Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 25 - HÉTFŐ - Zsoltárok 142

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zsoltárok 141 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+141&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+141&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Üldöztetés idején Isten az egyetlen Szabadító. Nagyon sok zsoltárban találkozunk az üldöztetéssel és a cselszövéssel. Mintha egyébből sem állt volna a zsoltáros élete, mint hogy üldözik, tört vetnek elé és elgáncsolják. Sajnos az emberi gonoszság határtalan volt abban az időben, és most is az, viszont:

a.    Isten meghallgatja az őszinte imát. Az ima időnként istentisztelet, időnként hadviselés. Dávid fizikailag, lelkileg a mélységben van és a ’Szentek Szentjévé’ alakított barlangban lelkét kiönti az Úr előtt

b.    Isten ismeri az ember útját. Dávidnak az ellenség számos csapdájával kellett szembenéznie, de Isten ismerte ezt az utat és tudta hová vannak elhelyezve ezek a csapdák. Ha tudta, meg is mondta Dávidnak, hogy elkerülhesse őket.

c.    Isten átérzi az ember fájdalmát. Dávid úgy érezte, hogy mindenki elhagyta őt, senki sem vette észre őt, senki sem törődött vele, kivéve Istent és ez mindennél többet ér számára.

d.    Isten dicsőítésre méltó. Dávid már számtalanszor megtapasztalta az Úr ígéreteihez való hűségét: a legnagyobb mélységből is Isten volt az, aki ki tudta húzni, Ő volt az, aki meg tudta szabadítani. Ezért hálából dicsőítette Őt  

2.    Isten ismeri helyzetünket, amikor csüggedt a lelkünk. Amikor csüggedtek vagyunk, hajlunk arra, hogy azt gondoljuk, Isten nem látja, nem tudja, hogy mit érzünk, mi történik velünk. A zsoltáros tudja és nekünk is tudnunk kell, még akkor is, ha nem érezzük, hogy Isten törődik velünk.  

3.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki az ehagyatottak gyámolítója

b.    aki a barlang mélyéről is meghallja a hozzáküldött kiáltásokat

c.    aki a legnagyobb mélységben is kapaszkodót tud nyújtani az embernek

d.    aki előtt nem kell eltitkolnunk érzéseinket

e.    aki előtt semmi sem lehetetlen

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 29. fejezet

29. fejezet – A BŰN EREDETE (2. rész)

Lucifer eltávozott Isten közvetlen közeléből. Elment, hogy elégedetlenséget szítson az angyalok között. Munkáját titokban végezte, és egy ideig valódi szándékát az Isten iránti tisztelet látszata mögé rejtve igyekezett elégedetlenséget ébreszteni a mennyei lények között. A törvény ellen lázította őket. Azt állította, hogy e törvények szükségtelen korlátokat szabnak. Lucifer arra biztatta az angyalokat, lényük szentségére hivatkozva, hogy kövessék saját akaratuk parancsait. Azzal a kijelentésével, hogy Isten igazságtalan vele, amikor a legnagyobb dicsőségben Krisztust részesíti, sajnáltatni akarta magát. Azt állította, hogy nem azért igényel nagyobb hatalmat és dicsőséget, mert önmagát szeretné felmagasztalni, hanem a menny minden lakója számára szabadságot akar biztosítani, hogy eljussanak a lét magasabb szintjére.

A nagy irgalmú Isten sokáig tűrt Lucifernek. Elégedetlenkedése kezdetén Lucifer még nem vesztette el kimagasló helyét; sőt még akkor sem, amikor hazugságait a hűséges angyaloknak mondogatni kezdte. Még sokáig a mennyben maradhatott. Isten újra és újra bocsánatot kínált neki azzal a feltétellel, hogy megbánja bűnét és engedelmeskedik. Isten olyan eszközökkel próbálta Sátánt meggyőzni tévedéséről, amelyeket csak a végtelen szeretet és bölcsesség tud kigondolni. Az elégedetlenség szelleme mindaddig ismeretlen volt a mennyben. Először Lucifer maga sem látta, hova sodródik. Nem volt tisztában a saját érzéseivel. De amikor bebizonyosodott, hogy elégedetlenségének semmi oka nincs, már tudta, hogy tévedett, hogy Isten kívánalmai jogosak, és ezt az egész menny előtt be kell ismernie. Ha ezt megtette volna, megmenthette volna önmagát és sok angyaltársát. Ekkor még nem számolta fel teljesen Isten iránti hűségét. Elhagyta ugyan oltalmazó kérubként betöltött helyét, de ha elismerve a Teremtő bölcsességét, vissza akart volna térni Istenhez, és örömmel vállalta volna az Isten csodálatos tervében neki szánt helyet, újra elfoglalhatta volna tisztét. De büszkesége nem engedte meghódolni. Elszántan védte a maga álláspontját, bizonygatva, hogy nincs szüksége bűnbánatra, és teljesen belevetette magát az Alkotója elleni nagy küzdelembe.

Lángeszének minden képességét a megtévesztésre összpontosította, hogy megnyerje a vezetése alatt álló angyalok rokonszenvét. Még azt a tényt is, hogy Krisztus figyelmeztette és tanácsolta őt, kiforgatta, és saját áruló céljai szolgálatába állította. Azoknak, akiket a szeretet és a bizalom legerősebb szálai fűztek hozzá, Sátán azt mondta, hogy Isten őt rosszul ítéli meg, álláspontját nem veszi figyelembe, és szabadságát korlátozza. Sátán először csak elferdítette Krisztus szavait, majd megmásította, és kimondottan hazudott, azzal vádolva Isten Fiát, hogy meg akarja alázni a menny lakói előtt. Ürügyet keresett az angyalokkal való vitára. Azokat pedig, akiket nem tudott fellázítani és teljesen a maga oldalára állítani, azzal vádolta, hogy a mennyei lények érdekeivel szemben közömbösek. Pontosan azzal vádolta az Istenhez hűségeseket, amit ő követett el. Igazolni akarta azt a vádját, hogy Isten igazságtalan vele szemben, ezért a Teremtő szavainak és tetteinek hamis beállításához folyamodott. Isten szándékait ravaszul vitatva el akarta bizonytalanítani az angyalokat. Mindazt, ami egyszerű volt, titokzatosságba burkolta. Ravaszul kiforgatva Jahve legvilágosabb kijelentéseit, kételyt ébresztett velük szemben. Magas beosztása, a menny kormányzatával való szoros kapcsolata nagyobb súlyt adott állításainak, és sok angyalt rábírt arra, hogy lázadjon a Menny tekintélye ellen, miként ő is.

A bölcs Isten hagyta, hogy Sátán addig folytassa munkáját, mígnem az elégedetlenség szelleme nyílt lázadássá érett. Sátán terveinek teljesen ki kellett bontakoznia ahhoz, hogy valódi jellegüket és céljukat mindenki felismerhesse. Lucifernek mint felkent kérubnak kimagasló helye volt; a mennyei lények végtelenül szerették, és nagy befolyást gyakorolt rájuk. Isten uralma nemcsak a menny lakóira terjedt ki, hanem minden teremtményére, a világegyetem összes lakójára is. Sátán azt gondolta, hogy ha az angyalokat maga mellé tudja állítani, akkor a többi világ is vele tart. Saját szempontjait ravaszul előtérbe helyezte, hogy célját elérje. Nagyon ügyesen tudott hazudni, és a hazugság mögé bújva előnyt szerzett magának. Még a hűséges angyalok sem voltak egészen tisztában jellemével, sem azzal, hogy tevékenysége hova vezet.