Az olvasmány
szerkezete:
1.
Részlet Ellen White könyvéből
2.
Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3.
A heti olvasmány Ellen White könyvéhez (ez minden olvasmány végén ott lesz egy
hétig, amikor majd váltja a következő)
Jézushoz vezető út 1. fejezet 3. nap
Krisztus azért élt, azért szenvedett és azért
halt meg, hogy bennünket megváltson. A "fájdalom embere" lett, hogy
bennünket örökkévaló öröm részeseivé tegyen. Isten megengedte, hogy szeretett
Fia, kiben a kegyelem és igazság teljessége lakozott, leírhatatlan dicsőségű
világából erre a bűnöktől megromlott és megmérgezett világra jöjjön, melyet a
halál és átok homálya borít. Megengedte, hogy az Ő szerető keblét, a szent
angyalok imádatát elhagyja, és helyette gyalázatot, megaláztatást és
gyűlöletet, sőt még halált is szenvedjen. "Békességünknek büntetése rajta
van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg" (Ésa 53:5). Lásd Őt a puszta
magányában, a Gecsemánéban és a kereszten, hol Isten bűntelen Fia magára vette
a bűn terhét. Ő, aki Istennel egy volt, lélekben átélte azt a rettenetes
szakadást, melyet a bűn okoz Isten és ember között. Ez volt, ami ajkait ily
fájdalmas kiáltásra kényszerítette: "Én Istenem, én Istenem! miért hagyál
el engemet?" (Mt 27:46). A bűn felmérhetetlen terhének és a lélek Istentől
való elszakadásának érzete volt az, ami Isten Fiának szívét megtörte.
Krisztus azonban nem azért szánta rá magát
erre a nagy áldozatra, hogy mennyei Atyánk szívét irántunk való szeretetre
ébressze, vagy hogy Őt az emberiség megmentésére és megváltására késztesse.
Nem, nem! "Úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát
adta" érte (Jn 3:16). Isten nem a nagy engesztelő áldozat következtében
szeret minket, hanem ellenkezőleg; azért hozta az áldozatot, mert szeret
bennünket.
Krisztus volt a közvetítő, aki által végtelen
szeretetét a bűnbe süllyedt világra áraszthatta. Mert "Isten volt az, aki
Krisztusban megbékéltette magával a világot" (2Kor 5:19). Isten együtt
szenvedett Fiával; Gecsemáné lelki gyötrelmeiben és Golgota halálküzdelmeiben
Megváltónk lefizette váltságunk árát. Jézus így szólt: "Azért szeret engem
az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt" (Jn
10:17). Ezzel azt kívánja mondani: Atyám annyira szeret benneteket, hogy még
engem is jobban szeret azért, mert életemet áldozom fel a ti megváltástokért;
életem feláldozása által a ti képviselőtök és kezesetek lettem; bűneiteket,
áthágásaitokat és vétkeiteket magamra vállaltam, miáltal Atyám kedveltje
vagyok. Áldozatom által vált lehetővé, hogy Isten igazságossága megmaradjon, és
a Jézusban hívő bűnös is megigazuljon.
Egyedül Isten Fia végezhette el megváltásunk
művét, mert csak az egyszülött Fiú, ki az Atya kebelében volt, tudta Őt nekünk
kijelenteni. Csakis Ő, ki az isteni szeretet nagyságát és mélységét önmaga is
ismerte, nyilatkoztathatta ki. Krisztusnak az elesett emberiségért hozott
végtelen nagy áldozatán kívül semmi sem lett volna képes méltóan kifejezni
mennyei Atyánknak a bűnbe süllyedt emberiség iránti szeretetét.
"Mert úgy szerette Isten e világot, hogy
az ő egyszülött Fiát adta." Nemcsak azt engedte meg, hogy emberek között
éljen, bűneiket hordja és a kereszthalált elszenvedje, hanem teljesen a bűnbe
süllyedt emberiségnek adta Őt. Krisztus saját tapasztalataiból ismerte meg az
emberiség vágyait és szükségleteit. Isten egyszülött Fia elszakíthatatlan
kötelékkel fűzte össze magát az emberek fiaival. Ezért "nem szégyenli őket
atyjafiainak hívni" (Zsid 2:11). Ő áldozatunk, szószólónk és testvérünk
lett, aki az Atya trónja előtti emberi formában és örök időkre eggyé lett
velünk, akiket megváltott... Emberfiává lett. Mindezt azért tette, hogy az
embert a bűn fertőjéből és lealacsonyító voltából megmentse és felemelje, hogy
Isten szeretetét sugározhassa, és részesülhessen a megszentelt élet örömeiben.
Megváltásunk ára, mennyei Atyánk végtelenül
nagy áldozata, aki Fia életét áldozta fel értünk, ébresszen bennünk nemes,
magasztos eszményeket arra nézve, hogy mivé lehetünk Krisztus által. Midőn
János, az ihletett apostol, látta a mennyei Atya szeretetének nagyságát és
mélységét e veszendő világ iránt, félelemmel és imádattal telt el; és nem
találva megfelelő szavakat arra, hogy e szeretet bensőséges voltát kifejezze,
felszólította a világot, hogy figyelmét erre irányítsa. "Lássátok milyen
nagy szeretetet adott nékünk az atya, hogy Isten fiainak neveztetünk!"
(1Jn 3:1). Micsoda értéket nyer ezáltal az ember! A bűn következtében az
emberek Sátán alattvalói lesznek, de Krisztus engesztelő áldozatában való hit
által Ádám fiai ismét Isten gyermekeivé lehetnek. Az emberi természet
felvételével Krisztus felemelte az elesett emberiséget, olyannyira, hogy a vele
való összeköttetés által tényleg méltók lehetnek az "Isten gyermekei"
elnevezésre.
Mai bibliai szakasz: 1 Mózes 3. fejezete
1 Mózes 3 erőteljesen mondja el
mindannyiunk számára, hogy döntéseinknek örök következményei vannak. Ősszüleink
ott a kertben, annál a bizonyos fánál történt döntésének következményét még
évezredek után is érzi világunk. Személyes döntéseink nemcsak ránk vannak
hatással, hanem a családunkra, barátainkra, munkatársainkra és még a következő
nemzedékekre is. Érdekes azt is megfigyelnünk, hogy amikor Ádám és Éva
vétkeztek, fügefa leveleket aggattak össze, és körülkötőket készítettek
maguknak (7. vers). Hamar meg kellett tanulniuk, hogy a pótcselekvés nem
működik. Csak egy orvosság van a bűnre - Jézus a megöletett Bárány.
A bűn mentegetőzést és vádaskodást szül.
Minden jelentőségteljes változás a választásunkon alapul. A mentegetőzés nem
idéz elő pozitív változást. A vádaskodás bezár bennünket romboló szokásainkba.
A változás akkor áll be, amikor engedünk a Szentlélek késztetésének, és amikor
válaszolunk Isten kezdeményezésére, hogy megváltson bennünket. Az Édenkertben
Isten kezdeményezett. Megkereste a bukott emberpárt és kegyesen visszaédesgette
őket szerető szívéhez. Ezt tette értük, és ezt fogja tenni értünk is.
Heti olvasmány az Ellen White idézethez (1 hétig ismétlődik, akkor lesz újabb)
Az 1970-es években részt vettem egy
közvélemény kutatásban az USA Connecticut államában, ahol Mark Finley tervezett
evangélizációs sorozatot tartani. Azt akartuk megtudni, hogy az ajánlott témák
közül melyik lenne a leghasznosabb és melyikre lenne a legnagyobb igény.
Meglepetésemre majdnem mindenki azt a témát választotta, hogy Mit
kezdjek a bűntudatommal.
Ma is sokan kérdezik, hogy Hogyan lehet
békességem? Hogyan szabadulhatok meg a bűntudattól? Péter az Apostolok
cselekedetei 2:38-ban válaszol ezekre az örök kérdésekre: "Térjetek meg ...
mindnyájan." Az Isten által elfogadott megtérés magába foglalja a mély
bűnbánatot azért, hogy szívfájdalmat okoztunk Megváltónknak. Ézsau, Júdás és a
fáraó csak a további szenvedésektől és veszteségektől akartak megszabadulni.
Amiatt bánkódtak, hogy a bűnnek ilyen rossz következményei lettek, de nem
magáért a bűnért bánkódtak.
Az igazi bűnbánat Isten ajándéka. Ahogy Dávid
is tette az 51. zsoltárban, nekünk is kérnünk kell Istent, hogy az igaz lelket
újítsa meg bennünk, hogy adjon nekünk olyan szívet, amely tisztaságra és
igazságra vágyik. Ez a fajta bűnbánat kívül esik saját erőnkön. Csak Jézus
segíthet abban, hogy igazi bánatot érezzünk bűneink felett, és Ő arra vár, hogy
jöjjünk hozzá úgy, ahogy vagyunk. Csak Krisztus áldozata által nyerhetünk
üdvösséget
Jézus kész megszabadítani bennünket a bűntől
és a bűntudattól, de nem kényszerít bennünket. Ő nem rángat be rúgkapáló és
üvöltöző embereket országába. Minden szándékos bűn, minden elfordulás az Ő
kegyelmétől, megkeményíti a szívünket. Ha nem vágyunk szabadulásra, ha nem
fogadjuk el csodálatos kegyelmét, mit tehet akkor értünk?
Időnként a Sátán vádolóként közelít meg
bennünket. De, amikor jön és azt mondja nekünk, hogy túlságosan bűnösök vagyunk
ahhoz, hogy megváltásban részesüljünk, tekintsünk Megváltónkra és beszéljünk
bátorságosan az Ő hatalmáról és jóságáról. Ha Jézusra tekintünk, segítséget
kapunk. Megvallhatjuk bűneinket, és hihetünk abban, hogy Jézus érdeméért nem
fogunk meghalni, hanem élni fogunk (Ez 33:15).
Földi életünk rövid és bizonytalan. Ne
késlekedjünk engedni Isten Szentlelke hangjának! Segíteni tud nekünk, hogy
szeressük Őt és egymást is.
Cindy Tutsch, DMin
Ellen White Intézet
nyugalmazott társigazgatója
Amerikai Egyesült
Államok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése