2015. július 30., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 30, csütörtök - 1 Mózes 19

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - Jézushoz vezető út 7. fejezet 19. nap

Mindaddig nincs bizonyítéka a megtérésnek, míg új életet nem eredményezett.

Ha a bűnös Istennek tett fogadalmait megadja, ha megtéríti amit elrabolt, ha bűneit beismeri, és szereti Istent és embertársait, csakis akkor lehet bizonyos benne, hogy átment a halálból az életbe.
Ha mint tévelygő, bűnös lények Krisztushoz jövünk, ha megbocsátó kegyelmének részeseivé leszünk, akkor szeretet fakad szívünkben, akkor minden teher könnyű; mert Krisztus igája gyönyörűséges. A kötelesség öröm és az áldozat élvezet. Életünk eddigi homályos útját az igazság napja fogja bevilágítani.

Krisztus jellemének szeretetreméltósága látható lesz tanítványaiban. Neki öröme telt Isten akaratának teljesítésében. Isten iránti szeretet és szent buzgalom volt a Megváltó életét uraló erő. A szeretet dicsőítette és nemesbítette összes cselekedeteit. A szeretet: Istentől jön. Csak olyan szívekben található, melyekben Jézus uralkodik. "Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket!" (1Jn 4:19). Az isteni kegyelemből újjászületett szívben a szeretet képezi minden cselekedet indítórugóját. Megváltoztatja a jellemet, vezeti és kormányozza az indítóokokat, zabolázza a szenvedélyeket, legyőzi az ellenséges indulatokat, és nemesbíti a kedélyt. Ha ezt a szeretetet ápoljuk lelkünkben, megédesíti lelkünket és nemesbítő hatást árasztunk környezetünkre.

Főképpen két tévedésre kell ügyelniük Isten gyermekeinek, különösen azoknak, akik a kegyelemben újonnan vannak alapozva. Az első, már említett tévedés abban áll, hogy saját cselekedeteikre támaszkodnak, mindent megtesznek, hogy magukat Istennel összhangba hozzák. Aki a parancsolatok betartásával akar életszentségre eljutni, lehetetlent kísérel meg. Mindahhoz, amit az ember Krisztus nélkül tesz, bűn és önzés tapad. Egyedül a Krisztus kegyelmébe vetett hit képes bennünket megszentelni.
A másik, nem kevésbé veszedelmes tévhit az, hogy Krisztus felment bennünket Isten törvényének megtartása alól; miután - úgymond - hit által nyerhetjük el Krisztus kegyelmét, cselekedeteinknek egyáltalán semmi közük sincs megváltásunkhoz.

Gondoljátok azonban meg, hogy az engedelmesség nem csupán a parancsolatokhoz való alkalmazkodás, hanem a szeretet szolgálata. Isten törvénye, az Ő valódi, benső lényének kifejezése; a szeretet nagy elvének megtestesülése, mely uralmának alapját képezi mennyen és földön. Ha szívünk Isten képmására újjá alakul, ha Isten szeretete lett beleplántálva, nem valósíthatjuk-e meg életünkben Isten parancsolatait? Ha gyökeret vert szívünkben ez a szeretet, ha átalakultunk Teremtőnknek képmására, akkor teljesedésbe megy az újszövetség ígérete: "Adom az én törvényemet az ő szíveikbe, és az ő elméjökbe írom be azokat" (Zsid 10:16). Ha a törvény szívünkbe van írva, vajon nem fog-e élő alapot ölteni életünkben? Az engedelmesség - a szeretet, hódolat és szolgálat - a tanítványság biztos jele. Azért mondja a Szentírás:"Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait" (1Jn 5:3). Továbbá másutt: "Aki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság" (1Jn 2:4). Ahelyett tehát, hogy a hit felmentene bennünket a törvény alól, épp a hit, éspedig egyedül a hit az, amely Krisztus kegyelmének részeseivé, az engedelmességre képessé tesz bennünket.


Isten megbízott két tanút, hogy személyesen vizsgálják ki a helyzetet Sodomában, és mivel az ő ítéletük volt a sorsdöntő, ezért minden kétséget kizáróan igazságosnak kellett lennie (18:25; 5Móz 17:6; 19:15; 2 Kor 13:1). Sodoma nemcsak szexuális erkölcstelenségéért és perverzitásáért esett ítélet alá (Júd 7), hanem arroganciájáért, mértéktelenségéért, könnyelműségéért és azért, mert figyelmen kívül hagyta a szegényeket és a szükségben lévőket (Ezékiel 16:49-50). A náluk menedéket kereső idegenekkel szembeni barátságtalan magatartásukkal, és a Lót barátaival szemben tanúsított szexuális perverzitásukkal Sodoma lakói elítélték önmagukat Isten két tanúja előtt. Lótot és családját a két angyal arra utasította, hogy meneküljenek, mielőtt őket is utolérné a város büntetése.

A vonakodás, ahogyan Lót családja a menekülésre intő parancsra reagált, jól mutatja a környezet vonzalmának veszélyességét. Amikor Lót a családját a Jordán völgyébe költöztette a gonosz városokhoz közel, és ezután beköltözött magába Sodomába, fel kellett volna figyelnie azokra a veszélyekre, amelyeknek családját kitette (2Pt 2:7-8), ő azonban figyelmen kívül hagyta a kockázatot, és gonosz befolyásnak tette ki őket, amely végül a romlásukhoz vezetett. Az angyaloknak végül meg kellett ragadniuk Lótnak, feleségének, és két lányuknak a kezét, akik még velük laktak, és ki kellett vonszolniuk őket a városból. Lót felesége ennek ellenére elveszett, mivel a szíve ott maradt; a város csábítása tőrbe csalta őt (1Móz 19:26); és Lót két lánya is Sodoma káros befolyását bizonyította azáltal, hogy vérfertőző kapcsolatra léptek apjukkal (30-36). Vajon mi is figyelmen kívül hagyjuk annak befolyását, amivel körülvesszük magunkat? Mi lesz az eredménye? Sodoma és Gomora örök példa marad arra, hogy hogyan fog bánni Isten az el nem hagyott gonoszsággal (2Pt 2:6). Lótnak és családjának tragédiája szolgáljon tanulságul számunkra, hogy milyen kockázatos, ha megengedjük, hogy a világ útja és vonzása megrontson bennünket (1Jn 2:15-17). 

Edwin Reynolds


3. heti olvasmány a Jézushoz vezető út 6. és 7. fejezetéhez (július 26- augusztus 1.

Az egyik kedvenc énekem, amit áhítatokhoz szoktam énekelni, arról szól, hogy többet szeretnék megtudni Istenről, és ez az ének kifejezi szívem legbelsőbb érzését. Valóban ez a szívem vágya, hogy egységre jussak Istennel, és mélyebb közösséget tapasztaljak meg Vele.

A hatodik fejezet szívünkhöz szól, amely arra vágyik, hogy jobban megismerje Istent, elmerüljön abban a békességben, amelyet csak Isten adhat, és megtapasztalja a megbocsátást. Mit kell tennünk ahhoz, hogy egységre jussunk Istennel és hogy olyanok legyünk, mint Ő?

Tegyük fel, hogy megvallottad bűneidet, és úgy döntöttél, hogy életedben már nincs helye azoknak. Eldöntötted, hogy átadod magad Istennek. És most hozzá mész és megkéred, hogy mossa le bűneidet. Kéred, hogy adjon neked új szívet és új elmét. És aztán elhiszed, hogy Ő meg is teszi ezt - mert megígérte.

Ez a fejezet újra és újra arra a gyönyörű igazságra emlékeztet, hogy Isten azt akarja, hogy higgyünk az Ő ígéreteiben, hogy megbocsátja bűneinket, hogy ezek az ígéretek valóságosak, igazak és a mieink. Nem kell arra várnunk, hogy érezzük, hogy megváltásban részesültünk. Mondd ezt magadnak: "Hiszem. Ez így van, de nem azért, mert így érzem, hanem azért, mert Isten megígérte" (Mk 11:24). Te gyermekként beleszülettél Isten családjába, és Ő úgy szeret téged, mint tulajdon Fiát.

A hetedik fejezetben egy kis kérdőívet találunk, amely segít megtudnunk azt, hogy rendben van-e a kapcsolatunk Istennel: Kié a szívünk? Kiről gondolkodunk? Kiről szeretünk beszélni? Kié legforróbb szeretetünk és legjobb szolgálatunk? Ha valóban Krisztusé vagyunk, gyakran gondolunk Rá. Ő a tárgya legszebb gondolatainknak. A lábai elé tettünk mindent, amink van és amik vagyunk. Olyanok akarunk lenni, mint Ő, és rendelkezni akarunk az Ő Lelkével. Vágyunk arra, hogy kövessük az Ő nyomdokát, és arra, hogy tetsszünk Neki mindenben.

És még így is hit által és egyedül csak hit által részesülünk Krisztus kegyelmében. A kegyelem teszi lehetővé azt, hogy engedelmeskedjünk törvényének. Noha az engedelmesség lényeges ahhoz, hogy egyek legyünk Istennel, ennek egy szeretetből fakadó szolgálatnak kell lennie, a kegyelemre adott válasznak, és nem olyan eszköznek, amely által kiérdemeljük saját üdvösségünket.

Eleshetünk, de Isten nem fordul el tőlünk és nem hagy el bennünket. Halleluja! Micsoda Istenünk van!

Cindy Tutsch, DMin
Ellen White Intézet nyugalmazott társigazgatója
Amerikai Egyesült Államok


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése