Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - Jézushoz vezető út 7. fejezet 19.
nap
Mindaddig nincs
bizonyítéka a megtérésnek, míg új életet nem eredményezett.
Ha a bűnös Istennek
tett fogadalmait megadja, ha megtéríti amit elrabolt, ha bűneit beismeri, és
szereti Istent és embertársait, csakis akkor lehet bizonyos benne, hogy átment
a halálból az életbe.
Ha mint tévelygő,
bűnös lények Krisztushoz jövünk, ha megbocsátó kegyelmének részeseivé leszünk,
akkor szeretet fakad szívünkben, akkor minden teher könnyű; mert Krisztus igája
gyönyörűséges. A kötelesség öröm és az áldozat élvezet. Életünk eddigi homályos
útját az igazság napja fogja bevilágítani.
Krisztus jellemének
szeretetreméltósága látható lesz tanítványaiban. Neki öröme telt Isten
akaratának teljesítésében. Isten iránti szeretet és szent buzgalom volt a
Megváltó életét uraló erő. A szeretet dicsőítette és nemesbítette összes cselekedeteit.
A szeretet: Istentől jön. Csak olyan szívekben található, melyekben Jézus
uralkodik. "Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket!" (1Jn
4:19). Az isteni kegyelemből újjászületett szívben a szeretet képezi minden
cselekedet indítórugóját. Megváltoztatja a jellemet, vezeti és kormányozza az
indítóokokat, zabolázza a szenvedélyeket, legyőzi az ellenséges indulatokat, és
nemesbíti a kedélyt. Ha ezt a szeretetet ápoljuk lelkünkben, megédesíti
lelkünket és nemesbítő hatást árasztunk környezetünkre.
Főképpen két
tévedésre kell ügyelniük Isten gyermekeinek, különösen azoknak, akik a
kegyelemben újonnan vannak alapozva. Az első, már említett tévedés abban áll,
hogy saját cselekedeteikre támaszkodnak, mindent megtesznek, hogy magukat
Istennel összhangba hozzák. Aki a parancsolatok betartásával akar
életszentségre eljutni, lehetetlent kísérel meg. Mindahhoz, amit az ember
Krisztus nélkül tesz, bűn és önzés tapad. Egyedül a Krisztus kegyelmébe vetett
hit képes bennünket megszentelni.
A másik, nem kevésbé
veszedelmes tévhit az, hogy Krisztus felment bennünket Isten törvényének
megtartása alól; miután - úgymond - hit által nyerhetjük el Krisztus kegyelmét,
cselekedeteinknek egyáltalán semmi közük sincs megváltásunkhoz.
Gondoljátok azonban
meg, hogy az engedelmesség nem csupán a parancsolatokhoz való alkalmazkodás,
hanem a szeretet szolgálata. Isten törvénye, az Ő valódi, benső lényének
kifejezése; a szeretet nagy elvének megtestesülése, mely uralmának alapját
képezi mennyen és földön. Ha szívünk Isten képmására újjá alakul, ha Isten
szeretete lett beleplántálva, nem valósíthatjuk-e meg életünkben Isten
parancsolatait? Ha gyökeret vert szívünkben ez a szeretet, ha átalakultunk
Teremtőnknek képmására, akkor teljesedésbe megy az újszövetség ígérete:
"Adom az én törvényemet az ő szíveikbe, és az ő elméjökbe írom be
azokat" (Zsid 10:16). Ha a törvény szívünkbe van írva, vajon nem fog-e élő
alapot ölteni életünkben? Az engedelmesség - a szeretet, hódolat és szolgálat -
a tanítványság biztos jele. Azért mondja a Szentírás:"Mert az az Isten
szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait" (1Jn 5:3). Továbbá másutt:
"Aki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug
az, és nincs meg abban az igazság" (1Jn 2:4). Ahelyett tehát, hogy a hit
felmentene bennünket a törvény alól, épp a hit, éspedig egyedül a hit az, amely
Krisztus kegyelmének részeseivé, az engedelmességre képessé tesz bennünket.
Mai bibliai szakasz: 1 Mózes 19. fejezete
Isten megbízott két tanút, hogy személyesen vizsgálják ki a
helyzetet Sodomában, és mivel az ő ítéletük volt a sorsdöntő, ezért minden
kétséget kizáróan igazságosnak kellett lennie (18:25; 5Móz 17:6; 19:15; 2 Kor
13:1). Sodoma nemcsak szexuális erkölcstelenségéért és perverzitásáért esett
ítélet alá (Júd 7), hanem arroganciájáért, mértéktelenségéért, könnyelműségéért
és azért, mert figyelmen kívül hagyta a szegényeket és a szükségben lévőket
(Ezékiel 16:49-50). A náluk menedéket kereső idegenekkel szembeni barátságtalan
magatartásukkal, és a Lót barátaival szemben tanúsított szexuális
perverzitásukkal Sodoma lakói elítélték önmagukat Isten két tanúja előtt. Lótot
és családját a két angyal arra utasította, hogy meneküljenek, mielőtt őket is
utolérné a város büntetése.
A vonakodás, ahogyan Lót családja a menekülésre intő parancsra
reagált, jól mutatja a környezet vonzalmának veszélyességét. Amikor Lót a
családját a Jordán völgyébe költöztette a gonosz városokhoz közel, és ezután
beköltözött magába Sodomába, fel kellett volna figyelnie azokra a veszélyekre,
amelyeknek családját kitette (2Pt 2:7-8), ő azonban figyelmen kívül hagyta a
kockázatot, és gonosz befolyásnak tette ki őket, amely végül a romlásukhoz
vezetett. Az angyaloknak végül meg kellett ragadniuk Lótnak, feleségének, és
két lányuknak a kezét, akik még velük laktak, és ki kellett vonszolniuk őket a
városból. Lót felesége ennek ellenére elveszett, mivel a szíve ott maradt; a
város csábítása tőrbe csalta őt (1Móz 19:26); és Lót két lánya is Sodoma káros
befolyását bizonyította azáltal, hogy vérfertőző kapcsolatra léptek apjukkal
(30-36). Vajon mi is figyelmen kívül hagyjuk annak befolyását, amivel
körülvesszük magunkat? Mi lesz az eredménye? Sodoma és Gomora örök példa marad
arra, hogy hogyan fog bánni Isten az el nem hagyott gonoszsággal (2Pt 2:6).
Lótnak és családjának tragédiája szolgáljon tanulságul számunkra, hogy milyen
kockázatos, ha megengedjük, hogy a világ útja és vonzása megrontson bennünket
(1Jn 2:15-17).
3. heti olvasmány a Jézushoz vezető út
6. és 7. fejezetéhez (július 26- augusztus 1.
Az egyik kedvenc énekem, amit áhítatokhoz
szoktam énekelni, arról szól, hogy többet szeretnék megtudni Istenről, és ez az
ének kifejezi szívem legbelsőbb érzését. Valóban ez a szívem vágya, hogy
egységre jussak Istennel, és mélyebb közösséget tapasztaljak meg Vele.
A hatodik fejezet szívünkhöz szól, amely arra
vágyik, hogy jobban megismerje Istent, elmerüljön abban a békességben, amelyet
csak Isten adhat, és megtapasztalja a megbocsátást. Mit kell tennünk ahhoz,
hogy egységre jussunk Istennel és hogy olyanok legyünk, mint Ő?
Tegyük fel, hogy megvallottad bűneidet, és
úgy döntöttél, hogy életedben már nincs helye azoknak. Eldöntötted, hogy átadod
magad Istennek. És most hozzá mész és megkéred, hogy mossa le bűneidet. Kéred,
hogy adjon neked új szívet és új elmét. És aztán elhiszed, hogy Ő meg is teszi
ezt - mert megígérte.
Ez a fejezet újra és újra arra a gyönyörű
igazságra emlékeztet, hogy Isten azt akarja, hogy higgyünk az Ő ígéreteiben,
hogy megbocsátja bűneinket, hogy ezek az ígéretek valóságosak, igazak és a
mieink. Nem kell arra várnunk, hogy érezzük, hogy megváltásban részesültünk.
Mondd ezt magadnak: "Hiszem. Ez így van, de nem azért, mert így érzem,
hanem azért, mert Isten megígérte" (Mk 11:24). Te gyermekként
beleszülettél Isten családjába, és Ő úgy szeret téged, mint tulajdon Fiát.
A hetedik fejezetben egy kis kérdőívet
találunk, amely segít megtudnunk azt, hogy rendben van-e a kapcsolatunk
Istennel: Kié a szívünk? Kiről gondolkodunk? Kiről szeretünk beszélni? Kié
legforróbb szeretetünk és legjobb szolgálatunk? Ha valóban Krisztusé vagyunk,
gyakran gondolunk Rá. Ő a tárgya legszebb gondolatainknak. A lábai elé tettünk
mindent, amink van és amik vagyunk. Olyanok akarunk lenni, mint Ő, és
rendelkezni akarunk az Ő Lelkével. Vágyunk arra, hogy kövessük az Ő nyomdokát,
és arra, hogy tetsszünk Neki mindenben.
És még így is hit által és egyedül csak hit
által részesülünk Krisztus kegyelmében. A kegyelem teszi lehetővé azt, hogy
engedelmeskedjünk törvényének. Noha az engedelmesség lényeges ahhoz, hogy egyek
legyünk Istennel, ennek egy szeretetből fakadó szolgálatnak kell lennie, a
kegyelemre adott válasznak, és nem olyan eszköznek, amely által kiérdemeljük
saját üdvösségünket.
Eleshetünk, de Isten nem fordul el tőlünk és
nem hagy el bennünket. Halleluja! Micsoda Istenünk van!
Cindy Tutsch, DMin
Ellen White Intézet
nyugalmazott társigazgatója
Amerikai Egyesült
Államok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése