok, megelégedett legyek.” Péter pedig így írja: „Szeretteim, ne rémüljetek
meg attól a tűztől, amely próbáltatás végett támadt köztetek.”
A barátnőm egyike a legjókedvűbb és
szeretetteljesebb embereknek, akit csak ismerek, és ő ezt annak a jó néhány
évnek tulajdonítja, aminek során azt tanulta meg, hogy hogyan gyarapodjon az
elkerülhetetlen fájdalom által, szenvedés nélkül.
Jeanne Van Den Hurk
Anderson Hetednapi Adventista Gyülekezet
Anderson, Dél-Karolina, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen ,igen az újjászületés Krisztus Ígazságában ,köszönjük az Apostoli Hittvallást ÁMEN .
VálaszTörlés