MEGHALLGATHATOD itt: https://drive.google.com/folderview?id=0B6R9KENCNxRZSmE2MmpVU19jMzA&us+p=sharing
Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 20. fejezet 275. nap
József
válasza a vallási elv hatalmát bizonyította. Nem akart visszaélni földi gazdája
bizalmával, és - bármi is a következménye - hű akart maradni mennyei Urához.
Sokan Isten és a szent angyalok figyelő tekintete előtt megengednek maguknak
olyan cselekedetet, amit nem tennének meg embertársaik előtt. De József első
gondolata Isten volt. "[...] hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot
és hogyan vétkezném az Isten ellen?" (1Móz 39:9) - mondta.
Ha soha
nem feledkeznénk meg arról, hogy Isten látja, hallja és pontosan nyilvántartja
minden szavunkat, tettünket, és mindezekről számot kell adnunk, akkor félnénk
vétkezni. A fiatalok mindig gondoljanak arra, hogy bárhol vannak és bármit
csinálnak, Isten jelenlétében vannak. Viselkedésükből semmi sem kerüli el
figyelmét. Nem rejthetjük el utainkat a Magasságos elől. Sokan szigorú emberi
törvényeket is áthágnak, gyakran leleplezés és így büntetés nélkül. De nem így
van ez Isten törvényével. A legsötétebb éjszaka sem rejti el a vétkezőt.
Gondolhatja azt, hogy egyedül van, de minden tettét láthatatlan tanú látja. Még
szívének indítékai is nyilvánvalók Isten szeme előtt. Minden tettet, minden szót,
minden gondolatot olyan pontosan megjegyez, mintha az egész világon csak egy
ember lenne, és a menny minden figyelme rá összpontosulna.
József
megszenvedett becsületességéért, mert kísértője súlyos bűnnel vádolva és
börtönbe juttatva állt bosszút rajta. Ha Potifár elhiszi feleségének József
elleni vádját, az ifjú héber életét veszti, de változatlan szerénysége és
becsületessége, amely viselkedését jellemezte, bizonyította ártatlanságát.
Mégis, hogy gazdája házának jó hírén ne essen csorba, József kegyvesztett lett
és börtönbe került.
A
börtönőr először szigorúan bánt Józseffel. A zsoltáríró ezt mondja:
"lábait békóba szorították, ő maga vasban járt vala, mindazideig, amíg
szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta őt" (Zsolt 105:18-19). De
József igazi jelleme beragyogta a börtön sötétségét is. Megőrizte szilárd hitét
és türelmét; hűséges szolgálatának éveiért kegyetlenséggel fizettek, de ez nem
tette komorrá, sem bizalmatlanná. Szívében béke élt, mert tiszta volt a
lelkiismerete, és ügyét Istenre bízta. Nem tépelődött saját bajain, hanem mások
baján próbálva enyhíteni, elfelejtette a saját bánatát. Még a börtönben is
talált munkát. Isten a szenvedések iskolájában készítette fel nagyobb
feladatokra, és ő nem utasította el a szükséges fegyelmezést. A börtönben,
látva az elnyomás és zsarnokság következményeit és a bűn kihatásait, megtanulta
az igazságosság, együttérzés és irgalom leckéit, amelyek felkészítették a
hatalom bölcs és könyörületes gyakorlására.
József
fokozatosan megnyerte a börtönőr bizalmát, aki végül megbízta az összes rab
felügyeletével. Az a szerep, amelyet a börtönben betöltött - mindennapi
becsületes élete, és a bajba jutottak és csüggedtek iránti megértése - nyitotta
meg az utat a későbbi jólét és megbecsülés felé. Minden fény, amelyet másokra
sugárzunk, visszasugárzik ránk. Minden kedves és megértő szó, minden tett, ami
könnyít a megterhelteken, minden ajándék, amelyet a rászorulóknak adunk, ha
helyes indítékból történik, áldásokban gyümölcsözik a jótevő életében.
Mai Bibliai szakasz: 2 Sámuel 9
A Dávid és Salamon palotájában lévő
feljegyzések között két beszámolót is találunk, amelyeket az író – amikor Dávid
életét jegyezte le –, egy fejezetbe foglalt. Tudhatjuk ezt bizonyos kifejezések
ismétlődéséből, és Méfibóset nevének említéséből, aki mindkét lábára lebénult,
és Dávid király asztalánál étkezett (1-8. versek az első beszámolót, míg 9-13 a másodikat adják). Egymástól
függetlenül két írnok is részletesen lejegyezte az eseményeket, és az iratokat
megőrizték a palotában. Később a történetíró fogta ezt a két beszámolót, és egy
fejezetté simította össze azokat.
A fejezet háttere visszavisz bennünket abba
az időbe, amikor Saul és Jonatán meghaltak a Gilboa-beli csatában. Amikor
haláluk híre elért Jonatán otthonába, a dajka, aki a kisfiát nevelte, úgy
döntött elmenekül, hogy mentse a gyermek életét. Fogta az ötéves Méfibósetet,
és ahogy menekültek a fiú leesett és mindkét lábára megsántult (ld. 2Sám 4:4).
Évekkel később e fejezet írója tudósít bennünket Dávid jó tetteiről, a már
idősebb Mefibóset irányába.
Ebből a szakaszból egy olyan királyról
tanulhatunk, aki kegyelettel adózik múltbéli ellenségének, az előző királynak
(esetünkben ez Saul) azáltal, hogy szívélyesen viszonyul a leszármazottaihoz.
Kéri, hogy Saul élő rokonai jöjjenek elé, és történetesen Jonatán fiát, Méfibósetet
viszik elé. Dávid nagyon jóindulatúan
bánik vele, visszaadja neki Saul birtokait, sőt Méfibóset alá rendeli Saul
szolgáját annak 15 gyermekével és 20 szolgálójával együtt, hogy műveljék a
sérült ifjú földjeit. Így Méfibóset Ló-debárból
Jeruzsálembe költözik, hogy rendszeresen a király asztalánál étkezzen. Miért
tette ezt Dávid? 2Sám 9:7 szerint Jonatánért, aki Méfibóset édesapja volt.
Mindenki, akinek voltak ellenségei a múltban,
egyszer elér arra a pontra, amikor át akarja majd hidalni a meglévő szakadékot.
Dávid is így tesz, és az író – a Szentlélek ihletésére – Dávid életének ezt a jó cselekedetét
példaként állítja elénk. Dávid úgy érezte, helyre kell állítania a dolgokat
minél hamarabb. Ezt megtennie végül pár évbe telt, de a Szentlélek tőlünk is
azt szeretné, ha ugyanígy cselekednénk, és békeszerzők lennénk.
Drága Istenünk
Segíts nekünk, hogy időnket és
energiánkat hidak építésére fordítsuk, ott ahol a régiek leégtek, részben vagy
talán egészen a mi hibánkból esetleg a mi közreműködésünkkel. Jézus nevében
kérünk. Ámen!
Koot van Wyk
37. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 20. fejezetéhez
(ápr. 10-16.).
„Egyetlen nap
élményei jelentették József életének fordulópontját. A nem várt
szerencsétlenség az elkényeztetett gyermekből körültekintő, bátor, fegyelmezett
férfit formált.” {PP 214.1} József igazán elkényeztetett volt. Azonban az
Isten, akit az apjától megismert, az ő Istene is lett.
Ahogy újra olvastam József történetét, ismét
megindított, hogy Isten Szentlelke milyen sokféle módon működik, hogy elérjen
téged és engem az Ő szeretete és akarata. József megismerte az igazságot Isten
hűségességéről és irgalmáról, amikor az apja elbeszélte neki Ábrahám és Izsák
történetét. Az Istennel járó szülők befolyásolnak minket, még tökéletlen
otthonunkban is. József most csalódásokon, szenvedésen, sőt elutasításon
keresztül tanulja meg, hogy segítségül hívja az Urat. Férfivá vált, aki
eltökélten hiszi, hogy atyjának hűséges Istene mellette is fog állni. Férfivá
vált, aki hűséges tud lenni Istenhez erős kísértések és sérelmes vádolások
közepette.
Ahogyan újra olvasod József történetét, arra
hívlak, hogy emlékezz vissza, hogyan vezetett Isten az életedben, jó időkben és
rossz időkben egyaránt, és dönts határozottan amellett, hogy velem együtt azon
„átalakított” férfiak és nők táborához akarsz tartozni, akik annyira hűségesek
Istenhez, mint József lett végül.
Lester Merklin
Andrews University
Theological Seminary
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése