Higgyetek az Ő prófétáinak - július 22 - KEDD - Mózes harmadik könyve 7. fejezet

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Gondolatok Mózes harmadik könyve 7. fejezetéből

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=lev%207&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=lev%207&version=NT-HU

Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

A fejezet első hét verse elénk tárja a vétekért való áldozat rendjét. Annak elrendelése, hogy a hús a papot illeti, a 7. fejezet egy listát indít arról, hogy a pap az áldozat mely részeire jogosult a különböző áldozat fajták esetében. Az egész áldozatot az Úrnak ajánlották fel, aki kijelölte azt a részt, amely szolgáját, az áldozat bemutatásánál közreműködő papot illette meg. Így a papok, akik teljes idejükben az Úrnak szolgáltak, elvégzett munkájuk alapján részesültek javadalmazásban, ami ellátta a szükséges anyagi javakkal őket és családjukat (vö. 1Kor 9:1-14).

Ugyanígy a békeáldozatot is teljes egészében az Úrnak szentelték, de aztán az áldozat egyedülálló módon került felosztásra Isten, a pap, és az áldozathozó között, így az erre az áldozatformára vonatkozó útmutatások az áldozati rendszabályok leírásának a végére kerültek. Az Úr iránti hálájuk kifejezése, vagy egy fogadalmuk beteljesítése, vagy éppen egyszerűen Isten iránti hódolatuk kifejezése indíthatta az izraelitákat békeáldozatra. Isten dicsőítésének örömteli alkalma volt ez. A vér az életet jelképezte, és éppen ezért nem volt szabad elfogyasztaniuk (vö. 1Móz 9:4, ApCsel 15:20, 29), éppen így a pogányokból lett őskeresztényeknek, és a maiaknak sem megengedett. Ez a vér – mint helyettes áldozat váltságdíj volt az áldozathozó életéért (3Móz 17:10-14). Ez mutatja, hogy még istendicsőítésünk is csak Krisztus áldozatán keresztül elfogadható! Ma imádkozunk, ahelyett, hogy állatokat áldoznánk (vö. Zsolt 141:2), és hatalmas áldásokban részesülhetünk azáltal, hogy imáink mellett valódi, még kézzelfoghatóbb áldozatok meghozatalával fejezzük ki hálánkat Isten iránt.

Roy Gane

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy minden lehetséges módon kifejezze Irántad érzett háláját, Jézus nevében. Ámen!

Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 18-19. fejezetek

18. fejezet – A KÜZDELEM ÉJSZAKÁJA (3. rész)

Sátán Isten angyalai előtt vádolta Jákóbot, követelve a jogot, hogy bűne miatt elpusztíthassa. Ézsaút arra indította, hogy Jákób ellen vonuljon; a pátriárkát pedig hosszú, küzdelmes éjszakáján bűntudattal próbálta megterhelni, hogy elcsüggessze és elszakítsa Istentől. Amikor Jákób kétségbeesetten megragadta az Angyalt, és könnyek között könyörgött, a mennyei követ, hogy próbára tegye Jákób hitét, emlékeztette bűnére, és igyekezett elmenekülni tőle. De Jákób nem engedte el. Tudta, hogy Isten kegyelmes, és bízott könyörületében. Hivatkozott bűnbánatára, és szabadulásért esedezett. Amint felidézte életét, majdnem kétségbeesett, de szorosan fogta az Angyalt, és buzgó, gyötrődő lélekkel kitartóan könyörgött, amíg nem győzött.

Ugyanezt fogja Isten népe is átélni a gonoszság hatalmaival vívott utolsó küzdelmében. Isten próbára fogja tenni hitüket, állhatatosságukat, szabadító hatalmába vetett bizalmukat. Sátán megkísérli megrémíteni őket sorsuk reménytelenségének gondolatával - hogy bűneik nagysága miatt nem nyerhetnek bűnbocsánatot. Rájuk nehezedik hibáik tudata, és megvizsgálva életüket, minden reményük elvész. De Isten nagy kegyelmére és saját őszinte bűnbánatukra gondolva, Isten ígéreteire hivatkoznak, amelyeket Krisztus által a tehetetlen, bűnbánó bűnösök kaptak. Hitük nem lankad, ha imáikra nem kapnak azonnal választ. Isten erejébe kapaszkodnak, mint Jákób az Angyaléba, és ezt mondják "Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet."

Ha Jákób előzőleg nem bánta volna meg bűnét - az elsőszülöttségi jog csalással való megszerzését -, Isten nem hallgatta volna meg imáját, és nem őrizte volna meg irgalmasan életét. A nyomorúság idején Isten aggódó és gyötrődő gyermekei is összeroppannának, ha be nem vallott bűnök jutnának eszükbe. A kétségbeesés kioltaná hitüket, és nem tudnának bizalommal esedezni Istenhez szabadulásért. De amíg mélységesen tudatában vannak méltatlanságuknak, nincsenek titkos, bevallatlan vétkeik. Krisztus engesztelő vére már eltörölte bűneiket, és nem tudják emlékezetükbe idézni azokat.

Sátán sok embert elhitet azzal, hogy Isten szemet huny az élet apró dolgaiban tanúsított hűtlenségük felett. Az Úr azonban Jákóbbal való bánásmódjával megmutatta, hogy semmiképpen sem hagyja jóvá és nem tűri meg a bűnt. Sátán legyőzi azokat, akik megpróbálják mentegetni vagy elrejteni bűneiket, és hagyják, hogy ott maradjanak bevallatlanul és megbocsátatlanul a menny könyveiben. Minél látványosabb hitvallásuk, és minél tiszteletreméltóbb helyet töltenek be, Isten szemében annál elszomorítóbb az eljárásuk, és annál biztosabb a nagy ellenség győzelme.

Jákób története mégis azt bizonyítja, hogy Isten nem veti el azokat, akiket bűnre csábítottak, de bűnbánattal visszatértek Istenhez. Jákób alázat, bizalom és hit által győzött ott, ahol a saját erejével küzdve kudarcot vallott. Isten így tanította meg szolgáját arra, hogy csak az ő hatalma és kegyelme adhatja meg neki azt az áldást, amire sóvárog. Így lesz azokkal is, akik az utolsó napokban élnek. Amikor veszély veszi körül őket, és kétségbeesés tölti el lelküket, egyedül a Krisztus érdemei általi engesztelésre támaszkodhatnak. Önmagunktól semmit sem tehetünk. Tehetetlenségünkben és érdemtelenségünkben a megfeszített és feltámadt Megváltó érdemeiben kell bíznunk. Senki sem pusztul el, aki ezt teszi. Az örökkévaló Isten szeme előtt van vétkeink hosszú listája. A nyilvántartás tökéletes. Egyetlen vétkünk sem hiányzik belőle. De ő, aki meghallgatta a régi időkben szolgáinak kiáltását, most is hallja a hittel mondott imát, és megbocsátja törvényszegéseinket. ő ezt megígérte, és ő beváltja ígéretét.

Jákób győzött, mert állhatatos és határozott volt. Tapasztalata a kitartó ima hatalmát tanúsítja. Most kell megtanulnunk a győzelmes ima, a rendületlen hit leckéjét. Krisztus egyházának és a keresztény embernek nem azok a legnagyobb győzelmei, amelyeket tehetséggel vagy műveltséggel, gazdagsággal vagy az emberek jóindulatával elér, hanem amelyeket Isten fogadótermében arat, amikor komoly, küzdő hite belekapaszkodik Isten hatalmának erős karjába.

Aki nem hajlandó minden bűnt elhagyni és buzgón könyörögni Isten áldásáért, az nem nyer áldást. Mindazok, akik megragadják Isten ígéreteit, mint Jákób, és buzgók és állhatatosak, hozzá hasonlóan elérik céljukat. "Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik őhozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk? Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar" (Lk 18:7-8).