Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Gondolatok Mózes harmadik könyve 12. fejezetéből
A fejezetet itt olvashatod el a
Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=lev%2012&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=lev%2012&version=NT-HU
Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet
üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod
meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
Isten arra teremtette az embert, hogy
sokasodjon (1Móz 1:28), akkor viszont miért okoz a gyermekszülés
tisztátalanságot? A „bűneset” (1Móz 3) óta minden ember halandó, és ki van téve
a halálnak a bűn miatt (Róm 6:23). Amikor minden élet halhatatlan Teremtője a
halandók között lakozott, bemutatta, hogy az Ő szent természete különb a
miénknél. Néhány „tisztátalannak” nevezett dolog a halandóság születéstől
halálig tartó ciklusával állt kapcsolatban. Ide tartozott a vér, az ondó és
más, a nemzőszervekből folyó folyadék, ahogy az oszlásnak indult bőr és a
holttestek is. Ez a tisztátalanság nem szó szerint értendő volt, hanem egy
olyan kategória, ami kihangsúlyozta bűnben való fizikai állapotot, ami halállal
végződik. Ezért a tisztátalanságot el kellett választani mindentől, ami szent.
Most, hogy a földi szentélyszolgálat már véget ért, többé nincs szükség a
megtisztulási szertartásokra. Az azonban, hogy a rendszer feljegyzésre került,
arról tanít bennünket, milyen a mi természetünk az Istenéhez képest.
Gyermekszülés után az anya még több hétig
vérzett, így tisztátalan volt. Talán, mivel a lánygyermek nemi szervei a
szüléskor vérrel érintkezhetnek, az anya kétszer annyi ideig viselte a gyermek
tisztátalanságát, mintha fiút szült volna. Az itteni, női tisztátalanságra
helyezett hangsúly viszont nem rendeli a nőket a férfiak alá értékükben, akik
szintén számos módon válhattak tisztátalanná (3Móz 15). Megtisztulásáért az
anyának áldozatokat kellett bemutatnia, köztük „vétekáldozatot” is. Ezt
helyesebben „megtisztulási” áldozatnak kellene fordítani, mivel az anya nem
követett el bűnt, és nem volt szüksége bűnbocsánatra.
Roy Gane
Ima
éretted:
Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy hálás legyen azért, hogy a bűn
tisztátalanságából meg tudod őt menteni és meg tudod tisztítani, Jézus nevében.
Ámen!
Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK
ÉS PRÓFÉTÁK 20. fejezetek
20.
fejezet – JÓZSEF EGYIPTOMBAN (1. rész)
1
Mózes 39-41
Időközben
József a kereskedőkkel útban volt Egyiptom felé. Ahogy a karaván délre - Kánaán
határai felé - haladt, a fiú meglátta a távolban a dombokat, amelyek között
atyja sátrai álltak. A magányos, fájó szívű fiú szerető atyjára gondolva
keservesen sírt. Újra felrémlett előtte a dótháni jelenet. Látta dühös
testvéreit, és magán érezte vad pillantásaikat. Fülében csengtek kétségbeesett
könyörgésére adott gúnyos, sértő szavaik. Remegő szívvel gondolt a jövőre. Hogy
megváltoztak körülményei! A szeretettel dédelgetett fiúból megvetett,
tehetetlen rabszolga lett. Mi lesz a sorsa egyedül, társtalanul abban az idegen
országban, ahová megy? József egy ideig teljesen átadta magát a fájdalomnak és
rémületnek.
A
gondviselő Isten kezében még ez a helyzet is áldására szolgált. Néhány óra
alatt megtanulta azt, amire máskülönben évek sem tanították volna meg. Az atyai
szeretet, bármilyen erős és gyengéd is volt, ártott neki elfogultságával és
engedékenységével. Ez a helytelen kivételezés felingerelte testvéreit, és oly
kegyetlen tettre indította őket, amely Józsefet elszakította otthonától. E
kivételezés hatásai megmutatkoztak jellemében is. Olyan hibákat alakított ki
benne, amelyekből ki kellett gyógyulnia. Önelégült és követelőző lett. A gondos
apa gyengédségéhez szokott fiú úgy érezte, képtelen megbirkózni az idegen és
rabszolga keserves, elhagyatott életének nehézségeivel.
Azután
gondolatai atyja Istene felé fordultak. Gyermekkorában megtanították arra, hogy
szeresse és félje Istent. Atyja sátrában gyakran hallgatta annak a látomásnak
történetét, amelyet az otthonából száműzöttként és szökevényként menekülő Jákób
látott. Hallott az ígéretekről, amelyeket az Úr Jákóbnak tett, és hogy azok
miként teljesedtek - hogyan jelentek meg a szükség órájában Isten angyalai,
hogy oktassák, vigasztalják és oltalmazzák. Hallott arról is, hogy a szerető
Isten az ember számára Megváltóról gondoskodott. Most ezek a drága leckék
felelevenedtek lelkében. József hitte, hogy atyái Istene az ő Istene is. Akkor
és ott teljesen átadta magát az Úrnak, és azért imádkozott, hogy Izrael
Megtartója legyen vele száműzetése földjén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése