Higgyetek az Ő prófétáinak - július 25 - PÉNTEK - Mózes harmadik könyve 10. fejezet

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Gondolatok Mózes harmadik könyve 10. fejezetéből

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=lev%2010&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=lev%2010&version=NT-HU

Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

Az előző fejezet végén (3Móz 9:24) Isten megmutatta, hogy elfogadta az áldozatot és a papok szolgálatát. De mielőtt még a nép bűnéért való áldozat teljes lett volna, két pap olyan tűzzel kezdte el égetni a füstölő szert, amit ember gyújtott, ahelyett, hogy az oltárról származó tüzet használták volna, ami Istentől szállt alá. Ez az eltávolodás Isten utasításaitól tévesen mutatta be Őt, amely által a nép arra a következtetésre juthatott volna, hogy Isten szolgái saját elgondolásaik szerint is kialakíthatják Isten tiszteletének alapelveit és szabályait. Ezért tűz jött ki az Úr elől, és megemésztette Nádábot és Abihut. Az sem lehetett kifogás, hogy értelmüket alkohol tompította (3Móz 10:8-11).

Mindez megrázta Mózest. Ha a papok nem tudják Isten utasításaihoz híven elvégezni a szolgálatukat, hogyan tudna Isten népe között jelen lenni, hogy védelmezze őket? Mózest feldúlták az események, különösen az, amikor megtudta, hogy az életben maradt papok elégették a nép bűnéért való áldozat visszamaradt részét. Ezt a részt meg kellett volna enniük (3Móz 6:26), hogy így jelképesen magukra vegyék a nép bűnét, amely azt mutatja be, hogy Krisztus hogyan hordozza az ember bűnét. Áron azt mondta Mózesnek, hogy amiatt ami a fiaival történt, nem érezte magát méltónak, hogy elfogyassza a bűnért való áldozatot.

Az izraelita papok nem haltak meg, amikor szolgálatuk szerint mások bűnét hordozták, de Krisztus igen. Magára véve bűneinket megemésztett, mint a mi bűneinkért való áldozat. Ez mutatja be, hogy Krisztus a mi Helyettesünk, aki érettünk, miattunk, és helyettünk halt meg.

Roy Gane

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy hálás legyen azért, hogy Te az ő helyettese vagy és Te magadra vetted minden bűnét, Jézus nevében. Ámen!

Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 18-19. fejezetek

19. fejezet – VISSZATÉRÉS (3. rész)

Jákób bűne, valamint az események sora, amelyekhez ez a bűn vezetett, rossz befolyást árasztott, és hatása keserű gyümölcsöt érlelt fiai jellemében és életében. Amikor fiai felnőttek, súlyos hibák fejlődtek ki bennük. A családban megmutatkoztak a többnejűség következményei. Ez az iszonyú bűn kiszáríthatja a szeretet forrását, és hatására meglazulnak a legszentebb kötelékek. Az anyák féltékenysége megkeserítette a családi kapcsolatot. A gyermekek egymással versengve, irányítást nem tűrve nőttek fel, és az apa életét aggódás és fájdalom árnyékolta be.

Volt egy fiú - Rákhel idősebb fia, József -, aki egészen más jellemű volt, mint a többiek. Kivételes szépsége mintha lelke és szíve belső szépségének tükre lett volna. A tiszta szívű, szorgalmas és vidám ifjú ébren és állhatatosan vigyázott erkölcsi tisztaságára. Hallgatott atyja tanításaira, és örömmel engedelmeskedett Istennek. Azok a tulajdonságok, amelyekkel később Egyiptomban kitűnt - szelídség, hűség és megbízhatóság -, már ekkor megmutatkoztak mindennapi életében. Mivel anyja már nem élt, még jobban ragaszkodott atyjához, és Jákób szíve-lelke egy volt öregkorában született fiáéval. "Minden fiánál inkább szereti vala Józsefet" (1Móz 37:3).

De még ez a szeretet is baj és fájdalom okozója lett. Nem volt bölcs dolog Jákóbtól, hogy leplezetlenül kivételezett Józseffel. Ezzel többi fiát féltékennyé tette. József nagyon bánkódott, amikor látta bátyjai bűnös életét. Megpróbált szelíden szólni nekik, de még jobban felkeltette gyűlöletüket és haragjukat. Nem tudta elviselni, hogy vétkeznek Isten ellen, és elmondta atyjának ezt a dolgot, remélve, hogy ő majd tekintélyével jobb útra tudja téríteni őket.

Jákób vigyázott, nehogy durvasággal vagy szigorral haragra gerjessze fiait. Elérzékenyülve mondta el, mennyire aggódik gyermekeiért, és kérte, hogy tiszteljék ősz fejét, és ne hozzanak szégyent nevére, elsősorban pedig ne gyalázzák meg Istent azzal, hogy parancsait semmibe veszik. A fiatalemberek azt szégyellték, hogy gonoszságuk kiderült, és bűnbánatot színleltek, de valódi érzéseiket titkolták, és gyűlöletük még fokozódott leleplezésük miatt.

Az atya meggondolatlanul olyan drága ruhát, vagy tunikát ajándékozott fiának, amilyet híres személyek viseltek. Ebben a testvérek újabb bizonyítékát látták atyjuk részrehajlásának, és kezdték azt gyanítani, hogy idősebb gyermekeit mellőzve az elsőszülöttségi joggal Rákhel fiát akarja felruházni. Gyűlöletüket még növelte, amikor egy napon az ifjú elmondta, mit álmodott. "Ímé" - mondta - "kévéket kötünk vala a mezőben, és ímé az én kévém felkele és felálla; a ti kévéitek pedig körülállának, és az én kévém előtt meghajolnak vala.[...]

Avagy király akarsz-é lenni felettünk? Vagy uralkodni akarsz-é rajtunk?" (1Móz 37:7-8) - kiáltották irigy haraggal testvérei.

Nemsokára volt egy másik, hasonlóan fontos álma, amelyet szintén elmondott: "[...] Ímé a nap és a hold, és tizenegy csillag meghajol vala én előttem" (1Móz 37:9). Ez az álom éppoly hamar magyarázatot kapott, mint az első. Az atyja, aki jelen volt, rosszallóan szólt: "[...] Micsoda álom az, amelyet álmodtál? Avagy elmegyünk-é, én és a te anyád és atyádfiai, hogy meghajtsuk magunkat te előtted a földig" (1Móz 37:10). Szavainak nyilvánvaló szigora ellenére Jákób hitte, hogy Isten kinyilatkoztatta a jövőt Józsefnek.

Ahogy testvérei előtt állt, a Lélek fénye ragyogott szép arcán, és a testvérek önkéntelenül is csodálták. De nem akarták gonosz utaikat elhagyni, és gyűlölték azt a tisztaságot, amely megítélte bűneiket. Kaini lelkület gerjedt fel szívükben.